Bevezetés
Először is tisztázzunk valamit: bármilyen üzleti vállalkozás egyetlen célja az, hogy minél nagyobb profitra tegyen szert. És ez hogyan lehetséges? Olyan vásárlóbázist kell kialakítani akik ragaszkodnak az adott márkához és minimális gondolkodás után vásárolják meg A VÁLLALAT következő termékét, legyen az üdítő, videojáték vagy játékkonzol. Mindehhez nem kell mást tenniük mint végigvezetni a vásárlókat pár egyszerű lépésen és máris készen áll a tökéletes rabszolga csorda akik fizetnek azért, hogy szolgálhassák A nagyságos VÁLLALATot és megvédjék annak igazát bármilyen külső támadás esetén. Vegyük is sorba melyek ezek a lépések.
1. Lépés: Szükség ébresztése
Első lépésben a vásárlóban szükséget kell ébreszteni a termék megvásárlására. Erre mi sem alkalmasabb mint egy agresszív reklámkampány ami olyan embereknek is eladja a terméket akik nem is gondolták volna, hogy szükségük lehet rá (mert általában nincs is). Például ki gondolta pár éve, hogy valaha is szüksége lesz okosórára? Most mégis megpróbálják boldog-boldogtalannak eladni. A modern személyre szabható hirdetésekkel még könnyebb dolguk van A VÁLLALAToknak eladni a termékeiket, keresési előzményeink alapján a potenciálisan minket érdeklő termékről kapunk hirdetéseket.
2. Lépés: Önigazolás
1. Szakasz
Vásárlásaink nagy részét próbáljuk ész érvékkel alátámasztani, igyekszünk a legjobb terméket megvásárolni. Ebből következik, hogy arról a termékről amit megvettünk azt gondoljuk, hogy az volt a lehető legjobb választás. Amennyiben egy új információ ellent mond az előzőleg általunk helyesnek tartottnak akkor belső feszültséget élünk át. A feszültség annál nagyobb, minél több választási opciónk van, a választási opciók között minél kisebb a különbség illetve minél nagyobb az anyagi tét (ezért is vagyunk hajlamosak bedőlni az akcióknak, mivel úgy érezzük nagyon jól járunk). Az internet következtében a miénkkel ellentétes vélemények hatása még jobban felerősödik, folyamatos és extrém véleménynyilvánításoknak vagyunk kitéve nap mint nap, ami így még több feszültséget szül.
Hogyan csökkentjük ezt a feszültséget? A saját véleményünket vagy választásunkat felértékeljük, az ellentéteset pedig leértékeljük vagy akár teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Ezzel rá is ismerehetünk a fórumok gyakori igehirdetőire akik sokszor saját magukkal folytatnak párbeszédet az általuk preferált termékről.
2. Szakasz
Elérkezett az idő hogy az előzőleg megvásárolt termékünkből újat és jobbat vegyünk. Újra végigmehetnénk a választás bonyolult és megterhelő folyamatán, azonban szerencsénkre az agyunk könnyít a helyzetünkön és segít a választásban. Általában korábbi vásárlásainkra (amennyiben azok nem voltak kirívóan negatívak) a valóságosnál pozitívabban fogunk visszaemlékezni, a korábban választott márkát már a többivel való összehasonlítás előtt is pozitívabban fogjuk megítélni. Ezen mechanizmus kialakítása evolúciós szempontból indokolt is volt: őskori eleink inkább szedték és fogyasztották ugyan azokat a bogyókat mint hogy újat próbáljanak ki és esetleg belehaljanak. Mára azonban életünk jelentős részében inkább csak kiszolgáltatottá tesz minket A VÁLLALATokkal szemben.
3. Lépés: Felsőbbrendű csoporthoz tartozás
Minden ember szeretne egy csoport tagja lenni és fontosabbnak érezni magát embertársainál. Miért ne kombináljuk a kettőt és tartozzunk együtt egy felsőbbrendű csoporthoz? Mivel már úgyis sokan egy márka rendszeres vásárlói vagyunk, a legegyszerűbb az ha úgy definiáljuk a csoportunkat mint azok az emberek akik mindenki másnál jobban döntöttek így természetesen felsőbbrendűek náluk. A legszembetűnőbb példa erre a jó öreg náci propagandákat idéző "PC Master Race" mozgalom. Ez a közösségi élmény még személyesebbé teszi számunkra a terméket.
