DrThezeus

DrThezeus

Assassin’s Creed Odyssey – Ez már nem is Assassin’s Creed?

Vajon mennyit őrzött meg az Assassin's Creed Odyssey a sorozat eredeti elemeiből?

Nemrég jelent meg az Assassin’s Creed Odyssey, mely az idei év egyik legfontosabb címe az Ubisoft felhozatalából, én pedig erről a játékról szeretnék írni pár sort. Nem tesztre vagy ilyesmire gondoltam, mert azokból szerintem már több mint elég akad a neten, inkább egy amolyan szubjektívebb elmélkedésre arról, honnan indult és hová jutott a sorozat maga az elmúlt tizenegy év során.

Assassins-Creed-Odyssey.jpg

Azok a régi szép idők

Számomra az Assassin’s Creed 2 annak idején maga volt a nagybetűs JÁTÉK. Első pillantásra beleszerettem, még egy teljesen új gépet is építettem, csak hogy játszani tudjak vele. Mikor megkaptam karácsonyra, egyszerűen nem lehetett letörölni a vigyort a képemről, és igazából ez volt az első olyan játékom, ami elé leülve gyakorlatilag elvesztettem az időérzékemet, és sokszor arra ocsúdtam, hogy már megint egész éjszaka Firenze háztetőin rohangáltam.

A Brotherhood és a Revelations ugyanilyen hatással volt rám, azonban a számozott harmadik rész megjelenésekor valahogy megtört a varázs. A gyarmati Amerika egyszerűen nem tudott beszippantani, nem nyújtotta ugyanazt a hihetetlenül erős hangulatot, mint a reneszánsz Olaszország, vagy Konstantinápoly, és azon kaptam magam, hogy bizony egyre kevésbé érdekel a játék. A Black Flagre még beruháztam, és nem is bántam meg a döntésemet, mert a hajós csaták ritka jóra sikeredtek, viszont onnantól kezdve már inkább távol maradtam a szériától. Egyrészt azért, mert elmúlt a varázs, másrészt pedig azért, mert magának a sorozatnak a minősége is ekkor zuhant meg a Unity és a Syndicate miatt.

Újjászületés

A fenti körülmények miatt bevallom, az Origins megjelenése eléggé hidegen hagyott. Persze olvastam róla néhány hírt, meg láttam az előzeteseket, ahol mindenki hajtogatta, hogy mennyivel szebb és jobb és újabb lesz minden, de úgy gondoltam, ez csak egyszerű marketinges porhintés, jó, ha az ígéretek felét viszontlátjuk a megjelenés után. Magát a játékot sem akartam megvenni, de mikor szembejött velem egy igen durva leárazással, egyszerűen nem tudtam ellenállni a kíváncsiságnak, és csak beraktam a virtuális kosárba.

Legnagyobb meglepetésemre az Origins tetszett. Bár voltak hibái bőven, ez tagadhatatlan, ennek ellenére egy kifejezetten szórakoztató játéknak tartom a mai napig, amiben ráadásul tartalom is akadt bőven. Először még kicsit furcsának éreztem ezt a szerepjátékosabb vonalat, illetve a farmolásból is elegem lett helyenként, de végső soron nem bántam meg az Origins megvásárlását, és úgy gondoltam, igen jól jött ez a vérfrissítés az egész sorozatnak.

Mikor pedig bejelentették az Odysseyt, egyszerre örültem és féltem. Örültem, mert maga az anyag, amit mutattak a trailerek, érdekesnek, izgalmasnak tűnt, ráadásul az ókori Görögország is jobban bejött helyszínként, mint az ókori Egyiptom, de egyben féltem is attól, hogy az évenkénti megjelenés visszaállításával nem törik-e le az egymást követő játékok minősége, ahogy tette ezt a Unity és a Syndicate esetében.  Nos, a játék megjelent, az én félelmeim pedig szerencsére alaptalannak bizonyultak. Az Odyssey az Origins formuláját viszi tovább, csak finomítva, tökéletesítve. A táj sokkal változatosabb, izgalmasabb, mint az egyiptomi sivatag, valamint visszatértek a tengeri ütközetek, és az interaktív párbeszédeknek köszönhetően hozhatunk néhány kifejezetten hangsúlyos döntést is a történet folyamán, csak hogy pár példával éljek.

