godach

godach

Vasárnapi Blog 005 - Íratlan szabályok

Link másolása
Idióta játékbeli szabályok, amiket mi hozunk létre saját magunknak.

Sziasztok!

Aki megismert már az biztosan tisztában van vele, hogy számomra a gaming már nem hobbi. Ellenben nem is függőség, hanem inkább nevezném életvitel szerű tevékenységnek, amire szükségem van és ami megnyugtat. Egy ilyen tevékenységnek, szabályok kellenek. Azért, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára és ne legyen függőség viszont mindig legyen időnk amit  a hobbinknak tudunk szentelni. Ahhoz, hogy jól érezzem magam az évek alatt nekem három +1 fontos és szinte megszeghetetlen szabályt sikerült felállítanom amit be is tudok tartani.
- Nincs Cheat vagy külső segítség
- Ne nyúljanak bele a játékodba!

- Csak és kifejezetten sorban játszani egy sorozatot!
- Minden játékra tudni kell annyi időt szánni, amennyit megérdemel.



Nincs Cheat vagy külső segítség

Nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy a csalást kiszorítsuk a játékból. Jelenleg több mint 500 végigjátszott játéknál járok, amiből a kétezres évek elején töröltem azokat, ahol cheatet, modot vagy trainert használtam. Ha nem tettem volna, akkor ez a szám olyan 700 körül járna. Látszik a számokból, hogy előszeretettel használtam én is a csalásokat, viszont több olyan pillanat is volt, amikor éreztem hogy ezek a könnyítések a játékélmény rovására mentek, vagy akár az egész végigjátszástól elvették a kedvem.


Mindig volt ok csalni. Ennek a legegyszerűbb és legtöbbször felhozott indoka az volt, hogy csal a gép vagy hibás a játék. Azért kell csalni, mert muszáj. Ennyivel meg is nyugtattuk a saját kis lelkiismeretünket. Nem volt muszáj. Aztán egyszer azt hiszem az Age of Empires II végigjátszásánál, használtuk a kódokat. Először még tök fain volt a kobra autók lövöldözése így pillanatok alatt végigszaladtunk a pályákon. Egymás után többet megcsináltunk, mint amennyi időt egyetlen pályára rászántunk és hamar elmúlt a hatása. Ahogy haladtunk előre, annyira kezdett unalmas lenni és annyira elment a kedvünk az egésztől. 


Haragudtam a cheatekre és magunkra is, mert addig olyan élményben volt részünk és olyan eszközöket kellett alkalmaznunk, mint a stratégia, megfontoltság vagy türelem. A cheat elvette ezt és olyan dühös lettem, hogy le is került a gépről a Cheat CodeX* (Emlékeztek még rá?) Szóval, azt hiszem ez volt az utolsó játék, ahol használtam cheatet és azt kell mondjam, mai napig büszke vagyok erre a döntésemre. Azóta megcsappant a végigjátszott játékaim száma és a mentések mappa, amikben megakadtam és (majd végigviszem ha megnyugszom) kb akkorára dagadt, mint a végigjátszott játékok száma, mégis jó döntésnek tartom. Ezeket az eredményeket én értem el.


Ne nyúljanak bele a játékodba!

Gondolom mindenki történetében szerepelnek a kontrollercserélgetős korszakok. (akár PC esetén a bill és egér). Ezekben az időkben, mindig volt valaki akinek újabb konzolja vagy jobb gépe volt és annál játszottunk olyan játékkal, ami nekünk nem volt meg. Egy pálya a tied…. 3 élet után én jövök vagy ha meghalsz akkor rajtam a sor. Ha veszted a versenyt én jövök, de ha nyersz akkor jöhetsz még egyszer ésatöbbi… Na egyszer ennek is vége szakadt és szerettem volna, ha egy végigjátszás érdeme csak az enyém.

