Bizonyára akik olvasnak, azok már tisztában vannak vele, mennyire élek halok a zombi apokalipszis témáért. Minden, ami a világvégével kapcsolatos és az azutáni újjáépítésről szól érdekel, de igazából George A. Romero bácsi volt, aki szinte belevitt a rosszba és megismertette velem ezt a félelmetes élőholt világot.

Bár a fentebb említett úriember, mindig mondani, tudatni akart még velünk plusszba, ezért általában az átlag ember, csak felesleges (hülyeség)-ként élte meg a plusz tartalmat, úgy érzem, hogy az csírát amit elültetett, majd a Capcom a Resident Evil sorozattal szépen öntözgetett, végül Robert Kirkmannak köszönhetően kelhetett ki a The Walking Dead világának megalkotásával. Én meg szépen, aratom a babérokat és kényeztetem a szemem és elmém a sorozat nézésével, bár nagyon sok dologgal nem értek egyet. Olykor a viselkedésük, a történet alakulása nem tetszik, de tény és való, hogy a világba nem tudok belekötni. Olyan, mintha egy az egyben nekem lett volna kitalálva. És itt muszáj még megemlítenem az Undean Labs fergeteges produkcióját a State Of Decay játékot, ami sajnos tartalmaz számomra olyan hátrányos tényezőket, mint a mutáns zombik, de hangulatban és játszhatóságban valamint a megvalósított ötletekben, maximális tiszteletet érdemel részemről. (Na és most én vagyok a jó arc, aki az optimalizációt és a különféle technikai problémákat, egyszerűen figyelmen kívül hagyja.)

 Szóval, térjünk vissza a blog témájára és beszéljük szépen ki, mit is csinálnánk az első huszonnégy órában, ha felütné a fejét az a bizonyos, titokzatos vírus ami a holtakat föltámasztja. Bár, tőlem sokkal okosabb emberek azt mondják, lehetetlen, nekem a Resident Evil film egyetlen pozitívuma, a magyarázat volt. Számomra teljesen hihető (tudom, tudom, buta és tudatlan, na meg hiszékeny naiv vagyok)az a magyarázat, ami a filmben elhangzott. Ha a szívet újra lehet éleszteni, miért is ne lehetne az agyunkat akármilyen impulzussal, ami csak az alapvető, táplálkozási kényszerünket indítja be? Végül is mindegy, most ne ezen töprengjünk, hanem egyszerűen csak higgyük el, vagy lépjünk ki a blogból, mert hülyeség ;)

Magyarország, nem egy kegyetlen forgalmas ország. Külön statisztikát nem néztem, de józan paraszti ésszel, meg merem kockáztatni, hogy egy USA állam béli várost, több nemzetiségből, halmozottan többen látogatnak, mint a mi kis szeretett otthonunkat. Így, ha történne valami, legalább egy hetet adnék a dolognak, mire ideér és elkezd kibontakozni. Most azonban, csak az első huszonnégy óráról fogunk beszélni. Én, szinte majdnem száz százalékban tudom mit tennék. Te is tisztában vagy vele?

Az első hírek, nem percek alatt érnének ide. Órákba telne, mire a lakosság ötven százalékához elérne. Gondoljatok csak bele, amikor valami limitált darabszámú játékot osztogatnak ingyen. Az ember simán lemarad, ha nem ül épp a gép előtt. A filmekből ismert, megtámadott bevásárlóközpontokat én nem tudom elképzelni. Főleg nálunk nem. Itthon az emberek nagy része konzervatív. Hitetlen. Persze, nem azt mondom, hogy az én gondolkodásmódom feltétlen jó, de szerintem nincs lehetetlen. És ha felkészülten, nem meglepve várjuk a dolgokat, akkor abból csak előnyt kovácsolhatunk. Valószínű, hogy a hozzám hasonló embereken kívül, csak a nyugdíjas nagymamák és a (semmittevő) unatkozó réteg indulna azonnal útnak vásárolni. Szerencsésnek tartom magam, mert egy heti hideg élelem mindig van itthon (és nem a zombifanatizmusom miatt :D), valamint még plusz két-három heti alapanyag is, ami a konzervek, befőttek és egyéb nem romlandó dolgoknak köszönhető. Így valószínűnek tartom, hogy az első egy hónapban nem halnék/halnánk éhen. Na de én tudom, hogy az apokalipszis, nem két hónapig tart, így fel akarok készülni az örökkévalóságra.

