maktub

maktub

Távozz tőlem, Sátán! - premier kritika

Link másolása
Tudtad, hogy az ördög Doors-rajongó? Scott Derrickson inkább röhejes, mint félelmetes horrorjából ez is kiderül.

 

A Démonok között sikere után feléledt a remény, hogy a horrorfilmek visszakerülhetnek a tömegeket vonzó nyári durranások közé. Így gondolhatta a Disneynél kegyvesztetté vált producer, Jerry Bruckheimer is, akinek A magányos lovas irgalmatlanul nagy bukása után be kellett bizonyítania, hogy tudja még, mi kell az embereknek. Itt van hát a Távozz tőlem, Sátán!, amiben látszólag minden megvan, hogy a szezon aktuális horrorszenzációja legyen: egy a műfajban jártas rendező, decens szereposztás, jó alapötlet, és a kihagyhatatlan „márpedig ez tényleg megtörtént-billog”. A nagyközönség úgy tűnik, hogy mégse lett meggyőzve és távol maradt a sátáni produkciótól. Saját kis radarjuk nem is tévedett, Scott Derrickson (Sinister) filmjét jobb elkerülni.

A történet egy zsaruról (Eric Bana) és egy papról (Edgar Ramirez) szól, akik a maguk területén egyaránt a gonosz ellen harcolnak. Sarchie nyomozó nem hisz a természetfelettiben, habár olyan megérzései vannak, melyek társa figyelmét is felkeltik. Amikor egy állatkertben egy anya megpróbálja megölni a kisgyerekét, elintézi azzal, hogy a nő megháborodott, ám egyre több jel utal arra, hogy démoni erők munkálkodnak a háttérben. A pappal összefogva rájön, hogy szembe kell néznie egy régebben elkövetett bűnével, ha meg akarja akadályozni, hogy a városban portyázó megszállott szabadon garázdálkodjon.

 

 

Az ugyan alkati kérdés, hogy ki mitől ijed meg, de, ha a moziban többször hallok röhögést, mint felszisszenést egy horror alatt, ott bajok vannak. Jerry Bruckheimer saját bevallása szerint se rajong igazán az ijesztő filmekért, ezért a Távozz tőlem, Sátán! nem is rendelkezik semmiféle plusszal, ami az irányítása alatt hozzáadódhatott volna. A film próbálja követni a trendet, de nagyjából úgy, ahogy egy hülyegyerek a mellette ülő dolgozatát másolja. Néhány jó ötletet felcsipeget, amit azonban saját agyból hozzátesz, az csak egy karóhoz elegendő. Mindig mikor a történet már kezdene sínre kerülni, jön egy agyament elképzelésen alapuló rész, amin tényleg csak nevetni lehet. Ilyen például, hogy a Doors együttest újra és újra a sátán jelenlétével igyekeznek összekapcsolni. Jim Morrison volt tán az ördög, vagy mit akarnak ezzel? Ha volt is rá magyarázat, azt a tesztközönség valószínűleg kivágatta, mert nem tudta komolyan venni, de így is elég nevetséges, amikor az egyik megszállott a Break On Through szövegét kezdi kántálni.

 

 

A történet egyenetlen színvonala és furcsa döccenői eleve kizárják, hogy a filmet a minőségi horrorok közé lehessen sorolni, de még a maga közepes szintjén is rezeg a léc alatta. A legérdekesebb oldala, hogy a zsarufilmet egyesíti a természetfeletti horrorral, azonban egyik része sincs kidolgozva. A nyomozás másból se áll, mint, hogy egyik koszos kéróból a másikba mennek, a szaporodó démoni jelenségek mögött álló, lassan körvonalazódó megoldás pedig épp annyira nyilvánvaló, amennyire lapos. Feldobhatnák a történetet a karakterek, de semmit nem tudnak kezdeni velük, azon kívül, hogy azt üzenik, hogy legyél jó katolikus. A pap és a zsaru nézetbeli különbségeit leegyszerűsítve tálalják. Barátság se szövődik köztük, a pap csak felvilágosító órákat tart.

Annyi katonaszerep után Eric Bana számára egy morcos zsaru eljátszása már szimpla ujjgyakorlat, de azért kár, hogy pontosan így is fogta fel. Ő azok közé a színészek közé tartozik, akiknek az arcára hamar kiül, ha nem élvezik a szerepüket, ennélfogva meglehetősen halovány alakítást nyújt. Edgar Ramírez se sokkal jobb, pedig kifejezetten passzol az egyéniségéhez a lezser, egykori drogfüggő pap figurája. Van jelenléte a fickónak, de a legtöbb, amit ebből hasznosítanak, hogy szépen tud spanyolul beszélni. A mellékszereplők a zsarufilmek legósdibb klisékaraktereivel kénytelenek dolgozni, mint amilyen a jópofa társ (Joel McHale – legalább szándékosan vicces) és az elhanyagolt feleség (Olivia Munn), aki lelki fröccsökkel akasztja meg a cselekményt. A zsarunak van egy kislánya is a történet szerint, de az ő nem sok értelmet magában hordozó szála kimerül annyiban, hogy párszor megijed egy kaparászó hangtól.