Emlékeim szerint a Need For Speed Porsche-t nyúztuk, amikor megakadtunk valami pályán. Volt köztünk azonban egy Józsi nevű srác akit a bandánkban csak Szefós-nak hívtunk, pedig semmi baja nincs azon kívül, hogy él hal a kocsikért. Most 20 év múlva is ha összefutunk, a mobilján mutogat valami gyorsulási versenyt feldolgozó mobiljátékot, de ettől még teljes életet él. Gondolhatjátok, mekkora ász volt már akkor. Szóval, Ő volt az aki megcsinált nekünk olyan versenyeket, amiket mi nem tudtunk és az ominózus esetnél is ő volt az, aki segített nekünk** (Nektek volt olyan barátotok, akit segítségként tudtatok használni?). Nem is volt ezzel különösebb baj, míg már a játék vége felé, kinn csavarogva egy beszélgetésbe majd vitába bonyolódtunk. Fene se tudja már mi volt az, de egy mondatra emlékszem.
- hagyjad már magad, ha azt a pályát nem csinálom meg neked, akkor sose jutsz idáig.

Persze nem szó szerint, hisz ez is volt már vagy 18 éve, de akkor megváltozott minden. Elgondolkodtam, mennyire utálom a cheateket. Nem is használom, hogy tisztességes gamernek tűnjek, de ha jobban végiggondolom, ez is az. Mindegy, hogy egy algoritmus vagy a legjobb barátom teljesíti helyettem mert a lényege teljesen ugyan az. Más csinálja meg helyettem. Így aztán hazamentem és letöröltem a játékot és mentést is. Újratelepítettem és azóta több mint fél tucatszor játszottam végig. Megszűnt számomra létezni a közösen végigjátszott játékok világa jó húsz évig. Mostanában viszont kezdek visszatérni erre.


Nemrégiben elkezdtem a fiammal közösen játszani. Ratchet & Clank volt a terítéken és meglepő módon nagyon élveztem. Ő is, hisz mindig az volt a kérdése a játék végén, hogy mikor toljuk újra. Azóta, már LEGO DC, GTA 5 és Ring of Elysium is bejátszik, de a multi úgy látom számára és be kell valljam számomra sem teljesen ugyan az az élmény, mint amikor egymás kezéből adjuk a kontrollereket. Ezt, sokkal jobban élvezzük és talán ebben benne van, hogy látjuk egymás hibáit és sikereit is. (Ti szeretitek, ha néznek titeket játék közben?)***


Csak és kifejezetten sorban játszani egy sorozatot!

Ennek is igen fura története van. Nem világmegváltó és nem is olyan rettentő mód követendő, hisz néha én is megszegem de azért sok vagyis majdnem minden esetben követem ezt a saját magam számára felállított szabályt, ami a Gothic 2 végigjátszásomnál jött létre és azóta is gyakorlom.


A Gothic II-ről meséltem már nektek. Morrowindeztem nagyban, mikor a haver hozta a lemezt, hogy ezt próbáljam ki. Beraktuk, feltelepítettük (godach ásít) majd elindítottuk (godach sokat és hosszasan ásít). Láttam a szemében a csillogást így nem volt pofám azt mondani hogy nem tetszik. Két órát szöszmötöltünk vele, majd amikor elment úgy kivágtam a gépből, hogy szinte hallatszott a csattanás a szoba másik végébe és mentem is vissza Morrowindezni. (volt olyan játék, amire szó szerint rákényszerítettek és csak azért próbáltad ki, hogy végre hagyjanak békén?)****


