A kezdő képemen is látszik, amit már oly rég tudok. Mégpedig, hogy a Star Wars univerzum, immár több mint egy folytatásos mozisorozat. Több, mint egy név, amivel bármit el lehet adni. Rég tudom már, hogy a Star Wars-nak kultusza lett, rajongótábora ami talán minden méretet meghalad, legyen az filmek, könyvek vagy akár játékok terén, de az univerzuma már számos más területre is bevetette magát. Ebből az Őrületből maradtam én ki, immár harmincegy éve, szinte teljesen. Azonban van egy olyan rossz szokásom, hogy rövidnek tartom az életet és sokkal többnek annál, mintsem hogy olyan dolgokat hagyjak ki, amiket a nagy számok törvénye alapján, rengetegen szeretnek.

Nos az SW univerzum nem volt számomra teljesen ismeretlen. A játékokat nagyon szeretem és bátyám, akivel hasonló az ízlésünk, még moziban látta az egyik részt, azóta is nagy rajongója, tehát nagy vonalakban ismertem a szereplőket, a fő történetszálat és a játékok miatt pár alternatív történetet is. A filmek azonban, szégyen szemre a Harc az Endor Bolygón (Ewoks: The Battle For Endor), kívül végig, odafigyelve egyet sem láttam még.

Kölyökként nagyon élveztem az Ewokok küzdelmét a birodalmiakkal, bár sokkal-de sokkal később jöttem rá, hogy ez bizony a Star Wars univerzumhoz tartozik. Persze ismerősek voltak a fehér birodalmiak és a kis szőrös macik is valahonnan, de gőzöm nem volt, hogy ez bizony egy Star Wars SpinOff.

No de a blog témája nem ez, hanem a fő történetek és úgy egyben a filmes univerzum. Nemrég ismét elkapott a sci-fi láz, ami jellemző rám minden évben 1-2 hónapig, így arra gondoltam, ha már a játékokat igen nagy számban szerettem, akkor miért is ne próbálkozzak meg a filmekkel is, melyekbe igen sokszor belekezdtem már, de csukott szemmel fejeztem be őket. Ez talán még most sem valósult volna meg, ha egy fárasztóbb nap után nem nézek bele a HBO On-Demand kínálatába, és mit látnak szemeim? Ott integet nekem a majdnem teljes Star Wars filmes univerzum és csak arra vár, hogy rányomjak a PLAY-re.

Követve a másik rossz szokásom (mindent csak sorban) el is kezdtem a Baljós Árnyakkal Star Wars: Episode I - The Phantom Menace 1999) amit már gyerekkorom óta ismerek, a haveroktól többet hallottam róla mint amennyi kellett volna. Mivel az univerzumot nem ismertem, ha sikerült volna elkerülnöm a spoilereket, akkor számomra Darth Vader kiléte is meglepetés lett volna. No de erről már kár beszélni, így magát a filmet végignéztem.

Nem mondom, hogy nem élveztem de maradandó nyomot sem hagyott bennem. Szép volt, jó volt, érdekes volt néhány dolog benne, de úgy nagyjából annyi volt az egész. Viszont rettentően szeretem az utalásokat is, épp ezért tetszett nagyon a következő kép.

A lényeg, hogy bár nem tartom egy rossz filmnek, inkább azt mondanám hogy talán azoknak lehet érdekes, akik vagy akkora Star Wars rajongók, hogy mindegy nekik hogy mit néznek, vagy annyira nincsenek képben a dolgokkal, mint pl én. Viszont az is biztos, hogy a sorozat ezen része, nem fogja (szerintem) rajongóvá tenni az embert. Hozzá kell viszont tennem, hogy Natalie Portman, Padmé szerepében gyönyörű volt és ezt a következő részekben csak fokozták.

Kicsit utánakeresve, érdekesen néztem hogy a Leon a Profiban ő játszott Jan Reno oldalán!

 A második rész, a Klónok Támadása (Star Wars: Episode II - Attack of the Clones 2002), már sokkal érdekesebb volt számomra. A Repiblic Commando miatt, tisztában voltam vele, hogy kik is azok a klónok, bár azt sem sikerült még végig játszanom. Viszont abba a bizonyos (MENŐ) kategóriába tartoznak, így kíváncsian vártam a filmben a bevetésüket. Aztán, csalódnom kellett, mert ugye határozottan nagy szerepet nem kaptak sajnos a filmben, csak a végén.

Jango Fett szereplése és karaktere viszont kifejezetten tetszett. Sőt számomra meglepetés volt az is, hogy a klónok alanya Ő volt, ami utólag visszagondolva a sisakra, nem is akkora meglepetés mint amit szerény figyelmetlen személyem átélt.