Igazából szerintem van egy kevés párhuzam az Assassin’s Creed és az Assassin’s Creed 2, valamint az Origins és az Odyssey egymáshoz való viszonyában. Annak idején az Assassin’s Creed bemutatott egy érdekes és ígéretes koncepciót közelről sem hibátlan kivitelezéssel, és az Assassin’s Creed 2 tökéletesítette a formulát, most pedig az Origins jelölte ki az új irányvonalat a sorozatnak, és az Odyssey végezte el a recept finomhangolását.

Minek nevezzelek?

Legyen viszont akármilyen szórakoztató vagy tartalmas az Assassin’s Creed Odyssey, azért játék közben többször is felmerült bennem az a kérdés, hogy ezt a programot miért kellett Assassin’s Creednek nevezni? Üzleti szempontból persze tökéletesen érthető a Ubisoft megoldása, hiszen nyilván egyszerűbb egy alaposan bejáratott és stabil rajongótáborral rendelkező sorozatot bővíteni, mint egy teljesen új IP-t felépíteni a semmiből, de mégis, az ókori Görögországot járva én sokszor úgy éreztem, hogy a történeten kívül igen kevés elem köti már az Odysseyt az Origins előtti részekhez.

Az Assassin’s Creed Odyssey a szerepjátékos elemek tökéletesítésével és kibővítésével távolabb került a sorozat alapjaitól, mint valaha. Elég csak pár órát játszani vele, hogy lássuk, ez már bizony nem az a lopakodásra kihegyezett akciójáték, ami egykor volt. Most már figyelnünk kell a felszerelési tárgyaink és fegyvereink szintjére és statisztikáira, van, hogy farmolnunk kell a tapasztalati pontokat egy-egy főbb küldetés teljesítése előtt, nem ölhetünk meg bárkit egyetlen gombnyomással, viszont minden szintlépés után pontokat oszthatunk szét különféle képességfákon. A lopakodós, szénakazalban és bokorban lapulós játékmenet is a háttérbe szorult, inkább már csak egy lehetőség, de ha kedvünk van, szemtől-szemben is nekieshetünk a célpontjainknak, hogy közelharcban végezzünk velük. Igazából, ha megváltoztatnánk a címét és kicsit belenyúlnánk a történetbe, akkor simán el lehetne adni új IP-ként is, és a sorozat Origins előtti részei alapján nem lenne olyan egyértelmű, hogy ez annak idején Assassin’s Creed játéknak indult.


Az Odyssey tehát eltávolodott a sorozat gyökereitől, és a radikálisabb rajongók talán már Assassin’s Creednek sem neveznék nyugodt szívvel, ez igaz, de a legfontosabb kérdés az, hogy vajon előnyére vált-e a játéknak ez az új, szerepjátékosabb vonal? Szerintem egyértelműen igen. Akárhogy is nézzük, minden koncepció elfárad, kifullad egy idő után, és az Assassin’s Creed esetében is pont ez történt 2014-2015 tájékán. Kellett hát a megújulás, a friss lendület, és az Origins pont ezt hozta, még ha nem is teljesen tökéletes formában.

Viszont az Assassin’s Creed Odyssey már helyrehozta azt, amit az elődje még elrontott, és tökéletesítette ezt a szerepjátékosabb irányvonalat, végeredményben pedig egy kifejezetten szórakoztató játék lett. Hatalmasat változott hát az Assassin’s Creed széria az elmúlt két év során, ez azonban egyáltalán nem vált kárára, sőt, épp ellenkezőleg. Bár számomra mindig a második rész marad az etalon, és az Origins illetve az Odyssey előtt ülve többször is felmerült bennem a kérdés, hogy ezek vajon még Assassin’s Creednek számítanak-e, de azt el kell ismernem, hogy a maga módján mindkét játék kifejezetten szórakoztató, és jóval mélyebb, jóval több lehetőséget kínál az elődjeinél.

Lehet tehát, hogy az Assassin’s Creed Odyssey már csak nyomokban tartalmazza a 2017 előtti Assassin’s Creed játékok esszenciáját, de én azt mondom, ennél rosszabb megújítást sose kapjunk.

