„Jeruzsálem - a tizenkettedik század. A harmadik keresztes hadjárat okozta vérzivatar közepette egy harcosokból álló testvériség hatalomra tört. Ténykedésüket a titokzatosság csuklyája fedte, kegyetlenségüktől minden élő rettegett. Egyedül ők lehettek a Szentföld megmentői - vagy éppen kárhozói. Ők voltak az asszaszinok.”
Az Assassin's Creed játékot kevesen nem ismerik. A történetét és annak néha teljesen magával ragadó részleteit viszont már annál kevesebben. Sajnos, szerintem a teljes azonosulás, csak akkor érhető el, ha az ember saját maga játssza ki a játékot, de ez a blog nem nekik, hanem azoknak fog szólni, akik kíváncsiak a történetre, viszont a több mint tíz részre rúgó játékot, már nem akarják végigvinni. Hogy ne fulladjon unalomba, hanyagolom a teljes részletességet, azonban a történet szempontjából néha, kénytelen vagyok kitérni, kisebb cselekményekre is.
Néhány dologgal azonban, tisztában kell lennünk. Az AC története, az Assassinok és a Keresztes Lovagok közötti háborúra koncentrál. Persze, egy elég jó viszont annál hanyagabb Sci-Fi történet fog kibontakozni előttünk, de mindig jelen lesz a két oldal közötti nézeteltérés. Magyarán, a világuralomért folyó, vagy azt megakadályozó harc.
Folyamatos kellék még az Animus, és annak különböző verziószámú készülékei. Ez, egy olyan számítógép, ami a DNS-ünket felhasználva, feleleveníti az őseink emlékeit, ezáltal titkokat és történeteket fed és elevenít fel.
Fontos tudnunk, hogy nem időgépről beszélünk, tehát a múlton változtatni nem tudunk. Erre a gép többször is felhívja a figyelmünket. Csak és kifejezetten újra tudjuk élni az emlékeit az elődeinknek, és a gép jutalmazza, ha minél nagyobb százalékban tudja szinkronizálni az emlékeinket, tehát minél pontosabban újraéljük azokat. A játék tehát bár nagyon kevés százalékban, de a „jelenben” és főleg a múltban fog, párhuzamosan játszódni.
(Assassin's Creed I) 1191,
A történet középpontjában, Desmond Miles egyszerű csapos áll, akinek újra kell élnie az 1191-es Szentföldön vívott, harmadik keresztes háborúban harcoló Altair Ibn-La'Ahad ősének emlékeit. Desmondot az Abstergo Industries rabolta el, és Warren Vidic, valamint Lucy Stillman párosa kényszeríti, hogy Altair összes kulcsfontosságú emlékét újra átélje, és ezzel elvezetve őket az utolsó emlékhez, amire a templomosoknak szüksége van.
Rögtön egy kis szinkronizációs probléma után, szemtanúi lehetünk amint Robert De Sable, a templomosok nagymestere és az Assassinok esküdt ellensége, kudarcba folytja Altair és társai egyik küldetését. Aztán rögtön meg is támadja a városunkat, amit csak a feláldozásunkkal állíthat meg a nagymester. Itt fogjuk elsajátítani, a „hit ugrást” ami fontos jellemvonása lesz ezentúl az összes Assassin's Creed játéknak. Persze, ez csak egy csel, és így hátratámadva, visszaszoríthatjuk a betolakodókat, majd a lefokozásunk után, Al Mualim kilenc, embert jelöl meg számunkra, mint célpontok és befolyásos emberek, akik likvidálásával visszanyerhetjük vezérünk bizalmát, és békét teremthetünk.
„Sajnos a játék elég kevés lehetőséget ad nekünk, és így a kilenc célpont likvidálása, amiről szinte az egész játék szól, elég hamar unalomba fullad. Ennek is köszönhető az, hogy nagyon sokan félbehagyták a játékot. Azonban akit a történet ennél jobban érdekelt, az a következőknek lehetett a szemtanúja”
De Sable, aki a játék elején majdnem végzett velünk, azt tervezte, hogy egyesíti a keresztényeket és a muszlimokat az Assassinok ellen. Azonban erre nem kerül sor, ugyanis Ő a kilencedik befolyásos ember, akit maga Oroszlánszívű Richard szeme láttára végzünk ki, azonban az uralkodót nem tudja meggyőzni, hogy a háborúskodás vége, mindkét fél számára előnyös lenne. Robert De Sable utolsó kenete alatt elárulja nekünk, hogy a templomosok valójában tízen voltak, akikből kilenccel vele együtt már Altair végzett, azonban a tizedik templomos rend tagja, maga Al Mualim. Altairt egyszerűen arra használta, hogy a kincs többi ismerőjét, félre állítsa az útból. Főhősünk tehát visszaindul, hogy bosszút álljon az egykori mentorán, és megakadályozza, hogy az saját céljaira használja a fegyvert, amit az Éden Almájának hívnak.
