godach

godach

Szájenszfiksön 02

Link másolása
Univerzum, Multiverzum....

Univerzum, mint sokaság.

Kezdetben azt hittük, csak a mi világunk létezik. Kezdve a törzsektől, akik felfedezték, hogy más törzsek is léteztek. Ezzel, kitágult a látókörük és nagyobb törzsekké, országokká fejlődtünk. És ez folyamatosan így megy, mióta világ a világ. Több ezer évig éltünk a kelettől elzárva, úgy, hogy még csak nem is tudtunk a létezéséről. Aztán új földrészeket fedeztünk fel. Évezredeknek kellett eltelnie, mire a bolygónk megkapta a teljes „kör” alakját, ma azonban pár óra alatt a világ minden pontjára eljuthatunk. És itt jön képbe, amiről végül is szólna a blog. A világ, a világmindenség.

 

Mivel a látókörünk folyamatosan bővül, így eljutottunk oda, hogy megérthettük, nem mi vagyunk a középpontban és a határvonalak nem korlátozódnak le, egyes országok, törzsek határaira. Megtudhattuk, hogy létezik más bolygó is, nem csak a mienk. Felfedeztük a naprendszert, amiben a Föld is kering és ezzel együtt a naprendszer bolygóit, valamint a határát. Ez mind nem elég, ezt is kibővítettük, egy egész galaxisra. A mi galaxisunkat tejútrendszernek neveztük el. Erre azonban azért volt szükség, mert a galaxisunk és annak határa sem véges. Van tovább, méghozzá a galaxis halmazok, és annak csoportosulása, amit Univerzumnak neveztünk el. A tudás azonban hatalom. Egy olyan erős hatalom, amivel folyamatosan odébb és odébb tolhatjuk a határokat. Ez a határ jelenleg, az univerzum-ra korlátozódik, azonban velem együtt sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy helyesen tesszük e, ha megpróbáljuk ezt a határt, ismét kibővíteni. Így vetődik fel a kérdés, hogy létezhet e nagyobb, a Multiverzum?

Párhuzamos dimenziók

Egyes elméletek szerint, amilyen a húrelmélet is, párhuzamos dimenziók jöhetnek létre, amik apró változásoktól megkezdve, a gyökeresen megváltozott univerzumokat sorakoztatja fel. Ezekben az elméletekben, párhuzamosan a többivel végtelen számú univerzum létezhet. Aki szerette anno a Sliders-t, annak nem kell ecsetelgetnem az elméletet és annak hatásait.

Egyszerűbben az avatatlanoknak egy régi, számomra kedvenc filmből tudnék példát mutatni. Ez a film az Időzsaru, amiben a főhősünk egész családját lemészárolják, aki visszamegy az időben és megmenti őket, majd a végén boldogan egymás karjaiba borulnak. Bár, a párhuzamos dimenziót itt maga a főhős hozza létre, egy olyan valóságot teremtve, amiben a családja él, míg a másikban nem halt meg, tökéletesen példálózhatok vele, azt hiszem.

A lényeg, hogy itt már alapból két dimenzióról beszélhetünk. Az egyik, amelyben egyedül él, míg a másikban a családjával, akiket megmentett. Már hatalmas változások történhetnek így is, és akkor gondoljunk csak bele, hogy ha ezt nem egy emberrel, hanem egy atommal vagy egy elemmel végezzük el. Engem sokáig foglalkoztatott a kvatumfizika, és ennek is a párhuzamos dimenziókkal foglalkozó iránya, azonban mára talán bele is őrültem volna, ha megpróbáltam volna teljesen megérteni ennek a méreteit. Ismét csak a Sliders-t tudom felhozni, és annak is a rengeteg olyan világát, amiben csak apró eltérések voltak a dimenziók között (Hitler nyerte a WWII-őt, a Római vagy Egyiptomi nép uralja az egész világot.. stb.) de ez is csak csekély része lenne annak a több valóságnak, amikben például az antianyagok nyerték a háborút, vagy a hidrogén nem lépett valamilyen oknál fogva reakcióba a héliummal. Amikor az univerzum úgy alakult, hogy sem Newton törvényei sem pedig más általunk ismert fizikai vagy matematikai törvények nem alkalmazhatóak rá. A lehetőségek száma végtelen, és itt nem csak arról van szó, hogy az emberek köldöke helyén nőtt az orruk, vagy fordítva, hanem alapjában véve az élet és létezést behatároló törvények sem léteznek.

