Bevezetés: mi az emulátor és mire jó?

Az emulátorok lehetővé teszik, hogy modern számítógépeinken használhassunk régi rendszereket és hozzájuk készült programokat. Sokfélék lehetnek: lehet emulálni konkrét hardvert és annak viselkedését (pl. Commodore 64), operációs rendszert (Windows XP) vagy akár csak játék engine-t is (ScummVM).

Az emulátorok azért is különösen hasznosak, mert ahogy telik az idő a régi konzolok meghibásodhatnak, a programok pedig inkompatibilisek lehetnek az új operációs rendszerekkel.

Játékok beszerzése

A játékok beszerzése fizikai adathordozón (CD, DVD) vagy letöltés útján lehetséges. A kazettás játékokat csak .rom formátumban tudjuk használni az emulátorral így vagy letöltjük vagy leszedjük az adatot a kazettáról (nem valószínű megoldás).

A régi konzolokhoz kazettán, vagy akár az újabb konzolokhoz kiadott játékok többségéhez egyszerűen nem lehet „legálisan” hozzájutni, sok játék kiadója és fejlesztője is megszűnt így jogi hovatartozásuk is kérdéses. Ilyenkor valljuk be, az egyetlen logikus megoldás a játékok ebay-en való megvételén kívül a letöltés.

Konkrét oldalt nem említek, mindenki tudja, hogy ezt ki tudja gyorsan kideríteni helyettünk.
Emulátorok letöltésére ezt az oldalt ajánlom: [http://www.emulator-zone.com]

Emulátorok használata

Ha már megvannak a játékok akkor jöhet a tényleges játék, de előtte még ajánlott finomhangolni a beállításokat. Az emulátorok túlnyomó többsége támogatja a kontroller használatot, a régi konzolokat még billentyűzetről is könnyű irányítani, de az újabb konzolok esetén (pl. Playstation 2) erősen ajánlott a kontroller használat.

Ezen kívül beállíthatjuk a képernyőnk felbontását, azt, hogy teljes képernyőben vagy ablakban akarjuk futtatni és hanggal kapcsolatos dolgokat is. Újabb konzolok esetén a procedúra már nehézkesebb lehet, sok emulátor plugin-ekkel oldja meg a különböző feladatok elvégzését amelyek minősége a készítő függvényében változhat. A különböző plugin-okban is vannak még beállítások, amikkel például meghatározhatjuk, hogy milyen képjavítókat akarunk használni vagy milyen típusú kontrollert.

A kazetta alapú konzolok játékai .rom formátumúak, a CD-DVD alapúaké pedig valamilyen képfájl. ideális esetben ezek konvertálás nélkül megnyithatóak, ám néhány esetben az ellenkezője is előfordulhat.

Gépigény

A régi konzolok emulátorairól általánosságban elmondható, hogy nem igényelnek nagy teljesítményt, gyakorlatilag bármilyen mai számítógépen elfutnak. A komolyabb igények a Nintendo 64-nél és Playstation 1-nél kezdődnek, ezekhez már dedikált videokártya, legalább 1-2GB RAM és normális teljesítményű processzor ajánlott a maximális teljesítményhez.

A legújabb konzolok emulátoraihoz (PS2 és WII) már erősen ajánlott többmagos processzor, középkategóriás videokártya és 4GB RAM. Aki a mai PC-s játékokat jó minőségben tudja futtatni, azoknál komoly probléma nem lehet.

Végszó

Sok a vita arról, hogy az emulátorokon vagy a valódi konzolok való játék a jobb. Én ebben nem kívánok állást foglalni, de ismertetem az érveket és ellenérveket.

A „jó”: emulátorok használatával sok időt, pénzt és helyet takaríthatunk meg. Nem kell megvenni a régi konzolokat, esetleg javítani vagy tárolni. Sok konzol játékaival játszhatunk egy számítógépen nem kell a TV-hez csatlakoztatással foglalkozni és akár sok polcnyi helyet is megtakaríthatunk.
Az emulátorok ezen felül akár jobb minőségben is futtathatják a játékokat mint az eredeti konzolok, nagyobb felbontásban és nagyobb képkocka (fps) számmal.

A „rossz”: Sokan azt mondják, hogy egy konzol érzését az emulátor nem tudja visszaadni, csakis az eredeti hardver és kontroller. Előfordulhatnak az emulátorban bug-ok is vagy inkompatibilitási problémák amik az eredeti hardveren nem voltak jelen.

Ennyi lett volna bevezetésképpen, ha érdekel titeket a téma és szeretnétek folytatást konkrét konzolokkal és korszakokkal akkor kérlek jelezzétek a szándékotokat!