Machiavelli

Machiavelli

Diszkográfiák - Avagy szubjektíven a zenei világról.

Így karácsony előtt gondoltam írok még egyet.

Woodkid

Művészi, klasszikus, modern, dallamos, szimbolikus, fülbemászó.

Ez mind elmondható Yoann Lemoine énekes és dalíróról. A zenéje poppos alapokon fekszik és a dallam, pedig barokkos stílust hordoz magában, illetve nagyon szimbolikusak a dalszövegei, mintha verseket hallana az ember megzenésítve.
Számomra mondjuk ez bőven bele, esik az alternatív zene kategóriába és az indie azaz a független zene stílusába. Egy igazi gyöngyszem a mai Lady Gaga, Miley Cyrus és a sok fröcsögő szájú ugráló néger repper felhozatala mellet. Teljes felüdülés végig hallgatni a Golden Age névre keresztelt albumot. Van benne egy művésziesség és emelkedett hangulat, ami magával ragadja az embert, és egyszerűen beszippantja. Legalábbis rám teljesen ilyen hatással volt, amikor meg hallottam az első dalt tőle.

Lemoine egyébként nem csak énekes és dalszerzőként van jelen a médiában, hanem mint videoklipp rendező is. Lana Del Rey Blue Jeans című dalához is ő rendezte a klippet amiért, több díjátadó gálán is jelölték az év rendezője díjra, amit MVPA Awardson Los Angelesben el is nyert.

Zenei pálya futása 2011 márciusában kezdődött, amikor is kiadta az Iron EP cimű középlemezt. Amelyről a címadó dal ismerős lehet a szemfülesebb Gamereknek ;).
Nekem személy szerint erről az EP-ről a kedvencem az Iron és a Brooklyn, de a Baltimore's Fireflies sem utolsó.

A teljes album a Golden Age két évvel az EP megjelenése után idén márciusban jelent meg. Az első daltól kezdve, ami a Golden Age a The Otherside-ig mind-mind remekmű. Vannak ütemesebb pörgősebb számok mint a Run Boy Run vagy a Stabat Mater amelyeket teljesen kiegészítenek a lassabb melodikusabb számok, mint az I Love You vagy a Boat Song. Teljesen lehengerlő a stílus, amiben ezek a dalok készültek jó hallani végre egy kis klasszikus zenei stílust, és Lemoine selymes, de férfias orgánuma pedig pont illik ehhez a stílushoz.

Szeretem, ahogyan megszólal a zongora, a hegedű és a fuvola
miközben a dallam és a ritmus együtt táncot járnak.
Szívemnek, és lelkemnek megnyugvásul szolgálnak.

Alapból nem vagyok művész beállítottságú, de ezt hozza ki belőlem ez a fajta zene. Kicsit olyan, mint amikor tudod, hogy valami hiányzik, de nem tudod hogy mi az. Amikor meg hallgattam az albumot akkor, mintha kiegészültem volna azzal a valamivel. Nem tudom le írni, hogy ez mennyire jó érzés.

Azt tudom mondani, hogy mindenkinek csak ajánlom Woodkid dalait. Ti már éreztetek ilyet?

Végezetül ezzel a dallal szeretnék nektek sok ételben, italban, szeretetben, játékban és természetesen boldogságban teli karácsonyt kívánni nektek.

9.
Machiavelli
#8: Meg van a nyertesünk hölgyeim és uraim. Egyébként nem lehet folyamatosan csak ugyan azt hallgatni. :D
8.
RetecH
Annak idején jó párszor megnéztem miatta az AC Revelation trailerét. Bár nem az én stílusom amilyen zenét ő csinál, azért néha-néha meghallgatok pár számot tőle, kell a változatosság. :)
7.
Norbiii
#6: Nem. :)

Mchiavelli: Igen, ezzel is egyetértek, a Mario meg nálam örök. :D
6.
Stranger
#4: Az eredeti nintendo nem sárga kazettás volt? O:
5.
Machiavelli
#4: Nagyon, jó emlékekkel gondolok vissza azokra az időkre. A Nintendó-t meg mindig kevertem a kínai utánzatokkal. Nyilván persze nem ugyan az, de majdnem teljesen le utánozta az eredetit. Jók is voltak azok a 9999999999 in 1 kazetták :D. Volt rajta Mario, meg Tank. (Azért írok tankot mert nem emlékszem mi a hivatalos neve)
4.
Norbiii
#3: Köszönöm, hogy reagáltál!

Persze azért én is hallgatok időnként jó kis disco zenéket, meg rap-et, nem is ezzel van a baj, ebben igazad van! Köszi, de akkor úgy látszik, hogy én mindenben a retró féle vonalat vallom. :D A sárga kazis Nintendo, az ha jól tudom nem eredeti Nintendo volt, hanem valami utánzat féle, de attól még nagyon jó volt, én is játszottam ilyesmin, csak még elég picike voltam. És igen, nagy igazságod írtál le, egyetértek!
3.
Machiavelli
Örülök neki, hogy tetszik :D
Igazából, amiket te itt fel soroltál abból nekem a Hungária, Elvis a mérvadó, meg egykét Máté Péter szám. Woodkid számai szerintem azért is magával ragadóak, mert van bennük egy monumentalitás. Azt nem mondom, hogy nem szeretem a "tüc-tüc" zenét, mert be kell, valljam, van, amit én is szeretek és egyébként is szerintem ez a generációm egyik sajátossága. Attól függetlenül jó látni, hogy vannak ilyen retrós arcok GK-n. Nekem is volt annak idején Nintendóm. Szép is volt az a "sárga kazettás" korszak. Ám a generációm és a média által agyon sztárolt Calvin Harris és egyéb előadókat nagyon nem szeretem. Ellie Goulding zenéi is addig voltak jók amíg nem lett fel kapott mert most már ugyan úgy kaptafára készülnek mint a Call of Duty-k.
2.
Norbiii
#1: Mondjuk nem mindegyik emlékeztet a régi időkre, de a Brooklyn például igen, azt hallgatom.
1.
Norbiii
Viszont kívánom!

Jesszusom, hát van aki még hallgat ilyeneket? Üdv a klubban! :) Ezek kimondott "régies" számok, amiktől egy átlag mai fiatalt kiráz a hideg, de én meghallgatom ezeket, sőt....! (Mikor én Hungáriát és ehhez hasonlókat hallgattam a suliban, állandóan csesztettek, hogy hogyan tudok ilyet hallgatni, mert ők hallgatták a tüm-tüm zenét, ami ugye "jobb") Nem csak a játékok tekintetében vagyok retrós, de zene terén is. Kedvenceim:

Hungária, R-go, Komár László, Dolly Roll, Máté Péter, Szécsi Pál, Cserháti, Flipper öcsi és még tudnám sorolni, de a külföldiek közül is vannak néhányan: Roxette, Elvis és a rengeteg POP/ROCK. :D

Jó blog lett, és most meghallgatom őket, de végig! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...