Emellé az emberek alapvető természetébe beletartoznak a konfliktusok is. Ha már elég felsőbbrendűnek érezzük magunkat akkor miért is ne osszuk meg agresszívan nézeteinket alsóbbrendű embertársainkkal spanyol inkvizíció módjára, akkor is ha nem kíváncsiak rá? Ebből születnek a véget nem érő viták például PC és konzol, konzol és másik konzol, PC és PC tulajdonosok (szóval gyakorlatilag bármilyen indokkal és bárkik) között.
4. Lehorgonyzás
A VÁLLATAT célja, hogy minél tovább vásrlói között tartson minket. Minél több pénzt költünk és időt töltünk kedvenc termékeinkkel annál jobban fogunk kötődni hozzájuk. Erre az érzésre A VÁLLALATok igyekeznek rá is erősíteni, minél inkább személyessé tenni a termékeiket. Okos eszközeink felismernek és személyesen köszöntenek minket, kezdőképernyőnket testre szabhatjuk és az e-shoppok személyes ajánlatokkal bombáznak minket. Az utóbbi években nagy sikernek örvendenek a régi játékok újrakiadásai, amik mostanában "remastered" vagy "HD collection/trilogy" elnevezés alatt futnak. Minimális energiabefektetéssel olyan játékokat adnak ki amelyek sokakból nosztalgikus érzéseket váltanak, ami a egyike a legszemélyesebb és legpozitívabb érzéseinknek. Mindenki nyer az üzleten, a vásárló úgy fog még inkább kötődni a márkához, hogy még fizet is érte és jól is szórakozott.
A váltást még nehezebbé téve a különböző rendszerek nem kompatibilisek egymással. Ha továbbra is használni akarjuk korábban megvett programjainkat akkor el kell köteleznünk magunkat a rendszer iránt (pl. okostelefonok).
Konklúzió
Ha ezen lépéseken áthaladtunk egy termék esetében akkor elég nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy tagjai vagyunk a VÁLLALATot vakon követő csordának. Azonban soha nem késő eszmélni és tudatosan vásárolni. Mindenki egy bizonyos mértékig fanboy, a fontos az, hogy eközben ne veszítsük el a kapcsolatot a realitással, maradjunk nyitottak minden opcióra és tudjunk önkritikusak lenni a döntéseinkkel kapcsolatban. Addíg is, míg jön el a világbéke (szóval elég sokáig), mindenkinek jó szórakozást azon a platformon és ahhoz a játékhoz amit jónak lát!
Személyes tapasztalat.
Én ugyan imádom, amihez köze van a Sony-nak. Ha lenne, hűtőjük, mikrójuk, esetleg fűrdőkádjuk, akkor bizony nekem az lenne. De nem vagyok elvakult. Mármint persze nálam szóba sem jöhet másmilyen termék. De ha már van, akkor kipróbálom a konkurenciák termékeit.
Értelmes magyarázatot nem tudok erre adni technikailag. De abban biztos vagyok, hogy ez a szeretetem akkoriban alakult ki, mikor még nem igazán voltak külföldi reklámok. Magamban csak "fanboyságnak" hívom, de nem annak tartom, mint ahogy sokan mások értelmezik, viselkednek ezzel a szóval kapcsolatban. Úgy ahogy tisztában vagyok vele, hogy a sony-nál vannak jobb cégek, és nem védem foggal körömmel. Csupán csak is saját örömöm kielégitésére használom a termékeiket.
Tulajdonképpen ezek a játékok termékek, nem is kapnának akkora figyelmet ha nem lenne exclusive, vagy neves kiadóhoz kötve. pl tom clancy, capcom, konami, Bungie Studios. Képesek vagyunk elhinni hogy ilyet csak ezektől a kiadóktól láthatunk és minden más a közelébe se ér. Pedig ezt ők a kiadók hitetik el (megjegyzem nagyon okosan) a fogyasztókkal.
Az a gond hogy egyik véglet sem jó ebben a rendszerben. Aki tényleg el akar igazodni, annak fifty-fifty mindkettőt néznie kell. Nézz túl kevés véleményt, és megvezetnek a nagy cégek mint annyiszor látjuk. Nézz túl sokat, akkor lehet hogy csak a counter strike-féle játékokat nézed, ahova terelik egymást a birkák jó véleménnyel. Ettől még jó játékokat fogsz játszani nagy eséllyel, de aki tényleg látni fog kis csodákat, és szemezgetni, az az aki mindkettőre erősen támaszkodik.
Persze ezzel a vitával az a gond, hogy a torrenteseken kívül senki sem tudja megvalósítani, hogy saját vélemény alapján vesz játékot. Nincs igazi véleményed róla mert nem is játszottad. És itt jön az, hogy költségvetés híján a véleményalapú játékválasztás nehézkes.
