Rövid szösszenet egy rövid szösszenetről: az Epistory-ról nem nagyon lehet sokat írni, sem tartalmilag, sem a külsőségeket tekintve nem egy olyan cím amiről érdemes túl sokat írni: az atmoszféráját magadba kell szívni, el kell veszni benne amíg tart, a játék "története", mondjuk így idézőjelben, pedig gyakorlatilag egyetlen tény, amit pedig elspoilerezni megöli a játékot magát. Az Epistory egy rövid, relaxációs kaland, ami minden korosztálynak mást tud nyújtani és nem felejt el közben játék is lenni.

Keep the lights on for me
Egy háromfarkú óriási róka hátán utazik főhősünk, a névtelen kislány aki próbálja kideríteni hogy kicsoda ő, és honnét való - ez lehet eddig a kevésbé érdekes rész, első pillantásra. A játéknak egyértelműen a relatíve egyedi művészeti stílusa és játékmenete az ami felkeltheti bárki érdeklődését, de a játékmenet mellett a gyűjthető "extrák" amik igazán fontosak még: fényképrészletek, melyekben a játékos választ keres arra, kicsoda is kis hősünk? Az Epistory világa egy újságokból, könyvekből hajtogatott origami világ, ami folyamatosan bővül ahogy haladunk előre, pontosabban gyógyítjuk azt. Életet lehelünk a tűz tépázta erdőkbe, rendet teszünk az árvíz járta vidéken, tornádó által szétszórt lebegő szigeteken, miközben a mesélő akinek személye szintén a misztikum és a megoldás része, a papírvilágra írt formában meséli tovább a kislány történetét angyali hangján. Kifejezetten tetszett ahogy az új nyomok mindig megkérdőjelezték az előző elképzelésem - ez most egy fantasy világ? Vagy létezik technológia is? A kislány számára ez a valóság, vagy ő is csak álmodik? Egyedül van-e a világban vagy sem? Mind olyan kérdések amik között a játékos gondolatai ugrálnak ide vagy oda, mert valahogy semmi nem passzol semmivel, egészen a játék végéig, ahol is nagyon meghálálja magát a gyűjtögetés - tényleg, négy óra az egész (Epi)story, szóval nincs túl sok, érdemes rászánni az időt.

Múzsa, ki életre hívja a történetet
Ez viszont nem egy esti mese (bár közel áll őszintén szólva), hanem egy játék: tehát játékmenetnek lenni kell. Ez pedig a mozgáson kívül a gépelés. A gépelés annyit jelent, hogy ha útban van egy kidőlt farönk, benyomod az enter-t / space-t, és az interakcióra alkalmas elemek fölött megjelenik egy szó ami ahhoz köthető. Az említett kidőlt fa esetében lehet trunk, wood, seed, axe, ami egy kivágott fához köthető, tüzet gyújtani flammable, ablaze, stb. szavakkal ami a tűzzel kapcsolatos dolgok fölött jelenik meg - átégetni való gyomnövény, meggyújtható máglyarakás, és a többi. Apró logikai feladatok és a gépelés van összekötve miközben folyamatosan mozogni kell a világban, és megvédeni magunkat a csúúúnya, rossz rovaroktól, csúszómászóktól - az apróbbak egy-egy betűt hordoznak a fejük felett, a kisebbek mondjuk három betűs szavakat, a kicsi kövérek mondjuk 4-5 3 betűs szót egymás után több rétegben, és lassúak, a legnagyobbak pedig nem riadnak vissza olyan szavaktól sem mint a verisimilitude vagy absquatulate, amiket nem feltétlenül olyan könnyű elolvasni és begépelni, miközben több irányból jönnek feléd, különböző mennyiségű szóréteggel és sebességgel, neked pedig a magad gépelési sebességét és precizitását ismervén ki kell találni hogyan is véded meg magad. Itt jön a képbe hogy sorban oldasz fel több elemet, tűz, jég, és még kettőt, és amellett hogy interakcióba léphetsz olyan terepelemekkel amikkel korábban nem, ezek között váltva (begépelve a nevét természetesen, nem holmi hotkey-el) harc közben, mondjuk fagyaszthatsz ellenséget is, feltartóztatva egy bonyolult, hosszú szavakkal megáldott már-már minibosst, amíg a piciket eltakarítod - aztán vannak olyanok, amiket csak bizonyos elemet kiválasztva tudsz eltüntetni, szóval helyenként rendesen pörögni kell az ujjaknak.

Akik a gépeléstől netán tartanak valamiért, nem kell aggódni: az Epistory nehézsége adaptív, azaz igyekszik a te képességeidhez mérten könnyűnek lenni ott ahol könnyű kihívást szeretnének a fejlesztők, és nehéznek ott ahol mondjuk egy adott fejezet végére érsz, ám a nehéz és nehéz között hatalmas különbség van egy gyors gépelő és egy lassú gépelő között, ezért a kedves, barátságos külső és belső mellett oktató programnak sem utolsó kicsik számára, míg idősebbeknek ott a mögöttes tartalom és a tény, hogy valami olyasmivel játszhatnak amivel eddig nem nagyon.

Az Epistory: Typing Chronicles hatványozottan ajánlott annak aki valami újszerű élményre, valami egyedire vágyik, és nem dobja vissza a gyomra az alapvetően relaxációs, egyszerűbb játékmenetet és az adott művészeti stílust. A maga 4 óra hosszával pont az az egyszer max kétszer leülök elé darab ami nekem kellett, igazából se hosszabb, se rövidebb nem kéne legyen. Ennek fényében a 15 eurós árcédula egy kicsit borsos, de egyrészt van demó ami mindenki számára elérhető, másrészt kb. 600Ft-ért beszerezhető ha tudod hol keresd, amiért viszont igazán egy kihagyhatatlan élmény.