maktub

maktub

Kritika: Spectre - A Fantom visszatér (2015)

Link másolása
Míg James Bondot a múlt árnyai kísértik, az új rész készítőit az, hogy meg kell ismételniük a pompásan fogadott előző epizód, a Skyfall bravúrját.

Negyedik darabjához érkezett a rebootolt James Bond, azt viszont még mindig nehéz eldönteni, hogy volt-e értelme újraindítani a sorozatot. A mögötte álló Broccoli-klán kockázatos számításai végülis bejöttek. A közönség nagyrésze örömmel fogadta a komolyabb hangvételt és a vastökű Daniel Craiget is, akinek a megformálásában a 007-es ügynök egy lelkileg sérült gyilkológép lett. A megközelítésnek voltak indulatos ellenzői, azonban most mellékes, hogy egyetértünk-e az irányvonallal. A lényegi kérdés, hogy maguk az alkotók mit kezdtek azzal, hogy az alapjaitól újra fel kellett építeniük James Bondot? Nos, a Casino Royale és A Quantum csendje nagyjából odáig jutott, hogy Bond egy nő miatt lett az, aki. A reboot mindkét része gondoskodott a szórakoztatásunkról, de a régi stílusjegyek hiányában az identitását továbbra is kereste. A Sam Mendes rendezte Skyfall volt az, mely a bizonytalan lábakon álló, és a rosszul fogadott Quantum miatt máris bedőlni látszó újrakezdést helyrekalapálta. Ikonikus szereplők tértek vissza érdekes formában, Bond új rétegekkel gazdagodott, és nem mellékes módon a film képeiből áradt a stílus és az elegancia. Természetes, hogy Broccoliék ragaszkodtak Mendeshez megfeledkezve arról, hogy a legjobb Bond-filmek rendezői felelősek általában a leggyengébb részekért is.

Skyfall pontot tett Bond újjászületésére, a Spectre tehát folytatásul ugyanazt tette, mint a példaképül választott Sötét lovag-trilógia. Megadta a hősnek a legfőbb gonoszt. A jogok visszaszerzésével adta magát, hogy ezt a szerepet az a szervezet töltse be, mely Bond ősellenségévé nőtte ki magát még a Connery-érában. A globális terrorhálózat, a Fantom visszatérése a következő lépcsőfok volt, melyre a Skyfall után azt hittem, hogy Sam Mendesnek nem jelenthet gondot rálépni. Annál nagyobb meglepetésként ért, hogy a rendezőnek láthatóan fogalma se volt, hogy mit kezdjen vele. A Fantom nevéhez híven egy nagy semmi, amit úgy próbálnak a ranglétra csúcsára helyezni, hogy hirtelen kijelentik, az összes korábbi rosszfiú ennek volt a tagja. Ahhoz, hogy ezt bevegyük, részről-részre el kellett volna helyezni az erre való utalásokat, de ennyire nem gondolkodtak előre. A szervezet hatalmát egyetlen jelenet hivatott érzékeltetni, mely a maga közhelyes módján is hatásos képileg, tartalmilag már kevésbé, mivel kimerül annyiban, hogy megbeszélik milyen jól megy a biznisz. A gyűlés alapján a Fantom kb. ugyanannyi veszélyt jelent a Földre, mint a Microsoft vagy a Tesco. Gonosz multiként be akarja hálózni a világot, de, hogy ez miért is jó neki, az a következő részre marad. 

A Fantom élén álló Oberhauser (Christoph Waltz) a Bond-filmek történetének talán legelbaltázottabb gazembere, de ahhoz, hogy kifejtsem miért is, egy bekezdésre spoileres vizekre kell evezzek. Már ott el lett szúrva, hogy a készítők meg akarták ugyanazt a trükköt ismételni, amit a Skyfallban briliánsan kiviteleztek Moneypennyvel. A film végén egyszerre csapott mindenki a homlokára, amikor Naomie Harris bemutatkozott, hogy hát persze! Odáig rendben lenne, hogy meg akartak megint lepni, de ennek már akkor befellegzett, amikor bejelentették a film címét. Mert mi is volt az első kérdés a Spectre hallatán: ki játssza Blofeldet? Ezek után meglep bárkit is, hogy Oberhauser = Blofeld? Kétlem, mégis úgy adják elő, mintha egy hatalmas csavar volna. Jelzem magát a figurát is jócskán túlbecsülték. Hiába emblematikus alak, régen is kizárólag addig volt érdekes, amíg nem mutatták meg. Megformálói közül egyedül Telly Savalas tudott életet belevinni, a társai jobbára Dr. Genyának teremtettek alapot. A visszatérése akkor működhetett volna, ha fejlesztenek a személyiségén, azonban Blofeld ugyanaz a gyenge ripacs, aki volt, sőt rosszabb! Azzal, hogy kitalálták, ő Bond gonosz mostohatestvére szánalmasabbá és alulmotiváltabbá vált, mint valaha. Hová tehették a készítők az eszüket, amikor ez az ökörség megfogant a fejükben? 

