SQUALL LEONHART

(Final Fantasy VIII.)

Ha egy játékban valamiért nem szívleljük egyik-másik mellékszereplőt, a megoldás egyszerű: kerüljük a vele történő interakciók minden formáját, továbbnyomjuk a szövegelését, kihagyjuk a csapatból, mást választunk, hülye nevet adunk neki - esetleg lelőjük/leütjük/felrobbantjuk/elgázoljuk, majd jókat röhögünk a szerencsétlenen, miközben a képernyőre diszkréten beúszik a "Mission Failed" felirat...netán írhatunk blogbejegyzéseket is az ilyesféle negatív érzéseinkről, de ezt csak a legelvetemültebbeknek javasolnám...;)

Egy mellékszereplő vagy NPC tehát többnyire nem akadály, ha kifejezésre óhajtanánk juttatni a vele kapcsolatos ellenérzéseinket. Na de mi van akkor, ha unszimpátiánk tárgya nevezetesen a főszereplő, akit nem tudunk elkerülni, aki nem maradhat le a bevetésekről, akinek szadizásával csak a saját dolgunkat nehezítenénk meg, s kinek halála a játék végét jelentené (bár a hülye név esetleg még nála is szóba jöhet)?

A japán RPG-k és római számok rajongóinak nagy kedvencét, a Final Fantasy sorozatot talán azoknak sem kell különösebben bemutatni, akik életükben nem játszottak még videojátékokkal (nekik ezúton is üzenem: sosem késő elkezdeni!). A vaskos Gaming-kódexet egészen az Y2K pánik emlékezetes évéig, 1999-ig lapozzuk vissza: John Tanner az ezredik elhagyott dísztárcsa után végre megkapta hivatásos gengszter-sofőr jogsiját, Jill Valentine újabb levadászott zombikkal bővíthette az addig sem éppen szerény killstreak-jét a Nemesisben, éktelen nyikorgással megnyíltak Silent Hill nem túl bizalomgerjesztő kapui, landolt az Ace Combat harmadik része, bemutatkozott az első 3D-s Castlevania, a Gran Turismo is kettesbe kapcsolt miközben a játéktermek a vadiúj Crazy Taxi-tól és Tekken Tag-tól voltak hangosak...komolyan, könny szökik az ember szemébe...ja, és nem mellékesen ebben az évben kerülhetett a nagyközönség mohó kezei közé a Final Fantasy nyolcadik felvonása, nem kevesebb, mint 4 csurig töltött lemezen (tisztára, mint egy ABBA válogatás!).

Squall Leonhart. A név, amellyel minél többször futok össze, annál inkább erősíti bennem a gyanút, hogy a Squaresoft (manapság Square Enix) kreatív stábja egy Borók Jutka-féle Angol kisszótár véletlenszerű felütésével találja ki a karakterek neveit (nosza, ezt én is kipróbáltam: "Odor Earmuffs" - nem is rossz. Lehetne mondjuk egy cakkolt fülű török bérgyilkos a FFXX-ben...). Ez persze csak vicc: részemről minden tisztelet ezeké a zseniális japán művészeké. Bizony, művészek, merthogy a FFVIII nem kevesebb, mint egy felejthetetlen, monumentális művészi alkotás, egy igazi remekmű. Kisebb hibákkal persze, mert ugyebár semmi sem lehet tökéletes...

Squall karaktere alapjában véve teljesen rendben volna. Nem a tipikus, páncélos becsületlovag a fehér chocobo-n, de pont ettől egyedi arc. Kerüli a rivaldafényt, magának való, nem szeret társalogni - amolyan igazi "cool" srác. Hogy akkor mégis miért róla pötyögök itt ahelyett, hogy a pofátlanul csaló Kártya Kiránynőt, a gonosz és pökhendi Seifer-t vagy a játék valamelyik über-szívatós főellenségét állítanám az episztoláris sortűz elé? A válasz érdekes módon pont alanyunk imént említett tulajdonságaiból ered. Merthogy Squall cool srác. Olykor túlságosan is...

A fiatal Seed tanonc az átlag ember szemével nézve (is) egy igazi mázlista: az FF világ egyik legkirályabb akadémiáján tanulhat - ingyen és bérmentve, csodálatos varázserő birtokosa, hűséges haverok és klassz csajok veszik körül, menő cuccai vannak, a média nem bombázza agymosó realitykkel és adóznia sem kell. Más szóval a világon semmi gondja sincs, mégis Squall - amúgy karakteres - hűvössége gyakran túlmegy azon a határon, ami még az erő menő oldalán tartaná, s egy komplett, címeres tahó lesz belőle, aki hobbit űz abból, hogy játssza a sértődött, világfájdalomban vergődő emós kisgyereket és mindenkit leszól maga körül, beleértve barátait és segítőit is. Ez nagyon nincs jól, öregem! Számomra különösen irritáló, amit Quistis-sel, a felé igencsak gyengéd érzéseket tápláló (mondom én, hogy egy mázlista a rohadék!!!) csinos és fiatal tanárnőjével művel: a legkisebb tiszteletet sem mutatja mentora irányába, nyeglén társalog vele (már ha éppen hajlandó egyáltalán reagálni a nő szavaira...), vetíti neki az arrogáns, elérhetetlen, kőszívű rosszfiú képét, majd mikor a nő végül előjön az érzéseivel, olyan kőkorszaki módon koptatja le a szerencsétlen csajt (aki egyébként nem sokkal korábban mentette meg az életét, ki tudja már, hanyadszor...), hogy kedvem lett volna bemászni a képernyőbe és tarkón vágni egy méretes ultima-kővel a parasztját! Grrrrrrrrrrr!!! És ezzel az alakkal kell még játékórák százait eltölteni, bámulni, ahogy rohangál a rengetegben, asszisztálni a hőssé válásában, közben vigyázni rá, nehogy baja essen és persze hozzásegíteni a végső győzelemhez...na meg a cserfes és elkényeztetett Rinoa karjaiba terelgetni, merthogy Mr. Kőszív furcsa módon szinte azonnal érzelmes és gáláns gentlemanná változik, amint a lány közelébe kerül...hmm...

Lehet persze azzal magyarázni a dolgot - és ismerve a Square kreátorainak stílusát, talán nem is tévednénk nagyot - hogy ezzel a "bipoláris" habitussal csak még inkább előtérbe akarták helyezni a karakter jellemének változását a történet során, ahogy a durcás, begubózott hernyóból végül igazi hősszerelmes, gunblade-t lóbáló pillangó válik. Csakhogy addigra már késő. Ha egyszer már elástad magad, sosem fogod tudni lemosni magadról az összes sarat!

Mindezek ellenére Squall azért nincs egy súlycsoportban a korábbi (és remélhetőleg majd későbbi) írásaimban szereplő figurákkal. Megmaradt bennem a tüske, de azért túlzás lenne azt állítanom, hogy utálom őt. Inkább csak csalódtam.

A halkszavú, háttérbe húzódó és egészséges távolságtartó viselkedés megítélése szubjektív dolog. Számomra rokonszenves tulajdonságok. Viszont ha mindez kontrollt vesztve átcsusszan az arrogancia szembe jövő sávjába és lenéző, erőltetett, megjátszott hűvösségbe csap át, abból az én KRESZ-em alapján bizony csúnya ütközés lesz. Egy játékban a főszereplő, az irányított karakter tulajdonképpen minket, a játékost képviseli a képernyőn - márpedig ez a fajta képviselet nálam minimum kérdőjeles.

"Ne is törődjön vele, Miss Trepe! Meghívhatom egy hot dog-ra?"