Körülbelül 2000-2002 lehet a kis 10-12 éves Heldengeist egy számítógépen osztozik a testvérével, ami általában nem okoz komolyabb fennakadást, de azért néha vannak összezördülések. Plusz ez az az időszak, amikor az ifjúnak igazán kezd megnyílni az érdeklődése a tudomány és technológia iránt, illetve hogy ezt kiszolgálja, édesapja hozott neki néhány már akkor is régi számítógépet, amit üthet vághat. A testvérével folyó konfliktusok minimumra csökkentése érdekében el is dönti, hogy ő bizony rendbe teszi neki az egyiket és nem kell többé egymásra várniuk, ha hirtelen olthatatlan vágy támad bennük egy kis játékra.
Mai bejegyzésem tárgya ez a szóban forgó számítógép. Egy 1991-es gyártású AST Premium II 486SX/20 modell.
Maga a gép egész korrekt esztétikai állapotban vészelte át az évtizedeket. A leselejtezést az egyik vállalattól, a kidobását jelentő lelki sokkot, egy kiskamasz fellángolásait az újrahasznosítását illetően és 15 évnyi állomásozást egy csontszáraznak éppen nem nevezhető pincében. Ugyan működőképes állapotban tettem el, de az előbbiek figyelembevételével mielőtt belevetném magam a játszadozásba, jobbnak láttam, ha kinyitom és kicsit átvizsgálom (meg aztán a bejegyzés is csöppet érdekesebb lesz tőle).
Első pillantásra hátulról sem tűnik túlságosan kulturálatlannak. Hiányoznak a bővítő kártyahelyekről a takarólemezek, a tápból egy csavar, a tápventilátornál és a kártya slotok aljánál egy kicsit már a rozsda is belekapott az acéllemezbe, ami ad némi okot az aggodalomra. Ha beázott, az nagyon csúnya károkat okozhatott a cuccban. De nem is húztam tovább az időt, nézzünk is bele:
Szerencsére a belseje egészen szép állapotban van. Rozsdának és vízkárnak nincs nyoma, még csak nem is embertelenül koszos (a napi használatú gépem portalanítás után fél évvel rosszabbul néz ki). Viszont a szemfülesek már most láthatnak egy árulkodó szigetelőszalag göngyöleged a merevlemez alatt. Hát igen. Miután a tesóm kinőtte a gépet (nem tartott sokáig), kiskamasz önmagam tanulóeszköze lett. A könnyebb adatmozgatás érdekében szerettem volna bele 3,5"-os floppy meghajtót, viszont tápnak csak molex csatllakozója volt, így kénytelen voltam oldalcsípőt ragadni és egy rossz táp floppy csatlakozóját felhasználva kezembe venni a probléma megoldását. Szerencsére ez a kár nem jelentős. Egy másik tápot és egy forrasztó pákát felhasználva helyreállítható az eredeti állapot.
Az már egy hangyányit nagyobb probléma lehet, hogy a speaker vezetéke valamelyik akcióm során leszakadt a helyéről. Alaposabban szemrevételezve viszont a régi helyét. Ez sem tűnik nehezen orvosolható problémának. Ami viszont igen, az a cmos elem. Emlékeim szerint ez már 20 éve is le volt merülve és minden indítás után újra fel kellett ismertetni vele a merevlemezt. Továbbá nem is egy szabványos megoldásról van szó. Egy 4.5V-os tégla elem ami a gyártó saját szülésű csatlakozóján kapcsolódik az alaplaphoz. Ötletnek kiváló, ha elfolyna az elem, ami nem ritka eset ilyen öreg gépeknél, így nem tesz kárt az alaplap nyomtatott huzalozásában, ami sok régi alaplap károsodását okozta már.
A tápot kifordítva rögtön három dolog ütheti meg a szemünket. Az első, hogy valamikor az alaplapot rögzítő összes csavart kivettem belőle (nem, azt az egyet most tettem bele). A második, hogy a tápot tartó két tönk közül az egyiket kivágtam. Igen, valamikor a kis 12 éves Heldennek az az ötlete támadt, hogy jó lenne ezt a házat egy modernebb alaplappal használni, de a tönk útban volt. Végül még így sem jutott dűlőre. Majd ha legközelebb találkozunk, felképelem, ahogy illik (tipp, ne hagyjátok a gyereket egyedül gányolni). A harmadik pedig, hogy a megjelenítésről egy Western Digital WD90C10-LR grafikus processzor gondoskodik saját dedikált memóriával. Bizony, a Western Digital videokártyákat is gyártott (valahol dobozolva tartok egy diszkrét ISA változatot is). Ráadásul nem is számítanak manapság rossz DOS videokártyának. És ha már kártyák:
Na igen, az alaplap ebben az időben sokszor még tényleg ALAP lap volt. Viszont ehhez képest bővítő kártyákban sem dúskál a gép. Van egy, amin helyet kap a 20MHz-es 486SX proci, a foglalat a lebegőpontos társprocesszornak, némi cache és a memória SIMM foglalatai, bennük nem kevesebb mint 4MB RAM-mal. A másik egy Adaptec IO kártya, ami, erre csatlakozik az 5.25"-os floppy meghajtó, illetve a SCSI merevlemez.
