MIvel az utóbbi időkben elég kevés koncertre volt lehetőségem eljutni, úgy gondoltam kijárna már némi kikapcsolódás számomra is, így mikor megláttam, hogy kis hazánkba látogat a Rise Against, ráadásul az Architects társaságában, nem sokáig haboztam. Be is szerveztem két havert a kirándulásba, és nagy reményekkel vetettem bele magam a jegyvásárlásba. Némiképp problémás volt a netes jegyrendelés, mivel nem volt házhozszállítás választható opcióként (wtf?), így vidéki emberként személyes látogatást kellett tennem a jegyirodában (bár így utólag belegondolva megérte a fáradtságot)
Így március 19-én este 7 óra körül a jegyekkel a zsebünkben érkeztünk a PeCsa Music Hall (nagyon english) elé, majd gyorsan be is surrantunk. Két doboz sör és pólóvásárlás között csekkoltuk a csajokat, szédelegtünk egy órácskát, aztán elindultunk a küzdőtérre, ahol rövidesen kezdetét is vette a Touche Amore koncertje.

Kezdés: Touche Amore
Nem igazán ismertem a zenekart, csak hallottam felőle. A híresztelések szerint igen jó hangulatú koncerteket tartottak már kisebb klubokban, viszont ez a koncert némileg más tészta. Lehet, hogy a kis klubok közvetlensége nem jött ki a nagyobb arénában, és éppen ezért nem volt olyan hatásos a koncertjük számomra.Többnyire rövid számokkal léptek fel, melyeket a látottak alapján a közönség nagy része sem ismert, viszont a maroknyi támogatókör egész jó tombolást szervezett a színpad előtt. Még így is sikerült félig teltházat varázsolni a teremben, ami azért nem kis teljesítmény. Nagyjából fél órás koncert után végeztek is a srácok, de letörtségnek semmi jelét nem mutatták a koncertjük alatt, lelkesen és mindent beleadva játszottak.

Gyalulás: Architects
Az angol illetőségű matek-metalcore brigádot már korábbról ismertem, így nagyjából tudtam mire számítsak, egészen a koncert kezdetéig. Az első számukat a Devil's Island -et a hamarosan megjelenő új album "hírnökeként" játszották el, majd beindultak és az Early Grave-el olyat odatettek, amilyet én még nem tapasztaltam. Olyan mélyekkel operáltak, amit nem csak a hallójárataimon, de még a hangtól remegő pólómon keresztül is érzékeltem.  Nem álltak le és folytatták a sort olyan agyrepesztő tételekkel, mint a  Delete.Rewind, a Follow the Water, vagy a Learning to live. Az energiákból még egy Wall of Death és egy Circle Pit megszervezésére is futotta amik egész szépre sikerültek. A koncert végére rendesen megették a maradék agysejtjeimet is vacsorára, alig álltam a lábaimon a küzdőtér közepén. Hatalmas élmény volt, örömmel várom, hogy ismét ellátogassanak hozzánk, remélhetőleg már egy saját show keretében. Nagyon megérdemelnék!

Early Grave:
http://www.youtube.com/watch?v=LgZWEAhj3Uo

Pattogós együtténeklés: Rise Against
A fő zenekar nagy lendülettel kezdett, nem is bírtam megmaradni az első sorokban, így hátrébb kényszerültem, amit végül nem bántam meg. Egyszerűen nagyszerű hangulatot teremtet a közönség, amely annak köszönhető, hogy szinte minden dalt a bandával együtt énekeltek. Sorra jöttek a bevált szerzemények, mint a Ready to Fall, a Collapse, a Give it all, a Re-Education, még a koncert középtájékán szervezett hippis akusztikus együtténeklés sem volt ciki, és nagyon élvezetes perceket szerzett számomra. Az új Endgame című album számai egyelőre annyira nem jöttek be számomra, de így élőben hallgatva egészen másképp hangzottak. Kissé sajnálom, hogy a régebbi cuccok közül nem toltak el többet, akkor lett volna igazán nagy élmény ez a koncert. A befejezésre tartogatott Savior -el mindenkit még egy utolsó tombolásra invitáltak, ami maradéktalanul megvalósult a teltházas csarnokban. 

Ready to Fall:
http://www.youtube.com/watch?v=XN2FrUUq-zI&ob=av2n

A koncert vége után, a másnapi munkára való tekintettel gyorsan el is indultunk hazafelé, bár az egyik delikvens által emlegetett hajnalig tartó ivászat sem lett volna ellenemre. Így viszont csak az autóban hazafelé kerültek megtárgyalásra az igencsak maradandó élmények.