Ki-ki döntse el ezek után maga, jó vagy rossz-e, hogy Oberhauser alig van benne a filmben. Az alkotók azt hihették, hogy megint megvárathatnak, ahogy Silvával, de neki volt egy zseniális belépője, kidolgozott háttere, és Javier Bardem játszotta, aki uralta a történet hátralevő részét. Oberhauser miután végre szíveskedik pár percre megtisztelni jelenlétével, megint hosszú időre felszívódik. Azon kívül, hogy megkínozza Bondot, mint oly sokan előtte, nehéz felidéznem bármit is tőle. Tulajdonképpen nem csinál semmit az egész filmben, és az is rosszul sül el. Ahhoz képest, hogy elvileg ő a gonoszok gonosza, röhejesen simán bánnak el vele. A nem létező csavaron kívül az őt játszó Christoph Waltznak kellett volna izgalmassá tennie Oberhausert, de a kétszeres Oscar-díjas színész végzetes mellényúlás volt. Ha nem figyelnek oda rá, hajlamos előszedni a Hans Landás manírokat. Nincs ez másként most se, ami tovább löki szegény Oberhausert a komolyan vehetetlen, halovány Bond-gazemberek sorának végére. Waltznál még A galaxis őrzőiből ismerős Dave Bautista is jobb, aki egy a Bond-filmek régi hagyományát méltó módon felelevenítő szótlan verőembert játszik, teszi ezt méghozzá masszív jelenléttel és maximális elkötelezettséggel. A rosszfiúk sorát Andrew Scott zárja, aki Moriarty kevésbé okos, de ugyanolyan tenyérbemászó változatát adja elő. 

Skyfall végén Ralph Fiennes lett az új M, ami szintén visszatérést jelentett a régi időkhöz. Ez akkor jó ötletnek tűnt, most már kevésbé. A korábbi M és Bond között sajátos kapcsolat alakult ki, mely a történetet is kontextusba helyezte. Ez a plusz itt hiányzik, mert Fiennes csak a főnök, aki leszidja Bondot, amiért rumlit csinál, de ráhatása már nincsen. A régi időkben M dolga annyi volt, hogy ismertesse az új küldetést, ám mióta ismert színész játssza, egyre inkább aktív része a cselekménynek. A Spectreben még saját szálat is kap, amire a legjobb szó, hogy kihagyható. Q és Moneypenny is többet vannak jelen, mint amennyi indokolt lenne. Téblábolás helyett maradtak volna a helyükön. Judi Dench távozásával az erős nő meghatározása visszasüllyedt oda, hogy ő az a személy, aki nemet mond Bond csábítására mielőtt igent mondana. Monica Bellucci és Léa Seydoux karaktere is egyaránt mintapéldánya ennek a meghatározásnak. Bellucci mindjárt a férje temetése után szétteszi a lábát Bondnak, majd azzal a lendülettel dobják is. A durcika Seydouxnak megpróbáltak szerepet írni, de akárhogy nyomják, egy percre se hihető, hogy több lenne, mint az aktuálisan ledönthető jócsaj. Kéz a kézben elsétálása Bonddal épp ezért annyira hamis, hogy az már fáj.

A filmre elszórtak a hírek szerint 350 millió dollárt, de a pénz jelentős mennyiségét a produkciós káosz vihette el, mert a vásznon csak egy része köszön vissza. Oké, ez a szelet még mindig akkora, hogy kijönne belőle az új Mission: Impossible és a Kingsman együttvéve, vagyis a Spectre az idei zsúfolt mezőnyben is megmaradt legfelső kategóriás produkciónak, ahová látványilag műfaji társainak esélyük sincs felérni. A filmnek már a kezdése is parádés. Egyetlen hosszú beállításban követjük végig Bondot a halottak napjának ünnepén Mexikóban, ahová régi főnöke utolsó üzenetével küldte. Sam Mendes elképesztően gyönyörűen komponálja meg a felvételeket, habár a sivatagi részekre már kezd fáradni, beugró operatőrében pedig nincs meg az a finomság, ami a Skyfallt fényképező Roger Deakinsben. Aki továbbra is kellemesen lep meg az Thomas Newman. Munkássága alapján utoljára gondolnék rá akciófilmes zeneszerzőként, pedig fekszik neki a műfaj. Bond világába, ha módjával is, de visszatértek a kütyük és a velük kapcsolatos laza poénok, ami örvendetes, csakhogy így a múlt már erősebben van jelen, mint az újraindítás létjogosultságát igazoló friss elgondolások. Az amúgy pazar akciójelenetek egy az egyben megidéznek korábbi részeket, a vonaton való verekedés például az Oroszországból szeretettelt.  

