Szevasztok Gamerek!

Meglepetés, meglepetés hátán volt az elmúlt két hét. A PlayStation 3 megérkezésével együtt kicsivel több mint 20 játék érkezett hozzá, így nem gyengén a bőség zavarában szenvedtem. Valahogy úgy, mint a fickó akit beengednek egy nővel teli szobába, akik természetesen mind bombanők, és mindet megfogdossa, megcsókolgatja, de a hatalmas válogatásba egyik sem elégíti ki teljesen. Na valami hasonló játszódott le itt is, bár azért élvezettel töltöttem el, az elmúlt több mint 100 órát a gép előtt.

Először is, az Uncharteddel kezdtem. A széria második darabját, évekkel ezelőtt kijátszottam két munkaidő alatt, így nagyon vártam már, hogy a saját gépemen, a saját időbeosztásom szerint nekiugorhassak az egész trilógiának. Nem mondom, nagyon jó játék volt, ami a grafikát eltekintve, simán megállja a helyét a mai felhozatal között is. Párszor azért észrevettem a hasonlóságokat e közt és a 2013-as Tomb Raider között, de ez legyen a legnagyobb baj.

Bármennyire is jó volt, közel sem ütött akkorát, mint a pár évvel ezelőtti második rész. Hogy ez, az idő előrehaladása és a technika fejlődése, vagy csupán a sorozat első részének „lábadozása” miatt van e, arról majd bővebben akkor nyilvánítok véleményt, ha megérkezik a második rész és azzal, valamint a harmadikkal befejezem a trilógiát.

Hatalmas meglepetés volt azonban, amit már pár hsz-emben is említettem a MotorStorm. Teljesen kimaradt az életemből ez a széria, mivel elég nagy előítéletekkel kezelem azokat a játékokat, amiken egy bukósisak kap helyet és valamilyen sár vagy homok. Ezt kipróbálva viszont, egyszerűen aznap este nem tudtam letenni. Talán, ha a Flatout 2-őt és a Dirtet összekevernénk, akkor kaphatnánk valami hasonlót.

Az irányítás pazar. Tényleg különbözik a járművek osztályának megfelelően. Ötletesnek tartom azt is, hogy míg az egyik a poron, a másik a sárban a harmadik pedig a füvesebb részen fog gyorsabban menni. Mindezt egy pályán tehetjük meg, és higgyetek nekem, hogy ennél összetettebb, szerteágazóbb mégis átláthatóbb pályákat, autós játékban még nem látott senki sem. A nehézség már egy más tészta, mert kényelmetlenül nehéz, de ez annyira nem gond. Nem szabad feladni.

Ott van még aztán a Resistance széria is, amire Solomon havercsávó hívta fel a figyelmem. Megmondom őszintén, WWII-es játékban ilyen hangulatot talán az United Offensive és CoD 3 óta nem éreztem. Ez háború gyerekek. Nem gyengén a vége előtt, idegenek támadtak szerény kis bolygónkra, így félretéve a nézeteltéréseinket embertársainkkal, közös erővel szálunk szembe, az Alienek hadával.

Igazi shooter játék. Nincs AiM csak egy kis nagyítás a célkeresztre, és annyi. Humanoid léttükre, a fegyvereik hasonlóak az emberekéhez, így azokat is fölszedhetjük és apríthatjuk vele az ellent. Anglia számos területét bejárhatjuk, és meg kell említenem még azt is, hogy mindezt nem fogjuk 4-5 óra alatt kivégezni.

Kicsit talán a grafikára lehetne panaszkodni, de azért egy közel tíz éves játéknak még mindig csinosabbnak mondható. Ha a Brothers In Arms-t vagy a Call Of Duty 2-őt összekevernénk a DOOM-al vagy God Of Warral, akkor valami hasonlót kapnánk, mint a Resistance: Fall Of Men.

Sajnos azonban, a kellemetlen meglepetés is meglepetés, így muszáj vagyok megemlíteni a Gran Turismo 5-öt is. A kezdetektől, tehát a Gran Turismo első részétől kezdve játszottam a sorozattal egészen a 4.-ig amivel azonban nem sok időt töltöttem már. Nem volt rossz játék, csak valahogy nem volt hangulatom hozzá.

Épp ezért alig vártam az ötödik részt, ami a géppel együtt meg is érkezett. Kipróbálása után azonban, hatalmas csalódás volt. Xbox Classicon a Forza Motorsport több éves végigjátszása után, X360-on a Forza Motorsport 2 felénél járok most, de belelestem a harmadik és negyedik részébe is. Na pont a rivális is az egyik olyan cím volt, ami miatt akartam még egy PS3-at és ha csak emiatt vettem volna meg a gépet, akkor tuti hogy az első 10 perc után, a falhoz vágom a gépet és a TV-n pedig néptáncbemutatót tartok.

Szigorúan és kegyetlenül, már a Forza 2 is alázza a GT5-öt számomra. Fizikában, kinézetben talán nem, de irányításban teljes mértékben. Nem tudom, mit szívtak a Poliphony srácai, de komolyan mondom, hogy nem is merem megvenni a Gran Turismo 6-ot, hiába a kecsegtető 5 ezer forintos ár és magyar nyelv.

Három óra játék után nem nagyon szeretek véleményt nyilvánítani, de meg kell említenem, az eddig WiiU exkluzívként éldegélő, mára azonban multiplatform címmé vált ZOMBI című játékot is. (Egy okkal kevesebb, hogy minél előbb beszerezzen az ember egy WiiU-t.

Röviden, a játék jó. A hangulat valami iszonyatos, és nagyon tetszik az ötlet, hogy egy külső szemlélő a kamerákon át, folyamatosan jelen van és segít nekünk, hisz a pályán kívül ő az egyetlen állandó dolog akivel „találkozunk” a játék során. A főszereplő ugyanis meghallhat. És már kapjuk is az irányítást egy másik karakter felett.

Kicsit morbid és sajnálatra méltó aztán a több órás karakterünk átváltozott maradványait hentelni. Az első emberem a három órából közel két és fél óráig megvolt, így kicsit rossz volt a következővel látni, hulla fehéren azt aki előtte még egy keycard után koslatott, most pedig a mi húsunk után akar.

Ha valaki grafikabuzi, akkor ne is próbálkozzon vele, mert bár én nem szoktam azt mondani valamire, hogy csúnya, ez a játék nem szép. Örültem annak is, hogy a lootolást sem és az upgradelést sem vitték túlzásba. Lőfegyvereket is hordozhatunk magunkkal a limites táskánkba, viszont a muníciót nem osztja könnyen a játék.

Bevallom, volt pár parás jelenete a játéknak, így ez elé is szívesen ülök le. Persze, szebbet, jobbat már láthattunk párszor, mégis ez jól lopkodta össze a stílus darabjait és kellemesen vegyíti.

Na de most viszont rohanok, mert Nottinghambe szükség van a katonai tapasztalataimra az idegenek ellen, így már ugrok is neki játszani.

Ezt ajánlom nektek is.

Játsszatok!