Szép estét kívánok!
Nem is olyan rég egy kérdésre válaszolva azt találtam mondani, hogy a Prince of Persia (SNES) volt a legnehezebb játék, amivel eddig játszottam. Természetesen ha most nagyon gondolkondék szinte biztosan találnék nehezebbet is, de arra emlékszem, hogy kiskoromban nagyon nehézkesen ment. A lényeg, hogy a Castlevania Dracula X
annyira megízzasztott, hogy ha most tennék fel ugyanazt a kérdést, lehet mást válaszolnék. Tessék újra megkérdezni godach! :D
Castlevania Dracula X: (SNES)
Ahogy elkezdtem a játékot, úgy voltam vele, hogy egy élvezetes kis game lesz, (az is lett) és bár biztosan lesznek benne nehézségek, de különösebb "szenvedés" nélkül fogom végigvinni. Eleinte ment az ugribugri, az ellenségek lecsapkodása, aztán ahogy telt az idő, a játék egyre jobban babrált ki velem. Az ellenségek, amelyekből nincs hiány, szinte a pályák minden szegmensén megtalálhatóak, de többnyire ugyanazok az arcok, talán 9-10 csapatnyi van belőlük. Csontvázak, zombik...és harcos lovagokat, de repülő fejeket és denevéreket is találunk. Utóbbi kettő nagyon idegesítő tud lenni (!!!), mert általában mindig akkor bukkanak fel, és akkor jönnek felénk, amikor az ember a legkevésbbé számítana rájuk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ugrunk egyet, jön egy denevér és már is a szakadékban találhatjuk magunkat és kezdhetjük újra azt a részt. De tudok olyan példát is mondani, ahol a gonosztevők és a külső környezet is egyszerre ellenünk játszik (ügyesen megtervezték), hiszen amikor beszakad az út előttünk, és az irhánkat kéne mentenünk, pont akkor jelentkeznek be egy gyors közelharcra.
Ebben az esetben nagyon ügyesnek kell lennünk és gyorsan kell cselekednünk. Szóval az ilyen váratlan megoldásokból egyébként nincs hiány, mintha a játék ennek a szellemében lett volna megalkotva.
Összességében ehhez a játékhoz türelem és tiszta fej kell! Én egy nyugodt természetű emberke vagyok, de itt párszor felment bennem a pumpa, és a sok nekifutás csak egy újabb nekifutáshoz eredményezett. Bevallom, hogy ha nem tudom a játékot jó sokszor elmenteni, akkor nem vittem volna végig (egyhamar)! Majdnem 25 évnyi játéktapasztalat után elég klasszul és királyul játszottam( önirónia). Pontosan ezért, miután végig toltam a játékot, megnéztem egy netes videót, hogyan tolják mások...! Az egyik illető csak úgy lazán ugrálgatott át a pályákon, és még a főellenséggel is simán elbánt. Csak úgy ámultam és bámultam, hogy milyen ügyes volt az illető. Annyi mentségem azért van, hogy az illető végig használt extra fegyvereket, én meg nem. Ettől függetlenül csak néztem a videót, és kb a következő gondolatok fogalmazodtak meg bennem:
"Rengeteget szenvedtem, harcoltam és mentegettem, hogy nagy nehezen sikerüljön, ő meg szinte életveszteség nélkül csak úgy simán átvitte. Hogy lehet ez?" XD
Na ennyit a nehézségekről, és a kihívásokról. Véleményem szerint a játékról egyébként sok rosszat nem lehet mondani, de azért két dolog eléggé szembetűnő volt. Az egyik, hogy nagyon kevés volt a pálya, (de azok többnyire ötletesek és nehezek) a másik pedig, hogy a game nem volt valami hosszú, nagy odafigyeléssel kb egy óra alatt ki lehet játszani.(nekem több volt ez az időtartam). Szóval ez nem valami sok, de a játékban rejlő kihívások, azért kárpótolhatnak minket ezért.
A game hangulata nem sikerült valami barátságosra, de itt nem is kell a happy end hangulat, pont úgy jó ahogy van, elvégre nem véletlenül Dracula X a neve. A játékban gyűjthetünk életeket is, itt kétféle van: Az egyik ami az újrakezdések számát növeli,(szívecske) a másik pedig ami az adott életerőt növeli meg, (sültcsirke) persze csak akkor ha már amúgy is hiányzik belőle. Az életek mellett fegyvereket is gyűjthetünk. Az alap egy ostor, de még további 5-6 különböző fegyver megszerzésére is van lehetőségünk, de mindig csak egyet szerezhetzünk meg, és ebből adódóan is, csak egyet tudunk használni.
A teszt elején szó volt az ellenségekről, most pedig ejtenék néhány szót, a pályák végén ránk váró főellenségekről is. Képességük változó, vannak könnyebben és nehezebben kivégezhetőek is. Utóbbi esetében (is) célszerű minőségi fegyverrel megmérkőzni az adott ellenséggel és talán az is elmondható, hogy némelyiknél az egyik, és némelyiknél a másik fegyver jobban alkalmazható.
Zene:
A SNES játékok amúgy is híresek a jó muzsikákról, és jelentem, hogy a Dracula X esetében sem panaszkodhatunk. Íme:
Összegzés:
A játék minden szempontból megfelelt az akkori technológia (jelen esetben SNES) képességeinek. Aki szereti a retro játékokat, és vágyik egy kis kihívásra, annak csak ajánlani tudom!
8/10.
Köszönöm a figyelmet, további szép estét kívánok!
Természetesen mostantól több tesztet is írni fogok, többnyire retró gamekről!
A fegyverek meg nagyon hasznosak tudnak lenni játék közben is hogy az ellenfeleket kicselezd nem kell mindent a pálya végére tartogatni.
Rygar vagy Wonderboy teszt mikor lesz?
Am a játék tetszetős, az eredetivel (ugye ez egy remake, javíts ki ha tévedek) játszottam emun. Bár nekem a PoP jobban bejött :P
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.