6.
Batman
Kritikán aluli játék.
5.
Dlite
#4: Én nagy mázlista vagyok az AC vs. Origins vs.Odyssey kérdésben...hisz az Odyssey az első AC (nem AC :D ) amivel játszottam. És ezzel is csak azért, mert az open-world RPG felé nyitottak. Így nincs rossz szájíz hogy ez most igazi AC vagy nem igazi AC. Csak élvezem a már majdnem Witcher 3 magasságába emelkedett játékmenetet sztorit. Nálam TOP kategóriás a játék.
4.
DrThezeus
#3: Köszönöm, hogy olvastad, annak pedig örülök, hogy profinak érezted, bár szerintem még messze vagyok attól a szinttől, de igyekszem, hogy minél többet fejlődjek a jövőben. :)

Ami érdekes, az az, hogy ha jól látom, akkor nagyjából pont homlokegyenest ellentétes a véleményünk az Origins és a Odyssey kapcsolatában. Én például az egyiptomi sivatagot nem bírtam annyira, kicsit olyan érzés volt, mintha a fejlesztők nem tudták volna tartalommal feltölteni azt a hatalmas térképet. Az Odyssey esetében szerintem jobban megoldották, hogy élettel telibb legyen a környezet, plusz itt nem érződik az a kvázi üresség, ami az Originsnál igen, de ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy itt a pálya egy tekintélyes része víz, ott meg ugye amúgy se vár sok változatosságot az ember.
A harcrendszerben alighanem igazad van, bevallom, az én casual igényeimnek tökéletesen megfelel, de a képességeket leszámítva tényleg elég egyszerűnek néz ki.
Ami pedig a sztorit illeti, én az Originsben kicsit zavarosnak éreztem a dramaturgiát, főleg az elején. Itt azért van egy szépen követhető íve a cselekménynek, az Origins esetében szerintem ez nem volt meg. Bár az igazán nagy "hűha" pillanatot még én is várom, szerintem egy erős közepesnek bőven jó ez a történet, de persze ezek csak az én meglátásaim.
3.
NemecsekErno
Jó kis profi leírás lett. Mehetne hivatalos tesztelőnek, hírszerkesztőnek a T. szerző.
Amúgy nagyjából így, 21 óra játék után egyet értek a többséggel a cikkből, de nekem mintha ah ókori Egyiptom jobban sikerült volna megjelenítésben.

Elhiszem, hogy Görögország így néz ki nagyjából, viszont mégsem ragad úgy magával, mint az előző helyszín.

A harcrendszer meg a különleges képességek kivételével annyira nem lett számottevő. Ha ez valaki számára javulásának számít, akkor legyen tőle boldog. Nem rossz, de nem is volt rá szükség.

A történet az Origins-ben is mintha jobban, vagy csak sokkal hamarabb beszippantotta volna.
Még mindig várom azt a “hűha” pillanatot, pedig már 17-es szinten vagyok egy jó csomó mellék meg fő küldetés után.

Amúgy nem rossz, csak többet vártam tőle.
Lehet, mire befejezem annyira belém fog égni a hosszúsága miatt, hogy örökre szép emlék marad.
Most viszont úgy vagyok vele, hogy ha befejezem, akkor lehet neki állok az Origins-nak megint, csak hogy játszák újra egy nemcsak jó, de gyönyörű AC epizóddal megint.
2.
DrThezeus
#1: "...új epizódtól a sorozatban még nem féltem ennyire, mint idén."

Ezzel én is így vagyok, bár valószínűleg az Origins újragondolásától ugyanígy féltem volna, ha akkor jobban izgat a sorozat jövője.
Igazából én se bántam volna, ha fajsúlyosabb marad a lopakodás, és egy korábban orgyilkosságra kihegyezett játékban nem lehet mindent és mindenkit szemtől-szemben lenyomni, de végső soron szerintem ez a szerepjátékosabb irányvonal is nagyon el lett találva, csak nem szabad tőle azt várni, mint az Origins előtti részektől.
1.
"Igazából szerintem van egy kevés párhuzam az Assassin’s Creed és az Assassin’s Creed 2, valamint az Origins és az Odyssey egymáshoz való viszonyában. Annak idején az Assassin’s Creed bemutatott egy érdekes és ígéretes koncepciót közelről sem hibátlan kivitelezéssel, és az Assassin’s Creed 2 tökéletesítette a formulát, most pedig az Origins jelölte ki az új irányvonalat a sorozatnak, és az Odyssey végezte el a recept finomhangolását."

Ez pontosan az, amit reméltem ettől a résztől. Örülök, hogy egyre több embertől hallom, mert új epizódtól a sorozatban még nem féltem ennyire, mint idén.

Én egyébként sokkal jobban örültem volna, ha az a bizonyos újjászületés mondjuk a Hitman irányába viszi el a franchise-t, elvégre ezeknek a játékoknak főként még mindig a sunyulásról kéne szólniuk.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...