Mi sem gusztustalanabb annál mikor xy játékot kikiáltanak valami "legjobbjának". Azok a nagy rendezvénnyel összekötött top 10 listák amelyek hype-alapúak... forog tőlük a gyomrom. Ez egy bizonyos színvonalú játékok felett ne legyen már "melyik a jobb" veszekedés, főleg ha annyira még nem is elavult egy skyrim, sőt még máig teljesen egyedi és innovatív más játékokhoz képest. Persze lehet hogy már egy parányit beleszól a nosztalgia, de soha nem értettem az embereket akik példának okádék már nosztalgiáznak egy 1 éves youtube videó felett a kommentekben. Ilyenkor vakarom a fejem, hogy tulajdonképpen milyen idősíkon élnek, ha nekik 1 év után már régi és nosztalgikus valami. A skyrim még most is steam jatékosok online toplista tetején van valahol, és az emberek meg már úgy tesznek minthogyha egy psp lenne amihez már nem ülsz vissza mert szemrákot kapsz, de visszaemlékszel rá. Én speciel most akarom elővenni huzamosabb ideig tolni mint az utóbbi 4 évben barmikor.
És vannak azok a nokedlik, akik úgy gondolkodnak mint mi, csak flameboy-fejjel. Minthogy pl. én írtam egy levezetett ésszerű véleményt, hogy mennyire nagy esély van arra, hogy a kövi xbox már tulajdonképpen egy windows alapú PC lesz mint androidnál a nexus. Rögtön jöttek is az ökrök sírni hogy mit kell itt versenyezni. Én csak elmondtam amit a microsoft remélt már az xbox one bemutatásakor is amikor a játékokról csak 10%-ban volt szó az egész show-n. Erre ezt kapom. Sokan nem is olvasnak végig valamit. Ezeket ki kell bannolni.
Sok dologban igazodni fogok az írásodhoz. Nekem három dolog jutott eszembe erről a témáról: Félelem - Irigység - Rosszindulat. Ez a három összefüggő tényező az oka annak, hogy nap, mint nap valaki kirobbant egy komoly vitát, két ellentétes tábor között.
Félelem:
Ha már a Gamekapcson vagyunk, akkor egy gamer példával mutatnám be a dolgot: Rengeteg ízlésvilág és érdeklődési kör létezik, csak valahogy ezt nehéz elfogadni. Fiatalabb fejjel, gyakran éreztem azt, hogyha egy általam nagyon kedvelt játékra, valaki negatív véleményt mond, azzal egyfajta módon a lelkembe tipor. Számomra az az alkotás egy eszmei értékkel bír, amit a másik fél csökkenteni akar, mert ő egészen mást lát benne, mint jómagam. Számára koránt sem tűnik olyan értékűnek, mint nekem és ennek hangot is ad. Felhívja a figyelmet bizonyos hiányosságokra, amikről nem akarok tudomást szerezni és amik eleinte fel se tűntek benne, mert más pozitív tényezők, teljesen elhomályosították őket előttem.
Legbelül azt akartam, hogy mindenki elégedett legyen a kedvenc játékommal, mert akkor tudom, hogy "jól" döntöttem. Bennem volt a késztetés, hogy megvédjem azt a támadóval szemben, hisz nem akartam, hogy ezzel mások kedvét szegje. Mikor azt láttam, hogy a negatív vélemények túlsúlyban vannak a pozitívhoz képest, akkor eléggé rosszul éreztem magam... Pedig, ha 10-ből, 7 ember szidta a kedvencemet, még nem jelentette azt, hogy rossz ízlésem van, sőt igazából teljesen lényegtelen volt, hogy hányan szeretik, vagy épp fordítva.
Irigység:
A szerepjáték rajongói mind tudják, hogy sokáig az Elder's Scroll V: Skyrim volt a nagy trónörökös a nyílt világú RPG-k között. Akik odavoltak ezért a címért elégedettek voltak, mert a többség ezt kiáltotta ki a legjobb RPG-nek. Aztán jött a Witcher III, ami ugyan még nem orozta el ezt a helyet hivatalosan, és nem is tudni, hogy el fogja-e, de jó páran megemlítették, hogy új trónörökös született és nagy valószínűséggel vége a Skyrim uradalmának. Egyből elkezdtek jönni a Skyrim fanok, hogy megvédjék azt a riválissal szemben, mert irigyek voltak arra, hogy egy másik címet jobbnak tartanak az emberek. Pedig a Skyrim élménye örök marad és nem veszik el attól, mert egy pár évvel későbbi alkotás átveszi a helyét. Mégis megy a harc... Nem mindegy, hogy melyiket nevezik a legjobbnak?
