FrankBlack

FrankBlack

Segítség! A számítógépem a barátnőm. Commodore AMIGA

Egy elfeledett platform. Egy játékkonzol, és szuperszámítógép egyben, ami forradalmi újításokat hozott a maga idején a számítógép iparba, de mégis elbukott. Nosztalgia blog. Tisztelgés egy legenda előtt.

Bevezető.

Ahogy telik az idő, a mai fiataloknak egyre inkább olyan platformok, és a hozzájuk fűződő játékok jelentik a nosztalgiát, mint az Xbox, Playstation, vagy a Nintendo ezredforduló utáni gépei. Számítógépek terén pedig a Pentium 3-4. Sok fiatalabb gamernek az első gépe már ilyen, vagy ehhez hasonló CPU-val volt felszerelve.

Aztán vannak a lassan veteránnak számító gamerek (30 év fölöttiek) akiknek a régi szép időket a 80-as, 90-es évek jelentették, és ezért ők leginkább a régebbi Nintendo, és a Sega konzolokról nosztalgiáznak (esetleg Atari, és egyéb), és az azokhoz fűződő játékokról. Számítógép fronton pedig a legtöbbek valahogy úgy alakult ez az időszak, ahogyan Daks is írt azokról a boldog 90-es évekről egy 2012-es cikkében: „A kazettás, majd lemezes Commodore 64-et a PC váltotta, 286-os, 386-os a szegényebbeknél, és 486-os, vagy Pentium azoknál, akik nem féltek több havi fizetést elkölteni egy ilyen masinára.”

Szeretnék én is megemlékezni ezekről az időkről, és személyes élményeimet, emlékeimet megosztani veletek.

Azonban a többi ilyen nosztalgia blogokkal, és cikkekkel ellentétben az én emlékeim főszereplője nem olyan platform, ami a legtöbb veterán gamernek szokott lenni. Nem a PC, és nem is konzol. Hanem egy olyan platform, ami nem volt igazán elterjedt, kevesen választották ezt, és ezért nem is volt üzletileg egy sikertörténet. Így sokan azt sem tudják, hogy létezett egyáltalán, míg mások csak hírből hallottak róla, ezért legtöbbször a visszatekintős, nosztalgia cikkekből, és blogokból is ki szokott maradni. Én azonban ennek a platformnak tulajdonosa, és rajongója voltam a 90-es években végig, és úgy gondoltam ezen blogommal tisztelgek egy nagy legenda előtt, ami már a feledés homályába merült. Pedig megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, hiszen számos érdekesség fűződik hozzá, és sok forradalmi újítás is neki volt köszönhető. Ezt a plaformot pedig úgy hívták, hogy AMIGA. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük elsőként az előzményeket.

 

A kezdetek, előzmény:


Kis gyermekkorom óta rajongok a videojátékokért. Sokáig csak akkor volt alkalmam néha játszani egy kicsit, amikor olyan ismerősnél, rokonnál voltunk vendégségben, ahol volt számítógép, vagy más videojáték. A 80-as években pedig még elég keveseknek volt. Aztán később egyre több osztálytársam lett már Nintendo, vagy Sega tulajdonos. Hozzájuk bármikor mehettem játszani, de én mégis inkább ahhoz az egy-két sráchoz jártam át, akiknek C64 gépük volt. Sokkal inkább lenyűgözött a Commodore számítógépe. Így aztán 1989-ben amikor 10 éves voltam, a szüleimtől kaptam egyet karácsonyra. A nappaliban a fa dobozos videoton színes Tv-re volt rákötve.

Természetesen a C64-es klasszikusokkal én is sokat játszottam, mint sokan mások. A családdal, rokonokkal (unokatesómmal) sokat játszottunk együtt is. Nekem is rengeteg csodálatos élményt adtak a nappali közepén, a szőnyegen, a földön kucorogva az olyan játékok mint az Impossible mission, Bruce Lee, Barbarian, Last ninja, Pitstop 2, Giana Sisters (Mario helyett), Street Rod, Wizard of wor, Strider, Outrun, Space taxi, Lazy Jones, Saboteur, Paperboy, Platoon, Robocop, Batman, Hudson Hawk, és sokan mások.

Nagy rajongója lettem a Commodore 64-nek. Éves előfizetője voltam a Commodore Világ című magazinnak, amit minden hónapban nagyon izgatottan vártam, hogy hozza a postás, hogy aztán széles mosollyal az arcomon, vagy épp hahotázva olvashassam CoVboy remek írásait. Még pólót is nyertem egyszer az előfizetők között havonta rendezett sorsoláson. Az a több, mint 20 éves póló még megvan:

Bár rajongtam a Commodore 64 iránt, azért minden igényemet mégsem elégítette ki teljesen, ezért mellette sokat jártam játéktermekbe, kocsmákba, és az ott található arcade akció lövöldözős, verekedős játékokra költöttem az összes pénzemet, mert ugyanis a grafika azokon a gépeken volt a legszebb, és ez nekem már akkor is nagyon sokat számított. De erről már írtam korábban egy blogbejegyzést. Akit érdekel, itt elolvashatja, és/vagy megtekintheti az alábbi saját videómban melyek voltak a játéktermi, kocsmai arcade gépeken a kedvenc játékaim:

https://www.youtube.com/watch?v=eh56Mke7BAU

 

A legtöbb veterán gamer számára a történet úgy folytatódott, hogy aztán jött az első PC (286, 386, 486, stb.), vagy Sega, Nintendo, vagy egyéb játékkonzol. De nem nekem. Már a Commodore Világ magazinban is sokat olvastam az Amiga gépekről, és játékokról. Nagy előnye volt (legalábbis számomra), hogy szinte az összes C64-es játék megvolt Amigára is, csak sokkal jobb (grafikai) minőségben. Szóval elsőként engem a grafikája nyűgözött le (talán nem meglepő), és a hangminőség. Akkor, számomra ebben a két dologban (is) messzemenően túlszárnyalta, és verte az akkori PC-ket. Alig kellett egy-két találkozás a géppel, és nem volt kétséges, hogy az Amiga az igazi szerelem. Valóban az is lett. Egészen 2000-ig tartott. De még mielőtt folytatnám a személyes élménybeszámolómat az Amigáról, aminek én 92-ben lettem boldog tulajdonosa, nézzük meg a gép történetének fontosabb állomásait, néhány érdekességet róla:

