Szevasztok Gamerek.

 A minap, az egyik kollegámmal felvetődött a kérdés, mik azok a dolgok, amiket régen utáltunk, viszont ma kellemesen, mosolyogva emlékszünk vissza rá. Biztosan nektek is volt már olyan, hogy egy-egy gyűlöletes pillanatot, legszívesebben kitöröltetek volna az életetekből, az idő múlásával azonban akár még röhögtetek is az emlékek felidézésén. Hasonló, mint amikor csapatosan indultok bulizni, és nagy szerencsére szarrá ázik mindenki. A csajok a smink, a srácok a zselé miatt szitkozódnak, viszont az idő elteltével, jókat nevettek rajta, ha vissza emlékeztek. Ilyen dolog volt nekem, a sokszor felhozódó kazetta visszapörgetés is. Istenem, mennyire utáltam, amikor nagy nehezen, beledumálás nélkül sikerült felvennem valami zenét a rádióból és csak azért, hogy a kedvenc számom újra és újra meghallgassam, elő kellett vennem a ceruzámat. Na, nem azt a ceruzát, hanem valami hasonlót kell elképzelni.

 Persze ma már mosolyogva gondolok vissza erre az egészre, de annak idején szerintem biztosan rengeteg ember küszködött ezzel a problémával. Úgy, mint a VHS kazettáknál, ahol azonban ez a fajta megoldás nem volt megoldható. A tisztítása a lejátszó fejének, egyszerűbb volt, mint a szerviz. Kellett egy csavarhúzó, valami alkoholos, amiből raktunk a vattára is és a garatba is, na meg egy kis türelem. Aztán öröm volt betérni, egy kölcsönzőbe és elidőzni a választékon, mit is hozzon ki az ember a félretett/megspórolt pénzén. Na persze, ha nem felejtkezett el róla, és nem pörögtek a büntetés miatti lóvék még hozzá.

 Azonban ez semmi. Azt hogy mivel fogod eltölteni a szabad időd, azt is csak egy jól megszerkesztett újságból tudtad meg. Nem ám digitális műsorújság, vagy internet, hanem a postán vagy árusoknál vásárolt, Műsorújság volt a magyar ember imDB-je. Még ma is emlékszem, az első Sliders képre vagy az utolsó Knight Riderre és az alatta lévő feliratra, miszerint véget ér a Knight Rider, minden idők egyik legsikeresebb sorozata. Epekedve olvasgattuk, milyen brutálisan jó filmek mennek a Pro7-en vagy RTL-en.

Ha valakinek szerencséje volt, akkor még be is tudtak szerezni, valamilyen műholdvevő antennát és a lehető leglátványosabb helyre (hogy na, nekünk ilyen is van) lássa mindenki, kirakta.
Akkor még nem hdmi kábellel kötözgettünk hanem koax kábelt szereltünk és jobb esetben az antenna beállítása közben, volt egy haver vagy ismerős, aki rendíthetetlenül ordibált az ablakon kifelé, hogy „Jóóóóó, vagy NEMJóóóóó!!!!!!”

 Kapcsolatot sem Facebook-on vagy hasonló közösségi oldalakon tartottunk. Mégis, néha akármennyire is kényelmes a mai életem, kellemesen gondolok vissza, amikor előre megbeszélt időpontra vártam a telefonfülkében a hívást. Vagy akár, sorbaálltam mert én szerettem volna felhívni valakit. Amikor még, a kívánságműsor, csak hetente egyszer volt és a postára mentünk levelet felrakni, a kérésünkkel. Képeslapot küldtünk, csak épp nem digitális, hanem rendes feladással, amihez pár szót azért hozzátettünk a kötelező jókívánsággal. A távoli rokonok felől is így érdeklődtünk és fordítva. Esetleg a katonaságból a szokásos „Bocsánat, hogy levelemmel zavarlak” kezdéssel.

 Apropó katonaság. Igaz én lemaradtam róla nagy sajnálatomra, de az idősebbektől sokszor órákon át lehet hallani, a rengeteg történetet, amit átéltek. Akkor utálták, gyűlölték aztán meg most, mintha életük legjobb tábora, 0,5, - 1, - 1,5 éve lett volna. Néha amikor az ember figyelmesebb, még a csillogást is észrevenni, egy-egy főszereplő meséjében. Nagy kár! Ez is egy olyan dolog, amit gyűlölködve él át az ember, mégis teljes elégedettséggel és szinte olykor már gyönyörrel emlékszik vissza vagy mesél róla.

 De rengeteg dolgot felsorolhatnék még. Mondhatnám akár a Húsvétot, ami régen még arról szólt ami. Ma már menekülnek az emberek otthonról és a kirándulást választják inkább. Alig lehet Március 15.-én, kokárdával látni valakit. A nők, nagy százaléka már nem süt-főz karácsonyra, hogy jól lakassa a családot. A Május 1. majális is majdnem értelmét vesztette, hisz a rengeteg rendezvény miatt, háttérbe szorult és a bőség zavarában már nem kap akkora jelentőséget.

Persze, sok minden van, ami jobb így. Kényelmesebb, pénz és időtakarékosabb. Viszont, rengeteg olyan dolog is van, amit az ember, ha átélt, akkor egy egész életre, maradandó élményt őrizget magában. Azt meg már, mindenki döntse el, mi hiányzik neki a legjobban, a lassan teljesen leköszönő generációból.

Tényleg. Mi hiányzik a legjobban?