Rosszindulat:
Misem lenne jobb példa a Batman Arkham Knight-nál, aminek borzalmas pc-s portot csináltak. Egyből előkeveredtek a jövőbe látók, hogy a pc-nek, mint játék platformnak nemsokára vége, mert mindenki magasról tesz a pc-s portokra. Röhögtek azon, hogy a hülye pc-sek már megint jól megszívták és az illetők saját magukat képzelték felsőbbrendűnek, csak azért, mert náluk tökéletesen ment az új Batman. Pedig nem a platform hibája, ha egy játék nem fut rajta rendesen. Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hibás. Majd lesz más, aki jobb játékokat fog írni pc-re. Van itt egy lényeges dolog: Nagyon nem mindegy, hogy milyen stílust veszünk fel. Vannak ellentétes vélemények, amiket normálisan is meg lehet vitatni, így elkerülhető a személyeskedés és az erőfitogtatás. Csakhogy ez többségében nem így működik.
Egy kicsit hosszú lett, remélem nem gond!
A.
Hát igen, a játékok sokszor elvonhatnak a kreatív vagy produktív időtöltéstől, főleg ha repetitív és addiktív játékmenetre építenek. Az utóbbi időben viszont elég sok gondolatébresztő és rendkívül kreatív játékmenetű alkotás is született amelyek szerény véleményem szerint abszolút felérnek egy jobb könyv vagy film szellemi értékével. Ha nem is ez a norma, de szerencsére mindig vannak olyan játékfejlesztők akik értéket is akarnak teremteni.
Eredetileg használni akartam pszichológiai szaknyelvet is, (pl. kognitív disszonancia vagy választást támogató torzítás) de visszaolvasva inkább zavarónak tartottam mint hasznosnak mivel sokszor a meghatározások egybe mosódnak.
Itt van egy link pszichológiai effektusokról, kicsit leegyszerűsítve ugyan, de ha valakit érdekel a téma akkor kiindulási alapnak jó lehet: http://blog.kolboid.eu/67-modszer-hogyan-novelheted-a-konverziot/
"Első lépésben a vásárlóban szükséget kell ébreszteni a termék megvásárlására. Erre mi sem alkalmasabb mint egy agresszív reklámkampány ami olyan embereknek is eladja a terméket akik nem is gondolták volna, hogy szükségük lehet rá (mert általában nincs is)."
Hát igen, tulajdonképpen magára a videojátékra sincs szükség, a 80-as évekig az emberiség egész jól elvolt nélküle. Stephen King írta "az írásról" c. könyvében, hogy ha írni akarsz, száműzd a játékokat a szobádból, amikkel csak elmarháskodnád az időt. A játék elvonja az időt a kreatív hobbi és alkotói folyamatok elől. Szomorú, de bizonyos értelemben a videojáték egy káros szenvedély. (Persze, stresszoldás és rekreáció is, vagyis vannak előnyei - kívéve, amikor a játék csak még jobban stresszel).
"Hogyan csökkentjük ezt a feszültséget? A saját véleményünket vagy választásunkat felértékeljük, az ellentéteset pedig leértékeljük vagy akár teljesen figyelmen kívül hagyjuk"
Ez a kognitív disszonancia, ezért olyan nehéz elhagyni sajnos a destruktív szektákat is.
"Mindenki nyer az üzleten, a vásárló úgy fog még inkább kötődni a márkához, hogy még fizet is érte és jól is szórakozott."
Amíg ez egy win-win szituáció, addig nincs is semmi baj.
Jó kis gondolatébresztő, köszi szépen!
khm... MGS Rising... khm! Szóval pont ez a baj, hogy már tudni lehet milyen lesz nélküle. Azért nagyon is értem miről beszélsz, csak épp a példád sántít.
Nem tudom hogy most vásárlócsábító szempontból melyik a rosszabb: Az activision/ubisoft/EA és társai nevetségesen nyilvánvaló overkill lépései akik a külső szemlélők számára kirívóan pénzorientált döntéseket hoznak, vagy az aki megpróbálja kedvesen magához vonzani az összes vásárlót és épít legalább ugyanolyan irdatlan hangos fanboytábort.
Mégegy dolog amikor azt látom, hogy már nem csak fanboy jellege van, hanem rajongói jellege, mintha valami hőst ünnepelnének. Metal Gear Solid példának okádék, és kojima személyi kultusza, amikor azt sem tudják tulajdonképpen milyen lenne az MGS nélküle. Lehet hogy feleannyit nem ad hozzá mint gondolják.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.