Bevezető.

Előző blogom folytatásaként ismét néhány személyes kedvencünket emelném ki a "sandbox" műfajból (vagy "open world", kinek hogy tetszik :) Szokásomhoz híven ezúttal is mindegyikhez néhány személyes (külön)véleményt, emléket, élményt osztanék meg a kedves olvasókkal.

Már az elő rész is nagy favorit volt, ezért nagyon vártuk a folytatást, hiszen nem kevés idő telt el, mire újabb résszel rukkoltak elő a készítők. A játék sztoriját végigjátszani maga volt a nagy betűs ÉLMÉNY. Olyan remek hangulata volt, ami számomra egyedülálló, és szinte felülmúlhatatlan. Az egész összkép valami elképesztően zseniális lett. Én az ilyen játékot nevezem művészi alkotásnak. Mert nem csak jó story, és remek átvezetők vannak benne, meg jó szinkronhangok, hanem a városnak is olyan hangualta van, hogy csak céltalanul sétálni is nagy élmény benne. Olyan érzés, mintha tényleg ott lennék :) Nálam az igazán jó sandbox játék olyan, ahol csak céltalanul sétálni is öröm. Ez pedig számomra ilyen játék :)

A feketeleves az volt, hogy a story módon kívül szinte semmi értelmes dolgot nem lehet csinálni ebben a városban. Nincsenek mellékküldetések, de még taxi mód sem. Van ruha bolt, meg néhány hely, ahol kajálni, meg inni lehet, de ennyi. Jó persze ilyen szempontból az első rész sem olyan volt, mint egy GTA, meg ne is várjuk el tőle, hogy GTA legyen, bla, bla… De nekem azért mégiscsak csalódás volt, hogy van egy hangulatos, szép város, remek autók, remek vezetési tulajdonságokkal, töréssel, fizikával, plusz van egy páratlanul csúcs szuper körözési rendszer. És akkor egy ilyen remek sandbox játék a story módon kívül nem kínál semmi értelmes egyéb elfoglaltságot? Ez azért mégiscsak elkeserítő. Félelmetes belegondolni, hogy ha sokkal jobban megtöltik tartalommal, mellékküldetésekkel, és egyéb dolgokkal, akkor mi lehetett volna belőle… Később voltak olyan jelek, infók, hogy eredetileg sokkal több tartalom lett volna benne, de végül mégis kiherélték a játékot. A mellékküldetések tekintetében az űrt aztán némileg pótolták DLC-k formájában.

Rengeteg érdekes, változatos mellékküldetéseket kapunk ezekben a DLC-kben. Amikor végig toltam őket, akkor azt mondtam, hogy na, ez az alap játékban benne kellett volna, hogy legyen. Úgy éreztem ugyanis, hogy így, ezekkel együtt már teljes a játék... nagyjából. Mert a taxi módot, és még több elfoglaltságot azért el tudtam volna viselni, na de ne legyünk telhetetlenek.

A 3 DLC-vel együtt azért már nem lehet rá azt mondani, hogy olyan nagyon kevés lenne a tartalom. Ezek ugyanis sok remek, és változatos küldetéseket adnak, amiket én nagyon élveztem, és jó néhányat többször is újrajátszottam. 

Én csak ezekből a DLC-kből csináltam is egy amolyan "fan made" zenés montázs videót úgy egy éve saját gameplay felvételekből:

 https://www.youtube.com/watch?v=yw5NkRmTztQ

Remek játék, örök favorit. Mindig ott figyel a gépemen, ha esetleg kedvem támadna egy kicsit sétálni, vagy kocsikázni a városban, netán egy-két piszkos melót elintézni.

"It's Jimmy, yeah, that Jimmy"

A játék korábbi részeit is nagyon szerettük (amiről itt írtam korábban). A 4. rész PC-s verziója sajnos nem indult túl jól, de a kezdeti problémákat némileg orvosolták a javítások, majd nem sokkal később a modderek is bőven kárpótoltak a korábbi kellemetlenségekért. Ugyanis ezek elég hamar, gombamód szaporodni kezdtek. Az én kedvenceimet ebben a blogomban ismertettem.

