„Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, amelyből ered, visszatérne…”
A mára már kultikussá vált sorokat először 1990-ben vetette papírra Robert Jordan, az Idő Kereke sorozat első könyvében, mely „A Világ Szeme” címet kapta. Az akkor még hatkötetesre tervezett High-Fantasy széria végül 15 kötetté hízta ki magát (14 + egy előzmény, magyar kiadásban ez több mint 15 ezer apróbetűs oldalt jelent), és 2013-ban, A Fény Emlékezetével ért véget, melyet már Jordan 2007-ben bekövetkezett halála okán Brandon Sanderson fejezett be a meghagyott jegyzetek alapján.
Az Idő Kereke köteteiből több mint 80 millió példány talált gazdára, így a világ második legtöbbet eladott epikus-fantasy sorozatának számít, közvetlen a Gyűrűk Ura után.
Történet;
„ …Az egyik korban – egyesek Harmadik kornak hívták – a messzi jövőben, a távoli múltban, szél kerekedett a Ködhegységben. Nem a szél volt az igazi kezdet. Az Idő Kereke forog: nincsenek kezdetek, sem végek…”
Egy ennyire hosszú széria cselekményét igen nehéz összefoglalni. A történet a jó, azaz a Sárkány, és a rossz, azaz a Sötét Nagyúr/Sai’tan örökös háborújáról szól, kiknek az a végzete, hogy korszakról korszakra megküzdjenek egymással, és ez az Utolsó Csata végkimenetele határozza meg a világ sorsát. Ez az előző korban, a Legendák Korában sem volt másképpen. Bár a Fénynek akkor is sikerült győzedelmeskednie, a legutóbbi ütközet nem csupán Világtöréssel járt, de a Sötét Nagyúr képes volt beszennyezni az Egyetlen Hatalom (az itt használt mágia) férfi felét, a saidint, így megőrjítve minden férfi fókuszálót. Ettől fogva kizárólag nők lehettek aes sedai-ok, és a saidar segítségével elpusztítanak mindenkit, aki képes megragadni a saidint, különben azok őrületükben káoszt és pusztulást okoznának. Ám mi fog történni, ha az Újjászületett Sárkány ismét feltűnik? Úgy néz ki, hogy a világ sorsa eleve meg van pecsételve.
„… De bizonyos szempontból mégiscsak elkezdődött a széllel valami. ”
Itt csatlakozunk be a történésekbe. Rand al’Thor, Perrin Aybara és Mat Cauthon élik unalmas mindennapjait egy világtól távol eső, békés faluban, amikor néhány vendég érkezik a faluba, köztük egy aes sedai. Nem sokkal később egy szörnyű támadás következtében mind a hármójuknak el kell menekülniük Folyóközből. Az aes sedai segítségével elindulnak hát, hogy választ kapjanak, miért is foglalkozik a Sötét Nagyúr azzal, hogy elkapjon három parasztlegényt. Ekkor még nem is sejtik, milyen szerepet szánt nekik a Minta.
Személyes Tapasztalatom és Ajánlásom;
14 hónappal ezelőtt találkoztam először a szériával. Egy terjedelmes fantasyt szerettem volna olvasni, és bár addig semmit sem hallottam Az Idő Kerekéről - ezentúl csak WoT-nak fogom rövidíteni -, a rengeteg pozitív vélemény meggyőzött és így határoztam el, hogy nekilátok. Ez az utazás számomra pár napja fejeződött be, és bár könnyes szemmel, de elégedetten tettem le az utolsó könyvet. Nem fogok hosszú irományt írni a pozitív és negatívumairól, inkább csak összeszedek egy-két olyan dolgot, amik miatt a sorozat kiemelkedik a többitől, és az igazi fantasy rajongók érdeklődését felkeltheti.
A WoT legnagyobb erőssége nem más, mint annak karakterei. Ilyen nagyszámú, elképesztő részletességgel kidolgozott szereplőt nem sok széria képes felmutatni és megszerettetni az olvasóval. Hőseink emberiek, erős egyéniségekkel, olykor hibáznak, ám a „szemünk láttára” fejlődnek. Egyfajta kapcsolatot ápolunk mindannyiukkal, idővel barátainknak érezzük őket. Egész egyszerűen elképesztő hogy miként pattanhat ki valaki fejéből ennyi izgalmas karakter. Én továbbá úgy éreztem, hogy Jordan mindemellett legfőképpen a női karaktereire fordította a legnagyobb figyelmet, így megalkotván a szerintem legjobb hölgy protagonistákat akikről valaha is olvastam.
Hogy még egy erősséget említsek, nem mehetünk el a WoT világának felépítéséről. Annak népei, fajai és azok különböző szokásaik mind egyediek, részletgazdagok és legfőbbképpen változatosak. Egy fantasy kidolgozásában egy, még nem látott és izgalmas világteremtés a legnehezebb feladat, azonban Jordan ezt a feladatot is teljesítette, így tökéletesen adja az igazi, fantasztikus - érted - légkört, amit el is várunk, hogy teljesen beleélhessük magunkat a cselekménybe. George R. R. Martin – aki a WoT egy nagy rajongójának mondta magát – is rengeteg ihletet vett innen a saját műve világának kialakításához, így akik otthonosak mindkét sorozatban, azok igencsak találnak hasonlóságot a kettő között.
