Elevator Quiz Show (Silent Hill 2.)

Miután Harry "Have You Seen My Daughter?" Mason városnéző kalandját váratlanul meginterrumpálta néhány azonosítatlan repülő tárgyban utazó utazó, a "második csapás" főszereplője, James Sunderland sem úszta meg az előző bejegyzésben és játékban megismert (csésze)aljas végkifejletet. Volt azonban ebben a részben egy, még távol-keleti szemmel nézve is eszelősen ordító baromság, ami jócskán túltett az E.T.-meetingen: a legendás "DOG" ending.
Oldalakon keresztül részletezhetném a teljes kórképet, de azt hiszem jobb, ha inkább nem írok róla semmit. Ezt látni és hallani kell. Ajánlom tehát mindenkinek a saját szemmel és füllel történő lecsekkolást - de készüljetek, mert utána valószínűleg soha többé nem néztek ugyanúgy a videojátékokra...és lehet, másra sem.

...a gyanútlan gamer csak néz, hogy vajon mit vétett a világ. Odaát még mindig ennyire ki vannak bukva Hiroshima miatt? Persze érthető...
Ez a monumentális, keleti agyfröccsenet önmagában elvinne egy egész GK blogot, nem vitás.

Viszont...!

Valamiért számomra a Silent Hill 2. egy másik jelenete vált talán még ennél is emlékezetesebbé - annál is inkább, mert ez nem egy befejezés-videó, hanem a játékmenet szerves, ha nem is teljesen interaktív része.
Az alapszituáció: A Brookhaven kórház sötét és rémisztő folyosóin kódorogsz az elhunyt nejedre "kísértetiesen" hasonlító nőegyed és élőholt ex-egészségügyi alkalmazottak társaságában. Az egykor talán szebb napokat is látott intézmény jelen formájában leginkább egy King-Kubrick koprodukcióban meg(rém)álmodott elmegyógyintézetre hajaz. Az audiovizuális horror ezen szintjét megélve nem kell gyenge idegzetűnek lenni ahhoz, hogy az agyad félelemközpontja vadul elkezdjen matatni a biztosíték körül.
Csend van. Túl nagy csend. Ez Silent Hill városában többnyire rosszat jelent (mi jelenthet egyáltalán jót errefelé...???), de a folyosó szerencsére elhagyatott. Csak a lépteitek kopogása visszhangzik az ürességben. Kicsit lazul az ujjad a ravaszon, egy pillanatra enyhül a feszültség. Még a képernyő előtt is megengedsz magadnak egy kósza gondolatot: az jár a fejedben, vajon a valóságban meddig bírnád ki egy ilyen helyen, mielőtt végképp bekattannál és a szádba vennéd a pisztolycsövet...

Liftajtó. Az jó. Oda legalábbis nem férhet be túl sok szörnyszülött (gondolod te...), ráadásul a hívógomb is reagál - ez igazi unikum Silent Hill-ben!
Beléptek hát az ekkorra már majdnem otthonosnak ható, lepukkant felvonóba, s az újabb gombnyomás után a szerkezet komótosan megindul felfelé...vagy éppen lefelé. Itt még ebben sem lehetsz biztos.
Innentől kezdve sok mindenre számíthatsz: támadás fentről, támadás lentről, Droopy kutya szellemének megjelenése...de ami itt történik, arra semmiképpen sem!

Tiszta szerencse, hogy kórházban vagyunk (még ha olyan is, amilyen...), mert ez BETEG! Méghozzá súlyos.


Playground fun (Resident Evil 6.)

A félelem és rettegés percei után most következzen valami könnyedebb.

A korábbiakhoz képest talán kevésbé tömény WTF-kategória, de azért mindenképpen érdekes és érdemes látni, ahogy hivatásos zombibuster hőseinkből egy globális bioterror-apokalipszis küszöbén sem habozik előtörni a gyermeki én.



(Ha valamiért nem indulna a vidi, klikk ide: RE6 - Playground fun)


Az orrod alá dörgölő kispofa (Spy Hunter)

Előre is szíves elnézését kérem az összes büszke Trabi tulajnak, gyűjtőnek vagy szimpla csodálónak, mert ezen bekezdésemmel alighanem a lelkükbe fogok taposni, de részemről kevés megalázóbb helyzetet tudnék elképzelni egy ötcsillagos hiperszuperügynök számára, mint ha a keletnémet automobilwerke eme négyütemű csodájának volánja mögé kényszerítik - különösen ha egy csúcskategóriás G-6155 Interceptor "kém-nyeztető", memóriahabos, fűtött vezetőüléséből kénytelen áthuppanni a veterán lélekvesztőbe.
Hiszitek vagy sem (aki játszott már vele, annak valamivel könnyebb a döntés): A Spy Hunter kormánybűvész Bond wannabe-jének pontosan ezt a szerepet szánták a German Blitz (ha-ha...) fedőnevű küldetés első felében!
My name is F. WTF.

Mintha Michael Knight a Trans Am helyett egy Flintstone-mobillal vagy egy beszélő KR200-as Messerschmitt-el indult volna bűnözőket és hosszú combú csajokat hajkurászni!
Gyanítom, egyikben sem lett volna túl sikeres...



Tehát, a munkásosztály Porsche-jával, egy tündéri, ezüstszínű (a klasszikus "Stuttgart Silber" árnyalat, ha nem tévedek) Trabanttal kellene kislisszannunk a gaz terroristák méretes raktárépületéből. A gigászi feladatra nem egészen egyetlen perc és az NDK gépjárműiparának összes korabeli rafinériája áll csupán a rendelkezésünkre - ez idő alatt szükségeltetik zöld ágra vergődnünk a kis pöfögő ózonpusztító kezelésével és megtalálni a helyes utat a konténerek és dobozok labirintusában.
Nos nem tudom, ki találta ki, hogy "Trabanton szállni élvezet", de az illető tuti egy percet sem játszott a Spy Hunterrel! Noha a videóban jól látható, hogy a játékban egy alaposan felgyúrt változathoz van szerencsénk (bitang gyorsulással és a General Lee-t is megszégyenítő ugratásokkal - elvégre mégiscsak egy spy-fictionben és nem a "Kisváros" forgatásán vagyunk!), a kormánymű meglehetősen "ingatag", különösen az Interceptor ultra-reszponzív kezelésével összehasonlítva. Ebből következik, hogy egy átlag játékos az első öt próbálkozást a tanulóvezetői rutinozás során bukja el, a következő ötöt pedig valószínűleg az útvonal kiismerése közben - de így is megéri! Nem sok videojáték kedveskedik ily' módon a márka megszállottjainak. Konzolon ezen kivétellel pl. tudtommal egy sem.



Mission WTF Completed!