A futószalagon érkező Call of Duty-széria első darabja, mely PS4-re is megjelent nem úgy avatja fel az újgenerációs konzolt, ahogy az megérdemelné. Az ActiVision innováció helyett megelégedett a biztos középszerrel. Megtehette, hisz egy bevált márka birtokosa, de a visszajelzések azt mutatják, hogy a játékosoknak kezd kissé elegük lenni ebből. A címet fejlesztő Infinity Ward langymeleg hozzáállása kihat a kampány és a multi megvalósítására is. A játék alatt kiforrott, de már porosodó grafikai motor dolgozik, mely a szemet nem kényezteti túlzottan. A hangeffektekre szintén ráférne egy frissítés, nem adják meg a háborús hangulatot.

A kampány helyszínei között akad pár érdekes, eljutunk az űrbe és van egy búváros akció is, azonban a sztori akkor se lehetne érdektelenebb, ha nem is lenne. Ha az Oscar-díjas Stephen Gaghan ezt a közhelyes vackot egy filmhez írta volna, többé munkát se kapna. A történet szerint az agyonmisztifikált különítményre, a Ghostsra egykori társuk vadászik. A játékban két kommandós testvér egyik tagját irányítjuk. A fiúknak az apjuk a parancsnokuk, szóval a katonáskodás náluk kész családi vállalkozás. Végigkergetjük a világon az árulót, aki leginkább persze a mi papinkra van berágva és közben harcolunk a lényegében arctalan ellenséggel, a Federációval. Szerezd meg ezt, szabotáld azt – a szokásos rutinmunka. A stáblista alatti idióta slusszpoén miatt csak azért nem szentségeltem, mert semmilyen szinten nem kötődtem a szereplőkhöz. A játékmenetet illetően, a max tízperces küldetéseket hamar le lehet rendezni. A lövöldözések is gyorsan egysíkúvá válnak, ahogy az is, hogy szinte minden bevetés vége az, hogy robban utánunk a placc.

A felejthető kampány régóta nem újdonság, arra viszont nem számítottam, hogy a multiplayer se lesz sokkal jobb. Ugyan rendelkezik azzal az intenzitással, ami a CoD védjegye, és a kedvünk szerint szabható fejlődési rendszert is eltalálták, ám rengeteget levesz az élményből a meccsek kiegyensúlyozatlansága és a pocsék szerverrendszer. Az alkalmi játékosokra jópár frusztráló óra vár. A trükközők és csalók teljesen szabadon garázdálkodnak, és, ami rosszabb, hogy jellemzően csapatostul jelennek meg. Ha egy ilyen összeszokott banda ellen osztanak be, a meccs már el is dőlt. Megteszel két lépést és már ki is nyírtak. Most csak egyet, és megint. Számtalanszor fordult elő, hogy esélyt nem éreztem, hogy nyerni tudjak, pedig nem ez az első FPS, amivel játszom. Mellékes, de nem elhanyagolható módon azt a nyomorult voice chatet nem lehet kikapcsolni. Ha nem használod, egyenként vagy kénytelen némítani az embereket.

A partikba automatizáltan dobnak be, de akármilyen nagy a világ, a hálózatnak többször gondot jelentett, hogy összehozzon egy maroknyi embert. Amikor egy nem szimpatikus összetétel miatt elhagytam a lobby-t, majd visszatértem, akkor ugyanazok közé dobott vissza. Nevetséges. A meccseknél sokat számítanak a plusz képességeket adó, jól kiválasztott perkek. Már-már többet nyomnak a latba, mint az egyéni tudásunk. A pályák valamivel nagyobbak, mint szoktak, de se a kialakításuk, se a megjelenésük nem árulkodik túlzott fantáziáról. Tipikus havas, sivatagos, és ipari területek, melyek hamar unalmassá válnak. A szűk folyosók és utcák egyvalaminek kedveznek, és az a camperkedés. Ez a taktika nem csupán gyakori a Ghostsban, hanem jóformán erről szól. Ehhez is lehet persze idomulni, más kérdés, hogy megéri-e. A CoD-típusú multi feltétlen híveinek esetleg, de, ha vásárlás előtt állnak, még nekik is inkább érdemes kivárniuk az Advanced Warfare megjelenését.