Ettől független, hogy már-már annyira szabad gondolkodást és végtelen lehetőséget rejt magában a párhuzamos univerzumok létezése, hogy az már hihetetlen, butaság lenne teljesen elvetni a lehetőségét, ennek az elméletnek.

 

A folyamatosan ismétlődő univerzumok.

Van egy másik elmélet, az ismétlődő univerzumok elmélete is. Ez az elmélet arra enged következtetni, hogy az időben az univerzum nem csak keletkezett, hanem véget is ért és így tovább. Ezt a legkönnyebben egy lufival lehetne demonstrálni. Azt tudjuk, hogy az univerzum folyamatosan tágul. Az ősrobbanás elmélete szerint is ez az oka annak, hogy a csillagok és univerzumok fénye egyre távolabb kerül egymástól. Azonban az ősrobbanás és annak elmélete, csak erre az egy bizonyos eseményre összpontosít. A kezdetben volt a semmi, amit egy lufival mutatnak be, majd végül egyszer egy eddig ismeretlen ok miatt, létrejött az univerzum, amit a felfújódó lufi demonstrálja számunkra. Ahogy fújjuk, úgy tágul a lufi térfogata és az univerzumunk is. Volt azonban egy merész elmélet arra, hogy mint ahogyan a nap is tágul, majd végül magába roskad, úgy előfordulhat ugyan ez, az univerzumokkal is. Abban a pillanatban azonban, amikor ismét egy pontba sűrűsödik össze az univerzumunk összes anyaga, ismét csak annyi energia keletkezik, ami megint egy láncreakciót elindítva, egy újabb univerzum keletkezését okozza. És így tovább, amolyan pulzálásként. Ezen elmélet szerint, a mi univerzumunk talán nem az első és nem is az utolsó.

Még belegondolni is félelmetes, már most milyen tömérdek időről beszélünk, és még milyen sok ideje van az univerzumunknak hátra. Hát még akkor, ha ez nem is az első, tízedik vagy századik, hanem több ezredik. És ezt a mi ismert univerzumunk után, még ennyi, vagy több fogja követni.

Számomra talán ez a legfélelmetesebb elmélet, hisz ha belegondolok milyen remek festmények, szobrok, zenék, filmek vagy mindegy milyen örökségeket mondok, és ezeknek egyszer, örökre vége lesz, elborzaszt. Itt, nincs lehetőség, digitálisan megmenteni az utókornak, nincs lehetőség elmenekülni, más bolygóra, naprendszerbe vagy galaxisba rejteni a tudást. Egyszer és mindenkorra vége lesz. Nincs többé. Még a halálnál is rosszabb, hisz ha más nem ott az emlék megmarad, itt viszont csak a nagy büdös semmi fog maradni. És akkor jön a kérdés, hogy hány ezer csodás, civilizáció tűnt el így örökre, amikről soha még csak nem is fogunk hallani. Borzasztóan lehangoló egy elmélet. Lépjünk is tovább…

 

Szimulált Univerzum.

Kezdetben, volt a SEMMI. SEMMIKOR. Nem is tudom, hányszor halottam ezt a mondatot. Azt mondják, felfoghatatlan ez az elmélet, nagyon sok ember számára. Azonban nekem, van egy ötletem, ahogy az egyik kedves cimborámmal is megpróbáltam megértetni a szimulált univerzumok és a semmiből keletkezés elméletét, úgy ahogyan azt én látom.