A lényeg, hogy pár hónap múlva rákattantam és nagyon bejött de kicsit ködös volt a dolog. A játék persze teljes élményt kínált, az első rész ismerete nélkül de annyira megszerettem, hogy harmadik rész hiányában, végigjátszás után megszereztem az elsőt és végigjátszottam azt is. Itt azonban nem álltam meg, hanem végigjátszottam a másodikat megint. És akkor jött a hideg zuhany. Te jó ég, ez az aki az elsőben ezt-meg ezt csinálta? Nebazzz ez az az NPC akiről azt hittem meghalt? Jézus, ebből ilyen ember lett? És még sorolhatnám tovább. A lényeg, hogy második végigjátszásra a második rész úgy hogy végre ismertem az elsőt is, teljesen más élményt nyújtott. Apróságok ezek, amik nélkül mint ahogy azt fentebb is említettem, teljes értékű a játék mégis sokkal többet tudsz, sokkal többet érzékelsz a világból. Számomra az ilyen apróságok, utalások és néha a visszaemlékezések nagyon sokat jelentenek. Talán, többet is mint azt kellene.


Ez azonban, csak az egyik része a sorbanvégigjátszásoshülyeségemnek. A másik a technikai oldala. Ma is képes vagyok jól szórakozni egy több tíz éves játékkal és visszaszellemülni abba a korba, de sorozatoknál ez teljesen más. Techland = Dead Island = Dying Light. Szóval, mint ahogy azt fentebb is írtam, nincs gondom a régi játékokkal de visszatérni egy új részről egy régebbire, már annál nehezebb.


Játszottam a Dead Island-el, ami nekem nagyon tetszett. Nem lett a kedvencem, de a lehetőségek és kivitelezés tekintetében elismerően bólintottam. Kedvencem lett a Ryder White DLC amit még így több év után is fejből tudtam idézni, szóval gondolhatjátok mennyire szerettem. (Ti emlékeztek vagy játszottatok a Rider White DLC-vel?*****) No de elkalandoztam megint egy kicsit. A lényeg, hogy ezután nekem a Riptide magyarul a Dead Island 1.5 teljesen kimaradt. Viszont jött egy csodás játék, a Dying Light, amiről ódákat tudnék zengeni de ez most nem az a poszt. Végigjátszottam és imádtam, imádom mai napig. Viszont akartam valamit ami hasonló így ha már a Riptide nem volt meg, vissza nyúltam kicsit.


Egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. A Dying Light élő példa arra, milyen szinten tud fejlődni egy csapat. Hogy tud tökéletesíteni valamit, ami közel sem volt tökéletes csak annak tűnt. Sírt az egyik szemem, mert szó szerint végigszenvedtem a Riptidet pedig nem a játék volt a hibás csak és kifejezetten én, hisz egy olyan minőséget vártam el tőle ami majd évek múlva volt csak kivitelezhető. Nevetett, mert bár nem tetszett a Riptide utólag mégis büszkén gondoltam vissza a DL-re, mit is vitt véghez a csapat utána. És itt éreztem azt hogy jól döntöttem amikor elhatároztam, hogy mindent csak sorban játszok. Sorozatoknál a fentebbi szempontok miatt szerintem ez egy igazán jó ötlet. (Ti sorban vagy kicsapongóan játszotok sorozatokat? *6)


+1 Minden játékra tudni kell annyi időt szánni, amennyit megérdemel.

Nagyon nagy előny és hátrány egy játéknál a játékidő első megítélésre. Van, hogy tudom azt, hogy rettentő határidőket kapok a munkáimra és még abból is több van mint kellene, így direkt megpróbálok olyan játékot választani, ami nem hosszú. Ami nem hosszú, egyenlő számomra azzal hogy ha kihagyok pár napot, nem kell újra megtanulnom az irányításokat, karakterneveket, vagy küldetéseket. Rosszabb esetben nem kell dobnom a beleölt x órát és újrakezdenem az egészet. Ilyenek a rövid játékok és a gondolkozást mellőzőek. Például egy Serious Sam.