A harcok rettentően tetszettek és még néhány poénon is jókat mosolyogtam. Élmény volt látni, a Geonosis-on lévő harcot. Itt meg is említeném, hogy Jango Fett után (közben?) a sáskával folytatott harcnál, rögtön a Witcher első része jutott eszembe.

Így telt tehát a második rész is. Kicsit csalódva a klónok kevés szereplése miatt, viszont a nagy csata miatt meg felvillanyozva, megvártam míg végül lemegy a stáblista és immár kicsit izgatottabban ugrottam rá rögtön a harmadik részre, amit úgy ismerünk hogy a Stihek Bosszúja (Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith 2005)

Szóval Ő lett volna a megváltó rész. Egy szomorú történet, melyben kiderül hogy miért és hogyan is lett az aranyos Anakin Skywalkerből a csúnya, gonosz és rettentő Darth Vader!
A filmet két részre tudom osztani. Az első ami nagyon tetszett benne és ami nagyon nem. De tényleg annyira zavaró volt pár dolog, hogy legszívesebben kikapcsoltam volna, itt már viszont kíváncsi voltam a történetre, és azt kell hogy mondjam nem bántam meg.

A Jedi-k kivégzése, felszámolása nagyon tetszett. Nagyon tetszett benne a sok harc és a látványos csaták, és mint azt már említettem, természetesen a klónok szereplése. Viszont Anakin idióta átállása már nem annyira. Persze már próbálták nekünk a második epizódban is nagy vonalakban felvázolni, hogy megkörnyékezte a sötét oldal és a Jedi-k titkolózása, bizalmatlansága valamint (megkérdőjelezhető) döntései is "jogos" átállást tanúsíthatnak, de a kegyetlen például Jedi Templomban való mészárlást már nekem nem vette be a gyomrom egy szerelmes tinédzser elkeseredett próbálkozásának, hogy megmentse a szerelmét.

Oké, Darth Vader egy könyörtelen gyilkos, hadúr, zsarnok, uralkodó és eddig el is kellett jutni. Na de tényleg fél nap alatt vált a "hős szerelmesből" ez az alak?
Tudom, hogy így is több mint két órát tesz ki a film, de nekem annyira elhamarkodottnak tűnt, hogy az valami elképesztő.

Nem akarok kötekedő lenni és ágról végről szőrszálhasogatás lenne, amit jó magam is utálok egy kritika megfogalmazásánál, de tényleg amikor az "erő" birtokában vannak az emberek, amikor képesek a fénysebességre, galaxisokat átszelni, de hogy közelebbi példát hozzak fel, képesek a klónozásra akkor nincs megoldás egy szülésre, hanem embereket, gyerekeket kell lemészárolni?

Szóval a magyarázat számomra annyira gyerekcipőben jár, hogy az már csak na, de felfogtam, tudomásul vettem és elkönyveltem, hogy már pedig ha a fene fenét is eszik, az akkor is így van.

Érdekesnek tartom még, hogy azért úgy látszott Obi Wan-t is megkörnyékezte kicsit a sötét oldal. Számomra legalábbis a filmből úgy jött le, hogy a csalódottság mellet gyűlölet is volt benne, ami tudjuk hogy mit eredményez, de ez már csak saját spekuláció.

És akkor jöjjön a 30 éves SPOILER!
Srácok, én hatalmasat lepődtem, amikor Padmé a trilógia végén szülésre adta a fejét. Mármint nem azon, hanem azon hogy nekem gőzöm sem volt, hogy Like és Leia testvérek, így amikor az ikrekről szó esett, tágra meresztettem a szemem. Aztán pedig jót mosolyogtam, amikor a nevüket mondta. Meglepő volt és köszönöm a sorsnak, hogy ez mindvégig kimaradt az életemből.

 Végignézve tehát ezt a részt is, kihasználva a szabadságom, hajnali fél háromkor egy cigi és egy kávé társasága után, nem is gondolkodtam tovább, hogy a Csillagok Háborúja - Az Új Remény (Star Wars: Episode IV - A New Hope 1977) indításával folytatom az éjjelem. Ha tudom, amit tudok akkor a Zsivány Egyes következik, de ekkor még nem tudtam, a spoilerfóbiám miatt pedig még csak véletlen sem akartam olvasni semmit sem a sorozatról, így elindítottam Luke Skywalker kalandjait is.