Az Amiga története (csak nagyvonalakban, néhány érdekesség)

Az „amiga” szó spanyol eredetű, jelentése: barátnő. Ezért választottam a blogomnak ezt a címet, mert így végül is a számítógép egyben a barátnőm is lett (szó szerint :)

1982: Az Amiga atyja Jay Miner chiptervező a 70-es években az Atarinál dolgozott, és az óta szeretett volna egy igazi szuperszámítógépet alkotni. Az Amiga születésénél, 1982-ben a befektetők azonban „csak” egy videojáték konzolt akartak, és ehhez ragaszkodtak is. De Jay Miner nem adta fel az álmát. A végeredmény pedig egy olyan videojáték konzol lett, ami számítógép is egyben. A fejlesztést nem kevés bonyodalom, és számos nehézség övezte. Az Amiga Inc. hamar anyagi gondokkal kezdett el küszködni, így a Commodore megvette a céget. Majd megszületett az Amiga 1000.

 

1985. Commodore Amiga világpremier

Elsöprő sikere volt a bemutatón az Amigának, hiszen nagyszerű forradalmi újításokkal rukkolt elő: Addig soha nem látott grafikai teljesítmény, hang terén szintén: négy különálló, digitális csatornája volt, és képes volt igazi sztereo hangra. E miatt nagyon sok zenész is felfigyelt az Amigára, és később használták is azt (Billy Idol, B.B. King, Herbie Hancock). De ott volt még a beszédszintetizátor, a multitasking, és egyéb lenyűgöző képességek. A sok remek tulajdonsága közül talán a legnagyobb sikert mégiscsak egy aprócska kis program aratta, ami az Amigából egy IBM –XT-t csinált. Nagy sikere volt még a „Boing” nevű demónak is, amiben egy piros-fehér kockás labda pattogott 3D-ben, sztereo hanggal. Azóta az a piros-fehér, kockás labda az Amiga nem hivatalos logo-ja.

A premier után az akkor még pártatlan szaksajtó egyhangú véleményen volt:

„…ezzel a nappal lettek az IBM PC-k, az Apple Mac-ek, és az évtized tucatnyi más szilikoncsodája a feledésé." - Benn Dunnington, INFO Magazine, 1985 Szept/Okt.

„A személyi számítógépek terén az AMIGA nyitotta meg az Új világot.” Tom Benford, (Ahoy magazin)

Ilyen, és ehhez hasonló véleményekkel volt tele a szaksajtó.


 

De mégsem lett sikersztori. A bukás.

Sajnos a premier utáni siker ellenére továbbra is számos probléma gördült az Amiga igazi sikerének, és elterjedésének útjába. Volt e mögött pl. pereskedés is: Jack Tramiel (a Commodore cég alapítója) beperelte az új Commodore-Amiga céget, hogy hozzájusson az új chiphez, mire a Commodore visszaperelte. Ezzel megkezdődött az Amiga-Atari harc. De nem csak ez, hanem számos más probléma is útját állta az Amiga széles körben való elterjedésének. Bár az Amiga gépek különböző típusokban sorra jelentek meg, és valóban lenyűgöző képességekkel rendelkeztek, sajnos a sok probléma, és a cégvezetés részéről is hibás döntések sorozata, és a rossz, elhibázott marketing végül a Commodore csődjéhez vezetett 1994-ben. A Commodore cég, és vele együtt az Amiga tehát a szerencsétlenül, balul sikerült üzleti lépések sorozata miatt jutott csődbe, és nem pedig azért, mert ne lett volna jó gép. Inkább talán az olyan dolgok vezettek a csődhöz, mint pl. az, hogy a Commodore igazgatótanácsában egy embernek sem volt technikai képzettsége. Vagy az, hogy a gépben rejlő lehetőségeket sohasem használták ki igazán. Valószínűleg az sem tett jót a cégnek, hogy nagy piacoktól estek el azzal, hogy nem voltak hajlandók licenceket eladni. Nem utolsó sorban pedig a marketing sem állt a helyzet magaslatán. Pl. állítólag már majdnem sikerült a Japán piacra betörni, amikor valami hülye a Japán fejest egy tárgyalás alkalmával többször vérig sértette (bár gondolom nem direkt). De sok más dolog is bizonyítja, hogy mind a marketing, mind a cégvezetés részéről sorozatosan hibás döntések születtek. Sokaknak ezért az a meggyőződése, hogy ez vezetett a csődhöz. Ugyanis a Commodore gépek, köztük az Amigával nagyon jók voltak, és képességeik alapján sok mindenben a konkurencia fölé emelkedtek. Sok forradalmi újítást a Commodore cég gépeinek, köztük az Amigának köszönhetünk a számítógépiparban. Sokan ugyanis nem tudják, de nagyon sok mindenben az Amiga volt az első. Pl. az első igazi multitasking rendszer Amigán volt (nem az Apple gépein), és ez volt az első multimediás számítógép is. A különböző típusú Commodore gépek számos dologban voltak úttörők. Itt található a teljes lista.

Az Amiga tehát nem tudott felemelkedni, és a konkurensekkel szembeni harcban alul maradt, de azért nagyon jó gépek voltak, és sok forradalmi újítás köszönhető neki. Az Amiga előtt tisztelgők jól összefoglalták a lényeget ebben videóban:

„Before Windows, before Mac OS, There was AMIGA”

https://www.youtube.com/watch?v=8hc05xyz1WE

 

Amiga a 90-es években. Mégsem halt meg! A túlélő.

 

Az Amiga gépeknek olyan képességei, tulajdonságai voltak, hogy sok tekintetben túlszárnyalták az akkori PC-ket is. Sok remek programot, és rengeteg játékot írtak rá. Ezek életben tartották az Amigát a Commodore cég 90-es évek eleji hanyatlása, majd a 94-es csőd ellenére is. Nézzük mi tartotta életben az Amigát, miért lett ő „a túlélő”.