Szóval, nagyon nehezen fogok bele egy KOTOR-ba, mert rengeteg időt vesz el. Maga a játék még nem is, de ez pont az a fajta stuff ami megérdemli hogy jó alaposan körülnézz és mindent láss amit csak tudsz. Ezek a fajta játékok nem érdemlik meg azt, hogy végigrohanj rajtuk mert a rengeteg apróság és részlet kihagyása miatt közel sem kap akkora képet az ember, mint amit a játék nyújtani tud. Itt nem kötelező mindent felvenni vagy mindenkivel beszélgetni, de a játék sava borsát bizony ez adja meg. (Szeretitek a szöszmötölést vagy inkább a nyers akció hívei vagytok? *7)


Szeretem a Call of Duty vagy MoH szériát is. De itt nincs bűntudatom, ha egy aranyrögöt nem veszek fel, nincs bűntudatom ha nem olvasok el mindent. Ide….ide nem azért jövök hogy gyűjtögessek, mert arra ott vannak a nagyszerű szerepjátékok. Ide azért jövök, hogy harcolhassak. Háborús hangulatot éljek át, akciófilmeket megszégyenítő jelenetekkel, isten módjára haladjak végig. Ne legyen könnyű, ne legyen bugyuta de ne is akarjon tőlem többet, mint egy háborús FPS.


Belefutottam nemrég a TheSurge című játékba. A megannyi pozitív visszajelzés miatt akartam szeretni a SoulsBorne játékokat, de mint Yanez kolléga is úgy voltam vele, hogy nincs nekem időm erre. Nos ez a fentebb említett címnél megváltozott, mert a stílus, környezet és történet mindd olyan volt, ami valahol megfogott. Ez kellett ahhoz, hogy most elkezdjen érdekelni a Dark Souls, megvegyem a Nioh-t vagy belekezdjek nyarlako kolléga Blaphemous tesztjének hatására a játékba, amit egyébként bottal sem piszkálnék. Ezek a játékok rengeteg időt visznek el, mégis élvezi az ember (már ha ráérez) minden pillanatát.
(Volt már olyan, hogy sosem gondoltátok volna egy stílusról hogy egyáltalán játszani fogtok vele, végül meg az egyik legnagyobb meglepetésetek vagy kedvencetek az lett? 8*)


Pont, az időhiány miatt nem igazán érdekeltek a survival játékok sem. Ehhez képest a 7 Days To Die-ba már több mint ezer órám volt. Mindig cél volt az, hogy valaminek vége legyen. Ennek (jelen állás szerint) sosem lesz vége, de nem is igazán bánom. Ezer órából, kiragadnék egy pillanatot, amikor többedmagunkkal játszottunk és belefutottunk egy hajnali kóbor fekete farkas falkába. Sokan voltak, én éltem túl egyedül. 1000 óra alatt, nem sok fekete farkassal találkoztam (ritka egy szemét dög, hálistennek) falkával meg sosem. Azóta se. Szóval, csak arra akarok célozni, hogy vannak olyan játékok amik még nagyon sok óra után is meg tudnak lepni.


Tudni kell azt, melyik az a játéksorozat, játék vagy stílus amire van időd és örömmel rá is szánod valamint azt is, mikor kell olyat elindítani amikor nem vész kárba a drága időd, hanem folytatod majd egyszer valamikor, de ha sosem az sem gond mert jól érezted magad arra a pár percre, órára. (Hosszú és összetett vagy rövid és egyszerű játék amit preferáltok? 9*)


Köszönöm, hogy végigolvastátok és remélem tetszett ez a kis szösszenet, amit nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra sikeredik. A kötelező kérdés elmaradhatna, de kilenc mondatot becsillagoztam a blogban, amik 1-1 kérdést takarnak, szóval ha van kedvetek ezekre válaszolni vagy beszélgetni róla, hát hajrá ;)

26.
26.
godach
#25: Nem felejtettem, dolgoztam egész héten. Még most készül :)
25.
25.
Yanez
Te GoDach, elfelejtetted a következő vasárnapi blogot. :(
24.
24.
#22: Szerintem az egy jó dolog, amit lentebb írtak, hogy a végén együtt vannak a kérdések, bár úgy, kontextus nélkül is furán jöhet ki a dolog.
23.
23.
Tsabesz
Cheat CodeX - Emlékeztek még rá?
- Nem, én csak a GTA első részében használtam a rendőrmentes kódot és a Simsben a pénzkódot : D