 Már az elején rögtön felkaptam a fejem. Azok a megvalósítások, azok a vizuális effektek, szemkápráztatóak a mai napig. Amikor 2017-ben olyan filmek jönnek, mint pl a Sharkando 5, akkor joggal kérdezni meg az ember, miféle bűvészmutatványokat hajtottak végre 1977-ben a rendezők és a filmen dolgozó személyek, amiknek eredményeként még a mai nap is csak csettint az ember egyet egy "hűabetyármindenit" kijelentés között.

Persze a film története már megíródott harminc éve, így nem vártam semmilyen bűvös fordulatot, szívhez szóló monológokat és egyebeket. Inkább már csak tiszteletből néztem és részese akartam lenni a történetnek, mintsem azért mert hogy ez mennyire jó. Noha, nem mondom hogy rossz, félre ne értsen valaki.

Obi Wan könnyelmű hozzáállása volt számomra a legnegatívabb dolog az egész filmben. Én biztosan fenntartásokkal kezeltem volna egy új tanítványt, révén hogy az előzőből lett a galaxis egyik legnagyobb gonosztevője, Darth Vader!

C-3PO memória törlésére emlékszem a III. részből, azonban R2-D2 nél nem értem mai napig mivel magyarázták, hogy nem mesélt soha Anakinről vagy az egész első trilógia történéseiről.
Ami viszont kicsit Epic kategóriába tartozott, az Han Solo visszatérése, amikor végül segített Luke-éknak a Halálcsillag elpusztításában. A történet viszont itt nem ért véget, és másnap már kíváncsian találgattam, hogy is lesz akkor a homokpusztai gyerekből az egyik leghíresebb Jedi.

 A Birodalom Visszavág (Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back 1980) -ban már kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Nem volt rossz látni, hogyan küzd meg az apjával Luke, és Han Solo története is (ha nem is érdekes, de nem unalmas) volt, viszont a kezdeti visszavágó után kicsit többet vártam volna. Joda feltűnése érdekes volt, bár már (megöregedett) mind megvalósítás, mind pedig komolyságát illetően.

Han Solo és társai elfogása és az egész rész kicsit nekem olyan erőltetettnek tűnt, és az a baj, hogy mivel pár óra alatt, ami alig volt több mint egy nap lepörgettem azt a három részt, kicsit összekeveredtek bennem a dolgok.

Boba Fett viszont ismét csak keményre sikerült, mint ahogyan az Apja (ha jól vettem ki a történetből). Kicsit keserű száj ízzel, de mindenképp érdeklődve vártam hát a Jedi Visszatér (Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi 1983)-t

 Immár kezdett rám jönni a "sok lesz ez már egy hétre" érzés, de hát ha már öt részt lenyomtam, csak nem akartam félbehagyni, hisz ki tudja mikor kapott volna el újra a láz. Menet közben, hogy az érdeklődésem fenntartsam, PSX-en végigjátszottam a Star Wars Episode I- Jedi Power Battles játékot, és belekezdtem az Episode III-ba PS3-an és a Starfighter-be PC-n. Kis kiruccanásom után, csak kíváncsi voltam miként menekül meg Han Solo, és miért is annyira fontos ez a harmadik rész.

Jött aztán az érdekes dolog, hogy mindvégig magára tudta vonni a film a figyelmet. A második, de sokkal hatalmasabb Halálcsillag már számomra nem volt olyan félelmetes, mint az elsőben és kicsit csalódott voltam, hogy semmi újdonságot nem tudnak már kitalálni. Mivel kölyök voltam még, az Endor Bolygó Spin Off-ja nézésének idejében, így kellemes emlékeket idézett fel bennem az Ewokok látványa.

A végén azonban meglepődtem, ismét egy sok éves spoiler miatt, (azonban ez most meg is zavart kicsit) hiszen amikor megvan az ünnepélyes keretek közötti záróbuli, feltűnnek a Jedi Mesterek (szellemei = tudom hogy van valami hivatalos név is rá, csak nem jut eszembe) és ott ott van Anakin Skywalker is.

Tiszta sor (bár eddig nem tudtam) hogy ha valaki a jó oldalról át tud állni a sötét oldalra, akkor bizonyára nehezen de visszafelé is működik a dolog. De a hetedik rész miatt, viszont akkor is megzavart kicsit a dolog, hogy most akkor hogy is van ez.
Szóval, a VI. rész úgy lett befejezve, hogy Darth Vader megszűnt létezni, azonban a szelleme már a jó úton, Anakin Skywalker szellemeként tért vissza.

 Na most ez eddig oké, de amint belekezdtem az Ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens 2015)-be ami nekem nagyon tetszett, sokakkal ellentétben. Az új droid, a birodalmi Finn fellázadása és úgy maga minden bejött. Egyedül, csak azt nem értettem mi a fenéért lövik már le Kylo Ren kilétét a film első felében, holott akár a végéig is húzhatták volna.

