Azt tudni kell rólam, hogy egyszerre vagyok lusta és valamennyire görcsösen kényszeres. Ha elkezdek egy játékot úgy indulok neki, hogy legalább az első pályákon megpróbálok mindent összeszedni. Általában sikerül is, az első, második, talán még a harmadik pályán is. Aztán majd később rájövök, hogy bármennyire próbáltam valamit kihagytam, nem találtam meg, elfelejtettem. Mondok pár példát:

Uncharted: Golden Abyss-ban meg-meg találtam egy pár fényképlehetőséget, egy pár trófeát, néhány rejtett kincset. Majd valamikor a játék közepénél éreztem, hogy nem nagyon megy már, nem igazán találom meg a dolgokat, a végén meg rájöttem, hogy a cuccok felét sem szedtem össze.
A Mass Effect 2-ben volt, hogy a bolygókon bányászni kellett, most nemrég a 3.-t játszom, ott is össze kell szedni néhány cuccost az űrben, érdekes dolog, nyilvánvalóan ad néhány órát a játékhoz, de nem érzem annyira kötelességemnek, vagyis inkább nem veszem csalódásnak ha nem szedek össze mindent. Itt is a játék végén jövök csak rá, hogy nincs meg nagy része.

Akkor már hiába zavar, befejeztem a játékot, ott a sikerélmény!

És akkor jönnek ezek a szemét játékok, általában casual baromságok, ahol lenyomod az aktuális szintet és a végén ad neked három csillagból valamennyit. Kezdődött ez néhány iPhone játékkal, de úgy látom mostmár komolyabb platformok is átveszik.

Vitá-n játszottam régebben a Tales from Space: Mutant Blobs Attack-et. Ott is a pálya végén tudatták velem, hogy már most egy szerencsétlen vagyok, pedig csak húsz perce játszottam. Most a Rayman Originst játszom kínomban (ebben a hónapban ez volt ingyenes a PSN Plus-on) és itt is megkapom a pálya végén, hogy nem szedtem össze elég legyet vagy mi az anyjakínját meg, hogy nem találtam meg mind a három ketrecet meg minden.

Hát kösz szépen, a francnak van még kedve tovább haladni, mikor tudom, hogy itt még nem végeztem el a dolgom rendesen. Ekkor a mocsok még fel is ajánlja, hogy kezdjem a pályát előlről.

Elhiszem, hogy egy ilyen platformjátékból nem lehet kihozni 15-20 óra gameplay-t, de miért nem hagynak akkor nyugodtan végigjátszani 5 óra alatt. Nem fogok panaszkodni, hogy rövid volt, és az, aki panaszkodna miatta, az sem lesz megelégedve azzal, hogy kényszerítve van újrajátszani minden egyes pályát hat-hétszer, míg meg nincs az összes viharverte légy. Hadd döntsem el én, hogy újra akarom-e játszani a játékot majd valamikor később, miután már egyszer befejeztem.

Gondoljatok bele, mi lett volna, ha a Super Mari Bros. első pályája végén megkaptad volna, hogy (mittudomén) 80 pénzből csak 32-t szedtél össze, 6 goombá-ból csak 4-et öltél meg, nem találtad meg az életgombát és mellékesen a zászló magasságának csak 70%-ára sikerült felugranod. Lett volna kedvetek tovább játszani?

Helye van a mai világban is a platform játékoknak, ezen nőttem fel, hiányoznak is. De hagyjanak örülni nekik, dolgoznom kell, nem érek rá, csak a kényszerbetegségem miatt nincs kedvem pályánkén többször újrajátszani.

Mi a véleményetek?