Erről szól a Resistance, ahol mi magunk vagyunk az emberiség utolsó reménye. A történet első felvonásában,  Nathan Hale-t irányíthatjuk, akinek a vérében ott csörgedezik a különleges folyadék, ami miatt a Chimera nem tudja a teste fölött átvenni a hatalmat. Megmondom őszintén, az egész tesztet, lerendezném annyival, hogy Próbáljátok ki! Próbáljátok ki! Próbáljátok ki! Próbáljátok ki! Próbáljátok ki! De ezt ugye nem tehetem meg, így elég nehéz lesz, spoilermentesen bemutatnom a trilógiát.

Az első rész grafikailag nem fog sokat nyújtani, így mindenképp csak azoknak ajánlom, aki ezekre magasan tesz. Hangulatban viszont semmihez sem tudom hasonlítani. Annyira pofátlanul lop a játék, hogy néha nem tudtam, hogy a Gears of Wart kaptam e oda, a Call Of Duty keverékével és a Half Life fegyvereivel. Mindezt viszont, olyan korrektül csinálja, hogy nagyon rég óta, még ha a történet nem is kifejezetten nagy szám, (szuperkatona vagy, mentsd meg a világot), akkor is szívesen megnézném egy filmben.

A játékban szinte nincs üresjárat. És tökéletesen keveri, a csoportos deathmatchet a single player játékokkal. Ezt úgy kell érteni, hogy míg haladsz előre, és elvégzed a feladatod, rendszerint belekeveredsz olyan helyzetekbe, ahol egy bizonyos pálya szakaszon, csak akkor juthatsz tovább, ha egy bizonyos számú ellenfelet, erősítést likvidálsz. Ez felkavarja az állóvizet, és megszakítja azt az egyhangú játékmenetet amit egy ilyen FPS-nél tapasztalhatunk. (mész, egy csapat ellen, harc, mész, egy csapat ellen, harc, mész....)

A fegyvereket annyira élvezet használni, hogy az valami állat. Minden fegyvernek van egy alternatív tüzelési módja (HL, Unreal) de ezeket annyira eltalálták, hogy tényleg vigyorogva használtam egyet-egyet. Voltak ismerős ágyúk, viszont voltak olyanok is, amiket már azért, egy-két játékban láthattunk. Viszont mind kitalált, tehát mp40-re ne számítson senki sem.

Fontos még megemlítenem, hogy ilyen rohadék ellenfelekkel a HALO óta nem találkoztam. Itt is bejátszik, az a fajta mesterséges intelligencia, amire ott is felfigyeltem. Amikor vereségre állnak a dögök, akkor visszavonulnak és taktikáznak, amikor többen érkeznek pedig még nagy arcuk van, akkor lerohannak. Akkor sem szemben jönnek és céltáblást játszanak ám a mocskok, hanem gránátot dobálnak, fedezékeket használnak és minket is próbálnak kicsalogatni onnan. Az első rész volt szerintem a legnehezebb, de szinte sosem futottam bele ugyan olyan csatába, ezért bármennyire is bosszantó volt 30x nekifutni valaminek, még így is élveztem.

A második résztől azonban beindult a menet. Itt már igazi és élvezetes bossharcokba keveredtem. Hatalmas, több emelet magas rohadékokat kellett felpofoznom, hol rakétával hol pedig egy híd felrobbantásával és annak egy darabjának a kupán-vágásával, de mindig felül kerekedtem.

A történetben eddig Anglia kapta a hangsúlyt, azonban a második részben már az USA-ban kellett felvennünk a harcot a chimerákkal szemben. Nekem nagyon tetszett az első rész komor hangulata, de a második rész kicsit színesebb és élénkebb színvilága is nagyon bejött. A fegyvereinket már ismerhettük az első részből, de újakkal is gyarapodott az arzenálunk.

Itt is észrevettem a tolvajlást és nagyon sokszor, mintha egy alternatív Fallout 3-ban járnék, vagy a Half Life 2 erdős részein. Azonban ezt ne lopásnak és negatívumnak vegyétek, hanem olyan zseniális csalogatónak, amit szerintem mindenkinek látnia kellene. A hangulat maradt a régi, de itt már több csapattársunk is jönni fog, és egy „saját” osztaggal is rendelkezünk majd.

Azt, amikor a bázisunkat támadják és közben a Golden Gate híd másik végén, a város lángokban áll, mindenkinek látnia kell. Körülbelül olyan hatást váltott ki belőlem ez a trilógia, mint anno a Half Life, vagy annak a második része. Találkoztam már rengeteg jó FPS-el, de igazán kiemelkedő, igazán megmaradó nem igazán van köztük. Persze, a Half Life is egy korszak királya volt, mint ahogyan a Duke Nukem és Doom is, de ne verjetek most meg, ha azt mondom, én szívesebben látnék egy olyan hírt, amiben az áll, hogy készül a Resistance 4, mint akármelyik másik játék folytatása. Azt hiszem, most így több mint egy héttel az utolsó rész végigjátszása után, hogy ne legyen olyan friss az élmény, még így is azt mondom, hogy odaadnám a Half Life 3-ért is.



A harmadik rész pedig végképp betette a kaput. Grafikailag is minden téren kielégítette a két kis golyót, amit a szemeimnek hívok, de a harcrendszer és a fegyverek használatát teljesen a maximumig fejlesztették az alkotók, akik egyébként nem mások, mint a Ratchet & Clank szériát is magának tudható, Insomniac games.

Már alapból a történet megcsavarásával is felkeltették a figyelmemet a második részben, de a harmadik kifejezetten tetszett. Nem fogok álszenteskedni, a lopás itt is látszott nem gyengén, hisz a Fallout 3 két DLC-jét is, (The Pit, Point Lookout) de nem volt baj. A főhősünkben többször is felfedeztem Hugh Jackmant, de ezzel sem volt bajom, mivel szimpatikus a fickó.


A harcokra visszatérve, itt már hatalmas csatákat lerendezhetünk. Igaz, hogy részben scriptelt jelenetekkel, de a környezetet is romboljuk közben, így átjön a CoD újabb részeinek adrenalinnövelő hatása is, és persze nem egyszer kiült a vigyor az arcomra.

A történetet és a lezárást, most nem szeretném részletezni. Spoilermentesen akarok írni, és ha már csak egy ember kipróbálja, és kijátssza ezeket a nagyszerű játékokat az én ajánlásomra, mint ahogyan én a Solomon ajánlására tettem, már megérte.



Az biztos, hogy egy fél éve, még azt sem tudtam mi az a Resistance. Talán a borítójával összefutottam, de úgy igazából semmi nem rémlett erről a játékról. Méltatlanul el lett felejtve és nem beszélnek róla az emberek, pedig ez az egyik olyan játék, amit nagyon sajnálok, hogy konzol exkluzív lett. Itt nem azt érzem, hogy ezzel jutalmaznak, amiért PS-es (is) vagyok, hanem felháborodva, csalódva, igazságtalannak érzem, hogy más nem kaphatja meg ezt az FPS-t, amit minden stílus kedvelőnek legalább egyszer ki kellene játszania. Sajnálom, de mint ahogyan én is megveszek egy-egy konzolt pár játék miatt, biztosan vannak mások is.

Ők azonban semmiféleképp ne hagyják ki, a Resistance Trilógiát, mert hatalmas élményben lesz részük.

UI: (pár hete még azt mondtam, semmiképp sem kell PSV. Mióta tudom, hogy erre van egy exkluzív Resistance rész, azóta megy a perselybe a lóvé)

Köszönöm a figyelmet, köszönöm Solomon.

Játsszatok!