A hardver (Amiga vs PC)

A pc-kel ellentétben az Amiga legnépszerűbb modelljeiben a hardverhez nem kellett külön ház. A billentyűzet alatt kapott helyet az alaplap, és rajtuk minden hardver elem, melyeknek fő alkatrészeit női nevekkel látták el. Pl. a hang vezérlő neve Paula volt, de volt Denise, és Lisa chip is. A legelső Amigát pedig Lorraine fedőnéven fejlesztették :) Nem volt külön hangkártya, video kártya. Minden az alaplapra volt integrálva, passzív hűtéssel.

Amiga 500 (1987):

A két legelterjedtebb modell az Amiga 500 (1987), és az 1200-es volt (1991). Az Amiga család összes tagja egy Motorola 68000-es CPU-ra épült, melynek első generációja egészen 1979-ig nyúlik vissza (Az Amiga előttt az Atari gépeknek volt a "lelke"). Ennek a CPU családnak különböző, folyamatosan tovább fejlesztett verziói voltak az különböző Amiga modellekben. Az Amiga 500-ban 7 (!) Mhz volt a CPU órajel, és 512Kb RAM társult hozzá, míg az 1200-es modellben 14 Mhz volt a CPU órajele, és már 2 MB ún. chip RAM kapott helyet. Ahhoz képest, hogy a 90-s évek elején már a pc-k teljesítménye jóval több volt (többszöröse ennek), mégis kiemelkedő teljesítményt nyújtott az Amiga még akkor is, és némely dolgokban le is pipálta az akkori pc-ket. Nagyon sokan már csak ezért is szerették jobban az Amigát. (Az A1200-as, és még egy pár komolyabb modellben volt lehetőség bővítőkártya formájában még plusz RAM-ot tenni, de játék alig volt, ami használta volna. Leginkább munkára volt jobban kihasználható egyes tervező, és szerkesztő programokban.)

Grafika: Lenyűgöző grafikus képességekkel rendelkezett, és a pc-kkel ellentétben kompozit video kimenttel volt ellátva, így bármilyen TV-re, vagy RGB monitorra ráköthettük, és gyakorlatilag PAL (NTSC) képet kaptunk. Ezt a játékkonzol jellegű felépítésének köszönhette. Ezen felül képes volt arra, hogy a számítógép képét rátegyük egy bejövő videojelre, és így a video stúdiók, televíziók is gyakran használták video utómunkákra, és feliratozásra is. A kisebb televízióknál akkoriban népszerű képújság is legtöbbször Amiga gépekről futott.

Hang: Négy különálló, digitális csatorna, és az igazi sztereo hang kimeneten keresztül az Amiga által keltett hangok, zenék fantasztikusan szóltak egy jó kis Hifi berendezésen, szép nagy hangfalakkal :) A PC-k akkori kis nyekergéséhez, és ciripeléséhez képest óriási nagy szám volt a maga idején. Hangminőségben verte az akkori hangkártyákat pc-n.

Játékok: Óriási játékkínálat volt az Amiga gépekre is (erről részletesen majd később).

Op. rendszer, programok: Az Amigára írt programok, és az egész gép rendkívül felhasználóbarát volt, ahogyan az operációs rendszere is. Sokkal könnyebben kezelhető, jobban testre szabható, barátságosabb, egyszerű, és áttekinthető volt. Ezért szerintem jobb is volt, mint az akkori pc-k, és a windows. Azért az Amiga is lefagyott néha, de további érdekesség, hogy a pc-kkel ellentétben, ha az Amiga lefagyott nem egy „kék halál” jelenséget produkált, mint a pc-k, hanem egy piros felirat villogott ezzel a szöveggel: „guru meditation”, ami annyit tesz, hogy a „guru meditál”. Jay Miner azt mondta, hogy egyszer, amikor meglátogatott egy Amiga fan klubot felfigyelt arra, hogy a tagok miközben bemutatják a saját programjaikat egymásnak, minden lefagyásnál azt skandáljá mosolyogva, hogy „gu-ru, gu-ru”. Jó légkört teremtett, tehát még szórakoztató is volt az, ahogy lefagyott a gép. Pontosan ez volt a célja az Amiga atyjának, amikor kitalálta, és betette ezt a funkciót a gépbe.

 

Amiga Scenes. Számítógépes találkozók a 90-es években.

A fentebb felsorolt számos jó tulajdonságai miatt sokan választották az Amigát, ahogyan én is. Igazi Amigásnak lenni egy életérzés, egy stílus volt. Az Amiga egyet jelentett a szabadsággal, a kreativitással, egyedi megoldásokkal. Mivel az Amiga erőssége a grafikában, hangban, és a könnyen kezelhető, felhasználóbarát, jól testre szabható op. rendszerben, és remek programokban volt, ezért sok amatőr művészlelkű, kreatív elektronikus zenész, grafikus, animátor, programozó próbálgatta szárnyait az Amigával. Sorba születtek az amatőr saját készítésű zenék, intrók, demók. Fan klubok, és ún. Amiga Scene-ek alakultak. Egy ilyen rajongói klubhoz én is csatlakoztam. Ezeken a találkozókon, és ún. Demo compo-kon mutatták be egymásnak saját szerzeményeiket az amatőr, fiatal művészek. Jómagam csak saját zenékkel próbálkoztam, melyeket soha nem mertem bemutatni a nagyközönségnek, mert nem voltam én nyomába sem azoknak a nagy tehetségeknek, akik sokszor olyan produkciókat mutattak be, hogy libabőrös lett tőle az ember. Aztán ott voltak a nagy számítógépes találkozók. Ezeken én is részt vettem, amikor csak tudtam.

Ezeket a nagy számítógépes találkozókat hazánkban általában valamilyen közoktatási intézmény ebédlőjében, aulájában, tornatermében rendezték meg, vagy közösségi kultúrházakban. Emlékszem azokra, amiken én is részt vettem. Jómagam pl. „intel outside” logoval ellátott pólóban virítottam, másoknak Amiga labda logo, vagy Commodore logo, felirat volt a pólójukon. Ezeken a rendezvényeken a legtöbben azonban persze pc-sek voltak, akik ültek a kis CSPGEXVGA kis monitorjuk előtt görnyedve. Ők voltak vagy 100-200-an, már nem is tudom, de már nem volt hely szinte sehol, amikor megérkeztünk mi, az Amigások. Nem voltunk mi csak kb. 20-30-an. De bevonultunk a videoton tv-kel, a nagy, masszív erősítőkkel, és az óriás hangfalakkal küzdve (némelyik embernagyságú volt). Nem kis rémület ült ki ekkor a rendészek arcán, akik riadtan néztek össze, amikor meglátták milyen hangtechnikát cipelünk be. Félelmük nem volt alaptalan. Bekötöttük a cuccot, és odatekertük a hangerőt. Az ablakok remegtek, és néhányan talán akkor szereztek tartós halláskárosodást :) A pc-sek némelyike ekkor óvatosan, suttyomban elsüllyesztette a kis műanyag 1W-os „hangfalait” a hátitáskájába, míg mások csak idegesen kikapcsolták azt. Mert hiába csavargatták a hangerőt maximumra, hiába szerették volna hallani azt a ciripelést, zümmögést, csipogást, amit az a csúcs pc-s hangkártya kiadott. Az Amigások több száz wattos, masszív hangfalaiból szóló Amigás zenék mellett esélyük sem volt a pc-s kis műanyag dobozkáknak :)

A pc-sek immáron hang nélkül görnyedtek a kényelmetlen iskolai székeken, sokan úgy, mint majom a köszörűkövön. Szinte mindenkinek a gépe, és az op. rendszere ugyanúgy nézett ki, és mindenki ugyanazzal a 2 játékkal játszott (vagy legalábbis nagyon hasonlóak voltak). Vagy egy NFS szerű játékban nyomták a gázt, vagy egy Doom (vagy ahhoz hasonló) FPS-ben lövöldöztek. Ennyi volt az összes tevékenység, amit csináltak. Ja, meg a Norton commander fájlkezelőt használva másolgatták egymásnak a cuccokat :)

A mi kis sarkunk más volt. A monitorok, és TV-k ki voltak pingálva, össze voltak firkálva, és /vagy matricákkal voltak tarkítva, ahogyan a gépek is. Mindenkinél más valami futott, mindenkinek máshogy nézett ki az op.rendszer, más zene szólt, és mindenkinek más gadget-e volt. Igen, az Amigán már akkor voltak olyanok, amiket ma gadget-nek hívunk. A fájlkezelő progikból is sokféle volt, de ami legfőbb: teljesen egyedileg testre szabható volt (Directory Opus, FileMaster, stb.). Volt, akinél megkérdeztem, honnan van az a jó háttérkép. Kiderült, hogy ő rajzolta. Kérdeztem honnan vannak az ikonok. Ő csinálta. Milyen zene szól? Az, amit ő csinált. Nem nagyon kérdezgettem tovább :) Volt, aki a saját, kopott foteljét is kihozta. („ a faxom fog ezeken az iskolai székeken szenvedni”)

Néhányan odamerészkedtek a pc-sek közül is, hogy megnézzék mi van ott, ahol az irtózatos hangerő forrása van. Voltak, akik nagyon nagy arccal közeledtek, és olyan furcsa, gúnyos, megvető mosolyra derült az arcuk, amikor meglátták a Commodore feliratot, és logót. Aztán közelebb érve, és megállva látták, amiket fentebb említettem is: op.rendszert, programokat, zenéket, demókat, intrókat, és játékokat is. Ekkor már inkább kisebb sokk jelei mutatkoztak az arcukon. Miután kezdtek magukhoz térni az első sokkhatásból, elkezdték keresni a házat. Kíváncsiak voltak, hogy milyen hardverből jött az, amit láttak. Ezeken mindig jókat röhögtünk, mert minden pc-s kereste a házat :) Ekkor jött a következő sokk: NINCS HÁZ. Volt, akinek hiába mondtuk, hogy a billentyűzet alatt van a hardver. Nem hitte el, „ne szivass má”, és nézegetett körbe, lehajolt, lehasalt, körbejárta az asztalt, kereste a számítógép házat, mi meg szakadtunk a röhögéstől :)))))) Aztán, amikor ebből a sokkból is kezdett magához térni, akkor mondtuk neki, hogy a CPU 14 Mhz, a RAM pedig összesen 2 MB. (Amiga 500 esetében 7 Mhz CPU, és 512Kb RAM). Ekkor általában már elmosolyodtak. Végre valami, amiben jobb a pc. Voltak, akik ilyenkor nagy büszkén, önelégült vigyorral az arcukon sorolták a csúcs PC-jük adatait, amiből kiderült, hogy bizony az ő gépükben a CPU órajele, és a RAM mennyisége, és sebessége is többszöröse annak, mint ami az Amigában van. Ebből kiindulva voltak, akik magabiztosan vágták a képünkbe, hogy akármit is tud az Amiga, azért az olyan játék, mint pl. a Doom nem menne el rajta. Ekkor jött az utolsó döfés, amit mindig a végére tartogattunk az ilyen önelégült pc-seknek, akik lenézték az Amigát: elindítottuk a Doom-ot az Amigán, és láthatták, hogy nem csak hogy fut olyan jól, mint pc-n, de talán még szebb is. Ez volt az utolsó döfés. Ekkor a legtöbb pc-s elismerően bólogatott. Sokan közülük legkésőbb ekkor már elismerték, hogy „jó kis gép ez”. A többség ilyenkor (ha nem hamarabb) kezet is fogott velünk, és a legtöbbjükkel nagyon jókat beszélgettünk ez után, majd barátokként búcsúztunk el egymástól. Felejthetetlen élmény volt részt venni Amigásként az ilyen számítógépes találkozókon.

 

A legenda tovább él. Az ezredforduló után is. Amiga 4ever.

Mai napig vannak rajongói az Amigának, és még ma is készülnek demók, intrók, zenék, ma is vannak még Amiga scene-ek. Még mindig minden évben vannak olyan rendezvények, ahol az újabb demókat, szerzeményeket  bemutathatják az Amigások (is).

A legendás Amiga Demók.

