Sziasztok!

Panaszkodunk, panaszkodunk és a változatosság kedvéért panaszkodunk, hogy mennyire kevés játék van, ami jól sikerül. Ami persze nem igaz, hisz rengeteg olyan ip-vel találkozhatunk, hétről-hétre ami megváltoztatja a szemléletünket a videojátékokkal kapcsolatban. Ezekből állítottam össze nektek egy szubjektív listát, ami szerintem vagyis számomra a 11+1 legjobb folytatást tartalmazza. Csapjunk is bele a lecsóba és csekkoljátok, szerintem hogyan is nézne ki ez a lista.

Dead Space 2

Tegnap sikerült végigjátszanom, és meg kell mondjam tökéletesen egyetértek itt Gamekapcson is és máshol is a tesztekkel, valamint azok pontozásával. Valami iszonyat hangulatosra sikeredett és bár azzal én is egyetértek, hogy már nem túlélő horror hanem tényleg inkább akció horror én mégsem negatívumként kezelném ezt a részét a dolognak. Isaac Clark még mindig nagy arc, és bár van tőle viccesebb, keményebb, lazább vagy épp megfontoltabb karakter a videojátékos világban, mégis egy olyan személy, akire emlékszel évek múlva is, ha meghallod a nevét.

A történet és a grafika, szintén rendesen a helyén van. Átgondoltabbra sikerült az egész játék és az igaz, hogy nem volt olyan hosszú de a new game+ és a feloldható nehézségek kitolja a szavatosságot. Bevallom, én nem igazán szoktam újrajátszani semmit sem, vagy csak nagyon ritka, de itt a tegnapi nap erősen gondolkoztam rajta, hogy nekisenderedek még egyszer az egésznek, és meglesem milyen az, amikor már nem túlélőként hanem szinte elit katonaként mozgok a játékban. Mindenképp értékelhető és példaértékű folytatás.

Resident Evil 2

Valószínű, hogy csak az idősebb gamerek fogják érteni, miről is beszélek ennél a játéknál. A Resident Evil első része, ha nem is megalkotta, de újraértelmezte és sikerre vitte a túlélő horror kategóriát. Erre pedig ráfejelt a második rész, aminek sikerült még úgy is megtartania ezt a borzasztó atmoszférát, hogy már nem egy elhagyatott kastélyban és azt körülvevő erdőben, hanem neonfényekkel teli városban kellett túlélnünk az élőhalottak és genetikailag mutálódott szörnyek százait.

Ehhez társult még, hogy szintén az előző részhez hasonlóan, két karakterrel küzdhettük magunkat végig a játékon, viszont itt már lényegesen eltért az útvonal, és a történet is akkor adott kerek képet, ha mindkét féllel végigjátszottuk. A fegyverarzenálunk kibővült, az összkép szebb és egységesebb lett, valamint megtudhattunk részleteket a ködös első rész lezárása utáni történésekről, viszont még így is elég titok maradt, ami miatt az ember várta a folytatást.

Dino Crisis 2

Következő versenyzőm, szintén a Capcom üdvöskéje, amire bátran mondhatom, hogy akkoriban aranykorát élte. Bár, az akkori sikerjátékok, egy kaptafára készültek és sok esetben még a hangokat sem cserélték le, az effektekről és sejtelmes zenékről nem is beszélve (Dino Crisis, Resident Evil, Onimusha, Devil May Cry) mégis annyi változatosság volt a játékokban, és annyira eltért nem csak a történet, de a világ és karakterek is, hogy ezt őszintén megbocsájtottam nekik.

A Dino Crisis egy időutazós Resident Evil volt, ahol a zombikat vad és vérszomjas dinoszauruszok helyettesítették. A második részben, visszatért az első főhőse viszont kaptunk mellé egy új társat is, aki szerethető és szimpatikus volt, így mindenkinek kielégítette az igényét. Tény, hogy a második rész akciódúsabb és egyben valamennyivel könnyebb lett, de én ezt személy szerint nem hoznám fel negatívumnak. Gyönyörű háttereivel, érdekes történetével és az hogy nappal is azt a veszélyt érezted, mintha éjjel lennél kiszolgáltatva, mindenképp megérdemli a listán szereplését.

