Szép Napot Kívánok. :)

25-30 évvel ezelőtt a 2 dimenziós gamek voltak elterjedve. Mind a Sega, mind a Nintendo a 80’s években, halomszámra gyártotta a jobbnál-jobb oldalnézetes játékokat. Egy akkori fiatal nem tudhatta, hogy milyen egy igazi 3D-s játék. A mai világban sokaknak elég fura lenne nem 3D-s nézetben, hanem oldalnézetes sávban lövöldözni, nem szupergrafika mellett. Akkoriban pedig ez hatalmas dolog volt. Egy Contra, vagy egy Metroid hihetetlen szenzációnak számított. Nagyon nagy dolog volt, hogy mi irányíthatunk valamit. Azt teszi a karakter, a gombok segítségével, amit mi szeretnénk. Hosszú-hosszú ideig, ezen stílus volt a nyerő. A NES/SNES/Genesis, de akár az Atari is, mind ezekkel a gamekkel ért el hatalmas sikereket.

2D-s nézet:

A 2D-s gamerke jellemző, hogy leginkább oldalnézetben kell közlekednünk. A balról jobbra közlekedésnek megvan a maga varázsa, a maga feelingje. Mivel nem 3D-s látáskörünk van a játékban, hanem 2D-s, ezért a pályák részletessége sokkal kevésbé látható. Csak annyit látunk, amennyit az oldalnézetünk enged.

Most két kedvenc játékommal mutatnám be nektek az oldalnézetes gamek lényegét, jelentősségét, és az akkori játékok feelingjét. Egyik az örök kedvencem: Mario, másik a Metroid: Nézzük.

Super Mario Bros 3.

Kezdjük tán ezzel. Itt jól látható lesz, hogy a figura balról indul, és jobbra halad. Igazi kimondott ellenségek, mint a mai gameknél nincsenek, ellenben vannak aranyos kis állatok, figurák, amelyeket úgy tudunk legyőzni, hogy a fejükre ugrunk. Tehát nem legyilkoljuk őket egy shoutgannal, hanem ráugrunk a fejükre. Bár itt hozzátenném, hogy már nem egyszer képzeltem el Mariot, a Resident Evilben. De vajon mit csinálna ott? Ráugrana a zombik fejére, vagy érméket koldulna tőlük? Vagy Yoshi hátán benyelnék Saddlert? Esetleg szétlőné a gombákat? XD Nem tudom.

De visszatérve a lényegre. Ha ráugrottunk a fejükre, akkor a jobbik esetben megöltük, legyőztük őket. Szóval az egész játék egy amolyan, ugribugris játék. Persze sokan azt hiszik, hogy ezeket a játékokat könnyű átvinni, pedig ez nem igaz, legalábbis nem mindegyikre. Sok ilyen típusú van, amit azért nem olyan könnyű átvinni. Ott van pl. a DKCR. Akinek van kedve, próbálja ki. Tehát ennek a gamenek a lényege, hogy ugrándozzunk, ugrándozzunk, persze különböző nehézségekkel tarkítva. Ugyanezt a csodát, kiadták Super Nintendo-ra is. Szinte semmi sem változott, csak a grafika. Szebb lett a látvány.

Nekem jobban tetszik a SNES-es verzió, mint az előde. Nintendo DS-re kiadtak egy játékot, a New Super Mario Brost, ami később megjelent Wii-re is, kisebb-nagyobb újításokkal, és már Wii U-n is van New Super Mario Bros U néven. A régi dolgokra építenek ezekben a játékokban.

Metroid:

A mai világban már-már alap dolog, hogy ha nyomatunk egy lövöldözős gamet, akkor stukker a kézben, elsütjük, és folyik a vér. Nos ez régen nem így volt. Aki akarja, az próbálja ki a Super Metroidot (SNES), és meglátja, hogy vér nélkül is létezik jó akció játék, persze nem állítom, hogy mindenkinek tetszene, de egy próbát tán megér. No de ne szaladjunk ennyire előre. A Metroid nem SNES-en kezdte a pályafutását, hanem NES-en. Itt ugyanez a helyzet, mint a Super Mario Bros esetében, hogy kiadták Super Nintendo-ra, az előd változatát, és itt is jobban tetszik a SNES-es verzió. Szebb a grafika, és élvezhetőbb a játék, szerintem. Tehát akkor a SNES-es Super Metrodiról néhány sort:

SUPER METROID:

Itt is ugyanez a helyzet. Megyünk oldalnézetben, ahogyan eddig is. Persze ha akarunk, akkor, mint a Bros 3-ban, itt is mehetünk visszafele, jelen esetben ez, jobbról balra irányt jelent. A játék lényege: Különböző lényeket, szörnyeket kell megölnünk, és a története valami hihetetlenül jó. Az egyik kedvenc akció gamem. A sztorira szándékosan nem térnék ki, hiszen szeretnék róla majd egy blogot írni. Egyébként azóta számos Metroid került a piacra, köztük a Metroid Other M is, amely a Super Metroidból is merít.

