Ez nem egy szokványos blog lesz, hanem csak egy ,,emlékblog,, tőlem. Komár László után egy újabb nagyszerű énekes búcsúzott el tőlünk. Elhunyt a Republic frontembere Bódi László. Ezzel a bloggal szeretnék részvétet nyilvánítani Kedves Családjának.
A Republic együttes 1990.02.23.-án alakult. Az együttes még a mai napig játszik, de sajnos már Cipőt többé nem hallhatjuk énekelni. 47 éves volt.
Íme egy-két szám az énekestől:
67-es út:
Szállj el kismadár:
Ha itt lennél velem:
16 tonna:
Szeretni valakit, valamiért:
Csak a szívemen át:
Kirúgjuk magunk alól a földet (kérésre tettem ki)
Sok számott szerettem tőle, ezek a kedvenceim. A ,,Szállj el kismadár,, áll tán a szívemhez a legközelebb, de ,,Ha itt lennél velem,, és a többi száma is remek. Egy Cipő ,,szám részlettel,, búcsúznék:
,, Aki most lent van, a föld alatt, aki most lent van lent is marad,, SAJNOS!!!!!!!!!!!!!
Nyugodj békében!
a 2-es kommentelőnek meg nem is magyarázom meg az igazat, úgy se hinné el, és nem akarom felidegesiteni magam
csak szeretnék az lenni
=''(((
maximum trolling
Na akkor ugorj a metro ele es nez mar lecci utana hogy mi leledzik szanalmas eleted utan :P
A kettes kommentelőnek:
"Hit: nem akarni tudni, mi az igazság."
Friedrich Nietzsche
http://www.youtube.com/watch?v=pb61krYpZAo
és még sosem volt ennyire aktuális:/ ha van kedved,rakd ki ide ezt is Norbi! RIP CIPŐ!
Agyam eldobom milyen emberek irogatnak egy jatekportalra.
R.I.P. Cipo.
Olykor felmerül az emberben hogy ki is érti úgy igazán Jézus tanításait... Szerintem már maga az egyház és hívei sem. (Ezért is lettem ateista...)
Gondoltam hogy sok fajta ember olvassa a GK híreit, és blogjait, na de ez a 2-es komment... hát tényleg nem semmi.
Én csak annyit ínák erre a szomorú hírre: Nyugodjon Békében!
Nyugodjék békében. Nem általános, tudatos kedvenc, de Republicot sosem volt kár hallgatni :3
– Elvész, vagy visszavonatik az „élet lehelete”, ajándéka. Ennek következtében az „élő lélek” azonnal eltűnik, megszűnik létezni. A test pedig felbomlik, porrá lesz. Így jelentette ki Isten a halál valóságát az embernek mindjárt a bűneset után: „Por vagy te, és ismét porrá leszel.” (1Mózes 3,19) Az Istentől nyert „élet lehelete” nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Figyeljük meg: nem azt mondja a fenti ige, hogy a test lesz porrá a halálban, hanem hogy „te magad vagy por” és „leszel ismét porrá”, mert nem is létezel önmagadban, Isten nélkül.
– A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.
„Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, amely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül.Jézus mondotta a régen elhunyt halottakról, hogy Isten számára ők mind létezők, mert „mindenek élnek őnéki” (Lukács 20,38). Bár emberileg semmi sem marad a halálban az emberből, Isten emlékezetében „él” minden teremtménye, és bármikor feltámaszthatja őket. Amint a teremtés és az élet titkát sem, úgy ezt sem nyilatkoztatta ki Isten, hogy miként őrzi meg a megholtaknak mintegy a „személyiségadatait”. Határozottan kijelenti azonban, hogy mind az Atya, mind a Fiú „akiket akar, megelevenít” (János 5,21).
Sok ember lehetetlenségnek tartja a feltámadást. Ezen a ponton megakadnak, mert ezt az ígéretet hihetetlen mesének tartják. A Biblia is idézi a feltámadásra vonatkozó jellegzetes emberi kérdést, és választ is ad rá: „De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem ezt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét.” (1Korinthus 15,35–38) Ha a természetben mindenütt ott látjuk azt a csodát, hogy egy parányi mag őrzi egy növény teljes növekedési, virágzási és termő „programját”, akkor miért is tartjuk olyan hihetetlennek, hogy Isten meg tudja őriz- ni egy ember személyiségének jellemzőit is a maga „technikájával”, s ezáltal újra tudja teremteni?! Blaise Pascal az alábbi megállapítást tette:
„Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk.” (Gondolatok, 222. sz. töredék)
– Az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ó-, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza:
„[A halottak] az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból.” (Jób 14,12)
Pál apostol írja: „Nem akarom..., hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük..., hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak.” (1Thesszalonika 4,13–14)
Milyen megnyugtató és bátorító ez a hasonlat! Az alvás nem kellemetlen dolog. És azon sem kell aggódni, hogy vajon mit álmodunk:
Az egyetlen reménység a haláltól való szabadulásra nézve az, ha annak okozójától, a bűntől szabadulnak meg az emberek a megváltó Krisztus kegyelme által.
Mert így már jelenlegi, földi életükben „átmennek a halálból az életre”. Az utolsó ítélet felmentő ítéletéig ők sem szabadulhatnak meg ugyan a haláltól, de az „örök életük már megvan” (János 5,24). Jézus visszajövetelekor „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” számukra (1Korinthus 15,26).
Aki Krisztus által bűnbocsánatot nyer, és teljes hitbeli igyekezettel halad az igazzá válás útján, az nem fél a haláltól.Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg..., mert megnyugosznak fáradságuktól, és cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14,13)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.