JÁTÉK

- Képzelj el, egy szigetet. Nem kell nagyot. Amit szabad szemmel is körbelátsz, mint egy hajótörött.
Most szeretném, ha elképzelnél rajta egy fát, majd valamilyen állatot. Aztán egy csónakot, a szigethez kikötve.
Most nézz fel az égre és képzelj el egy madarat, ami a távolba száll tőled.
Csak szál előre és meglát egy kontinenst, majd annak a civilizációját, és a saját Univerzumodat.
Aztán magasan az égbe repül. Kívülről látod a bolygót, majd ahogy körbenézel a naprendszert.
Menj ki ennek a szélére, és képzelj el még ezer meg ezer ilyen csillagot. Ezeknek a bolygóit.

- Megvan?
Gratulálok. Megalkottad a saját kis szigeted és annak élővilágát. Gondolj csak bele, a többi olvasóé hogy nézhet ki. Ezzel együtt a saját bolygódat, naprendszeredet és a saját szimulált univerzumodat.
Ennyire egyszerű az egész. És most jogosan teheted fel a kérdést, vagy vághatod a fejemhez azt, hogy nem alkottad ám meg. Hisz, nem képzeltél el minden bolygót, minden élőlény és minden részletet. Viszont a szimulált univerzumnak ez az egyik alapköve, hogy mindig az létezik, amit éppen látsz. Mindig annyi van belőle, amennyit tudsz róla. És így, hogy most 2-3-10 olvasó megteremtette a saját univerzumát, már könnyebben megérthetjük a dimenziók közötti változatosságot is.

Elég csak arra gondolnunk, hogy a fizika és matematika törvényei ugyan azok. Mégis mindenkinél máshogy fog kinézni az elképzelt sziget, még a linkelt kép ellenére is, ami kicsit tudat alatt segített pedig, hogy nagyjából azonos elképzelésű szigetet hozzatok létre. Mégis eltér. És nem csak ez. A hajó is és az elképzelt állat is. Na meg a madár és a többi. Ha ezt megérti az ember, akkor már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a jelenleg ismert anyagokból, milyen könnyen is létre jöhet egy világ, vagy univerzum.

Ha a földhöz ragadt gondolkodáshoz ragaszkodunk csak görcsösen és a szigetet és képzeletet, helyettesítjük az anyagokkal, részecskékkel, atomokkal és ezt beillesztjük a mi, valós univerzumunkba, akkor már nem is annyira lehetetlen a földön kívüli élet lehetősége sem.

Szerintem, legalábbis egyáltalán nem lehetetlen.
Sőt. Inkább tartom az ellenkezőjét lehetetlennek és elképzelhetetlennek, mint sem azt hogy csak egyedül élünk ebben a hatalmas Univerzumban.

Persze itt is külön ágakra térhetünk ha akarunk, hisz megkülönböztethetnénk a mások és saját magunk által kreált univerzumokat. Gondoljunk csak a Mátrix című filmre, ahol ugye nem mi döntöttünk a szimulált univerzumról, amiben éltünk. Vagy élünk most is? Lehetséges, hogy egy gép, virtuális terében gépelek és az ujjaim a billentyűzetet valójában nem is érintik?
Vagy lehetséges lenne, hogy te a blogomat olvasva, nem is a gép zaját vagy ventilátor forgását hallod, csupán a beléd táplált kódot érzékeled annak? Talán nem is gép, hanem egy fejlettebb intelligencia, ami még csak kézzel sem fogható? És mivel unalmas és nincs tétje az életüknek, azért hozták létre a mi gondolatainkat, mert a szerves testünk sérülékeny és törékeny? Sosem lehet tudni.

Az biztos, hogy ha egy tyúkhoz képest mérjük az agyi hullámaink erősségét az több ezres erősségű. Ennyi erővel, tőlünk is lehet több ezerszer, több milliószor erősebb. Olyan, aminek az energiája képes létrehozni, akár egy univerzumot is. És ez sem lehetetlen, hiszen a nagy Hadronütköztetővel már bebizonyították, hogy megfelelő gyorsaság elérésével az energiának tömege lesz, ezáltal anyag keletkezik. Ha pedig anyag keletkezik, akkor nincs is miről tovább beszélnünk.
Itt is csak azt tudom mondani, hogy bár valótlan dolognak tűnik, bűn lenne elvetni a lehetőségét.