Assassin's Creed 2

Úr isten. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer életem legjobban szeretett játéka lesz ez. Míg az első részt megjelenésig nagyon vártam, majd a monotonsága miatt hatalmasat csalódtam benne és sokáig csak kerülgettük egymást, mire végigjátszottam (szenvedtem), addig a második már nem is érdekelt. Amiért belekezdtem, az a III. és Black Flag figyelemfelkeltő megjelenése és pozitív értékelései voltak. Mégis, miért érdemli meg a listán szereplést?

Azért, mert a gyermekbetegségeket kinőtte a második részre. Az unalmas főtörténetet lecserélte egy család és annak túlélői, szomorú életére és bosszújára. Mindezt, egy olyan korban, olyan nevekkel és olyan országban, ami nem csak hogy érdektelen volt számomra, de egyenesen ki nem állhattam. Sosem szerettem az Olasz macsókat, az idiótán csengő nyelvüket és úgy egyszerűen mindent. Mégis, a játék annyira kiforrott volt, hogy a fentebb felsorolt negatívumok ellenére, hátrányból hatalmas előnyre változtatta a helyzetét. És, ezt nehéz elérni valaminek.

Gothic 2

Nagyban Morrowindeztem, amikor megkaptam lemezen ezt a játékot. Persze, a haver unszolására, gyorsan beraktam és kipróbáltam, ha már elhozta ne sértsem meg vele, de ahogy kilépett az ajtón, már hajítottam is kifelé a meghajtóból és indultam vissza Vvardenfell világába. Hónapok teltek el, mire végül adtam neki egy esélyt. Majd az első végigjátszás után, sikerült megszereznem az első részt, és azt is végigtoltam. Ekkor jöttem rá, miért is alkotott a Piranha Bytes nagyot a másodikkal.

Aztán, megint újrajátszottam a Gothic 2-őt és ámulatba ejtett, hogy az első rész karaktereivel, itt-ott összefutok. Bár, a három frakció csatlakozása már az első részben is bejátszott, itt továbbgondoltnak tartottam, hogy csatamágus, lovag vagy épp az általam választott sárkányvadász legyek e. A története mindent megért. Mellékküldetéseket még így kidolgozva sosem láttam. Az, hogy az NPC-k szó szerint élték az életüket (reggel mosdottak, ettek, dolgoztak, csavarogtak) megbabonázott. Na és visszatérve, az első rész kopár világára, amit addig teljes pompájában láttam tündökölni, szívszorító volt. Ez, az egyik legjobb folytatás szerintem.

Mass Effect 2

A Mass Effect, a megjelenése után, létrehozott valamit. Valamit, amit többször végigjátszik az ember egymás után, amiben odafigyel, hogy milyen NPC-vel hogyan beszél, hisz kihatással lehet a történetre. Valamit, ahol a csapattársaiddal kapcsolatot tudsz létesíteni, fenntartani és ápolni. Ahol áldozatokat kell hoznod és ahol meg kell mentened a világot.

A Mass Effect 2 tökéletes és méltó folytatása az első résznek. Amikor a hídon nézed a glaxis térképét, közben a sejtelmes mégis baromira hangulatos zene hallgatása mellett, ráböksz merre indulj a nem teljesen feltérképezett világűrbe, valami zseniális. A kérdésekre keresett válaszok, a csapat összeállítása, a történet folytatása és minden amit csak fel lehet sorolni, tökéletesen átgondolt és szinte a tökéletesre fejlesztett. Nehéz erről a játékról, nem elfogultan írni és nehéz elmagyarázni azoknak, akik még nem játszottak vele. öhhh-höm Yanez!

A Mass Effect univerzuma, annyira felépített viszont annyira rugalmas, hogy véleményem szerint bármikor egy kis törődéssel kiaknázható lehetne, és hamar felnőhetne a Star Trek vagy a Star Wars univerzumához is.