Amikor visszaérünk, Masyafba a mentorunk már használta az Éden Almáját, és egy amolyan hipnotikus állapotba sikerült a város nagy részét kényszerítenie. Saját testvéreink ellen kell felküzdenünk magunkat, amiben hála istennek a segítségünkre sietnek, azok az assassinok, akik velünk együtt ellen tudnak állni az almának. Kemény és véres harc árán, végül sikerül elérnünk Al Mialim nagymesterünket, aki felfedi előttünk, hogy az Egyiptomi Tíz Csapástól megkezdve, Mózes Vörös Tenger kettéválasztásáig, minden illúzióért ez a szent tárgy volt felelős. Altair azonban, képes átlátni az illúziókon, és elveszett nagymesterét sikerül legyőznie.
Altair azonban, amikor az Éden Almájához ér, az aktiválódik és egy holografikus világtérkép jelenik meg, ami jelöli az Éden Darabok többi hollétét.
Amikor az emlékképek végetérnek, Desmond rögtön magához is tér, ezzel jegelve az Altair további sorsát megmagyarázó emlékeket, azonban megtudja, hogy az Abstergo nem más mint a jelen kori templomosok fedővállalata. Desmond, mint tizenhetes alany, ezzel teljesítette küldetését, és a templomosok már keresik is az Ősök többi kincsét. Egyetlen reménye maradt már, Lucy, akinek hiányzó gyűrűs ujja, felfedi valódi kilétét, utalva ezzel az Assassin újjlevágás hagyományára.
Desmondot azonban, nem sikerül kiszabadítania a „testvériségnek” így az Abstergo rabja marad, ahol azonban különös jeleket fedez fel a falon, révén mivel a vérvonal által már emlékei összekapcsolódtak Altairral és így szert tett a Sas Látás képességre. Az üzenet, a világvégére utal, ami egyezik az Abstergo egyik műholdja kilövésének dátumával, azaz 2012 December 21.-vel. Desmond, azon tűnődik, hogy vajon azon a módszeren alapul e a „háború végetvetése” mint ahogyan Al Mualim hipnotizálta Masyaf-ot, és hogy vajon, ki írhatta ezeket az üzeneteket és figyelmeztetéseket.
Ezzel véget is ért, az Assassin's Creed első részének története. Végigjátszottuk (szenvedtük) a játékot, és kaptunk egy olyan befejezetlen, befejezést, ami talán még a kezdésnél is homályosabb. Mik lehetnek ezek az ősi tárgyak? Ki készíthette őket? És a legfontosabb, mi lett Desmond Miles története, miután legördült a stáblista? Erre, és a továbbiakra a játék végigjátszásával deríthetünk fényt, vagy igény esetén ha folytatom a blogot. Ez, viszont már csak rajtatok múlik.
Játsszatok!
Abban egyetértek, hogy az első részben különösebben még "nincs mibe belemélyedni", de szerintem több volt benne annál, hogy az elejéről azonnal a végére ugorj a leírásban.
Egyébként ez igazi, építő jellegű kritika, amit öröm olvasni. Mélyebben is ki lehetett volna térni, de szerintem az csak rizsa lett volna. Lehet, hogy a rizsát értelmes és részletes leírássá lehetett volna tenni, de őszinte leszek.
Mivel most kezd el ütni igazán a sztori, (Rev végén járok), szerettem volna a csattanókat megosztani másokkal. Az asszonnyal csak nem állhatok neki, AC-ról beszélgetni, bármennyire is szívesen hallgatja néha a történeteket, és kérdezi mit vigyorgok annyira a gép előtt. Viszont, a másik dolog, amit a blogban is írtam, hogy rengeteg divatutált AC unFan van. A fene se gondolta, hogy "ekkora" érdeklődés fogja körbevenni a blogot, így azért hogy alul csak annyit olvassak, hogy:
-Szar Az AC, Köcsög UBi
-Mennyé akko Báttlefildezni
egyszerűen, nem volt kedvem mélyebben beleásni a dolgokba. (mondjuk, így utólag sem érzem azt, hogy bármi fontos kimaradt volna)
Viszont, a II. résszel ez másképp lesz. Alapból kidolgozottabbak a karakterek is, így ha más nem, pár sor erejéig róluk is lehet írni. A történetről pedig még többet. Sőt, ez az a rész, aminél nem csak a fő történet, de a játék közben megtalált easter eggek, the truth és még sok más is fűszerezi a játékot. Tehát, időigényesebb lesz, de megcsinálom.