Nektek volt olyan barátotok, akit segítségként tudtatok használni?
- Igen, a Mafia első részében azt az autóversenyt az istenért sem sikerült megnyernem sosem, ott kellett segítséget hívnom : )

Ti szeretitek, ha néznek titeket játék közben?
- Nem, elég zavaró tud lenni, főleg ha nem élvezi úgy, mint én : D

Volt olyan játék, amire szó szerint rákényszerítettek és csak azért próbáltad ki, hogy végre hagyjanak békén?
- Igen, unokaöcsém nyagatott a Thieffel (azóta az egyik kedvenc sorozatom)

Ti emlékeztek vagy játszottatok a Rider White DLC-vel?
- Nem

Ti sorban vagy kicsapongóan játszotok sorozatokat?
- Sorban, bár az AC Odyssey-vel legutóbb beelőztem az Originst

Szeretitek a szöszmötölést vagy inkább a nyers akció hívei vagytok?
- Ez is az is, de általában szeretek elmélyedni a játék világában

Volt már olyan, hogy sosem gondoltátok volna egy stílusról hogy egyáltalán játszani fogtok vele, végül meg az egyik legnagyobb meglepetésetek vagy kedvencetek az lett?
- Igen, méghozzá a platformer, de a Trine sorozat megváltoztatta a nézőpontom

Hosszú és összetett vagy rövid és egyszerű játék amit preferáltok?
- Én inkább a hosszabb játékokat részesítem előnyben, főleg a nyílt világúakat

Jó írás ez is, csak így tovább : )
22.
22.
godach
#21: Köszi a visszajelzést, figyelek majd erre is :)
21.
21.
Jó a blog, ez is tetszett, sőt már a kikerülése után reggel elolvastam. De ez a sok kérdés engem elriasztott attól, hogy írjak egy kommentet. És még mindig. Szerintem ezekre csak kérdésenként fél oldalt lehetne válaszolni. De megpróbálom röviden.

igen
igen
igen
nem
nem
úgy
mindkettő
igen
hosszú
20.
20.
godach
Haveri körben ez ilyen vicces megfogalmazás vigyorogva, ami írásban nem jön át. Viszont igazad van, haverok sem vagyunk így indokolatlan a közvetlen fogalmazás. Nem állt szándékomban megbántani, elnézést kérek.
19.
19.
frankdelgado
#17: Veled semmi bajom - mèg igy se, h a pöcsöm huzigàlàsa az első gondolatod - biztos fasza gyerek vagy meg minden, csak amikor tömènyen olvasom a hülyesèget, előjön a kisördög. Ennyi. Magyaràzzàtok a bizonyítvànyt, h szenvedèly, meg hasonló...kőkemèny függősèg. Jàtszol, forumozol, blogolsz, ezen jàr az eszetek egèsz nap. Azt kapsz egy kis iróniàt, màr sèrtegetsz. Mondjuk èn vagyok a hülye, h ilyen idètlensèget olvasok....
18.
18.
Yanez
#14: És miért ne lehetne mindkettő? Ahogyan írtad, így tényleg jobban tetszik. Válaszolni viszont úgy kényelmesebb, mert bemásolom az összest kérdést egy huzással és mehet a válaszolgatás, de ettől még mindkét megoldás maradhatna.
17.
17.
godach
#16: Valamivel nagyon kihúztam a gyufát nálad, mert velem nem igazán szoktál ilyen bunkó-paraszt lenni, amilyen ma voltál. El is mondod mivel húztam fel a kis bigádon a bőrt, vagy majd csak trollkodni fogsz ezentúl mindig? :)
16.
16.
frankdelgado
Legközelebb remèlem olvashatok okossàgokat a " minnèl többet jàtszok, annàl több időm marad a csalàdomra" tèmakörben. Vàrom.
14.
14.
godach
#11: Rendben. Azt hittem tetszeni fog így, bevonva és kicsit kényszerítve az olvasókat, de ha azt mondjátok, hogy úgy jobb akkor legyen :D
13.
13.
Yanez
Amúgy mi ez a részegen írt cím? :)))

