Üdvözlök mindenkit!

Mostani blogomban azt szeretném kicsit bővebben kifejteni nektek, hogy miért is kezdtem el a rajzolást gyerekkoromban.

Persze csak hobbi szinten. : )

Előre szólok ez most hosszú lesz! : ) ( legalább is tőlem... )

Amint azt már régebbi bejegyéseimben is megemlítettem, a régi( számomra)számítógép, és konzol mentes időszakban, én a legtöbb szabadidőmet a szerepjátékok világában töltöttem.

Azon belül is a M.A.G.U.S szerepjáték világában.

Nagyon szerettem, de mindig hiányzott belőle számomra valami,valami amivel vizuálisan is tudtam volna "egyesülni".

Persze ott voltak a kiegészítők, és a főkönyv, tele jobbnál jobb rajzokkal, képekkel,de a saját elképzelt kalandunkban ezek nagyon minimálisan hatottak.

Zavart, hogy bár én nagyon jól elképzeltem pl. a saját karakteremet, de azt még sem tudtam úgy visszaadni( szóban ) a többieknek, ahogy azt szerettem volna.

Úgyan így a társak leírásai is sokszor ködösek maradtak számomra, és a többieknek.

Ezért megpróbálkoztam vele,és lerajzoltam egyik karakterem,hátha így talán már jobb képet tudunk majd alkotni a társim számára.

Mondnom sem kell, először elég furán néztek ki a rajzok, de aztán szépen lassan eljutottam a "válalható" megvalósításig.

Természetesen a többieknek is nagyon tetszett, bár ők nem igazán foglalkoztak vele, hogy netalán az ő "szülöttüket" is papírra vessem.

Ez nem is volt gond, hisz a szerepjáték a képzelet játéka, és ezen nem akartam változtatni.

Csak azért tényleg jó volt néha megnézni "miről is beszélünk" : )

Plusz ,legalább az ami engem zavart, kezdett kisebb méretet ölteni.

Nos, így jutottam el odáig, hogy minnél többet, és több mindent próbáljak lerajzolni.

Sajnos manapság nem nagyon van időm erre( a szerepjáték is már a múlté....szintén sajnos ), így leragadtam egy szinten, de talán azért még így is vállalhatóak a rajzaim!?

Most jogosan kérdezhetitek,...de hol vannak a rajzok, ha már ez egy rajzos blog ?

Lesznek azok is nyugalom. : )

De még elötte, az a bizonyos plusz tartalom, azaz a "kis történet".

Szóval.

Egy, a Magus világában játszódó kicsi történetetet próbáltam írni, amivel prezentálni tudom, mire is gondoltam az előbb említett vizuális problémával kapcsolatban.

Ezt a történetet amolyan "napló olvasással" probáltam leírni, de mivel nem vagyok jó író, így az esetleges hibákért ( nyelvtani, és szerkeztési )előre is bocsánatot kérek!

A történetet végigolvasva kíváncsi lennék ti hogyan képzelitek el a leírt "dolgokat"?

Természetesen az írás után az én elkpzelésemben fogtok pár képet találni( nem lesz meglepő, ezek karkterrajzok )

Íme a történet:

……beesteledett.

És mivel egész nap úton voltunk ,a kisebb-nagyobb dombokkal tarkított sűrű erdőbe,amiben ráadásul a kijárt  utakat sem használhatjuk……, így még megterhelőbb az egész napos utazás……így közösen úgy döntöttünk, tábort verünk, és pihenünk legalább pár órát.

Igaz, a társaságunkban lévő arkangyal természetfeletti erővel, és képességekkel rendelkezik, sőt még repülni is tud, de egészen addig kerülnünk kell a feltűnést amíg el nem érjük a tengerpartot.

Így az angyal is gyalogolni kényszerül, egy hatalmas szürke csuklyás lepellel beborítva.

Nem mintha zavarná, hisz ő „csak” egy idézett teremtmény, és mint ilyen, minden utasítást végre kell hajtania ,amit az idézője parancsol neki.

Természetesen, csak ameddig az idéző varázslat tart……ha jól tudom?

Még jó, hogy a pap aki eme rettenthetetlen harcost közénk hívta ,egy szertartást követően, nem Ranagol, vagy más „gonosz” istenség  híve, mert ha jól tudom, akkor például  Ranagol angyalai, ha nem nekik tetsző parancsot kapnak az idézőjüktől, akkor akár annak fejével is visszatérhetnek istenükhöz.