A segítséged, együttműködésed felajánlását, pedig szívesen igénybe venném. Ha más nem, akkor a kész piszkozatot átnézhetnéd, mielőtt kiteszem a blogot. Már, ha lesz rá időd ;)
Érzelmileg én is kötődöm a sorozathoz, illetve főként a korábbi részekhez, de a blogon ez semmit nem változtat. Összecsapott, kidolgozatlan lett. Szerintem az AC lelke pont a sztori, nem lenne szabad ilyen röviden elintézni egy egész részt. Sokkal mélyebben bele kéne menni a részletekbe. Amúgy ha jól tudom, még éppen nyüstölöd valamelyiket, és még nem értél az egésznek a végére. Ha esetleg lenne bármi kérdésed, örömmel segítek, már amennyire időm engedi, oda-vissza fújom az egészet. Meg hát szívesen kollaborálnék már valamiben. :P
Egyébként továbbra is azt mondom, hogy akit érdekel a történet, az ugorjon is neki. Nincs leírás ami átadja azt a katartikus érzést, amit bizonyos részek végén élünk át, valamint a karakterekhez való kötődés hiányában számos momentum is sokkal érdektelenebb lesz.
Spectrum: Hogy lehet Ezio a kedvenced, ha a nevét se tudod leírni?:D Sry ha bunkó vagyok, de muszáj volt megkérdeznem. Plusz szerintem a (kisebb) spoilert se ártana jelölni.
Viszont közben, élet, meló, család stb, így nem ígérem, hogy hamar lezavarjuk. :D
#12 Krezy
Köszi. Oks. ;)
Nekem is Ezio-s részek a kedvenceim de a Black Flag is bejött.
Viszont én annyira nem mélyedtem el a történetében,csak nagyobb vonalakban ill. elvesztettem a szálat és rettentő kíváncsi lennék arra hogy hova fut ki az egész sztori.Mi lesz a templomosokkal,kik is valójában az Assasin-ek,mi lesz a csattanó stb,stb.
Bár a Ac3-om már nem tetszett a Unity-val nem is játszottam (ugyan az a játékmenet már unalmas nekem)és megmondom őszintén eddig a Syndicate sem fogott meg,attól még a sztori nagyon érdekel.
Lehet hogy újra meghozod a kedvemet és beszerzem a most megjelenő részét. :)
Teny, a legelso resznek (ahogy az akkor kiadott Far Cry 2-nek) az volt a legnagyobb hibaja, hogy unalmassa valt. Szamomra nem, en elveztem minden percet (ki is maxoltam az 1-et es a 2-t is, annak ellenere, hogy csalodott voltam). Hiaba valt unalmassa, az a fajta elet, ami pl. Jeruzsalemben van, vagy a borongos Acre-ban. Siman el tudtam magamat abban a korban kepzelni, pedig aram nelkul hulyet kapnek :D
Amugy szerintem a Revelations eleg gyengere sikerult, viszont lassan erzem, hogy elo kene vennj az egeszet ujra :)
Egyebkent en nem foglak lehurrogni, mert neked a 2. resz megtetszett, emberek vagyunk :D
De a tovabbi bejegyzeseidet pedig tukon ulve varom! Csak igy tovabb!
A játék alapötlete mindig is tetszett, csak sajnos annyira nem tudtak vele mit kezdeni, hogy az utolsó részekre már a jövőben játszódó szál teljesen marginális lett. Jó példa erre a Black flag. A kalózkodásba fektették az energiát és meg is lett az eredménye, nem próbálták szétaprózni a jövővel.
Az első résznek többször is neki ugrottam, mert ott még Desmond története is érdekes, újszerű, de a kilenc ember likvidálása annyira unlamas volt, hogy 5-6-nál többet sosem csináltam meg. Szóval a történetet végül nem ismertem meg teljesen. Ezért is örülök, hogy leírtad a lényeget, mert érdeklődve olvastam.
A második rész teljesen kimaradt, úgyhogy arról még annyit sem tudok, mint az elsőről, szóval hajrá, írd csak le, én biztosan az olvasók között leszek :)
Na de ez már egy másik történet. A lényeg az, hogy amennyire utáltam és amennyire meg tudta velem a játék szerettetni, az bizony elismerést érdemel. Részemről biztosan ;)
Ráadásul nekem ez a kedvenc részem a sorozatból. Igen, Altair a legjobb Assassin, Edzzzio a nyálávan elmehet (nekem egyáltalán nem volt szimpatikus).
Bár az Unityt nem volt szerencsém kipróbálni, de egyik város sem tudta azt a hangulatot visszaadni, mi t ez a rész...
Köszönöm.
Nagyon kevés blogot olvasok végig ez viszont érdekfeszítő volt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.