Tudtam, hogy az Andrzej Sapkowski fantasy regényei alapján készült akció-RPG-re rendesen rá kell szánni az időt, amiből a nyári uborkaszezon beköszöntével túl sok is lett, így már nem húzhattam tovább az elkezdését. A rengeteg karakter és a komplex történelmi háttér megdolgozza azt, aki újoncként vág bele a CD Projekt RED alkotásába. A fő cselekményszálat szerencsére viszonylag sima ügy követni: Geralt, a szörnyvadász ezúttal nevelt lányát, Cirit igyekszik megtalálni, mielőtt a rettenetes Vad Falka teszi ezt meg előtte. A játék nagyobbik felében őt keressük, darabonként összerakva menekülésének részleteit. Eközben csak úgy mellékesen zajlik egy háború is, üldözik a mágusokat, melyek közt több vonzó hölgyemény is akad, akikkel összejöhetünk, tovább kavarva a szereplők közti viszonyt. Azért, hogy véletlenül se sújthasson a tétlenség átka, bárki, akivel összetalálkozunk, az általában valamiféle szívességet kér a nyomravezetésért cserébe. Középtájt ez már egészen nevetséges szintig fokozódik. Előfordult, hogy meg kellett találnom valakit, aki elmondja azt, hol rejtőzik az az illető, aki majd felvilágosít arról, hová vitték azt, aki tudja, merre ment az, akit keresek. És ez nem túlzás, a játék ki is kacsint ránk ezt illetően egy párbeszéd keretében, ami jópofa, de ez nem menti fel a készítőket az alól, hogy húzzák a történetet. A The Wither 3: Wild Hunt egyébként nem szorulna rá, hogy elnyújtsa a játékidőt, mivel az a rétestészta-jelleget erősítő küldetések nélkül is igencsak tetemes.
Másodlagos feladataink, a teljesen opcionális megbízások teljesítése külön szálakkal gazdagítják a történetet. Egyesek olyan jó kis sztorikat mesélnek el önmagukban, amiket máshol a központi szálban nem találunk. A végrehajtás gyakori része, hogy egyfajta középkori nyomozóvá kell átvedlenünk és Witcher-érzékünk segítségével rejtélyeket megoldani. Ez a része a játéknak sokkal élvezetesebb, mint a harc, mely talán a legfőbb gyengéje. Annyira primitív és rosszul kidolgozott, hogy az már kínos. Az utolsó főellenséghez pl. elég volt folyamatosan a gyorstámadást nyomogatnom, hogy legyőzzem. A játékot a sokadik patch után is számos glitch és bug rondítja, egyszer még a hang is elment a párbeszédeknél. Van az a mondás, hogy csak az hibázik, aki dolgozik, és a The Witcher 3-ban tényleg rengeteg munka fekszik. Annyi a felfedeznivaló, hogy egy külön bekezdés is kevés lenne a felsorolásához. Bemész mondjuk egy házba az erdő közepén, ami akár megnyithat egy komplett új küldetést. A játék fontos részét képezik rendszeresen meghozandó döntéseink, melyek előre nem látható, lényegi következményekkel járhatnak. A logikus választások többnyire adják magukat, ám el lehet csúszni pár jelentéktelennek tűnő elszóláson. A The Witcher 3 világa párját ritkítóan ki van dolgozva. Nem csak szépen mutat, arra is adtak, hogy érzelmileg bevonjanak többek közt a csodás zenei aláfestéssel. A játékmenetbeli hiányosságok ellenben számomra komolyan levontak az összképből. Ha az irányításra és a harcrendszerre is annyi gondot fordít a lengyel csapat, mint a tartalomra, akkor beszélhetünk majd mesterműről.
ÉRTÉKELÉS: 80%
xone s-em lesz az év második felében. nem hinném hogy tudok újat mondani, prev genben is csak a nagyobb címekkel játszottam, volt x360.am es ps3 am is. klasszikus értelemben vett RPG-vel pedig nem is játszottam. a hozzászólásom ugye a TLOU-ra vonatkozott, nem a Witcher-re. Withcher hármat mindeképpen meg fogom szerezni majd one-ra.
Nem tud megmozdulni a főellenfél? Igen, akkor valóban, ha már több szinttel fölötte állsz, a legkeményebb cuccokban vagy, és normál nehézségen. Pontosan ezért mondom, hogy be kell lőni az ellenség felszintezését - ha már végre megkaptuk ezt a lehetőséget - , valamint tökig nyomni a nehézséget... és majd meglátod, kőkemény bajban leszel! Amíg a felszintezés nem létezett, addig komoly probléma volt, hogy "túlfejlődhetted" az ellenfeleidet, mivel annyira sok küldetés van, amit megcsinálhatsz, hogy azzal simán 5-8 szinttel is föléjük kerekedhetsz. Pláne most, hogy már kint van a két kiegészítő... Pontosan azért volt ez így kitalálva, hogy a kevésbé lelkes játékosoknak, ne kelljen az összes küldetést végignyomnia, ha a történet végére akar érni. Igen ám, csak ezzel a maximalisták szívták meg, mert nekik egy idő után túl könnyű lett a játék. Na, ezért kell az ellenség felszintezését beállítani!
Én mondjuk inkább úgy oldottam volna meg ezt az egészet - mielőtt kiadják a játékot -, hogy a nehézség növelésével a szinthatárokat is emeltem volna. Igenis, ha nehéz játékot akar valaki, akkor küzdjön meg mindenért! Egyébként látom megemlítetted a másik kedvencemet a Dragon Age Inqusition-t, ami valóban összetettebb harcokat kínál, de azért, ha ott normálon játszol... hát had ne mondjam, hogy legalább annyi tudásra lesz szükséged, mint a W3 normál szintjéhez. Kb. semmi. Még majdhogynem csukott szemmel is végig lehetne nyomni. Nincs szükséged a társaid menedzselésére, akár automatikus szintlépést is választhatsz, stb. Na de Nightmare-n... ott azért mindjárt más a helyzet.
Hasonlóképp vagyok az AC-vel, a 3. rész óta nincs gusztusom még egy olyan monoton módon előadott történelmi szeletet végigszenvedni mint a 3. részben az amerikai függetlenségi háborút.
Amúgy, mióta az utolsó kiegészítő előtti nagy patch megjelent, azóta remekül meg lett oldva a nehézségi kérdés. A náladnál alacsonyabb szintű ellenfeleket a szintedhez igazítja a játék, ha bekapcsolod azt az opciót. Legnehezebb szinten, így sokkal élvezetesebb az alapjáték(mivel a kiegészítők sokkal több kihívást és jobb boss harcokat tartogatnak). Ezen beállítások mellett, erőteljesen rá leszel kényszerülve, hogy megtaláld az alkímiai recepteket, fejleszd azokat és keményen használd is őket, nem beszélve a felszereléseid naprakészen tartásáról, ami elengedhetetlen, ha nem akarsz később kőkeményen szívni. Ha egy játékban van értelme használni a lehetőségeidet, akkor az az én meglátásom szerint, nem lehet gyenge. Persze nem a Witcher az összetett harcok világbajnoka, de a megjelenése óta sokat csiszoltak ezen a téren. Tudom, mert harmadjára játszom!
Én értem, hogy te nem ezekről a játékokról beszélsz, de pont ez a baj, hogy nincs is nagyon miről beszélni.
Jó példának tudom felhozni, az általad is imádott God Of War szériát.
Nekem Hard-on nehéz volt. Nem csalt a gép és nem az az idegesítő szisztéma lépett fel mint sok játéknál, hogy a te életed kevesebb az ellené meg több, csupán látszott rajta, hogy ezt bizony keményen gyakorolni kellene.
Levittem Normal-ra és megmaradt a látványos de még kihívást jelentő nehézség, viszont nem éreztem azt, hogy nekem hetekig gyakorolnom kellene azért, hogy tovább jussak.
Vagy ott a másik a Call Of Duty széria, amit mindenki annyira köpköd. Végigtoltam anno Easy-n a Black Ops-ot és nem is emlékeztem rá, annyira könnyű volt, nem volt tétje és persze így végigszaladt az ember.
Ellenben most, (pár hónapja) újrajátszottam, tegnap vagy tegnapelőtt fejeztem be a Ghosts-ot és most az Adwemced Warfaret nyomom. Kellemes meglepetés, mert adtam azoknak a szavaira, akik valószínűleg nem is játszottak vele, vagy a rossz példámat követve, Easy-n végigszaladtak. Azonban, most Hard-on nyomom, itt már figyelni is kell, de még élvezhetően nehéz.
Volt azonban dolgom olyan játékkal, ahol a Hard azt jelentette, hogy 10x csapsz te, míg az ellen egyszer... :)
kindzsal: Nem állítottam, hogy szar az egész játék és mindenben nélkülözi a kihívást, de ha egy küzdelmet egy gomb nyomogatásával meg lehet nyerni, az nem normál és nem is easy, hanem vicc kategória, és a készítők valamit rosszul csináltak.
Sokáig gondolkodtam h megirok én is egy kis privi tesztet a játékról, mert beszippantott, sokáig lehetne regélni magáról az egészről. Be kell vallani, marha jó game, ha ráérez az ember, ha beleéled magad, akkor függőséget okoz.
Na de amik miatt agyfaszt kapsz az, amit egy ilyen játéknál egyszerűen annyira szar tud lenni, hogy fájó. Pl:
1 . A lovaglás annyira okádék undoritó benne, hogy az röhej. Csak annyit, hogy nem egy streamer kajak gyalog mászkál benne, mert az az érzés, hogy több tiz, száz óra után beleakadsz egy fűszálba, meg bebugol a lovad, az agytröszt.
2. a harcrendszer ha megszokod, nem tud már felkurni, na de belegondolva, egy SZAR. Az kész, pont, nem hiába utálják sokan. A kettőbe is az volt, ebben is az.
3. Bug bug, bugok tömkelege
4. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból azt vettem észre, hogy egy ellenfél ugyanazon az adott szinten sebez 10-et, a másik irreálisan két hitből megöl mindezt úgy, hogy fullos armor van rajtam. Az az érzés, amikor a buta partaszt 39es szinten HÁROM csapásból kinyir, az nem jó. Én Geralt vagyok, ő egy redan paraszt. AKkor se fair, ha Deathmarch a fokozat, ez szimplán egy level scalling bug,
5. Ismét bugok
6. Az alap sztori. Keressük Cirit. Ez oké. De hogy a földkerekség legjobb nyomkövetője ilyen sztorin keresztül keresi, az vicc. Kell a sztori oké, de ha a nagymama szarát piros nyomok alapján megtalálod, akkor a mocsárba ne keljen már bújócskát játszani egy Geraltnak ahhoz, hogy a Jani megmondja, hogy látta e Cirillát. Meg keressem meg a báró családját. Kezdem azt érezni, hogy az alapjáték nem hiába 3.900 forint. Mert igazából semmiről nem szól. Semmivel nem nagyobb ökörség, mint az ME2 csapat epitése komplett részen keresztül.
7. Boss fightok ahogy mondta maktub nincsnenek, az Eredin csata vicc, meg az előttiek. A kacsacsőr páncél navigator, nevetésges.
De a zenék jók aránylag de unalamasak (pl Velen), a grafika túl van hypolva, néhol szép tényleg (pl Kaer Morhen káprázatos) sztori nulla, és a másik, a képességek. A képességek 80% de inkább 90% semmi másról nem szól, hogy kapsz 10% dmg erősséget, és mondjuk 3% adrenalin növelést.
Na most valaki erre gerjed? Eleve elég nehezen lép az ember szintet, de amikor végre van valami skill pontom, rakjam egy olyanra, amit harc közben lófasz nem veszel észre. Minden ágnak a harmadik sora ami lényeges skill újitás. Ami szembetűnően látványos. A többi matek.
Ezektől függetlenül szeretem, játszok vele, harmadjára viszem ki.
A fanboyokat illetően, most többet adtam 75%-nál, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet! ;)
Nekem nyilván elsősorban azért tetszenek ezek a gyorstesztek, mert az ismertetett játékot illetően a véleményed, meglátásod nagyban egyezik az enyémmel. Tehát örülök, hogy nem csak én látom így. Másrészt pedig tetszik, hogy végre nem a szokásos elvakult rajongói ömlengés, hanem szerintem sokkal józanabb, elfogulatlanabb, és tárgyilagosabb. E mellett pedig rövid, tömör, és lényegre törő. A játék azon részeit amiket kritikával szoktál illetni, azokkal én is nagyrészt egyet szoktam érteni. Csak persze elég sokan nem, úgyhogy készülhetsz... :D
http://i.imgur.com/b4KobBd.png
godach: Jöjjön, aminek jönnie kell! :)
azureknight: Normál fokozaton játszottam, aminél szerintem minden játékban meg kell lennie az alapkihívásnak. Az igaz, hogy lehetőségek a rendszerben vannak dögivel, de én úgy vettem észre, hogy csak a fejlettségi szinted és a felszerelésed erőssége számít igazán. Ha az megvan, az ellenfelek nagyon könnyen kijátszhatóak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.