De mivel Radu( a pap aki velünk van ) egy ősi Pyarroni istenség főpapja, így ez a veszély nem fenyegeti, és a csapat többi tagja is biztonságban van ettől a szárnyas lénytől……remélem?

……..feltűnés nélkül……na persze!

Mennyire lehet így utaznia egy olyan társaságnak, amiben helyet kapott egy törpe, név szerint Dwauk, egy majdnem két méter magas, ámde annál vékonyabb pap, Radu, a társaság „bolondja” egy fiatal Asziszi bárd, Lendon,és ugye ott van még az isteni szolga, az arkangyal is.

Na meg persze jómagam……de én aztán tényleg nem vagyok egy kirívó jelenség.

Az angyal nevét nem tudni,ugyanis azt csak Radu tudja( valószínűleg ) közülünk. Ő viszont nem az a beszédes típus, de mi sem igazán feszegetjük ezt a témát. Lendon amúgy csak „madárnak” szólítja. Nem mintha figyelne rá, de a bárd jól szórakozik ezen.

Szóval, megálltunk éjszakára, és így egy táborhelyet kezdtünk kialakítani. Nem kell nagy munkálatokra gondolni, egyszerűen csak megtisztítottunk egy pár méteres területet, az amúgy elég sűrű aljnövényzetű erdőben. Mivel senkinek sincs, se sátra, se pokróca,így marad a jó öreg anyaföld. Dwauk-ot  mondjuk szerintem az sem zavarná, ha egy hegyen,hóesésben, a puszta köveken kellene  eltöltenie az éjszakát……..egyszerűen látszik rajta. Én lecsatoltam magamról kardomat, levetettem a hátizsákom, és letelepedtem egy fa tövében.

Mindeközben a többieket néztem……..

Dwauk, a fegyverén támaszkodva állt, és a környezetet pásztázta tekintetével. Ő egy nagyon mogorva kinézetű, hosszú fehér hajú, szakállú,és bajszú…ami még meg is van kötve több helyen valamiféle zsineggel….kb. 130 cm magas törpe,aki  Tarinból,és azon belül is valahonnan az északi hegységből származik. Zömök kis ember, de úgy hírlik, hogy a fajtája akár egy bivalyt is le tudnak csapni puszta kézzel. Ahogy nézem a feje mintha nagyobb lenne a testéhez képest….de gondolom a törpéknek ilyen?

Fél vértezetet visel aminek a váll, és alkarvértjein egyszerű domború mintázat látható. Nem hinném, hogy törzsi szimbólumok lennének,ez csak valószínű egy vásárolt páncélzat. Pedig  a törpök kiváló kovács mester hírében álnak. De biztos meg van az oka, hogy ő ilyet visel?Sisak is védi fejét, mely szintén mintázatos,és kétoldalt kosszerű szarvak nyúlnak ki rajta. Továbbá orr,és arcvédővel is ellátott….majdnem olyan mint a lovagoké……szinte nem is látszik semmi az arcából. A szeméből sem sok, de az alapból is kicsi, és ráadásul olyan mintha állandóan hunyorítana. Így még mogorvábbnak látszik. Bár ,”a látszat néha csal”, nála tökéletesen példázható. Kedves, és jószívű ember, vagyis törp.

Bal kezében közepes pajzsot szokott tartani….ez most a lábának van támasztva…..jobbjával pedig….a termetéhez képest….nagy kétkezes harci kalapácsot, aminek nagy négyzet alakú feje van,a két oldalán tompa tüskékkel.

Jobb oldalán továbbá lóg még egy egykezes harci fejsze is….amit kiválóan tud dobni, ezt volt is szerencsém tapasztalni.

Ahogy így ültem, és belemerültem a törp szemrevételezésébe, arra „eszméltem” , hogy a bárd a pap segítségével már tüzet is gyújtott a kisebb faágak, és gallyakból rögtönzött tűzrakó helyen.

Ahogy tovább vittem tekintetem, az a papnál ált meg.

Radun.

Mint már említettem, nagyon magas…..hozzám képest, ha  pedig a törpe is a közelében van, akkor pedig még inkább annak látszik…….legalább két méter .