Az ilyen Amigás csapatok tagjai többnyire elvont művész lelkek voltak (mint azt korábban említettem is). Kreatív, lázadók, akik közül volt aki zenéket csinált, míg mások grafikákat, vagy 3D animációkat. Ezeket pedig a csapatok Demókba gyúrták össze. Érdemes tudni, hogy a demók nem előre lerenderelt videók voltak, hanem mind realtime render. Éppen ez volt benne a lényeg, hogy ki, mit tud kihozni abból a hardverből, ami a gépben rejlik. Így készültek sorra a demók, melyekben voltak grafikák, és realtimeban 3D objektumok, feliratok forogtak, pörögtek, természetesen saját készítésű zenékkel alatta. Külön versenyeket rendeztek az ilyen demóknak. A fentebb említett rendezvények, Demo Compo-k adtak lehetőséget erre. A blogom végén egy saját videómban a régi szobám, és a saját Amigám mellett a 90-es években készült legendás demókból is lesznek részletek.

Legendás Amiga zenék

Nagyon sokan használták a gépet zeneszerkesztésre, zenekomponálásra is. Sok komolyabb zenész is dolgozott vele (mint korábban említettem). Az Amigás zenék máig legendásak. Közülük érdemes kiemelnem Chris Hülsbeck nagyszerű komponistát, aki számos C64-es, és Amigás játéknak készítette a zenéjét, és máig elismert művész. Olyan játékok zenéjét csinálta ő, mint pl. az Apidya (Amiga), The Great Giana Sisters (C64), Jim Power in Mutant Planet (Amiga), R-Type intro music (C64, Amiga), Starball intro music (C64), Shades (C64 demo), M.U.D.S. – Mean Ugly Dirty Sport (Amiga), X-Out (Amiga), Z-Out (Amiga), Turrican 1-3 soundtracks (Amiga). Ezek közül én a Turrican c. Amigás játék zenéjét emelném ki, mely itt meghallgatható. Még ma is aktív. A Giana Sisters: Twisted Dreams zenéjét is ő komponálta, és jelenleg is dolgozik újabb játék zenéken, és egyéb, saját zenéit tartalmazó albumai is vannak, melyek nem játékok zenéi. Ezek meghallgatásához erre tessék fáradni. Vagy egy másik albumhoz pedig erre.

 

cTrix. Az amatőr kategóriából pedig az ún. „chiptune” zenét játszó emberke zenéit emelném ki. Szerintem egyszerűen zseni a srác. A legtöbb zenéjét egy Amiga 500-as géppel készíti (512 KB RAM, 7 Mhz CPU). A egyik legprofibb száma itt hallgatható meg:

https://www.youtube.com/watch?v=NCnFjcwk3Oc

(A hangpult szélén látható az Amiga 500, amiben egy db. floppy lemezről megy a zene :)

De tud csinálni egy jó kis House-Techno házibulit (garden party-t) is egy Amiga, és egy Nintendo Gameboy ötvözésével (még mindig 4 csatorna!!), és egy mixerrel. Ez itt látható, és hallgatható :) Vannak produkciói, amikhez pedig ötvözte az Amigát, a Nintendo Gameboy-t, a C64-et, és egy Atari 2600-at. A legzseniálisabb találmánya pedig a GATARI, ami mellett egy Amiga 1200-est szokott használni. Ezt nevezem én kreatívnak :) Amikor láttam, komolyan mondom tapsoltam :))

https://www.youtube.com/watch?v=3RMzCvPcPKA

 

Hogyan készülnek az Amigás zenék?

Ez egy nagyon érdekes dolog. Általában mindenki ugyanazt a programot használja erre a célra. Én is ezt használtam anno. Nem egyszerű. Minden hanghoz egy kódsorban a megfelelő kód beírásával lehet elérni, hogy a 4 csatornán lévő hangokból zenét alkossunk. Természetesen cTrix is ezt használja. A program működését pedig egy remek, amolyan tutorial videóban meg is mutatja:

https://www.youtube.com/watch?v=DVr__vcbUMA&t=3s

 

cTrix weboldala itt található

De persze rengeteg más szerzőktől is születettek sok jó Amigás zenék, különböző zenei stílusokban. A most is akív Amigás elvont zenészekről itt van egy-egy rövid interjú, amit a Blipfest-en készítettek velük 2011-ben, és amiben elmondják, hogy miért jó Amigás zenésznek lenni.

Különböző előadóktól a House-Techno műfajban pl. itt lehet produkciókat meghallgatni. Egyéb, vegyes Amigás zenékhez pedig tessék erre fáradni. Akinek tetszett, azoknak javaslom ezt a youtube csatornát, ahol még rengeteg Amigás zene található.

 

Ahhoz képest, hogy eredetileg játékkonzolnak készült… A JÁTÉKOK:

Számomra bámulatos, hogy mennyi mindent tudott az Amiga, ahhoz képest, hogy eredetileg játékkonzolnak készült :) Nos, a játékok terén sem volt rossz a felhozatal. Szinte minden multiplatform cím megjelent rá, és akkoriban nem egy olyan nagy cím volt, amit eredetileg Amigára írtak, és úgy kapott belőle „portot” a többi platform. Ilyen játék volt pl. a Flashback is. Persze voltak akkor is konzol exclusive játékok, de azoknak hiányát az Amiga egy másik nagyon hasonló, és hasonlóan jó játékkal pótolta. Pl. nem volt Mario, de volt Great Giana Sisters. Nem volt Contra, de volt Turrican. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az én nagy kedvenceim, és nagy klasszikusaim listája nem egyezik más hasonló korú gamer társaim listájával. Tehát nem csak az Amigás demók, zenék, grafikák, de az Amigás játékok is népszerűek voltak, és rengeteg volt belőlük. Lehet, hogy üzletileg nem volt nagy siker, mivel a Commodore cég csődbe is ment, de mégis elég népszerű lett az Amiga a 90-es évek elején. Özönlöttek az újabb programok, játékok, ezért sok kimondottan Amigás magazin is volt:

 

Kedvenc klasszikusok

Az én kedvenc játékaim mindig is azok voltak, ahol lövöldözni, vagy verekedni kell. De szerintem elég ránézni az avataromra, és máris egyértelmű, hogy szeretek játékból törni zúzni, verekedni :) Így tehát a scroll-fighting, és minden shooter game kedvenc volt. Természetesen a Street Fighter 2, és sok más klasszikus alap volt, de azokon kívül is volt még sok, amivel rengeteget játszottam.

