Első blogbejegyzésem ez, bevezetés nélkül vágok ele a GK-s blogolásba. Tehát a játék eleinte nagyon tetszett, szimpatikus főhős, (viszonylag) kellemes világ, egészen okés motiváció. Az ellenfelek kicsit klisések, ne dehát ez egy Castlevania játék, ennek ez a rendje és módja.

Aztán valahogy úgy a 4. fejezet végefelé már éreztem, hogy lankad kicsit a szenvedélyem iránta, akkor abba is hagytam egy időre (akkor jött a Mass Effect 2 meg) és nemrég folytattam.

Ott ott tartottam, hogy az utolsó előtti két fejezet már nem is nagyon érdekelt, csak toszítottam, hogy legyen vége.

Aztán az utolsó fejezet valahogy megragadott. Itt most akkor SPOILER-ek lesznek, aki nem játszotta az álljon fel, és hagyja el a termet.

Hangulata volt az utolsó felyezetnek. Olyan hangulata, amit már régóta nem éreztem. És valahogy nem tudtam meghatározni, hogy mi adja meg. Nem feltételül a pálya, mert ilyan túlvilági, itt-ott egy szikladarab, a háttérben a végtelen, ugrani, teleportálni pálya más játékban is volt már. Nem is a zene, nem is a gameplay. Valahogy az egész, ahogy összeforrt. Körvonalazódott előttem, hogy mi is ennek a játéknak a két különféle varázslattal a szándéka. Persze Pan már előtte elmagyarázta, mikor megcsináltuk a száját, de akkoris, valahogy az utolsó bossfight magasabb szintre emelte a piros/kék ellentétet. Nagyon ötletes volt a koncentrikus (majd később nem koncentrikus) körös megoldás is, mikor "megpihent" a főellenfél. Annyira szuper lett ez a vége, hogy minden apró hibát, minden repetitív ellenfelet és minden idegesítő szakadékbaugrást elfelejtettem neki.

És a végső harc után jött az, amiről itt beszélni akartam. Van ugyebár a credits, azt szépen átugortam (régen mindig végignéztem riszpektből, de manapság már rohanás van, nincs rá idő) és látom a csuhás alakot a középkori templomban. Nos, aki ezt még olvassa (remélhetőleg) már játszotta, és érti miről beszélek.

Eleve nagy meglepetés volt, hogy Gabriel lett Drakula, de ami tényleg hihetetlenül nagy ötlet volt, az az, hogy kiderül, hogy a jelenkorban járunk. A menyasszonyom akkor lépett be a szobába, amikor már kinn voltak az utcán, épp jött a zuhany alól, rajtam volt a sor, ezért morgolódva megjegyezte, hogy "Azt mondtad, hogy azt a játékot még befejezed és nem kezdesz el újat". Mondtam én neki, hogy ez még ugyanaz a középkori, vámpírszéttépős, vaskeresztes játék, de alig akarta elhinni.

Kojima ötlete volt ez, az biztos. Utánnaolvasgattam, érdekelt a közvélemény, hogy ki mit is gondol erről az egészről. Sokan hisztériáznak, hogy mi helye volt ennek, sokan úgy gondolják, hogy ettől még érdekesebb lett a történet. Mások azt mondják, hogy ez felvezetés volt a DLC-khez.

Én abba a csoportba tartozom, akik visszafolytott lélegzettel várják, hogy vajon lesz-e igazi sequel? Ha lesz sajnos eléggé kézenfekvő, hogy a középkorban fog folyatódni, és azzal fog foglalkozni, hogy hogyan válik Gabriel végül Drakulává, de annyira, annyira, annyira, de annyira jó lenne, ha a jelenkorban folytatnák!

U.I.: a román "Eu sunt Dracul" kiejtésén meg jól szórakoztam :)