Sovány testalkata, beesett arca ,és hosszú, de tépázott ősz haja van. Olyan első ránézésre törékeny típus.

De egyáltalán nincs szüksége testi erőre. Hisz ő egy főpap, akinek hatalmas erőt ad istene mágia útján. Ott van az arkangyal példának, akit már egy napja hívott a földre,és állítólag még kettő napig segíteni fog minket.

Ruházatát tekintve, egyszerű fekete bokáig érő csuhát visel egy fehér nagy gallérrel a nyaka körül, és egy szintén fehér vastag sálszerű övvel a derekán körbecsavarva. Továbbá……ami a leg szembetűnőbb…egy arany medált, vastag arany lánccal ….olyan jó tenyérnyit……ami valószínű az istene jelképe. A derekán lévő övsál alá  pedig fel van kötve egy bőr pénzes szütyő is.

 Olyan jó közepes méretű. Ennek a szütyőnek a tartalmából finanszírozzuk az esetleges kiadásokat.

Ahogy láttam egyszer, vagy húsz arany, legalább ugyan ennyi ezüst, és még pár drágakő is lapulhat benne. A drágakövekkel együtt, ez hatalmas vagyon.

Nálam mindössze egy arany, öt ezüst, és némi rézpénz található.  És ez majdnem három hónapos zsoldom.......szép...

Egyik kezében egy hosszú botot tart, ami díszesen faragott kicsi furkós végben végződik.

Nem hinném, hogy fegyverként használná, inkább csak a gyaloglásban van segítségére.

Igazi  fegyvert egész idáig nem láttam nála,( bár a bottal is oda lehet suhintani, ha úgy adódik ) de lehet, hogy egy tőr azért megbújik a bő ruházata alatt.

Arcát nézve, úgy hatvan évesre saccolnám, de nem mondanám biztosra, elvégre az ilyen varázshasználóknál ezt soha sem lehet tudni.

E közben már a többiek is leültek a tűz mellé….kivéve az angyalt, aki továbbra is tőlünk pár méterre állt……

Én is közelebb húzódtam a meleget adó lángokhoz, gyorsan lehűlt az idő, ami nem meglepő egy ilyen sűrű erdőben.

Az eddigi úton nem volt még időnk enni, eltekintve a gyaloglás közben, a fákról leszakított gyümölcsök majszolását. Így szépen lassan előkerültek a sózott húsok, és a mostanra már igencsak  szárazra keményedett cipók is.

De legalább van élelmünk, és vizünk.

 A bárd lantját elővéve , egy lassú, de annál szebb dallamot kezdett pengetni.

Ami azt illeti ő is egy amolyanfajta varázslóféleség. Persze nincs akkora hatalma mint Radu-nak, de nem szívesen harcolnék ellene.

Mikor a többiekkel rá találtunk, épp egy rablóbanda vette körül…….lehettek úgy húszan……már azon voltuk, hogy segítsünk neki, de ő csak nyugodtan elkezdett játszani a hangszerén, és erre a banditák mintha a barátaivá váltak volna, csak álltak és hallgatták ahogy ő énekel.

Teljesen” lebénította „őket.  Aztán fogta magát, és dalolva elsétált onnan. Akár le is kaszabolhatta volna őket, de Lendon nem az a vérengzős fajta.

Így, hallgatva eme andalító muzsikát, az motoszkált a fejemben, mi van, ha most minket is megbabonáz….ez a gondolat kicsit félelmetes…..de valószínű nem gondolnék erre, ha így tenne.

Lendon amúgy, egy átlagos testalkatú, fiatal férfi….szinte még gyerek. Ő a legfiatalabb a csapatban.

Legalább is emberi mércével mérve, hisz a törpéknél az ötven év is csak serdülőnek számít.

Fekete rövidre vágott haja van, arcát pedig borosta fedi.

Öltözéke, egy ilyen úthoz szerintem túlságosan is úrias. Fehér inget visel, ami a gallérján és a csuklórésznél fekete  virágos hímzéssel díszített, gombjai szintén furcsa ,virágszerűre faragott gombok.

Lábán barna lovaglócsizma, és lovaglónadrág van, de lova nem volt mikor csatlakozott hozzánk.

……gondolom korábban lehetett neki ?…..