Van azonban egy elmélet, amiről igen keveset lehet hallani. Ez nem más, mint a Multiverzumok egymás mellett megjelenése. Talán, nem annyira érdekes, mint a szimulált és nem annyira izgalmas, mint a párhuzamos dimenziók elmélete, nekem mégis ez a legszimpatikusabb. Ez pedig nem más, mint ahogyan a bolygók és naprendszerek is elhelyezkednek egymás mellett, úgy szerintem eljön majd az az idő, amikor felfedezik, hogy az univerzumunk vége nem a lét végét jelenti. Csupán, egy üres terület után, majd egy újabb univerzum fog következni. Egy olyan univerzum, ami lehet több százszor idősebb, mint a mienk, vagy ép fele olyan fiatal. Véleményem szerint, nem kizárt, hogy több akár millió univerzum jött létre, egymástól függetlenül, mint ahogyan a Marsunknak sincs köze a Kepler 10-C szuperföldhöz, azonban mégis egy nagyobb rendszerbe tartoznak. Szerintem lesz majd idő, amikor már univerzumhalmazokról fogunk beszélni, mint ahogy most a galaxis halmazokról is beszélünk. Ezeknek a halmazoknak is kell majd egy határt szabnunk, viszont ezeket is át kell majd lépnünk. Talán nem ember lesz, aki végül megtudja az igazságot, vagy nem a mostani értelemben vett igazságot tudjuk meg. De tény, hogy annyit sem tudunk az univerzumunkról, mint amennyit Attila és a Hunok tudtak Amerikáról és az ott lakó bennszülöttekről. Ettől, még mindketten ott voltak, sok, sok nép társaságában, hatalmas számunkra lakhatatlan területekkel elválasztva, amit ha nagyra kivetítünk az égre, mindjárt megkapjuk az univerzumunkat. Csak tudni kell meghódítani, az viszont csak idő kérdése. Próbálták átúszni az óceánokat is, aztán rájöttek, hogy csak hajóval és repülővel lehetséges, ami pár száz éve még lehetetlennek tűnt. Talán, mi is meghódítjuk az időt és a teret is, aztán a magam fajta álmodozóból, lesz a jövendőmondó

Az biztos, hogy az élet, mindenütt felütheti a fejét. De egyáltalán, mit nevezhetünk életnek, vagy létezésnek? Bár, ez már megint egy másik történet.

 

A leírtak mellőznek minden nemű szaktudást, tehát kéretik annyira komolyan venni és hagyatkozni, főleg a saját spekulációimra amennyire komolyan lehet venni, egy Discovery Science függőt és álmodozót. Köszönöm.

Ha kíváncsi vagy a blog első részére, amiben a teremtésről volt szó, akkor ITT találod meg.

(Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot vagy szólj hozzá, hogy hangot adj a blog lényegességének és véleményednek. Így én is tudom, hogy van értelme folytatni és életképes a téma és effajta elmélkedés)

 

11.
11.
godach
#6: :D Mosolyt csaltál az arcomra és kicsit rá is cáfolnék az egyik mondatodra, aminek a felével teljesen egyet értek. Tudom, hogy itt is van rengeteg szeretni való, ami már nincs többé. A mi történelmünkben is és előttünk is. Viszont nem értek egyet azzal, hogy értelmetlen lenne olyan dolgokat sajnálni, amit nem is ismerünk.
Én sajnálnám egy Föld típusú bolygó pusztulását, úgy hogy nem láttam a csodáit. Sajnálom, hogy nem láthattam virágzani a Marsot, stb... Ilyen dolgokra gondolok.
Persze még megvan az esély, hogy találunk egy kapszulát, amit annak a bolygónak a civilizációja hagyott hátra és mindent végignézhetünk, de valójában nem fogjuk már látni. Viszont, az univerzum pusztulásával, semmi esély nincs az ilyesmire.

