Az előző generációt egy Xbox 360 társaságában töltöttem. A konzolról nem tudnék semmi rosszat mondani. Gyors volt, szép volt, a kontrollernek kényelmes volt a fogása és soha semmi probléma nem volt vele. Már majdnem tökéletes volt. De a jól megvalósított Live-ban ott volt az, ami az egyik oka volt annak, hogy a Ps4 mellett döntöttem az Xbox One helyett. Ez az alattomos szörny volt a területkorlát. Nem vagyok amerikai, szóval sz**ás. De most térjünk át a jelenre.

Péntek délután 4 óra volt, amikor előszőr kezemben tartottam a Sony next-gen konzoljának a képviselőjét, a Playstation 4-et. Már a dobozán is látszott, hogy egy Gamernek készült. Éreztem, hogy könnyebb a gép, mint az Xbox 360. Haza értem és egyből mentem a tévémhez, hogy az X360 helyét az új Ps foglalja el. Rögtön bekötöttem és már azon voltam, hogy bekapcsoljam, de ekkor jött a probléma. Hogyan? Nézem a gépet, de nincs gomb. Nézem közelebbről, hát nem ott van valami jel? Megérintem. Ekkor életre kell a csoda. Az alap beállítások után, már került is a gépbe az előzőleg vett Metal Gear Solid 5 Ground Zeroes. Még mindig ámulok. A játék gyönyörű. Közelebb megyek a tévéhez, hogy láthassam az összes apró esőcseppet Big Boss ruháján. A kontrollert sikerült hamar megszoknok, ami 4 év Xbox útán kissé meglepett.

Ezt a cikket is két játék között írom, mivel ez a konzol az, amit bártan lehet Next-Gen konzolnak nevezni, hiszen a Japán nem spóroltak semmivel. Akihez még nem értek el a next-gen konzolok, azoknak bártan tudom garantálni, hogy ez a gép megéri az árát.