Daniel Craignek állítólag tele a hócipője Bonddal, ennek viszont a filmben szerencsére semmi nyoma. A színész az évek során elsőrangú 007-essé csiszolódott. A Casino Royale idején nem hittem volna, hogy valaha elhagyja a számat ez a mondat, de szívesen látnám őt továbbra is a szerepben. A Spectre a befejezésben búcsút int Craignek, de ettől függetlenül is kérdőjelessé vált a sorozat számára, hogyan tovább. El kell dönteniük a készítőknek, hogy az új úton mennek tovább vagy a régin. A kettő közt nem lehet örökké cikk-cakkozni. Bárhol lesz a következő állomás, oda már nem Sam Mendes fogja eljuttatni Bondot. Ő ezt a filmet se akarta, ám addig rágták a fülét, míg belement, és ez látszik a végeredményen. A történet annyira hevenyészett, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. A cselekmény lendülete, a ragyogó külsőségek jó darabig elviszik, de a végére már kezd szétesni. A helyzet az, hogy az egész Fantom-vonalat Oberhauserestűl borzasztóan elkapkodták. Egy filmbe próbálták belesűríteni, amit a teljes Connery-érában lépésről-lépésre építgettek, és még úgy is beomlott alattuk. A Spectre önmagában nem egy rossz Bond-epizód, de a rebootot a legkényesebb ponton vitte zátonyra. Amiatt kár lenne aggódni, hogy James Bondnak ezzel kampec, pénzüknél lesznek a producerek, erre mérget lehet venni. A jubiláló 25. rész készítőnek ellenben nem lennék a helyében. Nekik kell a Fantomtól megmenteniük Bondot. 

ÉRTÉKELÉS: 60% 

8.
8.
A kritika tök jó, jól írszm a Bond sorozat meg.... néha fel sem fogom hogy ért meg ennyi részt. Valami borzalmasan rossz filmek ezek, kb 2500 per\óra fizetésért sem nézném meg meg sírva fakadnék és eltenném magam láb alól egy rear naked chokkal az első 15 és fél perc után. Fújka.
7.
7.
maktub
#5: A Quantumot nem értem, hogy miért ütik annyira, de azzal egyetértek, hogy a rendezőnek jobban fekszenek a kisebb, személyesebb filmek.
6.
6.
tardisen98
"Jó után gyengébb, gyenge után jobb." A következő Bond biztos jobb lesz.
5.
5.
#4: Ez igaz, de valljuk be azért is kedvelték meg sokan mert pont ilyen volt, ami egy JB filmtől váratlanként jött. Mert már kicsit olyan volt mint egy igazi kémfilm. Persze nem olyan Suszter, szabó, baka, kém vagy München szerű de hasonló.
Szóval Don számára és sok más régebbi fannak ez szokatlan volt, én viszont élveztem.
Persze a Casino Royale is elképesztő volt, az a jelenet a zuhanyzóban örökre belém égett de a Quantum se volt rossz, de Marc-nak azért voltak sokkal jobb filmjei is és valahogy az akció, nagy költségvetés nem nagyon megy neki szerintem. A World war Z is majdnem odalett miatta.
4.
4.
maktub
#3: A Skyfallnak szerintem pont a viszonylagos lassúsága az egyik erénye. Nem csak faltól-falig akció, másra is szán időt.
3.
3.
DON GONDOCS
A Casino Royale engem hívővé tett, az ha nem JB epizódként jelenik meg akkor is kedvenc marad, számomra minden perce izgalmas volt, a QS közepesen jó akció thriller volt. A skyfall viszont fájdalmasan vontatott volt.
2.
2.
kopic
Mindig is gyűlöltem ezt a sorozatot.
1.
1.
Jó kis kritika lett, élvezettel olvastam a film pedig még hátravan.
Mondjuk én már a cím bejelentésekor sejtettem, hogy nem lesz egy hú-de eredeti így már valahol elkönyveltem, hogy a fő gonosz semmilyen lesz. Nem vagyok látnok meg semmi, de úgy néz ki nem sokat tévedtem akkor.
Persze biztos jó lesz mikor majd nézem, de a Skyfall mellé nem hiszem, hogy berakom pedig még nem is láttam.
De az egy történelmi pillanat volt, mint a Gravitáció vagy a Mátrix stb;
Különleges volt, olyan jelenetekkel mint a Sahnghai bunyó, itt már az előzetesekből láthatóan inkább a helikopteres verekedések kerültek előtérbe ami szép meg jó, és megidézi a régieket de szerintem semmi mágikus nincs benne.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...