gamerman15

gamerman15

A szabad Marionett 2# Bejegyzés

Link másolása
Üdv.Bocsánatot kérek hogy ennyit késett ez a bejegyzés csak a szalagavatóm körüli mizéria miatt nem volt időm.De megírtam.Remélem jó lett.Jó szórakozást!

2#Bejegyzés

3025 Január 13 21:45

Elindultam. Végig sétáltam egy hosszú folyosón, aminek a végén egy hatalmas lyuk volt. Kinéztem és megpillantottam az új világot. Megdöbbentem. A világ, amit eddig ismertem szó szerint hamuvá lett. Egykor erdő volt most kopár vidék, egykor élet most halál.

            A nap sugarait nem láttam, mert eltakarta a töménytelen mennyiségű füstfelhő. A kopár pusztaság, ami elém tárult egyszerűen leírhatatlan volt. Az épület, amiből kinéztem eléggé magasan volt a talajszinttől. Amint felfogta az agyam milyen lett a világ elindultam a padló pereméhez, hogy le tudjak ereszkedni. Két rozsdás vascső segítségével elindultam lefelé. Kezdetbe szépen, könnyedén kerültem egyre közelebb a talajhoz. De megcsúsztam, és elvesztettem az egyensúlyom. Csak zuhantam le, egyenesen egy kupacba. Nem tudtam pontosan hogy mibe estem. Miután magamhoz tértem rájöttem, hogy egy halom (vélhetőleg) emberi csontra estem. Nem mertem kimászni a halomból, akármennyire is undorító volt, mert zajokra lettem figyelmes. Vártam. Látni akartam, kik azok akik erre a vidékre merészkednek.

            Emberek voltak. Szám szerint kettő. Egy férfi és egy nő. Szakadt ruhákban, piszokosan, maszkkal az arcukon menekültek valami vagy valaki elől. Ekkor megjelentek az üldözők. Keréknélküli vasparipákon száguldottak üldözőik felé. Hatalmas páncélban voltak, véres fegyverekkel. Sajnos nem láttam az arcukat, mert sisakkal eltakarták. De azt láttam, ahogy megölik az embereket. Körülvették őket, a nyakuknál fogva felemelték őket, és a kezűkből kilőtt kötelek segítségével felakasztották az embereket a szemem láttára. Láttam, ahogy a szemükből kihuny a fény. Ekkor láttam életemben először halott embert. Biztos voltam benne hogy ezek a lények nem evilágiak. Vagyis reménykedtem benne. Miután végeztek a feladatukkal levették a fejfedőjüket. Végre láthattam kik voltak, akik elkövették ezt a borzalmas tettet. Gépek voltak. Emberszerű gépek. Testük, arcuk, viselkedésük emberi kinézetű volt. Nekik nem bőr, hanem fém borította testüket. Félelmetes látvány volt látni őket. Beszéltek néhány szót aztán felszálltak haláljárgányaikra és eltűntek a kopár messziségbe.

            Miután eltűntek kimásztam a csontok közül és jobban szemügyre vettem a holtesteket. Óvatos voltam nehogy visszajöjjenek. A két ember Rohwen City-ből jött, és testvérek voltak.A névkártyájukból ítélve.Maszkjaikat levettem és eltettem, emlékként. Gödröt ástam nekik. Tisztességesen eltemettem őket, hogy lelkük békébe elhagyhassa eme földet. Egy kis sírtáblát is készítettem nekik. Kiszáradt fából kereszteket készítettem és egy koponya segítségével ezt véstem rájuk: „itt nyugszik Joel és Miranda Qder. Nyugodjanak békében.”

            Tovább indultam. Rengeteg holttest volt már az épületben is, de itt kint még több volt. A holtestek szaga keveredett a hamuval és egy kibírhatatlan egyveleget alkottak. Már értettem miért hordtak maszkot Mirandáék. Engem annyira nem zavart, mert el voltam foglalva azzal a kérdéssel, hogy miért kellett meghalnia annak a két szerencsétlen embernek. Mit követtek el? Loptak? Gyilkoltak? Elmélkedésem közben, észre sem vettem, hogy valami, vagy valaki közeledik felém. Az a két gép volt. Próbáltam elbújni valahova. Szerencsére találtam egy gödröt ahol el tudtam bújni.

            Megálltak pont előttem. Elkezdtem beszélgetni valamiről. Nem értettem őket, meg nem is érdekelt, jobban el voltam foglalva azzal, hogy ne vegyenek észre. Halottnak tettem magam. Még a lélegzetem is visszafogtam nehogy lebukjak. Szívem torkomban, vérnyomásom a fellegekben. Rám néztek. Megrugdostak, gondolom meg akartak bizonyosodni róla, hogy biztos halott vagyok. Emelkedni kezdtem. Felemeltek és betettek egy dobozba(most is innen írok). A fém hidegét éreztem bőrömön. Gondolom érdekesnek találtak azért vittek el. Aggódni aggódtam, hogy hova visznek, de reménykedtem, hogy közelebb kerülök Tibethez.

3025 Január 14 03:19

            Elmentek pihenni. Letámasztottak egy közeli fához és elmentek beszélgetni. Amint láthatáron kívülre esnek, meg kell gyorsan írnom a bejegyzésem. Szívem hevesen ver, mert ha észreveszik, hogy élek valószínű, hogy úgy végzem, mint Qder-ék. Mi ez a hang? Lépések. Találnom kell valami…

1.
1.
giga321
Elég érdekes ahhoz, hogy tovább olvassam várom a folytatást.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...