Hogy ne csak a jó dolgokról írjak, megosztom a véleményem szerinti egyetlen hibáját a sorozatnak, ami nem más, mint a terjedelme. Robert Jordan szeret írni. Mindenről. Sokat. Természetesen ez szükséges is, hisz ha valaki egy tisztességesen fel akar építeni egy univerzumot az bizony rengeteg sorba kerül, de néha bántam hogy egyes dolgokat „túlfejt”, másokon viszont csak gyorsan túlesik.
„– Nem azért jöttem ide, hogy győzzek – suttogta mosolyogva. – Azért jöttem, hogy megöljelek”
A megírásának köszönhetően viszont a fent említett „negatívum” sem egy hatalmas tüske. Könnyen olvastatja magát, nem tapasztaltam mondjuk a Trónok Harcára jellemző nehezen emészthető részeket. Az első 6 könyv roppant izgalmas és nagy vonalakban bemutatja a világot is. A közepe, 7-10-ig viszont egy visszafogottabb része a sorozatnak, lassabbak és így kevesebb minden történik, igazából úgy érződik, mintha csak felkészítene minket a hatalmas lezárásra, ami nem is marad el. Jordan utolsó műve a széria 11. könyve, valamint Sanderson által megírt befejező trilógia a valaha volt legjobb fantasyk közé tartoznak. Minden képzeletemet felülmúlta, egy kicsit olyan mintha a sorozat meghálálná az addigi rá szánt időt, bepótolja a kimaradt akciót és elképesztő fordulatszámon pörög a cselekmény egészen a végéig.
Korábban említettem, hogy a sorozatnak része egy előzmény kötet is, az Új Tavaszt, mely 20 évvel az első regény cselekményei előtt játszódik. Ezt a WoT három pontján érdemes elolvasni. Az egyik, és legkevésbé ajánlott egyből ezzel indítani. Én így jártam, és bár sok mindent értettem, így utólag belátom, hogy sokkal szórakoztatóbb úgy olvasni, hogy az ember jobban ismeri annak három főszereplőjét és van alapja a világról. Így hát én azt javaslom, hogy vagy az ötödik ( Mennyei tűz ), vagy pedig a befejező kötet után vegyük elő az Új Tavaszt.
„– dovie'andi etovya sagain. Itt az ideje elvetni a kockát”
Összegzés;
Ez nem az a sorozat, amit bárkinek nyugodt szívvel ajánlok. Azt hiszem, a terjedelme sokakat megijeszt és ez érthető is. A közepén lévő lassabb részek is kedvét szeghetik azoknak, akik elkezdték és nincsenek hozzászokva a hosszabb művekhez.
De amennyiben egy hatalmas, epikus fantasyra éheztél, és nem riaszt el annak „negatívumai”, úgy bátran tudom neked ajánlani Az Idő Kerekét.
Hogy tökéletes-e? Nem az. Azonban ha röviden jellemeznem kéne, akkor azt hiszem azt mondanám, hogy ez egy "elő széria", Jordan azon kevés írók egyike, aki képes a szívét is beletenni a könyvbe és szereplőkbe, ezáltal minden meg van benne, ami szerethetővé tudja azt tenni. Ha felkeltette az érdeklődésed és teheted, tégy egy próbát az első résszel, hisz egy olyan kaland ez, melyet garantáltan nem fogsz elfelejteni.
„Az, aki mindenkiben megbízik, bolond, és az, aki senkiben sem bízik meg, még bolondabb! És ha elég sokáig élünk, mind bolondok leszünk!”
Egyéb;
Egy ideje tervben van hogy megfilmesítsék a sorozatot, azonban most jutottak el odáig hogy valóban is tegyenek érte. 2017 áprilisában bejelentették, hogy a Sony Pictures Television megvásárolta a jogokat és TV-szériát terveznek belőle készíteni. Én valószínűnek tartom, hogy a 2018/2019-es Trónok Harca fináléját követően ezt szeretnék az utódjának szánni. Majd meglátjuk…
„A Kerék sző, a Minta jő”
Persze nincs könyv ami mindenkinek az igényének megfelel, ezt is csak azoknak ajánlom akik elkötelezettek a hosszabb, kidolgozottabb művek iránt. A Királygyilkos Krónikákat én is imádtam, jöhetne az a fránya 3. rész... :)
Tudom ajánlani Brandon Sanderson Ködszerzet trilógiáját.
Jobban szeretem az olyan könyveket, amik magukba szippantanak és olvastatják magukat. Patrick Rothfuss Királygyilkos krónikáit például úgy olvastam, hogy szinte faltam az oldalakat.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.