Balján egy vékony bajvívókard lóg, díszes kézvédős markolattal, jobbján pedig egy kicsi nyílpuska található, mellette egy tegez ,nyílvesszőkkel. Tőrt is láttam már nála, de azt nem tudom, hogy hol tartja?......talán a hátizsákjában?

És természetesen ott van még nála…..általában a hátára kötve…… a lantja is, ami talán a legjobb ,és egyben legerősebb fegyvere. Ehhez képest viszont ,egy igen egyszerű, faragásoktól, és díszítésektől mentes hangszer. Gondolom nem a külcsíny számít, de azért az öltözékén végignézve nem ezt várná az ember.

Ahogy a bárd muzsikáját hallgattam, egy oda nem illő hang ütötte meg fülem….a törp volt az, aki játszi könnyedséggel aludt el ülve,fegyverét az ölében tartva, és most nagyokat horrkant.

De Lendont ez nem zavarta,egy kicsit sem zökkent ki a zenélésből, és ugyan úgy folytatta tovább a dalt.

Kis idővel később, mintha eme emberi zene eljutna az istenekhez is, az isteni lény levetette magáról szürke leplét, és lassan kinyújtóztatta hatalmas szárnyait, mintha csak azt közölné, ideje nyugovóra térni.

Persze ő nem alszik, nem eszik, de biztos érez fáradságot, és fájdalmat is.....még ha az emberhez képest  százszorosa is a tűrőképessége.

Ahogy ott állt széttártott  szárnyakkal , lenyűgöző volt. Amúgy is nagy élmény egy ilyennel találkozni, de talán most még lélegzetelállítóbb volt.

A szárnyai hófehérek, és legalább hat méter a fesztávolsága. Feje felett alig észrevehetően egy tompán fénylő glória lebegett. Bár így, hogy beesteledett már jól látszik, de nappal szinte semmit sem venni észre belőle.

Termetét tekintve átlagosnak mondanám, tőlem talán egy kicsit magasabb( én 170cm körüli vagyok )

Fényes teljes vértezetet visel, melyet néhol gazdag aranyszínű díszítések fednek, a kar részeinél sodronyinggel , de az alkarvédő ismét lamellás, és díszített, majd sodronyos kesztyűben végződik.

Sisakja orr, és arcvédővel ellátott( olyan mint Dwauké, csak annál sokkal díszesebb ), az ő arcából sem látni sokat. Viszont  hosszú szőke haja kilóg a sisak alól.

Fegyvere, egy hatalmas pallós, de csak egykezes markolattal ellátott. Hatalmas ereje miatt nincs szüksége, hogy két kézzel forgassa. Markolata olyan mintha szárnyak volnának, és szintén domború arany ábra látható rajta. Mikor épp nem a kezében tartja, akkor csak a hátához teszi, és valamiféle erő tartja ott addig, míg ő el nem karja venni onnan.

Most épp a pallósát elővéve, leszúrva azt a földbe, azon nyugtatja kezeit, miközben a szárnyaival félig betakarta magát. De nem alszik...... Őrzőnk lesz egész éjjel.

És abban teljesen biztos vagyok, hogy így ,eme este a legnyugodtabban hajthatjuk álomra fejünk.

Közben a bárd zenéje, és a jól lakatott has nálam is elérte hatását, szépen lassan ledőltem, és lecsukódott szemem.

Viszont, mielőtt az álom teljesen elnyomott volna, azon gondolkodtam, vajon egy ilyen jelentéktelen harcos mint én, mit keres egy ilyen csapatban……..

 ...........

 És íme a képek!( a történet alapján )

 Dwauk

 Radu

 Lendon

 Az angyal

Nos, ti hogy képzeltétek el a leírás alapján őket ?

Én valahogy így....persze ennél jobban, de csak ennyire tudom lerajzolni őket! : )

Tehát, pont az ilyenek miatt kezdtem el a rajzolást, és természetesen meg is szerettem.

Tegyük fel,ha most egy képet sem látnátok, akkor csak a saját fantáziátokon múlna, mit is láttok magatok előtt,a történet kapcsán.

Aminek természetesen azért meg van a maga varázsa,de így most egy kis bepillantást láthattok más alternatívába is.

Remélem tetszettek a rajzok, és a "kis történetem" !?

( még ha hosszúra is sikeredett a blog.... )

Köszönöm a figyelmet, további szép estét, napot, reggelt..... : )