A minap az egyik hír alatti hozzászólások, olyan irányba terelődtek, ami engem elég rég óta foglalkoztat. Isten, vagy UFO-k teremtették az embert? Esetleg Darwin elmélete az igazság?
Az ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani veletek.

Nem tudom, hogy a kor miatt, vagy az elkeseredettség miatt, de próbáltam én is hinni Istenbe. Nem nagyon akart menni. Több érdekes írást, dokumentumfilmet vagy könyvet is elolvastam a teremtésről, a keletkezésről. Sajnos sehol nem jártam sikerrel.

ISTEN
Nem mennék bele, milyen vallást próbáltak tanítani nekem. Érvek, ellenérvek szolnak minden mellett. Nálam, a vallás akkor ásta el magát, amikor a helyi református papunk lehordta mindennek a szomszéd katolikust. Bár, akkor még nem tudtam, később rájöttem arra, hogy ez sajnos szinte mindenhol így van, tehát nem csak a mi papunk volt csapágyas. Úgy gondolom, hogy aki nem képes a szabad akaratot elfogadni, az ne akarjon engem megtéríteni. Az Úr akaratát, ha annyira mindenható, mint ahogyan azt mondják, biztos nem egy halandó ember szája által fogom hallani. És erre már a korosodásom által szerzett tapasztalatok és tények is rátettek egy lapáttal. Szerintem az egyik legkorruptabb és legmocskosabb dolog a vallás. Azok, amiket Isten akarata által véghez vittek, az számomra megbocsáthatatlan. Nem teljes mértékben vetem viszont meg a vallást, de ez már részletkérdés. Később, kitérek még erre.

DARWIN

Charles Darwinról mindenki hallott, ha más nem az iskolában. Ugye Ő az evolúció elméletének kitalálója. Nem merném a nyakam rátenni, hogy nincs igaza és hivatalosan is ezt tanítják, tehát ez a legelfogadottabb elmélet mai napig, viszont abban sem vagyok biztos, hogy ez biztosan így is van.
Persze, az ember keresi a válaszokat, viszont én nagyon úgy látom, hajlamosak vagyunk a fél szemünket becsukni, azért hogy választ is kapjunk. Az igazság meglátásához viszont kell mindkét szemünk. Bevallom őszintén, nem vagyok otthon a témában, és talán kiegészítve hihető is.
Készül egy blogom, a lehetséges világvégékről és ebben van az egyik bekezdésben szó a mágneses pólusváltásról is. Ekkor, nem védi, vagy csak részben védi a földet a mágneses terünk így sugárzás éri a földet. Tudósok által megállapított tény, hogy ez kétszázezer évente ismétlődik. Jelenleg 700 ezer éve nem volt, tehát épp ideje. Tömeges kipusztulást viszont nem regisztráltak, csak pár esetben.

Ez arra engedett engem következtetni (ami szakmai tapasztalat híján, előfordulhat, hogy téves) hogy mivel csak részben éri a földet sugárzás, ez válthatja ki a mutációt. Nincs itt szó sem arról, hogy azért fordul befelé a hüvelykujjunk, hogy tudjunk fogni. Szerintem, csak azért fogunk, mert a hüvelykujjunk befelé fordult. Talán érthetetlen kicsit, vagy mint említettem, a hozzáértés miatt téves a felvetésem, de szerintem nem kizárt, hogy sugárzás miatt alakult az evolúció ki.

UFO-k

Most vigyor csúszott a pofámra. És hogy miért? Mert van olyan perc, amikor szentül hiszek benne és van olyan, amikor kizártnak tartom. Volt olyan, amikor egy üveg sör mellett a nyári éjszakában, csak bámultam egy csillagot és arra gondoltam, hogy e mellett a csillag mellett, valaki ugyanezt teszi a sötétben és az én napomat, vagy galaxisomat bámulja. Amiért szkeptikus vagyok, azok valóban az első három típusú találkozások hiánya. Ezeket a gabonaköröket és hasonló dolgokat, biztosan kizárom. Fejlett civilizációk, akik fénysebességgel utaznak az űrben, ne gondoljuk már, hogy majd pont gabonaköröket fognak rajzolgatni, éjjel, amikor senki sem látja őket. Ha léteznek, akkor csak egyszerűen még nem találtak ránk. Ha ránk találnak és csak kicsit is hasonlítanak az emberre, akkor azt biztosan észrevesszük és érezni fogjuk. 600 éve, elég volt egy másik földrészre beszabadulnunk és a saját fajunkat lemészárolni a lakható területekért. És azok emberek voltak. Akiket lenéztünk, mert nem volt puskaporuk és gőzgépeik. Mi lett volna, ha állatok élnek, akik nem tudnak kommunikálni a mi szintünkön? Nem csak, hogy ugyan úgy leigázzuk őket, de még csak bűntudatunk sem lett volna. Legjobb esetben hamar észbe kapunk és pár példányt megmentünk, a kihalás elől.

