maktub

maktub

Gyorsteszt: F.3.A.R. (PS3)

Tegyük helyre a múltat!

f3ar-1.jpg

Mikor tavaly a PS4-em szervizelése elhúzódott, ihletet kaptam, hogy vegyek egy használt előző generációs konzolt. Olyan számomra kimaradt játékokat pótoltam így, mint a Max Payne 3 vagy legutóbb a F.E.A.R. trilógia befejező része. Az alapjátékot könnyű volt a szívembe zárni. A túlélő horror vegyítése az akkoriban nagy királyságnak számító, a Mátrixból ismerős bullet time-ra építő FPS-akcióval ütős koktélt alkotott. A második résznek már kissé utóérzet szaga volt, így az utolsó felvonástól könnycseppek hullajtása nélkül maradtam távol. Annyiból piszkálta a játék a csőrömet, hogy megalkotásában kreatív konzultánsként John Carpenter (A dolog) is közreműködött, aki csak úgy mellesleg az egyik kedvenc rendezőm. Azt, hogy konkrétan mivel is járult hozzá a F.3.A.R.-hez a mostanra eléggé megfakult horrorlegenda még így utólag is nehéz megmondani. Annyit tudtam kideríteni, hogy az átvezetőkbe és Steve Niles történetébe dobott be pár ötletet. Néhány részre rá lehet fogni azt, hogy a kezének a nyomát viseli, ám a játék semmi komoly pluszt nem nyert vele. A sztori elmegy kategóriás ponyva tucatszor látott klisékkel: gonosz vállalat, világvége, szörnyű emlékekkel kísértő múlt, és így tovább. A legérdekesebb a két központi figura, a néma akcióhős Point Man és testvére, a pszichopata kísértet (!) Fettel kapcsolata, akik kénytelen-kelletlen összefognak, hogy eljussanak a végítéleten ügyködő anyjukhoz. A fináléban persze a tesók bajuszt akasztanak, azt pedig, hogy ki kerül ki nyertesen, elvileg a játékbéli teljesítményünk dönti el.

A F.3.A.R. nagy dobása az online co-opra kihegyezett játékmenet volt, ám ez a multiplayerrel együtt mostanra kiesett, hisz a gamerek társadalma mondjuk úgy, hogy időközben továbblépett. Maradt a magányosan letolható kampány, amit, ha végigvittünk a lövöldözést előnyben részesítő Point Mannel, utána Fettellel is megismételhetünk, aki telekinetikus képességeit veti be. Mint akciójáték, a F.3.A.R. élmény szinten alig-alig marad el mai társaitól. Az idő belassítása és a meglepően jól használható fedezékrendszer izgalmas lövöldözéseket garantál. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája szintén hozza a jelenlegi átlagot, sőt egy modern CoD-ot simán leköröz. A szörnyek agresszíven támadnak, a katonák biztonságba húzódva harcolnak. Ennyi a különbség köztük. A főellenfelek se sokkal okosabbak. Ha tartottam a távolságot és volt nálam bénító gránát, nem okoztak túl nagy problémát. Az alkotók arra legalább ügyeltek, hogy változatosan adagolják őket, csak a játék vége fele jön elő a szokásos ismétlődési probléma. Ezt egyébiránt a F.3.A.R. nagyrészt hathatósan kerüli. Hol egy mechás pusztításorgiával, hol egy ijesztgetős szekvenciával. A játék megjegyzem nem túl félelmetes, inkább csak hangulatos. Párszor azért sikerült rám hoznia a frászt, még, ha elég egyszerű módon is. Amire nincs mentség, az a kinézete. A grafikát már a maga idejében is szidták, és az eltelt évekkel nem nemesedett. Személy szerint jól elvoltam a játékkal, de, akiben nincs nosztalgia a trilógia iránt, annak kihagyható. 

