Szevasztok Gamerek.

A mostani blogomban, az apokalipszis szerelmeseit célzom meg, amibe én is bele tartozom. Az egyik blogomban használtam egy .gif-et, amit az óta is a gépemre mentve, néha meglesek. Nem tudom megmondani nektek, hogy mégis mi tetszik annyira benne, de mégis megbabonáz. A következő képről van szó:

Ez a fajta képi világ, valamiért gyerekkoromban belém égett már. Az eredeti Majmok Bolygójában, amikor az űrhajóval lezuhannak, valamint a sziklák között sétálnak, örökre beleégett a fejembe. (Nem csak ez, hanem a blog kezdőképe is, de erről majd később) Nem csak, hogy beleégett, de mai napig, amikor megnézem a filmet és ehhez a részhez érek, még a hideg is végigfut a hátamon. Ha valakinek nem rémlene, akkor itt egy screenshot róla:

És, itt jön a kérdés. Mégis, mi a fene tetszhet egy embernek ebben. A sziklák? Tény, hogy sokszor órákig tudom nézegetni akár a Grand Kanyonról készült fotókat is, hisz szerintem gyönyörű és a Mojave sivatag is számomra, közel sem olyan barátságtalan érzésekkel tölt el, mint sok embert, de nem mondanám, hogy minden percben vágynék oda. Akkor mégis mi? Úgy hiszem, a válasz még várat magára és egy igen furcsa módot alkalmazok arra, hogy megtaláljam a választ.

Gondolkodom, ezen a filmen kívül, milyen gyerekkori élményem, emlékem van még, ami miatt szerethetem ezt a világképet. Ami először eszembe jut, az a Mad Max.

Google, keresés: MAD MAX --> Képek:
Persze a találatok 90%-a mindjárt a Fury Road-ot tolná a képembe, de most engem nem ez érdekel, így rögtön helyesbítek a címszón. Mad Max 1.
Éééés meg is van. A jól ismer fotó, kicsit pár képkockával továbbpörgetve. A következő:

A kép nagyon tetszik… DE.
Nincs bajom a kutyákkal, viszont nem ezért. Az öltözködés idegen nekem, inkább azt mondanám távol áll a stílusomtól. A szemetet sem szeretem. Tehát, nem tudom, mi tetszik, de úgy összességében mégis azt mondom, gyönyörű ez a kép. A kérdésre, hogy miért viszont még mindig nincs válasz. Így megpróbálok tovább kutatni. Emlékezni. A következő filmek, amik szintén eszembe jutnak, mindkettő Stephen King cucc. Az első a Végítélet a második pedig a Langolierek.

És igen. Ez a gyerekkori emlékem. Félelmetesnek tartom. Talán, inkább hátborzongató. És, ha visszanézem, az eddigi képeket, talán nem a homok, hanem az elszáradt növények azok, amik közösek bennük. És való igaz, valamiért szinte minden olyan kép tetszik, amiben elszáradt növények vannak. Így arra a döntésre jutottam, valamiért mintha vonzódnék a sivár világhoz. Azonban ez nem minden, mert csak egy kis szeletkéje annak, amit imádok a világvége utáni képekben. Egy másik ilyen közös dolog, a drótkerítés. De mégis milyen embernek tetszik egy drótkerítéses, száraz füves kép?

Normális ez? Megmondom őszintén, így visszaolvasva, nem nagyon tűnik annak. Azonban, nem ezt szeretem az apokalipszis utáni időben. A következő kép, a Langolierekből származik:

Na de álljunk meg egy szóra. Ez a kép is nagyon tetszik, pedig szöges ellentéte annak, amiket eddig mutogattam nektek. Akkor, hogy van ez? A leg egyszerűbb módja, ha fogom és csoportokra szedem, számomra milyen apokaliptikus világképek vannak.

1
Waterworld féle, globális felmelegedős, víz árasztotta világ. Bevallom, a filmmel nem volt gondom, de nem a szívem csücske ez a fajta kép így nem is térnék ki rá bővebben.

2
Ugyanezt tudom elmondani, a globális lehűlésről is. Bár, maga a koncepció tetszik, ez sem az a hátborzongató fajta. Így ezt is hanyagolnám.

3
Bár, kitértem a Mad Maxre és a Majmok bolygójára is, mégsem érzem azt, hogy az lenne az igazi, amikor a föld elnéptelenedik a vízhiány miatt. Így a Resident Evil 3-ban látható, sivatagos világvége képek sem a kedvenceim. Tény, hogy nagyon tetszenek, mégsem az a leg, leg leg…

4
Nukleáris háború utáni, mindenaföldelegyenlő, seholegyélőlényes, felperzseltföldes apokalipszis.
Mindenem a Fallout 3. Számomra az egyik legtökéletesebb Poszt-Apokaliptikus játék, amiben több mint száz órát töltöttem (és nagyon szerény voltam) mégsem az igazi. Sok dolog van benne, ami tetszik, és rengeteg olyan kép, ami majdnem a tökéletes hatást gyakorolja rajtam, de csak majdnem.

Szóval. Sziklák, száraz füvek vagy drótkerítés jöhet, de a többi nem. Nem csodálom, ha most valaki aki olvas félkegyelműnek néz. Kicsit én is gondolkodom rajta, bár azt mondják, hogy a pszichopata teljesen normálisnak hiszi magát, és eszébe sem jut azon gondolkozni, megőrült e. Így azt hiszem, mivel azon gondolkozom, hogy bolond vagyok e, nem vagyok az.

Mivel a Langorieres képnél hagytam abba és tértem ki, a mi nem tetszik részre így onnan folytatom tovább. Emlékeim szerint, a következő film, aminél teljesen éreztem az „azonosulást” az a Legenda Vagyok. Nézzetek csak rá a képre. Gyönyörű. Sőt, maga a tökéletesség.

Na és ha megkérdeznétek, hogy mégis mi a franc tetszik nekem ebben a képben, akkor a válaszom a következő lenne.
- Nem tudom.

Talán, a magány. A természet ereje. Nem tudom megmondani, de az biztos, hogy a szívem hevesen kezdett dobogni, a Call Of Duty 4: Modern Warfare egyik küldetésénél, amikor hasonló látvány tárult a szemem elé:

Komolyan mondom, megbabonáz. Talán ezért is lopta be magát, a Revolution sorozat is magát a szívembe. Illetve annak a borítóképe. Komolyan mondom, hihetetlen az is, milyen durván meg van csinálva.

A kérdésre azonban, még mindig nem tudtam megfelelő választ mondani. Nem is fogok tudni mondani. Csak találgatni. Ez, pedig szerintem, nem más, mint az elhagyatottság. Ha rákeresek arra, hogy Post Apocalyptic Road, szinte minden találatnál a hideg ráz ki. És érdekes módon, nem csak a világvége képeknél, hanem egy egyszerű útnál is. Amiben nem a fű, homok, vagy az aszfalt a közös, hanem a magány. A csend. A látható csend.

Eszméletlenül gyönyörű, és valahogy nyugalmat árasztó hatása van. Furcsa ezeket leírni, hisz az okoknak okozója is van, és senki halálát nem kívánom. Nem akarok, világuralomra törni és nem vagyok sátánista vagy akármilyen szekta tagja sem. Egyszerűen, ezek a képek, olyanok számomra, amiket valamiért imádok nézni.

Talán, furcsa hobbi. Esetleg, másoknak beteges. Nekem, valamiért csodaszépek.

Köszönöm a figyelmet.
Játsszatok!