És még egy dolog, hogy még pontosabban tudjam nektek bemutatni a dolgokat.

F-ZERO!

Ez egy SNES-es autós game, nagy kedvencem. Itt máris egy hatalmas különbséget vehetünk észre a többi játékokhoz képest. Mit is? Nem oldalnézetben vagyunk, hanem úgymond 3D-ben. Bár sok autós game jelent meg oldalnézetben, de azért vezetni mégiscsak szemből jó. A grafika, és a látvány természetesen a szemszögváltástól nem lett jobb, hiszen a hardver ugyanaz, de sokkal élvezhetőbbé teszi a játékot.

A mai világban már nagy többségben vannak a 3D-s gamek, persze azért még találkozhatunk 2D-s játékokkal is.  A jelenlegi játékiparban jelenleg három nagy cég uralkodik. A Nintendo, a Sony, és a Microsoft. Ezek közül az utóbbi kettő a modern felhozatal mellett érvel leginkább, míg a Nintendo egy amolyan retros irányt is követ. (Persze a Sony, és az MS konzoljain is vannak ilyen gamek) Számos oldalnézetes, régi stílusú játékszoftvert bocsátanak a piacra, de mivel a világ fejlődik, és az elvárások is mások, mint 15-30 évvel ezelőtt, így a Nintendo is „kénytelen” mástípusú gameket kibocsátani. És mivel én jobban rajongok a régebbi típusúakért, ezért is vagyok N párti.

 Most pedig nézzünk pár jó címet a 2D-s korszakból:

         - Contra

         - Super Star Wars

         - Donkey Kong Country

         - Super Mario World

         - Mortal Combat

3D-s nézet:

A 90’s évek elején, közepén valami egészen új dolog köszöntött be. Eljött a változás korszaka. Én eleinte nem örültem ennek a változásnak, de megtörtént, és hatalmas változás volt. A jól megszokott oldalnézetes gamek helyett, a 3D-s gamek kerültek a színpad közepére. A karakterek úgy voltak ábrázolva, mintha a mi szemszögünkből mentek volna az események. Szabadon lehetett közlekedni, és nem csak jobbra, meg balra, hanem előre, hátra, keresztbe, mint a való életben. Ezek az újdonságok teljesen más alapot adtak a videojátékoknak. Nagyobb betekintést, nyerhettünk a játékokba, több mindent láttunk, és ami a legfontosabb, hogy részletesebben láthattunk dolgokat. Olyan dolgokat is láthattunk, amiket oldalnézetben nem láthatunk. Legjobb példa erre a Super Paper Mario Wii-s változata, ahol oldalnézetben, és 3D-s nézetben is közlekedhetünk, és láthatjuk a két dimenzió közti különbséget.

Én játszottam-e játékkal, és hihetetlen, hogy mennyi mindent nem lehet 2D-ben látni. Pl. megálltam egy helyen, ahol  szinte csak kockák volt. Átváltottam 3D-s nézetbe, és rengeteg minden került a szemem elé, olyan dolgok, amiket oldalnézetben nem láttam. (A fenti képek ezt nagyon jól alátámasztják!) És akkor egy kimondottan a 3D-s nézetre alapuló játék, de előtte felvezetésül nagyon röviden a következőről is:

Croc:

Direkt egy mesésebbet választottam. Itt is szabadon közlekedhetünk, persze csak addig, amíg szabad, de ezen belül bárhová.  Oda ugrunk ahová akarunk, és mindezt nem oldalnézetből. Viszont ezeknél a példáknál észrevehető volt, hogy oké,oké ez 3D, de valahogy mégsem az igazi, hiszen látjuk a figurákat teljes egészében. Nos itt egy másik game, ami hűen ábrázolja a 3D-s nézetet:

Call of Duty. Black Ops 2.

Nos na ez az igazi játékon belüli 3D-s térlátás.(Nem összekeverni a 3D-s tv-vel, az más, ott mintha kijönnének a dolgok a tv-ből….) Hiszen itt sokszor nem látjuk saját magunkat, csak a fegyvert. A mi szemszögünkből látunk mindent. A mozgásunk teljesen szabad, persze itt is ameddig a játék engedi.

És akkor pár 3D-s game:

         - Gran Turismo. 5.

         - The Last of Us

         - GTA IV.

         - God of War 3.

         - Halo 3.

Eddig csak a nézetekről beszéltem, de ez a korszakváltás, nem csak ebből állt. Mivel jobb lett a technika, és fokozatosan fejlődött, ezért jobb lett a/az:

        - Hangminőség

        - Képminőség

        - Irányítás

        -Térlátás

És még sorolhatnám. Hát ennyi lett volna mára. Nagyon Szépen Köszönöm a Figyelmet, További Szép Napot Kívánok Mindenkinek! :)