A napokban megint Puzsér körül forgott egy kicsit az agyam, és egy kisebb megvilágosodás ért. A konklúzióm szerint mégsem ő az az ember, akire falatnyi kenyérként szüksége van a magyar médiának, de ez most mindegy. Az előző írásnál valami egy kicsit félrecsúszott, és őszintén szólva nem hagyott nyugodni (pótlás itt).

Bár találkoztam néhány érdemi infórmációval a hozzászólásokban, egy érdekes és szerencsére kulturált vita alakult ki. Érdekes volt, de értetlenül álltam azelőtt az elvárás előtt, hogy nézzek utána ennek, nézzek utána annak.
Miért kellene ismernem az eddigi Puzsér életművet, hogy kimondhassam, valamihez hülye? A 'majd én megmondom' szösszenet alapját képző videó csodálatosan alátámasztott engem. Csak elkövettem egy komoly hibát, rosszul fogalmaztam. A médiához való hozzá nem értését hangoztattam, pedig valójában nem erről van szó. Ott az írott sajtó, a rádió, a tv, no meg az internetes média is természetesen.
Mára kissé fura összemosódás alakult ki a média és a celebvilág között, aminek Puzsér is részese. Jó, a múltkori riposztokat is megértettem, csak eszközként használja a Szép és Új Nép Érdekeit Szolgáló Média megteremtéséhez. Ezt továbbra sem veszi be a gyomrom, szerintem az előjog nélküli ripacskodás a médiában egyszerű celebkedés, legyen bármi is a célja, ahogy a megélhetési bűnözés is csak bűnözés.

Szóval, a médiához ért Puzsér. Igaz, nagy részt csak mert már mélyre küzdötte be magát, de akkor is ért hozzá. A tv műsorokhoz, azok készítéséhez, hatásaikhoz viszont nem. Márpedig ő ezt próbálta elhítetni az emberekkel, egy hét órás előadáson. Tehát az előző írás igazából erről akart szólni. Így visszatekintve néhány felháborodást megértek. Mert ha a média egészét nézzük, valóban tévedés volt. A tv műsorokra szorítkozva azonban (ahogy én azt terveztem eredetileg) megállja a helyét, és így tartom is magam az ottani kijelentéseimhez. (Igen, médiakurva.)