„Bánd meg a bűneidet, mert kurvára közel a vég”

Sosem voltam oda igazán a horror filmekért, nagyon kevés is van, amit legalább a „jó” jelzővel tudnék illetni. Danny Boyle műve viszont felkeltette az érdeklődésemet és ennek három oka volt: az általam jó párszor piedesztálra emelt Ex Machina rendezője, azaz Alex Garland írta a forgatókönyvet, Cillian Murphy játssza a főszerepet és egy-két zenét már hallgattam belőle. Sajnos még csak most jutottam el oda, hogy megnézzem. És hála égnek nem csalódtam, sőt!
Jim 28 nap után egy kórházi ágyban ébred, maga az épület kong az ürességtől. A város teljesen kihalt, csak egy-két újság maradványból látja, hogy evakuálni akarták a lakosságot. Később találkozik 2 emberrel, akik elmagyarázzák neki, hogy mi is történt: Egy kór teljesen megváltoztatta az embereket és a civilizált világ végét hozta el.
Magáról a történetről ennyi elég szerintem, igazából nem valami nagy szám, nem is rossz, de semmi extra és úgy en bloc az egész forgatókönyv sántít, és így a filmnek  vannak baromi jó részei, de vannak benne batár nagy logikátlanságok is. És ezek közül is szeretném kiemelni egyet:

SPOILER

Hőseink megállnak tankolni és bár van kajájuk, Jim meglát egy gyorsbüfét, ahol van sajtburger és bemegy, mert megkívánta azt. Persze, baromi logikus, hogy mindenhol zavarodott fertőzöttek mászkálnak, vért okádva, hogy átadják a kórt vagy csak szimplán megölhessék a még megmaradt ˝makulátlan˝ elméjű embereket és erre a tag bemegy egy sötét büfébe, ahol két ember fekszik a földön, mert hát van kajánk, de sajtburger az nincs. Persze értem én, kellett ez bele, hogy elinduljon Jim annak a ˝hentelőnek˝ az irányába, amivé a végén lesz, de talán ezt egy kicsit okosabban is meg lehetett volna oldani.

SPOILER VÉGE

A karakterek nem a legjobban kidolgozottak, de azért jók és fejlődnek. A színészek közül is ketten vannak, akik színészkednek, de ők teszik ezt nagyon magas ˝hatásfokon˝.
Cillian Murphy sose volt ennyire jó szerintem. Remekül hozza az először megszeppent srácot, aki nem érti, mi folyik körülötte, majd azt, aki alkalmazkodott ehhez a beteg világhoz. Tökéletes választás volt erre a szerepre és végre megmutatta, hogyha rá bizzák a főszerepet megoldja. (Az In the Hearth of the Sea esetében is mennyivel jobban jártunk volna, ha Matthew Joy helyett ő játsza el Owen Chaset.)
A másik pedig Berndan Gleeson, aki tökéletesen mutatja be Frank reménykedő, küzdő, majd a világból kiábránduló alakot. Érzelmes és jó alakítás az övé. (SPOILER) Külön kiemelendő, amikor megállnak piknikezni, megáll egy pillanatra csodálni a lovakat, hogy van még szép dolog ebben a világban. Az egyetlen baj Frankkel az, hogy annyira lehetett látni, mikor összeálltak négyen, hogy ő lesz az áldozat. És ez megint csak nagy hibája a filmnek, hogy nem mertek egy kicsit merészebbet lépni és megölni mondjuk Naomie Harris karakterét, mert hát a szerelmi szál szent és sérthetetlen. (SPOILER VÉGE).

„Ezek csak emberek, embereket ölünk”

És elérkeztünk a legnagyobb pozitívumához az egész filmnek, miszerint maguk a fertőzöttek nem kiüresedett, lélektelen zombik, hanem beteg emberek, akiknek ölniük kell és éhen tudnak halni. Ez teszi rendkívül egyedivé a filmet. (SPOILER) Jim se különbözik sokban a fertőzöttektől, szimplán le tud állni, nem kényszeresen csinálja az öldöklést. (SPOILER VÉGE).
És van itt még (jó pár) valami: nem a legfélelmetesebb film, bár vannak ijesztő pillanatai, de feszült és hangulatos és ezt nagyban köszönheti a vágásnak, a kamerakezelésnek és legfőképpen John Murphy eszméletlen zenéjének.

,,- Mint egy család.
  - Szerinted fertőzöttek?
  - Nem. Makkegészségesek.”

Összességében elmondható, hogy a 28 nappal később egy rendhagyó és rendkívül egyedi film. Hangulatában, zenéjében és főleg megvalósításában a kiemelkedő. Alacsony költségvetés ellenére is sikerült a Boyle - Garland kettősnek egy maradandó filmet alkotnia, ami kenterbe veri a World war Z-t és társait. Simán többször nézős anyag. 9,5/10