Két héttel korábban…

New York városa volt a XXI. századi álom világok egyike. Ahol a fényűzés és a csillogás annyira képes volt kijátszani és manipulálni az embereket, hogy a várost emésztő problémákról csak azok tudtak akik nap mint nap szembe néztek velük. Az átlag emberek, akik a megélhetésükért küzdöttek, és a legszelesebb kerületekben laktak. A rendőrök akik éjjel nappal próbálták megállítani az erkölcsi züllést. A mentősök akik általában csak vérrel találkoztak és csak látszatát adták a megmentésnek, mert előre tudták hogy már nincs mit tenni. Tűzoltók akik az életüket kockáztatták olyan emberekért akik minden elszenesedett tárgyukért az ő alkalmatlanságukat firtatták. Ám mielőtt az egész várost elnyelte volna saját veszte, és egy önpusztító forradalom zúzta volna porrá a bálványait, az egész világ összeomlott. New Yorkot az elsők között bombázták le. Több találat is érte a várost, de a legnagyobb kárt egy atom töltet okozta. A város közepén egy hatalmas kráter maradt csak. A legtöbb épület azonnal összedőlt. Akik a városban voltak, esélyük sem maradt a túlélésre. Vagyis maradt…
…a kráter széle alig 1-2 méterre volt a XLII-es menedék falaitól. Amik be is omlottak, és egy fél szintet, majdnem fél ezer embert saját sorsukra hagyva lezártak, hogy a sugárzástól megóvják a komplexum többi részét. Több tízezer embert sikerült a menedékben biztonságba helyezni, akik a háború után is ott maradtak. New Yorkot olyan pusztítás érte, mely értelmetlenné tette a város úrja építését. Mindenütt romok, és hatalmas törmelékek. Az éghajlat változás hatására, a külső terüleket körül a szél vándor dombokat kezdett emelni. Hatalmas földsáncok keletkeztek, melyek azóta is elzárják a romokat a környezettől. Az öregek azt beszélik Isten így óvja meg a külvilágot, a várost belakó sötétségtől. Ha túl tesszük magunkat azon hogy ez csak hiedelem, rá jöhetünk hogy nem alaptalan. A helyet az évtizedek alatt belepték a kisebb, szívósabb élőlények. Amiket követtek a nagyobb ragadozók, és idővel valódi beton-dzsungellé vált az egykor fényűző város.
A menedékben élők megtanultak alkalmazkodni a föld alatti élethez, ám ahogy a külvilág élőlényei felfedezték az építmény lezárt részeit, megérezték hogy sokkal több élelem van még a falakon túl, így bontani és ásni kezdtek. A kráter felöli oldalakat meg kellett védeni és erősíteni belülről. Ám hosszú évek alatt a támadások egyre több oldalról kezdték bontani a szerkezeteket, míg végül a menedék vezetőinek rá kellett jönni: külső segítség nélkül nem tudják megvédeni magukat, ezért a nemzetvédelemtől kértek segítséget. Az első katonai alakulat két hete érkezett a városba…