ÉRTÉKELÉS: 65%

Nem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk, a Battlefield 4-et befejezetlenül adták ki, ennyi hiba egy félkész játékban szokott lenni. Azóta szép kis botrány kerekedett az ügyből, a kiadó Electronic Artset saját részvényeseik is beperelték. Míg a multit a DICE kitartóan toldozza-foltozza, a sztori módon, ahogy elnéztem, nem nagyon javítgattak, pedig ráférne. Messziről bűzlik, hogy előre scriptelt pillanatok részesei vagyunk, melyek kidolgozására nem volt idejük. Elég, ha csak nem oda nézünk, ahová a készítők szerint kellene és láthatjuk, hogy emberek tűnnek a semmibe. A kampány igyekszik epikus lenni, ami hellyel-közzel még igaz is rá, de a görcsös próbálkozás olcsó hatásvadászatba csúszik át. Az, hogy milyen fontos a bajtársiasság és, hogy a katonáknak nehéz döntéseket kell olykor meghozniuk, annyiszor az arcunkba üvöltik, hogy a sokadik iszonyúan drámainak szánt pillanatban már semmit nem jelent. Az egy kisebb osztag sorsát követő gyengén összefércelt történet ide-oda ugrál és olyan hirtelen ér véget, mintha csak megunták volna mesélni.

A multira nyilvánvalóan nagyobb gondot fordítottak, mint a játék single részére. Bug itt is akad szép számmal, de a kampánnyal szemben közel se annyi, ami élvezhetetlenné tenné. Ahogy azt a netre feltöltött gameplay videók is mutatták, a találatérzékelő olykor érdekes dolgokra képes. Kezdetben megesett, hogy spawnoláskor a pálya alatt találtam magamat, beragadva a nagy semmibe, de ilyesmi az utóbbi időben már nem fordult elő. Ami rohadtul bosszantott, hogy olykor egy pár centis törmelékdarabon lehetetlenség átugrani. Ostoba és esetlen pillanatokat eredményez ez egy olyan játékban, ami sokat fektet a realizmusra.

A csaták a hibák ellenére is izgalmasak. A Rush mód nem annyira élvezetes, mint a Bad Company 2-ben volt, de megtaláltam a számításomat az Obliterationnel, melyben egy bomba megszerzéséért megy a küzdelem. Az eltérő taktikákat igénybe vevő pályák DLC-k nélkül is hosszú életet biztosítanak a Battlefield 4-nek. Amit kevésbé tudok dicsérni az a fejlődései rendszer. Szinte a semmivel indulunk és rengeteget kell hajtanunk, hogy behozzuk a hátrányunkat. Az elsőként rendelkezésre álló rakétavetők például annyit érnek a tankok ellen, mint halottnak a csók. Camperből a BF4 se szenved hiányt, de a pályák mérete és a résztvevők nagyobb száma révén nem elviselhetetlen dózisban kapjuk őket. A szerverrendszer az, amivel a multi további előnyre tesz szert a CoD-dal szemben. Kezelhetőbb és jobban is működik. Egyszer se fordult elő, hogy ne találtam volna játékot, amihez csatlakozhatnék.

A CoD- és a BF-sorozat között legendás az ellentét. Aki megveszi az egyiket, az nem szimplán játékot vesz, hanem egyesek szemében tábort is választ. Én mindkettőt beszereztem arra számítva, hogy hozzák a maguk erősségeit, de egyaránt várakozáson alul teljesítettek. Ha ez egy hivatalos verseny lenne, szívem szerint mindkét résztvevőt hazazavarnám, hogy dolgozzanak tovább a produkciójukon. A Ghosts profin kivitelezett, mégis felejthető kampányával alacsonyra rakja a lécet, de a Battlefield 4-é még ezt is leveri. A multiplayer, az igazi vásárlásdöntő tényező már az utóbbinak kedvez. A DICE játéka mást nyújt, mint a CoD, de a maga részét a bugokkal súlyosbítva is teljesebb élményt adva teljesíti. Jelen pillanatban tehát a Battlefield 4-el jár jobban, aki egy netes lövöldét szeretne beszerezni a frissen vásárolt PS4-ére, ám, ha a Call of Duty-sorozat legközelebb kissé jobban összeszedi magát, ez a szint már édeskevés lesz.

ÉRTÉKELÉS: 70%