Tekken 3

Ha méltó folytatásokról beszélünk, akkor a Mortal Kombat 9-en kívül nem igazán jutna eszembe semmi csak a Tekken 3, de mivel a Mortal Kombat 9 egy inkább Reboot mint folytatás, így a T3 nyerte meg a helyet a listán.

Kezdhetném a pozitívumokat a grafikával, a gyönyörű és élvezetes CGI animációkkal és karakterek befejező filmjeivel. Akár, a kiegyensúlyozott harcokkal, rengeteg karakterrel vagy a szuperül odaillő zenékkel. Mondhatnám a hatalmas ötletnek tartott Tekken Force módot, amiben a régi Double Dragon rajongók is megtalálhatták a számításaikat. Minden tekintetben kaptunk egy tartalmas és időt álló verekedős játékot, jó szavatossággal, játszhatósággal és persze jó sűrű kontrollercserével.

Bioshock 2

Talán ez lesz az egyik olyan dolog, amivel nem fogtok egyetérteni a listámon. Nekem azonban, valamiért nem igazán jött be a BioShock első része. Jó volt, szép volt, de emlékszem, hogy amikor promózták a játékmenetet, elájultam majdnem tőle, aztán amikor kézhez kaptam, hát nem az volt amit addig mutogattak. Így a kisebb csalódás után, többszöri próbálkozásra végigtoltam az első részt, de a csavart kivéve, semmi maradandót nem nyújtott.

A második rész viszont bármennyire is kevés változáson esett keresztül, minden tekintetben jobban tetszett. Már maga a tény, hogy a hatalmas, ormótlan és igencsak kemény Big Daddy lesz az általam irányított karakter felvillanyozott. A történetére odafigyelve, sokkal jobban érdekelt mi lesz velük mint az első részben. Szó ami szó, nekem méltó folytatás volt és jobban tetszett mint az első rész.

The Witcher 3

Talán, nem jogos hogy felkerült a listára, hisz a puding próbája az evés, és én még nem játszottam a sorozattal, csak az első részét próbáltam, de amit olvastam róla az engem már meggyőzött. Bár nagyon sok elvakult rajongóval is lehet találkozni, a vélemények között azért vannak igazi gamerek véleményei is, akik nem csak a sárga, csillogó aranyat látják, de el is tudják mondani, miért tökéletes folytatás a Witcher 3. Természetesen ahhoz, hogy felkerüljön a listára a CDPR hozzáállása is kellett, és igaz, hogy én még nem játszottam vele és pár ember szerint, véleményt sem alkothatok emiatt a játékról, én mégis megelőlegezem a bizalmat és bepakoltam ide. Elvégre a ciánról is tudom, hogy mérgező pedig nem ittam még belőle.

" Bohous: És hisz Istenben?
Dr. Ulrichová: Én? Nem. Föl nem foghatom, hogy hihet benne bárki is.
Bohous: Miért ne hihetne?
Dr. Ulrichová: Nincs bebizonyítva. Még soha nem látta senki.
Bohous: Én se láttam a maga picsáját, mégis elhiszem, hogy van."

Half Life 2

Annak idején, amikor a Half Life megjelent, nem értettem azt a hatalmas rajongást, ami körülvette. Végigjátszottam én is, de nagyon keservesen. Valamiért nem ért el az, amit üzenni akartak. Az Opposing Force-al, azonban ez megváltozott és a rajongók közé nem csak hogy beálltam, de előrefurakodtam az első sorba.

Bár a második rész, nem azt hozta amire számítottam és Black Mesán kívül kellett garázdálkodnom, mégis megszerettem, majd a végén és az Episode részeket kijátszva, elismerően valamint kicsit zavarodottan bólintottam. Nem volt minden tiszta, nem értettem meg mindent, de mégis nagyon megszerettem. Igaz, ennél a játéknál a technikai fejlődés is nagyban rátett, hogy egy minőségi folytatást kapjunk (tegye fel a kezét, aki órákat játszott a gravity gunnal), mégis úgy érzem, itt a helye.