Fightin spirit, Mortal Kombat 2, Shadow Fighter, Ultimate Body Blows:

Double Dragon, Golden axe, Premiere, Turrican:


Syndicate, Chaos engine 1-2, Cannon Fodder:

 

Auós játékok: Stunt Car Racer, Test Drive 2, Robocop 3, Formula one grand prix, Outrun, Skidmarks, Street Rod 2, stb.

 

A kaland, és szerepjátékok soha sem érdekeltek. Inkább a pörgős akcióért voltam már akkor is odáig, de azért akadt pár olyan, ami nagyon megfogott. Főként a hangulatos, fantáziadús helyszínek miatt. A kedvenc ilyen játékom a Universe volt:

 

Stratégia: Ennek a műfajnak sem voltam rajongója soha sem, de azért itt is akadt néhány nagy alkotás, ami legfőképpen nem annyira nagyon összetett, és szórakoztató. Mint pl. a North & South


De azért az olyan nagy klasszikusok, mint a Defender of the crown, vagy a Settlers engem sem hagyott hidegen.

 

Űrhajós játékok: nagy Star Wars rajongóként természetesen közel áll hozzám a stílus. Az arcade lövöldözős űrhajósok mellett (pl. Stardust) az Elite 2: Frontier is kedvenc volt.

FPS: Doom, Quake: Amigára is volt Doom 1-2, és Quake is. De volt még olyan is, hogy GLOOM :)), Wolf3D, Alien Breed 3D, és még sok más FPS játék is. Ezekhez többnyire már minimum egy A1200-es modell kellett, de kérem szépen annak is csak 14 Mhz-es volt a CPU-ja, és 2MB RAM volt hozzá. Voltak tehát FPS-ek is szép számmal Amigára.

Gloom, Alien Breed 3D, Doom, Quake


Amikor a valódi életben is nagyon megszerettem a biliárdot, sokat játszottam a haverokkal. Egy időben minden nap suli után az utunk a biliárd szalonba vezetett. Ezekben az időkben szívesen játszottam Amigán is egy biliárd játékkal (Arcade pool). Aztán a nejemmel, amikor még gyerekek voltunk egy aranyos kis játékban (aminek elődje C64-ről származik) szívesen robbantgattuk egymást (Bomb Squad-Dyna Blaster). De a Roadkill is nagyszerű móka volt, ahol a versenyutók fegyverrel is fel voltak szerelve, és ezek használatával is próbálhattuk az élre törni, hogy az előttünk lévőnek rakétát lőttünk a seggébe :)) Arcade pool, Roadkill, Dyna blaster, Slam Tilt:

 

De az egyik legnagyobb favorit talán a Slam Tilt volt. Egy zseniálisan jó flipper játék.

A flipperekért mindig is odáig voltam, és a stílus legjobb játékait az előtt sem hagytam ki (Pinball Dreams, Pinball Illusions, Pinball Fantasies). A Slam Tilt azonban nagy favorit volt. Sokat játszottunk vele. Folyamatosan a másik rekordját döntögetve versengtünk egymással, és így egyre magasabb lett a Highscore első helyén álló név mellett a pontszám. (Akkor még ez adta a varázst, ez volt a multiplayer, és az achivement-ek helyett is ez volt). Emlékszem rá, hogy olyan sokat gyakoroltunk, hogy egyszer sikerült egy szinte lehetetlennek tűnő rekordot csinálni. Nyári szünetben, egy verőfényes, de nem túl meleg, kellemes napon, reggeli után 9 óra körül leültem játszani. A 3 golyóból az első kettő igen hamar kiment, de a harmadikkal meglepően jól kezdtem el játszani. Olyannyira, hogy órákig ütöttem vele sora a Jackpot-okat, és a Super Jackpot-okat, Multiball-t, és mindenféle módot, és vagy 3 extra labdát. Aztán szólt Édesanyám, hogy menjek át a boltba. Game paused, átmentem, visszajöttem, folytattam. „Gyere enni, kész az ebéd”. Ismét édesanyám szólított, ugyanis már jócskán elmúlt dél. Tehát már közel 3-4 órája játszottam azzal az egy golyóval. Game paused, lementem, ebédeltem, visszamentem, folytattam. Még kb. 2 órát, azaz összesen majd 6 órát játszottam egy golyóval, mikor kiment. Az extra labdákat akkor már sorba elvesztettem alig pár perc alatt. Kijöttem a ritmusból, elveszett a varázs, az volt a szerencse golyó. Olyan rekordot csináltam, amit szerintem soha nem fogok tudni megismételni. Közel 6 óra egy golyóval, apááám :)

"Néha magam is ámulok magamon." (Han Solo) 

Még sorolhatnám tovább hosszasan a nagyszerű játékokat, amikhez Amigán volt szerencsém, de nem teszem, mert nagyon sokára érnék a végére…

Ma is elérhető

Egy nagyszerű emulátor (WinUAE) segítségével ma is életre lehet kelteni az Amigát. Játékokat pedig pl. innen is lehet letölteni, vagy innen, de akár innen is.

 

A számítógép a barátnőm :)

Így tehát sokáig az Amiga volt a barátnőm, mert maga a szó is ezt jelenti, és hát a gépben lévő grafikus, és hang chip-nek is Paula, és Lisa volt a neve. De aztán jött az igazi barátnő. A nejemet amikor megismertem, akkor az elején még úgy tűnt, hogy nem sok közös van bennünk. Gondoltam is, hogy ez nem biztos, hogy ez hosszú távú kapcsolat lesz. Eszembe sem jutott bekapcsolni a gépet, amikor ott volt nálunk, mert én nem éppen számítógépes játékokkal akartam vele játszani, hanem valami egészen más játékon járt az eszem :)))) Meg egyébként is azt szoktam meg addig, hogy a lányokat általában nem szokta érdekelni a számítógép, és a videojátékok meg pláne nem érdeklik őket. De aztán ő mégis kíváncsi volt rá. Kiderült, hogy a játékokért, és a számítógépért ő is szinte ugyanúgy rajong, mint én. És még csak ügyetlen sem volt. Nekik otthon akkor nem volt gép, de „sárgakazettás” Nintendo az volt. A Mario-t végigvitte egy élettel szinte bármikor. Hát én már az első pályán meghaltam, de mind1 :) Amikor láttam milyen ügyes a Mario-ban, és amikor később a flipper rekordomat is megdöntötte (kivétel azt, amikor 6 órát játszottam egy golyóval), akkor tudtam, hogy Ő az. Így lényegében a nejemet is az Amigának köszönhetem, mert az hozott minket össze. A számítógépek, és a videojátékok iránti közös érdeklődés. Azóta is sokat emlegetem itt a GK-n is, mert nagy ajándék az élettől, hogy egy igazi gamer csaj lett a nejem. Azóta is együtt játszunk sok-sok jó játékkal :)