"Vasárnapi Blgog "
11.
11.
Yanez
Csak egy kósza tanács cimbora: a kérdéseket a cikk végére is beilleszthetnéd (legközelebb), úgy sokkal kényelmesebb lesz válaszolni rájuk. :)
7.
7.
Yanez
"Ellenben nem is függőség, hanem inkább nevezném életvitel szerű tevékenységnek, amire szükségem van és ami megnyugtat."

Én ezt szenvedélynek hívom.

"Volt már olyan, hogy sosem gondoltátok volna egy stílusról hogy egyáltalán játszani fogtok vele, végül meg az egyik legnagyobb meglepetésetek vagy kedvencetek az lett?"

Az egyik ilyen a Rayman Origins és Rayman Legends. Ki sem akartam próbálni, mivel utáltam a régieket. Aztán az Originst psplus előfizetőknek ingyen adták psvitára. Annyira berántott, hogy platináztam. A legendset pedig kétszer is (psvita&ps4).

A másik egy szintén psplusos ajándék lett az, amit képek és videók alapján a büdös életben nem vennék meg, még aprópénzért sem. No dehát, ha már csak úgy van, kipróbáltam. Nem is tudom mennyi időt fektettem bele, de asszem hónapokig toltam, napi rendszerességgel. Ez volt a Rocket League fiam.

Akadtak ám ellenkező esetek is, amikor pénzt is adtam, annyira kiakartam már próbálni azt, amiről mindenki csak úgy áradozott, aztán pofáraesés lett a vége. Pl Witcher 3, Bloodborne. Nem az én világom.

"Hosszú és összetett vagy rövid és egyszerű játék amit preferáltok?"

Inkább a második, mivel minél több játékot szeretnék kitolni, hogy ne maradjak le semmi jóról. Viszont, ha valami beszippant, akkor már mindegy. MGS V-be pl 150+ órát fektettem bele, de pont ezért utálom az open world gémeket.

Szabályokat nem állítok fel magamnak, annyira azért nem veszem komolyan a dolgot, hiszen nem verseny, hanem hobbi. Csalásokat pedig alapból nem használok. Utoljára a GTA SA volt az, ahol alkalmaztam ilyesmit, de azt is kizárólag marháskodás miatt.

