Elég nehéz nap volt a mai. A felettese kirúgással, prémium és egyéb pótlékok megvonásával fenyegette. Munkatársai arcán látta a bazsalygó vigyort. Volt, akitől azért mert fölötte áll, volt, akitől azért mert alatta. Volt azonban olyan is, aki szimplán csak a posztjára pályázik. Így egy kemény nap után, amikor a feleség legjobb barátnője, kisírta magát a férje hűtlensége és lelépése miatt, már csak a szokásos játék és kikapcsolódás várta. Várt még egy kicsit, míg a kék Seat, kikanyarodik az utcából, majd a feleségét bekísérve, bekapcsolta a gépet. Talán ezt a másfél, két órát élvezte a legjobban, ebben a napban. Miután elgondolkodott, hogyan hagyhatja el valaki a családját, egy bizonytalan kapcsolat miatt, belépett a megszokott szerverre és csatlakozott a klánjához. Ő volt a vezér, bár sosem élt vissza a hatalmával. Egyenrangúnak érezte az egész csapatot. Egyedül a kaszt különböztette meg őket. Hamarosan harcba indulnak. Mindenkinek jól kel teljesítenie, de nem kell ezt neki magyaráznia. Tudják a dolgukat és könyörtelenül és kérdés nélkül elfogadják, a döntéseit valamint követik a parancsait.

 Nemsoká csatlakozott, a csapat legjobb íjásza. Megbízható játékos volt, mindig a megbeszélt idő előtt megjelent. Bízni lehetett benne és folyamatosan figyelt a másikra. Valamiért a mai nap, a szokásosnál is jobb kedvűnek tűnt. Mindig vicces volt, de ma valahogy túltett mindenen. Két, három mondatával már nevetésre bírta a vezért, aki a számítógép előtt kacagott. Íjászunk boldog volt, hiszen ma végre valahára donort kapott. Na és a gamer egere is megérkezett végre. Az esti játékot, már rég megengedték a kórterembe neki. Szinte ez tartotta életbe. Gyakran elgondolkozott rajta, kik ülhetnek a monitor másik végén, de a klán alap szabálya a teljes anonimitás volt. Nyugtázta, hogy a mai nap hallott viccét elsütve, máris jobb kedvre derített legalább egy tagot, így boldogan fogadta a következőt is.

 Telitalálat volt a mai nap. Először is, egy pénztálcát talált. Másodszor, végre és valahára kilépett a szörnyű házasságából. Most, új barátnő mellett egy új közös házban, a közös ágyukban hajthatja végre álomra a fejét. Napok, hónapok telnek el, és ez nyújtja nagyon kevés más mellett a boldogságot számára, hogy játszhat a virtuális barátaival egy-két menetet este. És végre olyan valaki mellett teheti ezt, aki nem veti meg érte. Nem tartja a hobbija miatt éretlennek és nem tesz megjegyzéseket. Nem nyavalyogja végig azt a másfél órát, amit igazán élvez a napban. Harmadikként ezen töprengett, majd a törpre nézett, aki az imént csatlakozott negyediknek. Már csak ketten kellenek, és indulhat a móka.

 Nem is tudja, miért választotta a törpöt. Talán a szerencsétlensége miatt. Talán, pont akkora az életben is, mint amekkora ebben az internetes szarban. Általában nem ad sokat, a virtuális közösségekre és kapcsolatokra, de valamiért ez a játék megfogta. Talán azért mert itt lehet valaki. Itt nem csak egy szerencsétlen beteghordozó, aki mindenkire vigyorog egy kis borravalóért. Aki azt bambulja, hogy egy autós gázolás áldozatát, hogyan tolják végig a folyosón, akinek percről-percre csak csökkennek az esélyei a túlélésre. Bár, a mai nap nem sok kedve volt belépni, valamiért mégis megtette. Ezek az emberek, biztos valójában ilyen nagyszerűek, mint a játékban. Biztos, hogy remekül összedolgoznának az életben is. Nem néznék le egymást és tisztességesek lennének. Lassan, jobban szerette a játékbeli társait, mint az élő embereket. Ezek, talán vissza adták volna az elveszett pénztárcáját is.

Már öten bent vannak. Késett egy kicsit. Rengeteg csomagot kellett leszállítania ma, de mégis boldog volt. Örült az életnek, hisz ma újra megtapasztalta, hogy rengetegen vannak sokkal rosszabb helyzetben, mint ő. Nem szeretett volna, a munkások helyében lenni, akik sorban álltak a céges észosztás közben. Persze, sajnálta őket mégis valamiért nevetés tört rá, amikor látta a vegyes korosztályt, vigyázban állni egy fiatal ficsúr előtt. Leadta a csomagot és már szaladt is tovább. Rengeteg emberrel találkozik, nap mint nap, mégis a srácot a kórházban, nem fogja egy darabig elfelejteni. Hófehér arcán a vigyor, amikor a csomagjából előbukkant az egér, felejthetetlen élmény volt. Azon vette észre magát, hogy ő maga is vigyorog. Egészen meghatotta a dolog, és az életkedve is megnőtt. Teljesen addig, míg a nap végén, egy síró nő elé vágott egy kék autóval. Szemei dagadtak voltak a sírástól. Bocsánatot integetett az autóból, majd kicsit nagyobb gázzal tovább is hajtott. Ekkor azonban gondolatmenetét, megzavarták a többiek.
- Hol van a healerünk?

 Ma minden más lesz. Ma nem fog csalódást okozni. Tegnap, változtatott az életén. Nem az lesz, aki régen volt. A feladott hirdetésére azonnal jelentkeztek is. Még délután, le is adta a futárnak, hogy holnapra már az új gazdája élvezhesse. Így…. Ezzel a lavinával elindulva céltudatosan és tisztességesen fog élni. Úgy, hogy büszkék lehessenek rá az emberek. Reggel, elhagyta a tárcáját. Talán, valaki tisztességes lesz és visszaadja. Úgy, ahogyan ő is megtalálta annak a kórházi dolgozónak, és ahogyan leadta a rendőrségen. Biztosan visszakerül az övé is. Mára mindent elintézett és már rohan is hazafelé. Hopsz, egy piros lámpa. Na, akármennyire is siet, ezt még megvárja. Ez az új élete része. Ééééés már mehet is tovább. Egy tócsa, amit átlép. Szinte röppen, ebben az új felelősségteljes életben. A csapata számít rá. És ma minden tőle telhetőt meg is fog tenni. A szeme sarkában vakító fényt lát. Egy csattanás, majd csend. Emberek beszélnek…
…..egy kék Seat, a nő sokkos állapotban, Ő hívta a mentőket…..
…. amikor újra felnéz, már csak a tízszer tízes fehér csempéket látja… egy beteghordozót, a suta nézésével. Nem is rá, inkább a távolba néz…..
…Vigyék a műtőbe… aztán minden elsötétül.

- Szerintem ne várjunk tovább.
- Mindig ezt csinálja, megbízhatatlan.
- De pont ma?
- Healer nélkül, semmit nem érünk.
- Mindegy, nem várunk tovább.
- Kapja be.