Az alap játékban a járművek fizikája, vezetési élménye, és a törés számomra nagyon kiábrándító volt, sokat elvett a játék élvezeti faktorából nekem. Ezt azonban a modderek orvosolták, és egy remek mod használatával máris sokkal nagyobb élmény volt játszani. (További modokhoz javaslom felkeresni a gta4-mods.com, vagy a gtagaming, és a gtainside.com oldalakat. Valamint barátod a google :))

Csakhogy sajnos én a grafikával sem igazán voltam megelégedve. Viszont erre is számos mod érkezett, és sorra jöttek a modderek által készített HD textúrák is. Ezeknek segítségével immár a grafika is szuper lett. Persze tudom, hogy az utóbbi években bizonyos körökben divat lett az a jelmondat, hogy "nem számít a grafika, mert a játékélmény fontosabb". Szerintem azonban a grafika is része a játékélménynek, és én bevallom, nem szégyellem, hogy nálam bizony igencsak fontos része. Szóval ha úgy tetszik, akkor "grafikabuzi" vagyok :)) Ezért nekem igenis nagyot dobott a játékélményen, hogy már évekkel ez előtt ilyen grafikája volt nálunk a játéknak:

Egyébként csak egy apró megjegyzés, hogy ehhez a látványhoz, és az 1080p, avg 40-50 FPS-hez nem kell egy high-end fél milliós gép. Amilyen nálam volt a grafika, és ahogyan az én gépemen futott anno a játék arról saját felvételeket is készítettem (sajnos elég rossz minőségben) és vágtam is belőle egy montázs videót .

Maga a játék amúgy nagyon tetszett nekünk. A story mód is. Niko, Roman, és Brucie nagy figurák, és jókat nevettünk rajtuk. Nekünk a játék története is nagyon bejött. Azon kevés címek egyike, amit úgy játszottunk újra többször is, hogy közben az átvezetőket nem akartuk átlépni szinte egyszer sem. Pedig ez ránk nagyon nem jellemző :) Volt benne újrajátszási élmény is nekünk bőven. Még ha a játék sandbox jellege ellenére sajnos itt is sok minden előre volt scriptelve, de sokszor volt rá lehetőség, hogy a küldetést olyan időjárási körülmények között játsszam, amilyet én szeretnék, és olyan napszakban, amiben nekem tetszik. Viszont ezért ehhez nem árt egy timesync mod, és egy időjárás CHEAT :) Szóval már megint lebuktam, hogy bizony itt is használok csalásokat ;)

Nekünk viszont mégis nagyobb élmény volt úgy is végigjátszani a játékot, hogy pl. mindig szakadt az eső, majd úgy is, hogy mindig ragyogóan sütött a nap, meg aztán úgy is, hogy mindig naplemente volt, vagy éjszaka. Nálunk ez így nézett ki (saját képek):

Természetesen a sztorin kívül továbbra is a legjobban a szabadságot szerettük, és a szabadidős tevékenységeket. Rengeteg remek elfoglaltságot kínál a játék a story szálon kívül is. Ezek mellett pedig ez (is) egy olyan játék, amiben csak kocsikázni is nagyon jó, vagy taxizni, és szállítgatni a város különböző pontjaira az utasokat (taxi mod). Ezzel a játékkal is sokszor csináltunk úgy, hogy én csak autókáztam órákon át, miközben beszélgettünk, zenét hallgattunk. Ugyanis a moddolt vezetési élmény, és a moddolt „next-gen” játékok grafikájával is vetekedő realisztikus látvány olyan élvezetes volt, hogy öröm volt csak nézelődni is városban.

És akkor abba belegondolni is félelmetes, hogy ma már hol tart a játék vizuális moddolása. Hogy milyen érzés lehet ilyen látvány mellett játszani a játékot:

Jól van na tudom... Tudom, hogy sokak szerint én mostmár tényleg nagyon "grafikabuzi" vagyok, de ezt nézzétek el nekem légy szíves :)) Én ugyanis úgy vagyok ezzel, hogy engem egyáltalán nem zavar, ha valakinek nem számít a grafika, csak legalább ne köpködje azt, akinek viszont ez is fontos szempont. Mert ez csakis ízlés dolga csupán, és a másik embert az ízlése miatt lenézni, ba**ogatni nem szép dolog...

Sleeping Dogs

A sandbox játékok palettáján üdítő színfolt ez a játék. Sok mindenben más, mint pl. egy GTA, ahol az ingzsebemből előhúzok egy rakétavetőt, miután a farzsebembe eltettem az AK-47-est :) Na itt teljesen másképp mennek a dolgok. Ebben a játékban inkább a közelharcra, bunyózásra fektették a hangsúlyt, amit egészen jól kidolgoztak. Lövöldözős részek ritkábban fordulnak elő, de azok is egészen jól el lettek találva. Természetesen nekem, mint John Woo, és Max Payne rajongónak a lassítás tetszett nagyon.

Ami a játék legfőbb vonzereje volt számomra az a helyszínválasztás, és a hangulat. A virtuális Hong Kong utcáin pusztán csak sétálni nagyon hangulatos volt nekünk:

De leginkább csak sétálni... Ugyanis a járművek irányítása, és fizikája sajnos csapnivalóan pocsék lett szerintem (habár a többi sandbox cím sem jeleskedik ezen a téren).