Engem nem zavar, ha közben néznek. A videojátékoknál viszont igen, mert akkor arra is figyelek, aki figyel, ez pedig már figyelem elvonás, ami lenyisszent a teljes élményből.
4.
4.
frankdelgado
Èn sem vagyok alkoholista, csak èletvitelszerűen iszok.
3.
3.
godach
#1: Meg sem gondoltam, hogy valakinek figyelmében lesz minden kérdésemre válaszolni, erre az első Nothing :D Most még jobban meghoztad a kedvem, hogy ezt a blogstílust alkalmazzam.
Ha megengeded pár sorban válaszolnék a válaszaidra.
1 Semmi nem rémlik, de azt hiszem pont egy generáció van köztünk ami épp elég erre.
2 akkor, te vagy az én Szefósom :D
3 igazából én sem, bár szerencsém van mert a nejem a silent hill és resident evil játékoknál szívesen ül mellettem ahogy a blogba írtam a fiam meg a platformereknél.
4 nekem volt ilyen. Mass Effect is pl. Emlékszem Crysist toltam és a "haver" pedig Mass Effectet.Kerek egy hónapig könyörgött és csak azért indítottam el, hogy legyen indokom megcáfolni azt, hogy miért nem játszom vele. Életem legjobb hibája volt :D
5 Gondolom, az alapjáték sem volt meg akkor.
6 Resident Evil belépőm a 3 volt. Aztán pótoltam a részeket addig. Tekken is a 3-al kezdődött. Tomb Raidernek minden részével toltam, de végig a 2013-as résszel sikerült.
7 jogos és igaz. Sok példát tudnék erre mondani, de nem teszem. Igazad van és kész :D
8 Spyron gondolkodom most nagyon. Crash és Ratchet hatalmas élmény volt itthon közösen, kellene valami hasonló
9 hasonlóan én is de azért belefutok elég összetett dolgokba is. :D
2.
2.
Heldengeist
A cheatekkel én úgy vagyok, hogy ökörködni jók, de nem szoktam így végigjátszani játékot. Egy kivétellel: TES. Egyszerűen van, amikor beragadnak questek és másképp nem lehet őket megcsinálni, mint konzolparanccsal készre állítani az inventorydból pedig törölni a quest itemeket. Meg aztán az a sorozat az, ahol tradicionálisan a lore és az atoszféra viszi a hátán a játékot, a harcrendszer viszont még a középszerű szintet sem üti meg. Így mindig vagy oda jutok, hogy egy ütéses stealth killel nyírok ki mindenkit, csak simán ellopakodok mellettük vagy konzolparanccsal nyomok magamra valami eszetlen stat boostot, mert fél órát spamelni a jobb egérgonbot egyszerűen nem szórakoztató. Az ellenfelek kb. semmi egyebet nem tudnak, mint egyenesen a játékosnak rohanni, aztán reménykedni, hogy előbb fogy el a játékos HP-ja, mint az övé. Ráadásul mivel a világ együtt szinteződik a játékossal, ez igazán soha nem is változik.

Persze az első végigjátszásom tiszta, hogy legyen meg a vanilla élmény, de aztán nem kegyelmezek.
1.
1.
Nothing
Cheat CodeX - Emlékeztek még rá?
- Nem rémlik. Trainerek, Action Replay, Gameshark...ezek azért megvoltak. :)

Nektek volt olyan barátotok, akit segítségként tudtatok használni?
- Nem. Sőt, általában én segítettem nekik. :D

Ti szeretitek, ha néznek titeket játék közben?
- Attól függ, ki az. Amúgy nem igazán. Jobban megy a játék, ha nincs közönségem.

Volt olyan játék, amire szó szerint rákényszerítettek és csak azért próbáltad ki, hogy végre hagyjanak békén?
- Nem emlékszem ilyenre.

Ti emlékeztek vagy játszottatok a Rider White DLC-vel?
- Nope.

Ti sorban vagy kicsapongóan játszotok sorozatokat?
- Ha egy mód van rá, akkor sorban. De pl. a Tekken, a Resident Evil vagy a Tomb Raider esetében a harmadik rész került elsőként a kezeim közé (mindhárom nagy kedvenc azóta is).

Szeretitek a szöszmötölést vagy inkább a nyers akció hívei vagytok?
- Hangulat- illetve stílusfüggő. :)

Volt már olyan, hogy sosem gondoltátok volna egy stílusról hogy egyáltalán játszani fogtok vele, végül meg az egyik legnagyobb meglepetésetek vagy kedvencetek az lett?
- Hmm...talán a színes, meseszerű platformer műfaj ilyen, ami korábban nem igazán érdekelt, de a Spyro-széria piszokmód elkapott!

Hosszú és összetett vagy rövid és egyszerű játék amit preferáltok?
- Ahogy öregszem, úgy érzem, egyre kevesebb erőm (és időm) van belemélyedni egy-egy komplexebb rendszerű játékba, ezért mostanában inkább az arcade egyszerűséget preferálom - és ez azért ijesztő...ha így haladok, 5-10 év és kizárólag csak a Pong-gal fogok játszani...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...