ÉRTÉKELÉS: 65%

9.
maktub
#8: Én nem vettem észre csalást. A falon biztosan nem lőttek át és az ellenfelek spawnolása is korrekten ment. A magam részéről benne lennék egy negyedik részben. Az alapok jók, szóval, ha odafigyelnek rá, simán fel lehetne éleszteni a sorozatot.
8.
markoci555
én az elsőt imádtam, a második és a harmadik részen durván érződik hogy egy elég el****** konzolport, a másodikhoz egy elég népszerű egérfixes emberke csinált fixet, de még így is nagyon rossz játék volt, csaló és bugyuta ellenféllel és a történet sem kötött le annyira mint az első
a harmadikhoz már nem csinált egérfixet, mert nem tetszett neki a játék se, úgyhogy én ilyen **** egérérzékenységgel és gyorsítással egyszerűen nem tudom a játékot kipróbálni se... (mármint persze, easy-n vég lehet futni, akár kontrollerrel, az aztán biztos nagy élmény lesz.)
a fedezékrendszer, a célzás, a grafika mind jól néz ki, gondolom az AI olyan hülye mint előzőben, de talán már nem csalnak és nem lőnek át a falon, nem teleportálnak be a pályára a szemed előtt?
De ha megy a tendencia, akkor valszeg a másodiknál is rosszabb játék, és valakik még petíciót indítottak hogy legyen 4-es...

az én szememben egy nagyon elrontott sorozat, aminek az első részét mindenkinek ajánlom (kiegészítő kis pluszt dob a történetbe) a többit felejtse el

(2-esnek a multiját is vittem egy ideig, egy kis csapat még életben tartja, iszonyatosan rossz, nulla hitbox, a legjobban op fegyver egy burst fire fegyver amit rühellek)
7.
KőbányaKispest
A Fear 1-2 az kibebaszott jó game. Ez a három már annyira nem jött át.
6.
Neotechtr
Én meg az a figura vagyok, hogy bár elismerem a FEAR 1-2-t minden téren, nem játszottam velük, illetve nem vittem végig őket. A 3. rész talán valami bundle dologban esett be(?), vagy mindegy ott volt és azt végigjátszottam, de nekem bejött.

Utána meg végigvittük coop-ban is két különböző emberrel és úgy is bejött. Hogy ez azért van, mert ízlésficamos vagyok, vagy azért, mert nem állított fel semmiféle mércét az első két rész, azt nem tudom. Persze nem azt mondom, hogy életem legjobb fűha játéka volt, de szerintem korrekt volt és helyenként nagyon hangulatos is.
4.
Értem én a panaszokat, de én valahogy még ezt, a 3. részt is baromira bírom.
Nincs mentség a kinézetére ez tagadhatatlan, de a hangulatát manapság nagyon kevés tudja hozni.
Prey, Evil Within, kissé alábbhagyott az ilyen dark világok létrehozatala.
Természetesen a másik oldalt is látni.

A FEAR kezdetének idején csupa ilyen gamma érkezett, manapság több a színes, nyitott terű világ, amit szintén imádok.
De nosztalgiafaktor miatt nekem mind a három része ott a polcomon.
Ezt a részt asszem tavaly is kipörgettem.
A nyári dög melegben nagyon jól esett XD
3.
maktub
#2: A walkthrough videók nekem se hozták meg a kedvemet hozzá, de, ahogy haladtam előre egyre inkább elkapott a hangulat meg a régről ismerős játékmenet íze. Az előző két résszel ugyanúgy vagyok, ahogy te. Az elsőt imádtam, ám a másodikból csak a hiányérzet maradt meg. A harmadik készítői se lehettek oda érte, mert nagyon brutál módon elbántak a főszereplőjével, Beckettel:

https://www.youtube.com/watch?v=5NoSzyJopqE
2.
FrankBlack
Ez a remek kis szösszenet meghozta a kedvem a játékhoz ismét, néztem is róla egy kis walkthrough videót, ami meg rögtön el is vette a kedvem :D

Anno az első részt nagyon szerettem. A rombolható környezet, slow-motion, stb. Rongyosra játszottam. Minden akció jelenet előtt csináltam külön mentést, majd később azokat számtalanszor betöltöttem, hogy újra meg újra szétlövöldözzek mindent, és mindenkit azokon az akciódúsabb pályaszakaszokon. Nem tudtam vele betelni.

Aztán a második rész már inkább csak amolyan egyszer végigjátszós volt. A 3. rész pedig már inkább egyszer végig szenvedős volt, amire egy kis walkthrough video emlékeztetett is.
1.
Yanez
Én is PS3-on pótoltam anno. Számomra a F3AR széria az a fajta játék, amely az elején akkora hangulattal bír, hogy beszarás! Néhány óra játék után viszont annyira ráuntam, hogy pont emiatt a egyikkel sem játszottam többé. Köszi az írást!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...