És akkor itt is jön a problémám, hogy ha egyszer jó útra tért (mert jó útra tért) Vader, akkor mégis hogy a fenébe lehet a mestere ennek a srácnak?, aki míg le nem szedte magáról a maszkot, bevallom számomra az eddigi legkegyetlenebb szemétláda lett a Star Wars Univerzumban, azonban ott már kicsit kezdett veszíteni a hitelességéből.

Maga a film engem végig nagy szó lenne az elvarázsolt, de lekötött. És igaz, hogy csak szűz SW (rajongó) vagyok, de engem senki halála nem tiport a sárba és annyira azt sem éreztem itt erőltetettnek, hogy egy még legnagyobbleghatalmasabb halálcsillagot is betoltak a filmbe, bár ha jól emlékszem, itt bolygópusztító volt a neve azt hiszem, ami még kifejezetten tetszett is.

Valószínűnek tartom, hogy lesz magyarázat ki ez a leányzó, lesz magyarázat arra, hogy miért is lett Han Solo fiából egy ekkora nagy szemétláda. De ami jobban érdekel, hogy mi lett Luke Skywalkerrel, hisz egy tanítvány miatt, nem gondolom hogy így beduzzogott volna. Kíváncsian várom a fejleményeket, hisz a Jedi Visszatér után rengeteg minden történt az SW univerzumában. Tudom-tudom ezeket a Disney eltörölte, de ott ugye elkezdtek új Jedi Templomokat, tanítványokat kiképezni, és remélem hogy ez a film is tanul majd a történésekből.

A vége szokásosan sejtelmes lett, de ez már megszokható. Azért, nem lenne rossz, ha lezárnák a történetet.

Jöjjön a bónusz, ami nem más mint a Zsivány Egyes (Rogue One 2016) ami életem legjobb Star Wars filmje. Talán, pont azért, mert ismeretlen szereplőkről szólt és bár a történetük valamint nemes céljuk ismert volt, nagyon jó előzmény, spinoff-ra sikerült.

Itt már nem csak a harcokra és látványokra, de a karakterekre is felfigyeltem. Nagyon jó, szerethető és egyedi egyéniségű csapat állt össze. Meg sem gondoltam volna, hogy a Fő történetszál apró de annál fontosabb cselekményéről, egy ilyen nagyszerű, szerethető és izgalmas mellékfilmet tudnak csinálni.

Az utolsó fél óra pedig szinte mindent vitt. Itt éreztem azt, hogy végre valahára az íróknak sikerült golyókat növeszteni és tökösen ki mertek nyírni mindenkit akit fontosnak tartottunk a filmben. Jó, persze ehhez az is hozzátartozik, hogy itt senki nem volt "létfontosságú" viszont azt is bátran ki merem jelenteni, hogy a csapat minden egyes tagját jobban sajnáltam, akár még Han Solo-nál is. Ők egy tipikus olyan team voltak, akire lehetett volna még alapozni egy-két filmet, vagy akár egy trilógiát is.

Donnie Yen (Chirrut Imwe) karaktere pedig maga volt a meglepetés. A halála, annál nagyobb. Szívesen láttam volna egy fénykarddal a kezében, végre egy igazi harcművészt. Sajnáltam és közben reménykedtem, hogy legalább ő életben marad és Jedi lesz belőle, de sajnos nem. Így nem keserű száj ízzel, hanem inkább pozitív csalódással álltam fel az eddigi részek elől.

Amit még megemlítenék, hogy az ilyen történetekben én sokkal több potenciált látok, mivel nincs megkötve az írók keze, csak nagy vonalakban. Számomra a RO is épp ezért lett sikeres, mert nem egy már átélt dolgot kellett újra és újra ismételnem.
Hozzáteszem, szívesen látnék filmeket a Régi Köztársaságból amit inkább a játékosok ismerhetnek (gőzöm nincs, könyv van e róla) és persze a Kyle Katarn történeteit is meglesném.

Nem utolsó sorban pedig, kifejezetten pozitívan állnék egy Starkiller mozihoz is, hisz annak is említésre méltó története volt.

Szó ami szó, egy percig sem bántam meg, hogy pótoltam a filmeket. Bár évek óta küszködöm a megnézésükkel, örülök hogy most végre sikerült a kezdeti nehézségeket és az unalmasabb részeket legyűrnöm, mert jó volt azért megtudni, hogy mi is történik körülöttem, immár több mint harminc éve...


Köszönöm a figyelmet, nektek mi a véleményetek a mozikról vagy az SW-ben rejlő, kiaknázhatatlan lehetőségekről?