Az Amiga rajongásommal megfertőztem a környezetem, és sokak döntöttek az én hatásomra az Amiga mellett. Persze nem volt nehéz dolgom, mert elég volt csak a saját gépemen megmutatni, hogy mit tud :) Plusz ott voltak még az Amiga klubok, és sok már régebb óta Amigás. Így tehát az Amigának köszönhetően sok amigóra tettem szert, és nélküle a nejemmel sem jöttem volna össze. Nekem így szépítette meg az életemben a 90-es éveket az Amiga. Sokkal többet kaptam tőle, mint egy egyszerű számítógéptől.

 

F*ck the millenium

Jött az ezredforduló. Addigra már alig készült játék az Amigára. A rajongói klubok sorra oszlottak fel. Az ismerősök, barátok, rokonok sorra adták el az Amigájukat, és vettek helyette PC-t. Már egy számítógépes magazinban sem írtak az Amigáról, és az utolsó bolt is bezárt, ami még hivatalosan forgalmazott Amiga softvereket, és hardver alkatrészeket. Így tehát muszáj voltam PC-re váltani, akármennyire is utáltam. Az Amiga addigra pedig már nagy ritkaságnak számított. Nemcsak azért, mert nagyon régóta nem gyártották már akkor (a 94-es Commodore csőd óta) hanem mert annyira jó kis gép volt, hogy sokan megtartották nosztalgiából, kevesen akartak tőle megválni. Akik pedig mégis rászánták magukat, hogy eladják, azok egy kisebb vagyont kaphattak érte. Nekem pedig sajnos akkor nagy szükségem volt a pénzre, hiszen épp nősülni készültem, és a leendő feleségemmel összeköltözni, és elkezdeni közös életünket. Így tehát fájó szívvel, de megváltam tőle. Mivel ritkaság volt, és így jól felértékelődött az Amiga, és az enyém még ráadásul megkímélt, jó álapotban is volt, ezért olyan magas összeget kaptam érte, hogy egy jobb fajta PC+monitor, és egy Playstation is kijött belőle. Viszont soha nem állt hozzám annyira közel egy platform sem (és nem is fog) mint az Amiga. De már sajnos muszáj volt elengednem az öreglányt.

2000 májusában még egy kölcsönkért VHS videokamerával megörökítettem az utolsó szép pillanatokat vele, melyek egyben a szobám utolsó napjai is voltak, mert akkor költöztünk el abból a házból, ahol felnőttem, és gyermekkoromat töltöttem. Ezt most megosztom veletek. Az alábbi videóban szerepelnek: a hőn szeretett Amigám, és a legendás Demókból részletek, grafikákból ízelítő, és a volt szobám, valamint a nejem is feltűnik egy pillanatra, ahogy játszik az Amigán. Mindez 2000-ben volt, 14 évvel ez előtt:

https://www.youtube.com/watch?v=9YVgTd-1JwE

 

2000 után már egy teljesen új korszak következett… De erről majd egy másik blogbejegyzésben :)

ui: a legendás, legjobb Amiga demók teljes terjedelmükben, eredeti, vágatlan verzióban is megtekinthetőek a youtube csatornámon.

 

Köszönöm a figyelmet :)

HTML Hit Counter
HTML Hit Counter

32.
latis666
Régi bejegyzés de csak most olvastam. Én is imádtam az amigamat. 500-as volt egy megára bővítve. A Panza kick boxing csak akkor engedett valamit szerkeszteni. :) A Mega lo mania időnként most is terítékre kerül. Sajnos már csak emulatoron. a gép nincs meg.
31.
FrankBlack
#30: Köszönöm. A helyesbítést is.
30.
delphijos
Nagyon jó írás. Gratula. Egy apróságba kötnek csak bele:

"Az Amiga család összes tagja egy Motorola 68000-es CPU-ra épült"

Ez így nem igaz, helyesebb a 68ezres "családot" mondani. Az Amiga 2000-ben ( és az 1200-asban is) 68020-as, a 3000-ben 68030-as, a 4000-ben 68040-és ( bár volt egy 68030-al szerelt olcsóbb változata ) volt. És nem csak memória bővítéseket , hanem processzor kártyákat is árultak hozzájuk. A 040-esben már volt cooprocesszor, a többihez opcionálisan lehetett tenni. ( mint az Intelnél )

De amúgy elvezet volt olvasni a blogot, szép emlékeket idézet fel. Szép munka.
29.
winhate
Könnyfakasztó !
Szerencsémre nekem még megvan a hőn szeretett gépem.
Kisfiammal hetente egyszer-kétszer mindig gámálunk vele egy pár órát.
28.
FrankBlack
#27: Köszönöm az észrevételt.