Egy 25 emeletes lakótömb, sokadik szintjén épp feltöltött egy napelemes TV, melyet a hajdani tulajdonosai nagy becsben tarthattak, ugyanis megrázva maga alatt a roskadozó szekrényt, a képcsöve sugározni kezdett. A saját memóriájából játszott digitális adást, amely már több helyen sérült és szakadozott volt. Egy vállalati kampány reklámot játszott. Sötét és hatalmas árnyék futott végig hirtelen a képernyőn, és az előtt. Egy halálkopó szökkent át előtte, és farkával a kicsi készüléket leverte a földre, mely azonnal eltört. A kopó a világunk legerősebb ragadozója. A háborúban fegyverként tenyésztették ki. Gyerek termetű kutyaszerű lények, melyeknek hátsó farka olyan erős csapásra volt képes, hogy egy embert azonnal meg tudott ölni, és állkapcsuk mindent ketté harapott. Nem törődve a következményekkel, nem csak ragadozóvá, de kannibállá tenyésztették, így éhség esetén egymást is felfalták. A háború után maguktól kezdtek szaporodni azok a példányok, melyeket nem sikerült megölni. A világ minden táján megjelentek, és a következő generációk –orvosi műhiba folytán- egyre nagyobbak lettek, míg végül a kifejlett példányok ma már akár 3 méter magasra is megnőnek. Ez az állat is megközelítette ezt a méretet. Egy ablak kiszakadt, és omladozó nyílása alá hasalt. Várt.
Eközben a TV melletti romok közül egy apró, padlizsán bogár mászott elő, és a törmelékek között átmászva, szemügyre vette a széttört, de még meleg képcsövet. Persze a táplálék lánc jól kiforrott szerkezete megkövette magát. Egy holló szállt le a kis bogár háta mögött, és azonnal lecsapott áldozatára. Átszúrta a szárnyait és már el is tűnt a csőrében. Még körülnézett, és a kövek alól másik 3 bogár mászott ki rá. Az ablaknál lapuló kopó, még a fülét sem mozdította a farka mögött történő eseményekre. Nagyobb vadra várt. Pedig a látvány kezdett bizarrá válni. A padlizsán bogár, nevét nem a saját színéről kapta, hanem arról hogy a potrohába fel szívott környezeti gázokból padlizsán színű lángot köpött áldozataira. A holló sem járt másképpen. A 3 kis bogár egyszerre fújt rá. Még egy pillanatra felröppent, de a mérgező láng olyan hirtelen futott végig a testén hogy szinte rögtön vissza is esett és vergődve próbálta eloltani magát. Mire kimúlt, már egy tucat bogár mászott végig a testén, és apró csápjaikkal rögtön marcangolni kezdték a még meleg húst. Egyre többen kezdték beborítani, de elröppentek, mikor a kopó morogni kezdett, és farkával a padlóra csapott. A morgását szépen lassan, rotorok kezdték elnyomni, ahogy egyre közeledtek. A fenevad két első mancsával az ablak párkányába kapaszkodott, és nem mozdult. Két helikopter kezdett el a háztömb mellett ereszkedni, és hatalmas port kavartak a törmelékekből. Ahogy az épülethez közelebbi csapat szállító kerekei elérték a párkány magasságot, mint egy kilőtt nyíl, úgy indult meg ez a hatalmas állat. Két első mancsával belemarkolt a párkányba, de már abban a pillanatban, két hátsó lába is fent termett, amelyekről egyenesen előre rugaszkodott.
Ezalatt az egy másodperc alatt, a gépből a hajtóművet túlkiabálva csak egyetlen mondat hallatszott ki:
-JOBBRÓL! VIGYÁZZ!
A kiáltó azonnal fegyvert ragadott, de mire lőni kezdett, a kopó már át is szúrta a mellvértjét, és a gép túloldalán kiesett a gépből. A többiek megpróbáltak rá lőni, de a gépen belül nehéz lett volna össztűzzel leteríteni, anélkül hogy a kopter ne sérült volna. A 24 utassal mit sem törődve, a pilótáknak esett, és két erős csapással már el is végezte dolgát. A fülke szélvédőit beterítette a bent ülők vére, és a gép azonnal zuhanni kezdett. Jobbra dőlt, és a rotor lapátok beleakadva az épületbe, darabokra törtek. Egy pillanatra még felbőgtek a motorok, ahogy üresjáratba kerültek a hirtelen súlycsökkenés miatt, majd megcsavarodva saját tengelye körül az egész törzs a mélybe zuhant. A másik gép megpróbálta elhúzni magát, és leszakadt lapátok elől sikeresen el tudott emelkedni, ám az út túloldaláról őket is támadás érte. Előbb egy, majd még két állat ugrott be a nyitott oldal ajtókon, és a túlsúly miatt ereszkedni… majd a pilóták gyors elhalálozása után, szintén zuhanni kezdtek, és alig 20 méterre értek földet a másik csapattól. A leérkezett roncsok közül hirtelen nagy mozgás kerekedett. Több száz kopó mászott a még égő roncsokra hogy kimentse az embereket mielőtt ehetetlenül megégnek. Nem törődve a még forgó alkatrészekkel, az éles kiszakadt felületekkel, egymást marva másztak be minden apró lyukon.

Hát így ért véget az első mentő akció, melyet a XLII-es menedékért indítottak, New York városába. 48 katona és 4 pilóta, még azelőtt meghalt mielőtt földet értek volna.

A város veszélyesebb volt mint a háború előtt valaha...