Nothing

Nothing

WTF moments in games - P4.

Link másolása
A szoba legkiakasztóbb szobája? Vásári céllövölde a Véres Láncfűrész fasor kellős közepén? Nostradamus, mint Taito-alkalmazott? WTF??? Pontosan!




Szoba kiáltással (Silent Hill 4. The Room)


A szoba. Jaja. Csak így egyszerűen.
De vigyázz! Ha nem virítana ott a baljós Silent Hill brandname, akár egy vicces kis Sims-kiegészítőnek is gondolhatnád a dolgot, hanem - no spoiler alert - ez valójában gumiszoba, sőt, pánikszoba!

Természetesen lehet vitatkozni, de srácok, én állítom: A ködös sorozat negyedik - eredetileg még csak nem is Silent Hill-nek tervezett - része mind közül a legnyomasztóbb, legelvontabb, legdepresszívebb. A Team Silent is érezhetően sokkal komolyabbra vették a figurát (pl. "hivatalosan" UFO ending sincs benne), jóval kevesebb a poén, s a WTF-tartalom is leginkább az abszolút pszicho-horror durvulásban merül ki. Paranormális szellemjelenségek egész sora a nappalidban, emberi bőr, mint tapéta, pokolba vezető átjáró a fürdőszoba falán, különös "vendégek" az ajtód előtt, lesipuskás tolószékek, kószálás fejtetőre állt világokban és a sorozat történetének legbetegebb figurái...hogy csak egy párat említsek az ínyenc agybaj-szelet összetevői közül.



Nem egyszerű tehát a dolga annak, aki meg akarja találni a Room WTF non plus ultra-ját, de azt hiszem, nekem sikerült.
A szobán belül is van ugyanis egy szoba (a kórházban...hol máshol?), amelybe megbántam, hogy valaha is benyitottam...



Nincs itt semmi felvehető, használható tárgy, cseles rejtvény, elfajzott fajzat vagy bármilyen fenyegető veszély, fizikailag ártalmas dolog - és mégis...
Főhősünk csinos kísérőjét (aki érthető módon szintén rendesen leakad a dolog láttán, ha netán magunkkal vinnénk oda) ILYEN formában látni...OTT, AKKOR ÉS AHOGY!
Csak elsőre ijesztő, aztán rájössz, hogy nem árthat neked. Egyszerűen CSAK ÚGY OTT VAN - de talán ez benne a legfeldogozhatatlanabb. Mi ez? Mit jelent? Miért? MIÉRT???
Kérdések, amelyek szinte minden sarkon előjönnek egy Silent Hill-ben - ennyi végigjátszott rész után már én is bőven hozzászokhattam volna.
Ez mégis más. Nagyon más. Számomra legalábbis.
Mások talán már első alkalommal is csak jót röhögtek rajta vagy egyszerűen kisétáltak - én máig nem tudom kiverni a fejemből ezt a helyet, ezt a képet - ezt az egészet.


Shooting range (Resident Evil 4.)

A homo sapiens sok mindenre ráeszmélt az idők folyamán:
A tűz meleget ad, az emberi koponya és a kőbunkó találkozása rendszerint fix kettes meccs, a Hold - bármennyire is szeretnénk - nem sajtból van...
...zombikra lövöldözni pedig kétségtelenül mókás elfoglaltság!

Utóbbi meglátással maximum maguk az élőholtak szállnának vitába, de ugyebár szétmállott agyú egyéneknek csak a politikában lehet szavuk...

Leon Scott Kennedy (jó esetben csak átvitt értelemben vett) mennybemenetele, A Resident Evil pompázatosra sikerült negyedik felvonása a megszámlálhatatlan innováció dacára egyetlen dologban nem tudott és valószínűleg nem is akart megújulni: továbbra is zombikat (illetve hivatalosan fogalmazva "parazita által megszállott" manusokat és womanusokat) kellett benne irtani.
Hogy akkor mi végre a WTF az egészben?



Addig ugyebár minden rendben, amíg a "zombik" 3D-ben csoszognak, másznak, futnak felénk vérben forgó szemekkel, esetleg valamilyen alkalmi offenzív segédeszközt lóbálva.
Már egy 5-6 éves gyerek sem akad le ezen, mi meg, veterán gamerek, jószerivel oxigén helyett is élőholtak leheletén élünk.
Na de képzeljük csak el azt a szituációt, amikor ebben a totális, nyomasztó horrorban, a halál semmihez sem hasonlítható, dögletes bűzében rothadozó, lepukkant hispán falvakban, sötét erdőkben és barlangokban, a szekták által uralt vészjósló külsejű-belsejű templomokban és kastélyokban nem "hús-vér" emberek, hanem földbe vájt síneken nyikorogva csúszkáló, oldalazó, oda-vissza cikázó papírmasé figurák lakoznak!
A következő bekezdésig adok időt, hogy emésztgessétek a gondolatot. =)