Javítva
27.
L4z4
#25: Oké, rájöttem, mi a probléma. Így néz ki a te linked itt az oldalon és alatta ahogy kellett volna:
http://www.youtube.com/v/DVr__vcbUMA
http://www.youtube.com/watch?v=DVr__vcbUMA
Hogy mi ott a /v/ fogalmam sincs, de az okozza a problémát. Az olyan linkjeiddel minddel azt csinálja a YT, amit leírtam. Az ember hirtelen azt hiszi, valami kártevő kever..
25.
L4z4
Minden faxa, én is Amiga rajongó dömper vagyok, de az emlékvideód nem korrekt. Többször elődöbta a falsh beállításokat. Hogy engedélyezem-e, hogy tároljon valamit a gépemen, és ilyenkor mindig legalább 3x kellett deny-ozni mire végre eltűnt! De van mókásabb rész is, teljes képernyőre állítva a videót, többé nem lehet visszalépni kisebb ablakra, a YT lejátszó erre szolgáló gombja inaktív és ESC-re sem zárja a fullscreent! Csak a fül bezárása segít. Kipróbáltam más YT videókkal, azokkal nem csinálja. Szóval látom, azért már jól megy a PC-n is a kavarás amigo..
23.
Caleon
Hát ez a bejegyzés EPIC! :-)

Amúgy nekem Amiga a nicknevem néhány másik játékoldalon. Egyszer mondták, hogy spanyolul barátnőt jelent. De nekem mindig az Amiga 600-as marad, az volt az első Amigám. Numerikus billentyűzet nélkül, de 1 mega rammal! :-)
22.
CargoSGR
Gyertek!

http://tehernaplo.blog.hu/2015/02/09/retro_computer_klub_indul_veszpremben
21.
FrankBlack
#20: Köszönöm szépen :) Törekedtem arra, hogy ez egy átfogó, bemutató cikk legyen az Amigáról, ami szinte mindenre kiterjedően bemutatja annak érdekességeit (még ha így nagyon hosszú is lett, mert abból aztán volt sok). Hiszen olyan kevesen, és keveset tudnak róla, pedig tényleg egy legenda, ami megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Próbáltam ezzel a bloggal pótolni a hiányt, és mint a platform rajongója tartoztam is neki ennyivel :) Valamint jó alap ez az írás ahhoz, hogy ezzel a bejegyzéssel kezdve megírjam a saját eddigi gamer életemről az emlékeimet.
20.
Trapyd
Már pénteken végigolvastam a posztod, de csak most tudok köszönetet mondani érte. Újfent nagyszerű élménybeszámolót bemutatót és érdekességeket olvashattunk tőled barátom. cTrix bemutatásáért külön pacsi jár, állat, amit az a jóember művel. Nekem sose volt közöm az Amigához, de amit olvastam róla régen az írott sajtóban az alapján mindig tudtam, hogy zsír cucc és szuper játékok jelentek meg rá.
19.
FrankBlack
#18: köszi :) Vágatlan gameplay videókat most néztem róla. Valóban nagyon jónak tűnik :)
18.
Yanez
#16: Próbáld ki a Pinball Arcade-ot! Egy tonna asztal elérhető már hozzá és mind klasszikus, sikeres példányok. Én már majdnem 3 éve tolom és nem unom meg. :)
17.
FrankBlack
#16: Közben eszembe jutott, hogy az egész játékot magyarok csinálták.
15.
Yanez
13.
Yanez
Na ezt is elolvastam! :) Nekem ugyan Amiga nem volt, de Atari már igen. Rengeteg játékkal játszottam én is, a felsoroltak közül. Az Arcade Pool-t pl nemrég hagytam csak abba. Flipper közül a pc-s korszakban született egy örök kedvencem. Nem emlékszem a címére, de 3 nagy filmrôl készült asztalt tartalmazott(vagy 4?). Olyanokét, mint A Légy és Predator.

A videók megint jók lettek és a személyes élmények is újfent hangulatosabbá tették a bejegyzést. Legjobban a pc-Amiga összejöveteles tetszett. :)))

Kredencferenc: Famicom-a family computer rövidítése volt.
11.
metercsiken
Bevallom most én sem olvastam végig( de pótolni fogom ), viszont a Mortal 2-őn megakadt bizony a szemem. : )

Ugyan nekem nem voltak ilyen gépeim, csak a keresztapámnál játszottam akkoriban, de a Mortal-lal nagyon jól elvoltam! : )
10.
FrankBlack
#7: köszi az infót :)

#8 msmester: igen, nagyon durva belegondolni. Az első HDD-m kb. 20 MB-os volt, aztán már 98-99 körül vettem egy 2 GB-osat az Amigához (az látható a videóban is), és akkor az ismerősök azt mondták, hogy mi a fenének olyan nagy HDD? :))) amikor aztán vettem egy 13 GB-os Quantum Fireball vinyót, akkor már tényleg azt gondolták, hogy megőrültem, és teljesen elment az eszem. (egyébként nem tévedtek :))))

#9 Neo19: Nagyon köszönöm. Nekem is az ezredforduló után jött a PC-s időszak. Mint említettem a blogban nem szerettem a pc-ket, és nehezen barátkoztam meg vele. Sokat segített, hogy eleinte játékok terén inkább a Playstation váltotta az Amigát. A pc-vel meg közben nagyon lassan, és nehezen barátkoztam meg az Amiga után.
9.
neo19
Nagyon jó, tartalmas összefoglaló lett erről a letűnt időszakról, bár nekem nem volt szerencsém az Amigához, de jó volt a cikk olvasása közben átérezni azt a lelkesedést, amit irányába mutattál. A játéktermi hangulatra szívesen emlékszem vissza, a beat em up játékokra magam is rengeteg aprót v. zsetont felhasználtam (a Final Fight-ot és a Legend-el néha még szoktam játszani), míg nem lett otthon nintendom/v. vettünk ki néhány napra egyet a kölcsönzőből(de rég volt:().Számomra a PC-s időszak csak az ezredforduló után jött el. A videóid is kiválóak lettek!
8.
msmester
Néha ilyenkor arra gondolok, hogy nekem a ps3 lesz a retro, de akkor( mondjuk 20 év múlva) milyen grafika és játékok lesznek... a jövő nagy kérdései...
Meg arra menyit fejlődött a technika az infótanárom mondta nemrég, hogy amikor meg lett az iskolának egy atom gépe 10 mb tárhelyel senki nem tudta elképzelni mivel lehet telerakni. Ma meg egy 2 cigizdobos méretű 2tbos hordozható vinyót is alaposan meg tud pakolni az ember...
7.
kredencferenc
Famicon (Miért nincs a gamekapocs-on javítás vagy szerkesztés gomb a komment résznél?)
6.
kredencferenc
Jaaa és a sárgakezettás nintendo gyári nevén Famicon.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...