#9. Bagwell
Valóban csodálatos, hogy itt vagyunk és tényleg gyerek cipőben járunk. Rémisztő azonban, hogy mások is vannak, akikről talán sosem lesz tudomásunk.
10.
10.
godach
#1: Köszi az elismerést. Ez is az az "összedobott" blog pedig :D
Az utolsó oldalt, mindig úgy jó elolvasni, ha be van fejezve.
Egy "folytatása következik" mondat, nem biztos, hogy választ adna a kérdésekre :D

# Yanez
Neked is kösz. A blognak pedig pont az a lényege, hogy belemenjünk az elmélkedésekbe. Még ha sokszor, pont az ellenkezőjéről szól egy vélemény, akkor is örömmel olvasom. Pont amiatt, mert az ember sosem tudhatja, honnan fog jönni a szikra. Belefáradni a témába? Én két havonta belefáradok és jegelem kis időre, de mindig feljön a kérdőjel ;)

# In aeternum
Bár, ritkán szoktam ezt mondani, gyönyörű gondolatok. Jó lenne, ha minden ember így gondolná. Viszont nálad is van egy kis bibi, ami szúrja a szemem. Az, hogy itt is szükségét érzed egy magasabb hatalomnak. Persze mindenki azt csodál, amit akar. Ezt kifejtettem az előző blogomban is, mint ahogyan azt is hogyan állok a valláshoz. Én még most is hiszek abban, hogy a paradicsomot saját magunk is létre tudjuk hozni. :)
9.
9.
Bagwell
Az ember nagyon fiatal még ezen a bolygón. Igaz pontosan nem tudni mióta van ember a földön de kb 6 millió éve, és csak nem olyan régen kezdtük el az időszámítást. Mennyit írunk most, 2015? Haha gyerekcipőben járunk de nagyon, a dinoszauruszok 165millió éven át éltek mielőtt kipusztultak és nem voltak annyira intelligensek mint mi. 6-165 millió év nem kis különbség.

A többi elméletbe én se folynék már bele mert lassan beleőrülök, lehet elmélkedni de választ a mi életünkben nem fogunk kapni, esetleg pár millió év múlva, az meg nem mostanában lesz :) Az is csoda, hogy itt vagyunk és élünk, és én most ide írok.
2.
2.
Yanez
#1: Ehhez +1!

Jó lett a cikk, de én már nem akarok belekezdeni ezen dolgok emélkedésébe, mert nagyon sokat vitatkoztam, elmélkedtem már barátaimmal, ismerőseimmel (is) ezen a témán, és számomra ez egy végtelen folyosó, amelyről regény hosszúságú kommenteket írhatnék, de annak se lesz értelme. Egyszerűen már belefáradtam ebbe a témába. :D Viszont tényleg pazarul megfogalmaztad a gondolataidat godach! Szerintem is jobb lett az előzőnél, big like!
1.
1.
Drraco
Grat, ez jó lett (sőt, személy szerint ez jobban tetszett, mint az előző, pedig az is szuper volt.) Sok minden volt benne, amiről nem is hallottam még. Viszont ilyen témáknál mindig elfog egyfajta szomorúság, vagy elkeseredettség, nem tudom, melyik a jobb szó. Mert itt ez a rengeteg kérdés, az embert izgatja, forgatja magában, megrágja... de túl nagy a valószínűsége, hogy nem kapunk rá választ (a mi életünkben), és ez annyira bosszantó. Mintha végigolvasnál egy izgalmas regényt, falod a sorokat, a lapok pörögnek az ujjaid között, és kiderül, hogy hiányzik az utolsó oldal, ami mindent helyre rakna, megmagyarázna, megvilágosítana. Jó lenne, ha még elolvashatnám azt a bizonyos utolsó oldalt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban is... (Vagy lehet, hogy mégsem lenne jó, és az egész világnézetünk összeomlana, káosz törne ki és anarchia?)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...