 

 

Míg a Démonok között erejét pont a rendezés adta, a Távozz tőlem, Sátán!-nak a forgatókönyv mellett ez a legfőbb gyengéje. Az, hogy a film mennyire nem félelmetes meglepő annak tükrében, hogy Scott Derricksonnak távolról se ez az első próbálkozása a műfajban. Derrickson akárhogy igyekszik, még a legegyszerűbb ijesztéseknek is csak egy elhanyagolható része működik, a sátáni megszállottság pedig a Bújj, bújj ördög! óta nem volt ennyire röhejes, ami nagyon rossz fényt vet rá. A csúcspontnak a film végi ördögűzésnek kellene lennie. Bár tényleg messze ez a legjobb rész, melyben mind a hangmérnök, mind az operatőr beveti a tudását, ám lényegében a jelenet William Friedkin idevonatkozó klasszikusának iskolás kivonata. Az ördögűzés még így is borzongató lehetne, ha nem volna néhány akarva-akaratlanul is vicces momentuma, melyek aztán megcsapolják a benne lévő feszültséget. Sovány falat ez a régóta diétás koszton lévő horrorrajongók számára. Az egyre kínzóbb éhséget remélhetőleg A bűn éjszakája jövő héten bemutatásra kerülő folytatása jobban enyhíti.

 

ÉRTÉKELÉS: 40%

 

 

A CIKK AZ ALÁBBI OLDALON IS ELÉRHETŐ:

Filmek a polcról

 

 

14.
14.
drat576
#13: Szerintem pont ez dobott elég sokat rajta :)
13.
13.
maktub
#11: Itthon leginkább semmilyen, mivel nem került forgalmazásra. Én is csak az előzetesét láttam. Érdekesnek tűnt, ahogy kísérletezik azzal, hogy végig a gyilkos szemszögéből látjuk az eseményeket, de hogy egy egész filmen keresztül elnézném-e ezt, abban nem vagyok biztos.
12.
12.
drat576
11.
11.
drat576
Ha már horror: a 2012-es Maniac (feldolgozás)-ról vélemény? Nekem nagyon tetszett, de alig találok embert aki látta volna. Itthon nem is tudom hogy milyen fogattatása volt.
10.
10.
maktub
#9: Én se vártam ettől a filmtől többet, mint bárki más, sőt az előzetesen hallottak alapján inkább alacsonyra lőttem be az igényeimet. Persze, ha vígjátékot várok, lehet, hogy jobban szórakoztam volna. Az már igaz, hogy ez a film nem teremt semmi újat. Az, hogy meg kell tudni a démon nevét a kiűzéshez úgy tudom régóta része a démonológiának. A filmek közül azt hiszem ugyanígy volt már a Constantine-ban is.
9.
9.
laktaz
Én moziban néztem meg, és egyáltalán nem csalódtam benne, nagyon élveztem a filmet az elejétől a végéig. Nem tudom miért szólták le annyian (tudom mindenkinek más ízlése van), pedig számomra az utóbbi idők legjobb horrorfilmje.
Nem tudom miért kell egy mozifilmtől túl sokat várni, nem kell minden filmnek valami újat teremtenie, ez a film is csak szórakoztatni akar. Nem szeretem, hogy sok filmet sznobság miatt leszólnak (Transformers stb..). Ha valaki művelődni akar, az nézzen művészfilmeket, olvasson, de ne egy akciófilmet szóljon le; mert ennek nem ez a célja.
--- spoiler--- Tetszett, hogy a pap megpróbálta megtudni a démon nevét, hát igen, a név az nagy hatalom... ".. aki nevén meri nevezni a dolgokat azé a hatalom..."
8.
8.
TheNick
#6: Egyetértek, szerintem is nagyjából ennyiről van szó. Túl nagy hype-ot kapott, ettől függetlenül tényleg nézhető darab, nem azt mondom.
7.
7.
PiXELRaNGER
Jó blog volt, és köszi az infókat, így szerintem már nem nézem meg! ;)
6.
6.
Dontrip
#4: Szerintem a Conjuring fogadtatása azért volt olyan pozitív, mert mostanában lehetetlen rendes horrort találni.
5.
5.
drat576
#4: Insidious-ból láttam az eddigi mind2 részt (meg gondolom jön a 3. is, a befejezés miatt), tényleg nem rosszak. Ami viszonylag új és tetszett még az a Sinister.
De az Evil Dead féle erős gore-t nem szeretem (elég volt belőle az előzetes), ugyanakkor nem ítélem el ha valakinek ez kell, nem vagyunk egyformák.
4.
4.
A Conjuring szerintem is jó volt, de azért nem annyira, mint amilyennek beállították. Az Insidious jobban tetszett. Illetve hát azon jobban fostam, és az lenne a lényeg.
3.
3.
drat576
#2: Én sem hiszek ezekben. Rengeteg agyi elváltozás, mentális illetve elmebetegség van, amitől az illető teljesen kivetkőzik magából (és igen, ilyen erős, szinte már megtévesztő szinten is).
2.
2.
maktub
#1: Spoilermentes a kritika, csak a második bekezdésben írok a történetről. A Conjuring nekem is tetszett, mégha totál kitaláció is volt a nagyrésze.
1.
1.
drat576
Csak beleolvastam a blogba, mert kicsit félek hogy túl sok infót kapok. A Conjuring egész jó volt, de kezd ez a téma már nagyon unalmassá válni (nekem).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...