És igen, a merevlemez. Egy Seagate ST2383N, amely az 5.25"-os formátumának köszönhetően ma már nem számít kicsinek, a 383MB-os tárolókapacitásával pedig 1991-ben nem számított kicsinek, szóval akárhonnan is nézem, ez nagy :D
Az 5.25"-os floppy meghajtót sajnos nem volt alkalmam kipróbálni. Túrnom kellene hozzá néhány lemezt. Elvégre ha egyszer sikerül meggyőznöm magam, hogy túladjak rajta, valahogy le kell mentenem róla az adatokat. Bár ha minden kötél szakad, az mehet a printer porton át is.
Miután átnéztem, van-e valami, ami feltétlenül el akar pukkanni, ha feszültség alá kerül, úgy döntöttem, ideje bekapcsolni. Sajnos helyhiány miatt a CRT-imtől évekkel ezelőtt meg kellett szabadulnom. Mentségemre legyen mondva, hogy mind tönkrementek és akkor még nem volt olyan szintű műszaki tudásom, amivel reálisan nekiállhattam volna megjavítani őket (mintha ez amúgy bármikor megakadályozott volna bármiben :P). Így az autentikus élményt feladva, a szokásos tesztmonitoromat kellett bevetnem.
Nos igen, ahogy az várható volt, a bios elem döglött. Ettől eltekintve viszont miután beállítottam neki, mit hol talál, probléma nélkül bebootolt a DOS 5.0-ba, és megjelent az autoexec.bat-ba már 20 éve a tesóm számára beleszerkesztett névre szóló üdvözlő szöveg. Vagyis a böhöm nagy Seagate is túlélte a viszontagságos évtizedeket. Ideje kicsit szétnézni, mit is hagytunk anno rajta.
Na igen, nem csak DOS van rajta, hanem Windows is és a mi még fontosabb, jó néhány játék Köztük két különböző fajta Prince of Persia. Az egyik az eredeti, a másik valami modolt, épp csak elindítottam és egy teljesen ismeretlen szint töltődött be az első helyett. Azt hiszem, ez további kutatás tárgya lesz a jövőben. A gyökérben szereplő doomdata mappa arra utal, talán valamikor erre a Doomot is telepíteni akartuk, de a mappa üres. Sajnos egyébként is gyenge lett volna hozzá a 486SX.
És persze a Windows az nem más, mint a jó öreg Windows 3.1. Bevallom, nem tegnap volt, amikor valódi PC-n ilyet utoljára használtam. Igazából elég csupasz, még magához képest is. Látszik, hogy nem volt túlhasználva a vén jószág. Legalábbis miután hozzánk került. Eltekintve az itt-ott őt ért fizikai bántalmazástól. Ennek megfelelően a mai napig harcra kész és örömmel szegül társnak egy kis nosztalgiázáshoz. A merevlemezén talált adatok sajnos nem szolgáltak olyan izgalmas időkapszulaként, mint reméltem, ami kicsit paradox, tekintve, hogy már maga a gép egy kifejezetten érdekes időkapszula. Főleg olyannak, aki nem foglalkozik rendszeresen ilyesmivel.
Na de végül is mi lesz a sorsa ennek az értékes relikviának? Nos, egyelőre nem volt szívem meghirdetni eladásra, és ha már többé-kevésbé gyári állapotban megmaradt idáig, akkor amint időm engedi teljesen rendbe teszem, amennyire tudom, aztán majd meglátjuk. Hosszú távon megtartani valószínűleg nem fogom, de a búcsú előtt is alaposan fel szeretném mérni, milyen értéke van egy ilyen jószágnak a gyűjtői piacon.
Köszönöm mindazoknak, akik vették a fáradtságot, hogy átrágják magukat az ömlengésemen. Ha van valami jó emléked efféle számítógépekkel, esetleg tipped a rendbetételhez, nyugodtan oszd meg kommentben. Nem, komolyan! Az ilyen témájú bejegyzésekre alig jön komment, ne szégyenlősködtek!
https://batocera.org/
https://www.retroarch.com/
#4: Igen, az erősebb Pentium III-aknak nagyon jó társa a Geforce 3. Én is sokat gondolkodtam rajta, hogy az legyen vagy Geforce 4, de aztán a Ti4200 mellett döntöttem. Az eszetlen erős generáció volt középkategóriától a csúcsig ugyanaz a megcsonkítatlan GPU, csak az órajeleket vették vissza. Mintha ma féláron osztogatánk az RTX2080-at 15%-kal visszavett órajelekkel.
Laptopban viszont egy öreg ASUS-t hajtok ilyen célra:
https://www.gamekapocs.hu/tag/heldengeist/blog/11277/asus_rog_laptopteszt
De gondolkodom a Thinkpad T20/22 vagy T40/42 beszerzésén a 3D gyorsítás miatt. Utóbbi az utolsó széria Windows 98 támogatással és az 1.6-1.8GHz-es Centrino és Radeon 7500 simán hozza a 2000-es csúcs asztali gépek teljesítményét.
#6: Izgalmas lehetett 386-oson Doomozni. Az még a 486DX2-ket is megizzasztotta. Pont ezért is szieretném a bejegyzésben szereplő gépet leváltani egy 486DX2-80 alapúval. Elvileg már minden megvan hozzá (ha működnek az alkatrészek), csak vennem kellene a fáradtságot összerakni és kipróbálni.
totál laikusként is remek, olvasmányos poszt lett
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.