Gordon Freeman, és társait újralátva, valószínűnek tartom, hogy nem csak az én szívem dobbant meg. A gyönyörű tájak, a fizika és nem utolsó sorban a történet miatt is, a Half Life 2 az egyik legtökéletesebb folytatás, ami valaha is elkészült.

Grand Theft Auto San Andreas

Bevallom őszintén, nem szerettem volna a listára olyat, ami nem számozott rész, hisz voltak akik pont a spinoff miatt estek ki a kosárkából, de egyszerűen nem hagyhattam ki a GTA San Andreast. Minden tekintetben felülmúlta az elődeit. Egy város helyett, immár hármat kaptunk, amelyeknek megvolt a varázsa. Sokszor, volt hogy csak úgy autókáztam, repültem vagy épp motoroztam és a játék tömérdek apró részletességét figyelgettem.

Úgy éreztem, a GTA San Andreasban, hiába volt személyre szabható a karakter, bizonyos korlátokon belül, mégis a történet és az élő világa formált olyanná, amilyen a játék végén lettem. Bár itt is felütötte a fejét a gyűjtögetés (ebből-abból 100-at) mégsem éreztem azt mint előtte és azóta is. Valahogy, mindig történt valami, amit ezeknek a gyűjtögetnivalóknak az összeszedése közben láttam. Sőt, még kevés is volt. A 100%-os végigjátszás, több száz órámat vette el az életemből, de még így is kevésnek éreztem. A GTA San Andreas, egy olyan játék, aminél bátran mondhatom el, hogy kevesebb ember lennék, ha nem játszhattam volna vele.

+1 Adventure Island 4

Utolsó helyre, egy nagyon régi játékot raktam, ami még így visszatekintve 20 év után is, hatalmas respectet érdemel. Ő pedig nem más, mint az Adventure Island 4 (Islander 4, Hudson's Adventure Island IV.) Ezt a játékot, 2D-s platformernek kell elképzelni, mint ahogyan a Mario-t is. A sorozat, folyamatosan újított az első három részben, a negyedikben azonban nagyot robbantott számomra.

Persze, itt már felütötte a fejét a történet elég sok játékban és itt sem kell semmi különösebbre számítani, hisz egyszerű mint a hatvan ötös szeg. Kis ősemberünknek elrabolják a szerelmét, aki elindul érte hogy megmentse. A játékmenet azonban, már annál inkább érdekes volt, hisz apró RPG elemeket tartalmazott, ami ugyan kimerült annyiban, hogy az életünket és erőnket tudtuk tápolni a játék végéig, mégis egy ilyen játékba, hatalmas szó volt.

Folyamatosan nyithattuk meg a házunk körül a pályákat, és vissza is térhettünk rá. Persze, openworld, vagy sandbox jelzőt nem mondhatnánk rá, mivel mindig a történet előre haladtával juthattunk új helyszínekre, ugyanazon a sorrenden akárhányszor újrajátsszuk, mégis a végén már ott volt a szabadságérzés, hisz akármerre visszamehettünk, még ha egy kis loot-on kívül nem is volt semmi értelme.

Megjelent az invertory és az eszközök különféle használatával, egy-egy nehezebb pályarészen, akár több féleképp is átjuthattunk. A fegyverarzenálunk is változatos és élvezetes volt. Azt hiszem, hogy ebből a korszakból, ilyen összetett játékot a Metal Gear-en és Final Fantasy részeken kívül, nem is tudnék mondani. Sajnálhatja aki kihagyta...

Ennyi lett volna tehát, a mostani 11+1. Bár ígértem, hogy a következő a legnagyobb csalódásokkal fog foglalkozni, még azon dolgoznom kell, így elnapoltam.

Mennyire értetek egyet a listával? Nektek mi lenne a 11+1 Legjobb Folytatás, vagy mi lenne az, amit kicserélnétek az enyémbe? Ha van kedvetek, osszátok meg velem, vagy...

Játsszatok!