A videojátékos társadalmat a világ fokozatosan kezdi elfogadni (vagy talán csak megtűrni, látván, milyen hatamlasra nő a a gémerek tábora manapság), és ez szociális szinten egy nagy előrelépést jelent, ugyanis egyre inkább kezdi a nép úgy kezelni videojáték ipart, mint művészeti ágat. A konzervatívabb hozzáállású emberek persze töretlenül próbálnak érvelni amellett, hogy ez helytelen, sokak szerint ugyanis nincs értelme olyasmit művészetként kezelni, amely ilyen mennyiségű értelmetlen brutalitást, és felszínes szórakoztatást hordoz magában.

Persze véleménye mindenkinek lehet, de a művészet tudtommal mindenféle alkotó célú emberi szándékra értendő, nem csupán a már jól megszokott alapokra, mint a képzőművészet, tánc, éneklés, festés, stb. Nem, ez annál sokkal több. Márpedig ennek az állításnak bőségesen megfelelnek a videojátékok. Sőt, tovább megyek. Szerintem egy játékot inkább úgy lehetne definiálni, mint művészeti kiállítást, amelyen körbesétálsz, és minden méteren más fajta művészeti ágazatot tekinthetsz meg, akár egyszerre, akár külön-külön. A különféle artisztikák más-más érzékszerveinkre hatnak. A festészet és szobrászat a látásunkra (utóbbi akár a tapintásunkra is), a zene a hallásunkra, a filmek pedig manapság már a szemünk és fülünk mellett akár a szaglásunkat és a bőrérzékleteinket is kihasználhatják (4DX ugyebár).  Na, most a videojátékok ezek nagy részét összegyűjtik, és egy nagy gombóccá gyúrják össze, innentől kezdve pedig már csak a művészeken múlik, hogy milyen lesz a végeredmény. Ha egy nagyszerű zenész írta a soundtrack-et, egy tehetséges forgatókönyvíró a sztori alakulását, egy profi programozói gárda dolgozott a kódokon dizájnerekkel a hátukon, akik festői tájakkal segédkeztek telepakolni az adott produktumot, akkor már csak megfelelő színészekre van szükség, és kész a galéria, jöhetnek a vendégek. Ideje végre mindenkinek elfogadnia ezt, hiszen napjaink egyik legmeghatározóbb alkotói ágazata a videojáték ipar, amely bár kreativitását tekintve érezhetően meg-megtorpan néha ebben a pénzéhes világban, de annál nagyobbat üt, amikor olyan zseniális címek látnak napvilágot, mint a The Last of Us, a Bioshock játékok, Quantic Dream játékok, Silent Hill-ek, és még sorolhatnám. A játékvilágközel sem haldoklik, ráadásul éppen egy új forradalomra várakozik, amely könnyen lehet, hogy a virtuális valóság lesz, de ez már a jövő zenéje. Ezen téma apropójából dobtam össze egy rövid montázst „A videojáték lehet művészet” címmel. Tekintsétek meg, ha úgy tartja kedvetek: