A kínosan elnyúló, nyári uborkaszezonban csak feltűnőbbé vált az a probléma, ami a jelenlegi konzolgeneráción általánosnak mondható: a boltba kerülő AAA-kategóriás címek nagyrésze nem üti meg a mércét. Különösen megjelenéskor. Az már régóta gyakorlattá vált a vezető kiadók részéről, hogy a súlyosabb bugokat és teljesítménybeli problémákat utólag, patchekkel javítják ki. Ehhez jött egy viszonylag új, de egyre sűrűbb szokásként, hogy már a lényegi tartalmat is kispórolják az első körben. Jobb esetben aztán ingyenes, de inkább fizetős dlc-ken keresztül kapjuk meg azt, ami szerintük egy húsz ezer forint körüli összeg kicsengetése mellett se jár nekünk.   

A kiadók jól láthatóan tesztelik a vásárlókat, hogy mennyit hajlandóak tűrni. Van amelyikük finomabban, más durvábban. A Capcom az év elején csúnyán megégette magát a Street Fighter V miatt, amiből a legalapvetőbb játékmódokat spórolták ki. Persze az ígéreteket megkaptuk, hogy apránként pótolják a hiányosságokat, melyek a nemrégiben élesedett – bár az olvasott visszajelzések alapján nem túl jól sikerült – sztori móddal legalább tényleg megvalósulni látszanak. Azonban hiába az igyekezet, ez a hajó szépen elúszott, a Capcom pedig számolhatja a veszteségeit. Vajon működhetett volna egyáltalán az abszurdnak tűnő modell, mely szerint a játékot darabokban kapjuk meg? Nos, igen, ha nem kérik el megjelenéskor a teljes összeget érte, ám a mohóság megint nagyobb volt, mint az ész.

Amióta kereskedők léteznek, azóta próbálják azt kitalálni, hogyan kérhetnék el ugyanazért a portékáért többször is a pénzt. A játékipar képviselői ebben nagyon találékonynak bizonyultak és a célközönség bizonyos mértékben ebben a partnerük lett. Végső soron a Destiny is épségben kikerült abból a viharból, melyet az alaposan lecsökkentett kezdeti tartalom miatti csalódott hangok kavartak. Az egyre jobb kiegészítőkkel mostanra valóban a PS4 egyik legjobb multis akciójátékává nőtte ki magát, de nem mindenkinek adatik meg erre utólagosan a kellő idő és az alkalom. A szintén nagy mellénnyel és túlárazott dlc-k tömkelegével érkező Evolve jelenleg free to play-címként küzd a túlélésért. Veszélyes taktika hát ez. A Driveclub is csak lassan szerezte vissza azt a bizalmat, melyet a félresikerült indulással elvesztegettek és a Star Wars: Battlefront se úszta meg felháborodás nélkül amiért az amúgy is minimális kontent mellett nem került bele kampány. 

Az emberek a szédítő ígéretek és a gondosan csepegtetett ínycsiklandó látnivalók ellenére se olyan könnyen dőlnek már be. A The Order: 1886 úgy volt, hogy a PS4 húzócíme lesz, ehelyett akkora lebőgés lett belőle, hogy még most is hiába próbálják kiszórni a megmaradt készleteket. Ezzel nem csak egy franchise reménye, számtalan munkaóra és milliós összegek lettek lehúzva a wc-n, hanem egy remek játék lehetősége is. Mert, ha még dolgoznak rajta, állítom, hogy a The Orderből az lett volna. Igaz a játékfejlesztés rég nem oly egyszerű, mint egykoron, de ez minket, a felhasználókat aligha izgat. Mi szórakozni akarunk a pénzünkért és nem díjazzuk, ha lópikulával szúrják ki a szemünket. A bizalom elvesztése sokba kerül a kiadóknak, márpedig ők a profitra hajtanak, így a mi elégedettségünk az ő jól felfogott érdekük.

Azt hajlamosak a világméretűre hízott vállalatok figyelmen kívül hagyni, hogy átverős táncukat egy beélesített aknamezőn lejtik el, melyet úgy hívnak, hogy internet. Egy rossz elszólás vagy egy gyenge előzetes is elég a pofáraeséshez. A kritikusokat pedig hiába veszik meg vagy tiltják le, a youtube-on már a megjelenés napján tucatjával kerülnek fel a gameplay videók. Ha valami gáz van, az így vagy úgy, de hamar kiderül. Az éppen aktuális példa erre a No Man’s Sky, melynek alkotói a jelek szerint a csillagot is lehazudták az égről, és bizony nem minden eredmény nélkül. A galaxisnyi lehetőséggel csábító játékra rengetegen röppentek rá. Az más kérdés, hogy ott is maradnak-e. Az sajnos tény, hogy az embert be lehet hülyíteni, főleg, ha újdonságra folyton éhes játékos az illető, és bizony mindig lesznek rá próbálkozások a kiadók részéről, ám a hatalom a mi kezünkben van. Ha nem vesszük meg azt a csillogó aranyfestékkel lefújt szarkupacot, amit elénk raknak, a kiadóknak végül nem marad más választásuk, mint betartani az ígéreteiket, és akkor sokkal kevésbé fenyeget majd az a veszély, hogy félkész játékok kerüljenek a boltokba.