A játék többi eleme viszont szerintem nagyon jól el lett találva. A fejlődési rendszer, a közelharc, tűzharc, a küldetések, és úgy az egész játék szerintem nagyon korrekt, és szép, igényes munka. A látvány is tetszetős, néhol egészen lenyűgöző is tud lenni. Talán a HD textúra pakknak is köszönhető, hogy sok helyen szinte fotó realizmus jellemzi:

Már kb. 3-4x játszottam végig a sztorit, és többször újrajátszottam a mellékküldetéseket is, valamint sok időt töltöttem a gyűjtögetéssel is. Ajánlom egyébként godach blogját, aki bővebben is írt a játékról.

TESV: Skyrim

Sokan joggal vonhatnának kérdőre, hogy miért említek én egy nagyszerű RPG játékot egy blogon belül az olyanokkal, mint a fenti címek, hiszen azért ez mégiscsak egy teljesen más játék. Ez jogos is lenne eddig, de én úgy gondoltam, hogy viszont az is igaz erre a játékra, hogy sandbox (open world). És mint ilyen, ez is azok közé tartozik, amiben csak sétálgatni is öröm. Ahogy nemrégiben pl. DarkLord is remekül fogalmazott egy hozzászólásában:

"Én pl. a Skyrim-ban órákat tudtam császkálni anélkül, hogy untam volna, egyszerűen annyira jó volt a táj, hogy élvezet volt sétálgatni, mintha az ember elmenne egy túrára olyan feeling-je volt csak nem fáradt el benne :D"

Engem a szerepjátékok soha nem kötöttek le úgy igazán. Sose volt hozzájuk elég türelmem. Plusz nem igazán jött be pl. a körökre osztott harc, és a klasszikus RPG játékmenet, meg az ún. izometrikus (vagy mi fene) nézet sem. Na meg egy igazi, vérbeli RPG játék aprólékos, időigényes, és szöszölős. Ez pedig nem nekem való. Én inkább a pörgős, akció dús, és látványos játékokat szerettem mindig is. Amolyan arcade fenegyerek vagyok. Ráadásul még ezek a sárkányos, varázslós világok sem vonzottak annyira nagyon soha sem a videojátékokban.

Viszont a sandbox (open world) műfajt nagyon szeretem, mert imádom, ha egy játékban szabad lehetek, és azt csinálhatok, amit akarok. Csakhogy sajnos sok sandbox játékban (is) csak látszat szabadságot kapunk. Sok esetben valójában nem is olyan nagy a szabadság, kevés a választási lehetőség, nem elég széleskörű a testre szabhatóság. De legfőképp az a gondom, hogy sokszor az egész játék csak egy nagyon lineáris story módról szól, amihez kevés, és/vagy érdekelten mellék tevékenységket adnak csak.

Aztán mindenhol azt hallottam, és olvastam, hogy a TESV: Skyrim olyan játék, ahol tényleg igazán nagy a szabadság. Elkezdett hát érdekelni, de a magas gépigény miatt (is) vártam még vele. Majd a pc-m megkapta a „next gen” upgrade-et 2014 januárjában, és a játék Legendary Edition változatát be is szereztem. Na onnantól kezdve egy hónapig nem is futott más játék a gépemen :) Az elején kreáltam egy női karaktert, hiszen úgy gondoltam még az elején, hogy ez nem az én világom, és majd az asszony fog vele játszani. Aztán elég hamar beszippantott mindkettőnket. Imádtuk. Egy pár óra játék után azt mondtam, hogy na jó, akkor álljunk meg. Úgy tűnik ez a játék megéri, hogy alaposan utána olvassak a legjobb modoknak, amiket érdemes feltenni hozzá. Azt ugyanis tudtam, hogy rengeteg remek mod készült hozzá. De melyek a legjobbak? Ennek a kérdésnek eldöntésében nagy segítségemre volt zoenn egy írása, amely " A legjobb Skyrim modok" címet viselte. Aztán a blog részlegből Kerub írásai is hasznosnak bizonyultak. Az egyik az első lépésekről szól, a másiknak pedig a címe önmagáért beszél: "Skyrim realizmus mod gyűtemény" (További hasznos modok felsorolása itt, valamint rengeteg helyen még, melyeknek lelőhelyének megtalálásában barátod a gugli. Amúgy sok nagyszerű mod ezen az oldalon érhető el, és tölthető le, természetesen ingyen)

Ezeknek a hasznos infóknak köszönhetően egy kis idő múlva már kb. 80 remek moddal folytattuk kalandjainkat, melyek között volt jó néhány 4k textúra is+ENB (+Ultra grafika) és ez lett belőle 1080p, avg 50-60 FPS mellett:

