Mikor néhány hónapja megírtam a véleményemet a Bungie MMO shooteréről még egész optimista voltam a jövőjét illetően, azonban a fejlesztők azóta egymás után követték el a baklövéseket. Bár épp az ellenkezőjét hangoztatták, az eltelt időben egyértelművé vált, hogy nem igazán gondolták át, mivel lehetne a játékosokat ott tartani. Az Iron Banner esemény kudarcba fulladt és a Faction Rally se váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nagyrészt nem kínáltak többet vacak, újraskinnelt fegyvereknél és páncéloknál. A fejlődést a folytatásban úgy megkönnyítették, hogy mire a nehezített raid élesedett, a többség már maximális szinten volt és megszerzett jóformán minden cuccot, amit akart. A játékosbázis jócskán fogyatkozni kezdett, mert az embereknek egyszerűen nem volt miért visszatérniük, és már a közelgő DLC megjelenésében se bíztak. Igazuk is volt. A Curse of Osiris a sokat ígérően induló Destiny 2 mélypontja. Azon gondolom már senki nem lepődik meg, hogy a kampány pár óra alatt lezavarható, de, hogy mennyire ízetlen, az még az eddig megszokottakhoz képest is zavarba ejtő. A fő helyszíne a véletlenszerűen generálódó végtelen erdő - ami valójában nem fákat, hanem platformkockákat takar - már a második látogatáskor unalmassá válik. A történet szerint a játék űrrobottjai, a Vexek létrehoztak egy szimulációt, melyben többféle lehetséges idősík jelenik meg. Leírva még érdekes ötletnek tűnhet, ám gyakorlatban csak egy szimpla átjáró, amin újra és újra keresztül kell verekednünk magunkat, hogy eljussunk egyik pontból a másikba. A sztori annyira halovány, hogy már most nehéz bármit felidézni belőle. Egy régi őrző újra felbukkan és le kell győzni egy óriásrobotot, hogy megakadályozzuk a világvégét. Nagyjából ennyi a szokásos magasröptűnek szánt töltelékszövegekkel kiegészítve.
A Curse of Osiris kínál egy régi-új helyszínt, a Merkúr bolygót, mely alapjáraton egy igen apró térre szűkül le. Ha végeztünk itt pár kalandnak nevezett küldetéssel, megnyílik azok nehezebb változata. Ha ezekből is lenyomtunk egyet, akkor megindulhat a grind-fesztivál különböző anyagokért, amiket ládák nyitogatásával vagy PVP-meccsek játszásával kapunk random. Mikor ezekből összejön egy adott mennyiség, új fegyvereket hozhatunk létre, amik bár szépen néznek ki, de kiemelkedő tulajdonságokkal nem rendelkeznek. A kiegészítő visszavezette az első részből már ismerős heroic szintű strikeokat, amiket a közösség felháborodása miatt a napokban az alapjátékkal rendelkezőknek is elérhetővé tettek. Debütált egy mini raid is, amiben mindössze két új, a többitől leginkább külsejében eltérő fegyvert szerezhetünk meg: egy shotgunt meg egy gránátvetőt. A Destiny 2 mintha már ahhoz is lusta lenne, hogy jutalmazza a játékosait. Vagy tényleg azt hitték a Bungienál, hogy elég lesz pár ornamenttel kiszúrni a szemünket? Mint rendesen, felemelték a light levelt, de mivel a fejlődés már nincs a nehezebb játékmódokhoz kötve, a csúcs elérésben sincs már semmi extra. Az se volt okos húzás, hogy a játék maximális szintű felszerelést adogat a régi raid normál változatában, a frissben viszont nem, mintha direkt azt akarnák, hogy ne játsszunk vele. Vannak új egzotikus cuccok, de a többségükre nem érdemes helyet áldozni. Az egyetlen, ami lázba hozta az embereket, az a Prometheus Lens sugárfegyver, melyet bugosan adtak ki, így még nagyobbat sebzett, a feje tetejére állítva a PVP-módot. A Bungie első lépésként bárki számára megvásárolható tette a fegyvert, majd legyengítette, így kicsit mindenkivel kiszúrt. Az már szinte semmiség, hogy az új egzotikus kozmetikai cuccokat, mint fegyverskinek, ghostok és siklómotorok, csak loot boxokból lehet beszerezni. Így állunk most. Az új DLC nem, hogy javított volna, hanem rontott a Destiny 2 állapotán. Érkeznek tapaszok, frissítések és várhatóak új események is, ám jelen formájában a játék nyakig benne van a pácban.
ÉRTÉKELÉS: 45%
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.