A lényeg, hogy az, hogy isten vagy az ufok teremtettek minket, csak elfelejtkeztek rólunk, számomra egy végtelenül gyenge és erőtlen magyarázat. A beteg kutyánkat is megnézzük. Ha szeretjük, akkor azért, hogy tisztességesen elbúcsúzzunk tőle, ha meg nem azért hogy eltakarítsuk. Köztes megoldás nincs, mert előbb-utóbb úgyis az utunkba kerül.

CSILLAGGYERMEK

Erik Von Daniken-től hallottam vagy olvastam legelőször erről. Régebben nagy kedvelője voltam, aztán amikor már görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy még a nap sugarai is egy összeesküvés elmélet részei, már elpártoltam tőle. Számomra olyan, mintha semmit nem nézne ki az emberiségből és mindent az UFO-kra akar kenni. Mindent nekik köszönni. Szerintem az embert, nem bölcs dolog ennyire lenézni. A csillaggyermek/ek egy hibrid faj szülöttei. Az UFO hívők szerint ember és idegen párosodásából született lény. Az, akik ma mi vagyunk, vagyis amikké fejlődünk. Sokszor elgondolkodtató dolog, mert ugye jelen van ez a felállás a vallásokban is (angyal és ember gyerek = nephilim) és én úgy gondolom, amik több helyen is felütik a fejüket, azokra a dolgokra érdemes figyelni. Persze, nem szó szerint, de valamennyi igazság lehet benne.
A lényeg azonban az, hogy ugyanazt a kört futjuk le újra és újra, ha földönkívüliekről beszélünk. Őket, ki teremtette? Még ha el is fogadom, hogy földönkívüliek fejlesztették ki az embert, akkor is ott a kérdés, hogy Őket ki? Evolúció? Akkor miért ne fejlődhetett volna az ember is úgy? Istne? Akkor dettó az előző kérdés.

Az EMBER

És most jött el a pillanat, amikor az olvasók nagy többsége majd nevetésbe fog kitörni a spekulációm miatt. Pár éve, gyökeresen megváltozott az életem, egy átlagos napon. Ismertem Jehova tanúi tanítását. Nem tetszett, nem győzött meg, viszont magát a kitartást, a hitet irigyeltem tőlük. Esőben, télen, nyárom csak jöttek és mivel elküldeni szégyelltem Őket, így behívtam egy teára a párosukat és hagytam egy húsz percig beszélni őket. Az elején kijelentettem, hogy a nagy hittérítést felejtsük el, mert nekem kellemetlen az „erőszak” nekik pedig a frusztráltságom. Így elég érdekes beszélgetések alakultak ki köztünk, és tiszteltem mindent, amit csinálnak és mindent, amiben hisznek. Én nem hittem, nem hiszek a mai napig abban, amiben Ők. Bennük azonban igen.

Pár hónappal később, építeni kezdtek egy királyság termet és én pont arra jártam. Nem vagyok az az érzelgő típus, de öröm volt nézni azt az összefogást és összetartást, amit véghez vittek. Leszálltam a bringámról és csak bámultam őket. Késztetést éreztem, hogy oda menjek és segítsek. Nem tartoztam közéjük és nem hittem abban, amiben ők, de szerettem volna egy ilyen közösség tagja lenni. Ilyen összefogásban részt venni, amiben Ők. És akkor világosult meg bennem az igazság. Úgy éreztem, megtaláltam a választ.

Mindig Istent, az Ufokat keressük. Holott akkora erővel és hatalommal rendelkezünk, amilyet még nem látott az ég. Egyszerűen csak rossz irányba haladunk. És ki tudja hányszor haladtunk. Ki tudja biztosan megmondani, hogy nem jártunk már az űrben egymillió éve. Hogy a római, bizánci vagy az általunk ismert civilizációk tündöklésén és bukásán kívül, hány és hány olyan van, amikről nincs tudomásunk. Nazca vonalak. Piramisok. Érdekes dolgok, amiket körül lehet járni ezerszer, és ezer oldalról, de az emberek mindig feltűnnek.

Szerintem hatalmas erő rejlik bennünk, és ezt az erőt, ha összefogással párosítjuk, akkor hatalmas dolgokra lehetünk képesek. A tudásunk és tapasztalatunk a fegyverünk, és lassan igaz mindig bővítjük a határainkat, folyamatosan át is lépjük azokat.

Nem állhattak utunkba az óceánok. A hegyek. Legyőztük a gravitációt és eljutottunk a holdra. A naprendszeren belül, szinte minden bolygóra elértek az általunk készített tárgyak. Olyan kezek által, amik pár száz évvel ezelőtt, még kardokkal csapkodták egymást. Innen látszik, hogy az ember mire képes. A naprendszerük szélét súrolja az egyik szondánk. Eljön az idő, amikor azt mondják elérte az egyik kütyünk a legközelebbi galaxist.

Hogy van e Isten? Talán. Van e a földön kívül élet? Biztosan. De mi is tagjai vagyunk ennek a hatalmas rendszernek, és szeretném hinni, hogy egyszer majd az ember, elismert része lesz az univerzumnak.

Univerzumnak, vagy Univerzumoknak?... Na de erről majd legközelebb.

(Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot vagy szólj hozzá, hogy hangot adj a blog lényegességének és véleményednek. Így én is tudom, hogy van értelme folytatni és életképes a téma és effajta elmélkedés)