Első dolgom ami lenne, az természetesen a bevásárlás nálam is. Mint ahogyan mindenkinél. Viszont, teljesen másképp, mint az átlag ember. Nem azért mert rossz ötlet, de nem gondolkodnék konzervekben. Illetve nem ez élvezné nálam a prioritást. Amikkel kezdeném azok nyersanyagok/alapanyagok. Amikből főzni lehet, amikből több ételt lehetne készíteni, mint akármiből. Ilyenek a Liszt és a rizs ami nem csak elálló, de még laktató is. Jelen esetben, nálunk a krumpli lenne még a menő és természetesen az olaj. Megpróbálnám átlépni a kezdeti adrenalin bombától túlfűtött gondolkodásom és higgadtan végiggondolni, mik azok a dolgok amikhez sem áram, sem pedig hűtő vagy egyéb kiegészítő nem kell.

 A bevásárlásom fő célja az lenne, hogy ha megoldható akkor hetekre, ha nagyon ügyes vagyok akkor hónapokra előre tudjak gondolkodni. Persze ez nem menne, hisz a mai napig akármikor elindulok céltudatosan vásárolni, mindig elfelejtek valamit. Próbáltam a cetlit is, de az sem vált be mert hiába mindent megvettem róla, a végén mire hazaértem kiderült, hogy elfelejtettem felírni valamit. Azonban itt nem érne véget az első napom. Ne rugaszkodjunk nagyon el a valóságtól. Legyen ez a nap, Április tízen hetedike.

Tudom, nagyon jól hogy a mi klímánk szerencsés esetben nem kíván fűtést ezután egy darabig. Ha mégis, akkor pár nap kivételével elkerül minket és az sem veszélyezteti az életünket majd. Így nem maradna, csak a fentebb ecsetelgetett vásárlás és ahogy hazaértem, az a különböző tervrajzok, receptek letöltése az internetről. Egyszerű, mégis nagyszerű dolgok, amikhez az átlag ember mégis olyan keveset ért. Szélmalom, napelemek bekötése, működtetése. Kenyér készítése vagy épp az állatok megfelelő nevelése és szaporítása. A lényeg, a hosszú távon gondolkodás. És persze mindezt addig, míg nem omlik össze a kommunikáció, és nem zárnak el minket teljesen a tudástól :)

Miután felköltöztünk a padra, minden alapanyaggal amit csak elterveztem, és pár napi vízkészlettel, már örömmel hurcolnám magammal a gépemet is. Ide, nehezen jutnának fel utánunk és utánpótlás is van. Minden okosságot lementettem a PC-re, amit igaz hogy egyenlőre nem tudok használni, de eljön majd az az idő is, amikor meglesem a dolgokat, amikre szükségem van és már nem függök sem a műholdtól sem pedig a helyi villamos áram szolgáltatótól sem. Most azonban a legfontosabb ez volt. 24 óra alatt, biztonságba helyezni a családom és megteremteni nekik és magamnak mindazt, ami a túléléshez a legfontosabb.

Lehet, hogy nem mentettem meg százakat. Nem építettem erődöt és nem kutattam fel a vírus eredetét. De nem is az én dolgom. Az én dolgom az, hogy vigyázzak rájuk és biztosítsam nekik a túléléshez szükséges dolgokat.

Most még én vagyok a bolond szomszéd, aki képes a családját felköltöztetni a padra pár idióta YouTube videó miatt. Holnap azonban én leszek, a legfelkészültebb emberek egyike....

 Bocsássátok meg, de nem maradhat el a kedvenc gif-em :D

Éljétek Túl!!!