Autentikus élmény így játszani a játékkal, ami tényleg óriási szabadságot ad. Épp akkor voltunk egy hét szabadságon a nejemmel. Csak annyira szippantott be a játék, hogy ez alatt az egy hét alatt kis sem mozdultunk a lakásból, a kaját házhoz hozattuk, és csak ezzel játszottunk egész héten minden nap. Úgy kb. napi 10-12 órát. Egy héten keresztül! Volt, hogy alig aludtam 2-3 órát. Felváltva játszottunk vele. Pihenésképpen közben megnéztük a Gyűrűk ura trilógiát. Azt hiszem ennyi talán elég ahhoz, hogy mennyire tetszett a játék :)

Egyébként egyes modderek vizuális téren már ilyen szintet is ki tudnak sajtolni a játékból:

Az egyetlen negatívuma számomra a játéknak a közelharc. A harcrendszer ugyanis, hogy úgy mondjam, hagy némi kívánivalót maga után. De ettől eltekintve remek játék :)

Hol a többi remek RPG játék?

Tudom, hogy vannak még ezen kívül is nagyon jó open world RPG játékok, de én még ebben a műfajban teljes mértékben újonc vagyok. Hiszen ezen a téren nekem csak most, 2014-ben a Skyrim "vette el a szüzességem" :))) Nekem ez az első igazán komoly élményem ebben a műfajban (az ezt megelőzőeket csak amolyan pettingelésnek nevezném :)) Szóval amolyan „legjobb RPG játékok” blogot tőlem ne várjatok, mert nincs meg hozzá a kellő személyes tapasztalatom :) Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tudom, melyek a nagyobb húzó címek ebben a műfajban. Természetesen olvastam róluk, láttam, és ki is próbáltam egy párat, de komolyabb játékélményem eddig még csak a Skyrim-el volt.

"Tovább is van, mondjam még?"

Ez volt a második felvonása a kedvenc single player sandbox, open world játékainknak, melyek 2007 és 2014 között jelentek meg. De még nincs vége! (és ezt nem fenyegetésnek szánom... bár lehet egyesek annak élik meg :)) (facepalm :))

Azonban a következő rész(ek) megírásához kell nekem némi kis idő, így azok nem mostanában fognak megjelenni (egyeseknél talán most megkönnyebbült sóhaj :) Már ami a sandbox műfajt illeti :) Az Assassins Creed szériáról szeretnék majd egy külön posztot írni, csak nem tudom, hogy képes leszek-e bármikor is kulturált formában leírni indulatok nélkül az igencsak vegyes érzéseimet a sorozat tagjairól... A Far Cry szérián belül pedig az Afrikában, és a Rook szigeteken megélt kalandjaimról is szívesen beszámolnék, de még egyenlőre vár rám Kyrat, és talán úgy lenne praktikus, hogy ha az ott szerzett élményeimet is tartalmazná ez a "FC blog". Csak sajnos nem valószínű, hogy ez mostanában lesz. Na majd meglátjuk, még nem tudom... Mert közben ott van Középfölde is, ahol számos kaland vár még rám, és amelyekről szintén szívesen mesélnék majd, ha visszatértem onnan. Viszont Skyrim-be is vissza kéne mennem, mert ott is akad még teendőm bőven (a moddereknek köszönhetően is). De hívtak már többször Pripyat-ból is, hogy „a zónába” is vissza kéne mennem, mert rengeteg dolgot hagytam ott is félbe (leginkább épp hogy csak elkezdtem). Szóval van teendőm bőven még az eddig megjelent játékok világában is. És akkor még nem is említettem a GTA 5-öt, aminek a közelgő Pc-s megjelenése után, ha nekiesnek a modderek, akkor én ott ragadok egy jó időre az biztos :)) Pedig közben az Arkham-ban szerzett eddigi kalandjaimról is szívesen írnék, plusz még ezeken kívül is van rengeteg más játék, ami nem sandbox műfaj, de mégis nagy kedvencünk, és eddig még nem írtam róluk... Csakhogy mindehhez elég sok idő kell nekem...

A lényeg, hogy a 2007 és 2014 közötti időszakban megjelent kedvenc játékainkról való élménybeszámolóim sora egyáltalán nem ért véget itt. Van még bőven miről írnom, azonban a fent leírtak miatt a legjobb sandbox játékok sorozat most egy kis téli szünetre megy :) Remélem tetszett az eddigi 2 rész, és majd találkozunk a folytatásban jövőre. Talán lehet, hogy kicsit más formában, más címmel, de azért folytatom majd :)

Ui: Egyébként készülök még újabb bejegyzéssel, és meglepetéssel Nektek az idén még Karácsony előtt :)

Most egyelőre köszönöm a megtisztelő figyelmet :)

Web Counter