Szóval...hogy tovább fokozzam: ott állsz a semmi kellős közepén, ahol mindenki a beleid kiontására esküdött fel, hátadban a vinyákolásával és sérülékenységével csak tovább stresszelő Ashley-vel. Minden sarok és ajtónyitás egy újabb szívroham, sosem tudhatod, mikor és honnan bukkan elő egy szikrázó dinamitrudat szorongató, agymosott földműves, egy láthatatlan, csorgó nyálú, kétfejű mutáns, egy három emelet magas, vérszomjas szörnyeteg vagy egy "tökéletesen" időzített, halálbiztos QTE.
És akkor, ebben a csurig fokozott idegállapotban, teljesen gyanútlanul benyitsz egy ajtón, ami egyenesen egy vidéki búcsú céllövöldéjébe vezet...



Annyira egyszerű lenne túltenni magam mindezen, ha valami végigjátszás után megnyitható, poénos kis minigame-ként került volna a játékba - de így, hogy a sztori kellős közepén kell belebotlanunk, 2 milliméternyi energiával, sötétséghez szokott szemekkel, nyakig a rettegésbe merülve...nos, ez egy orv, "suttyomban" támadás volt a Capcom részéről.

Az én részemről pedig egy bíborkoszorús WTF, stranger!


KIMI (Bubble Bobble)


Ha ezt olvasod, akkor nagy valószínűséggel Te is második otthonodként tartod számon a videojátékok inspiráló, érzelmeket keltő, egyszerre felpörgető és kikapcsoló világát. Nekünk, kik életük jelentős részét ebben a digitális környezetben töltjük érdekes, s kissé talán lehangoló is belegondolni abba, hogy ez a színes, szerteágazó univerzum valójában rideg, élettelen technológiára épül.
Van ennek persze pozitív oldala is: mint minden technológiának, ennek a fejlődése is valószínűleg addig folytatódik majd, amíg maga az emberiség kitart, s mint minden technológia, időnként a gaming-világ is akarva-akaratlanul a jövőbe lát, megelőzi korát.
Ez néha meglepő, elgondolkodtató...néha pedig totális WTF!

1986-ot írunk. A japán Taito cég - melynek ez az évszám jelenti üzleti függetlenségének végét - lelkes játéktervezői és programozói összedugják a fejüket, hogy kiötöljék, hogyan vehetnék be a játéktermeket egy újszerű produktummal. A koncepció alapja egy egyszerű, mégis ötletes, élvezetes játékötlet volt, amelynek színpompás, kawaii stílusa és két játékosra tervezett játékmenete kiterjesztheti az addig kizárólag fiatal fiúkra, férfiakra korlátozódó közönség halmazát a női nem, illetve a párok irányába.
S lőn Bubble Bobble!



A két pehelysúlyú "bubiszaurusz" kalandja szempillantás alatt az árkádok (s hamarosan az otthoni gépek tulajainak) kedvencévé vált, így a cég a bakancslista összes tételét kipipálhatta, sőt, egy újabb unikumot is fel tudott mutatni az akkori pénzbedobós játékok szférájában:
Az addig egy érmével/zsetonnal átlag 3-4 perces játékidőt nyújtó programokkal szemben a Bubble Bobble kereken 100, szó szerint vehető szintjével és enyhén emelkedő nehézségi görbéjével egy egyszeri (vagy mai, divatos kifejezéssel élve "casual") játékos is akár negyed óráig el tudott szöszmötölni, miközben nagykanállal falhatta a sikerélményt. Persze itt is megvolt a trükk: a játékosbarátnak mondható kezdést követően a negyvenes-ötvenes "kilométerkő" környékén ugyanis alaposan bekeményít a BB, s mire a játékos(ok) idáig eljut(nak), az adrenalin és a lelkesedés brikettjei már fehéren izzóra fűtötték az egyik legősibb gamer ösztönt:

"Bármibe kerül is, de nem lehet game over!"

Innentől már mindenki kitalálhatja a nem túlzottan pénztárcakímélő folytatást...:)

De visszatérve a fő témánkhoz: a jövőbelátást említettem - és bizony jó okkal.
A nagy kaland 100 pályája között ugyanis - ha volt elég zsetonunk - fellelhettünk két szintet (méghozzá rögtön egymás után!), amelyek egy bizonyos érdeklődési kör közelében sátrazó egyének számára félreérthetetlen üzenetet tartalmaztak - méghozzá egyenesen a jövőből!



85. pálya. Semmi extra: egy hatalmas KIMI felirat teli szívecskékkel. Cuki - mint nagyjából minden ebben a játékban.
Azonban jóhiszeműen most feltételezzük, elég jók vagyunk ahhoz, hogy túljussunk ezen a szinten is - és akkor jön a következő, 86. szint, a pont az i-re, a kulcs a zárhoz, a penészes banánhéj Mr. Fusion adagolójába, amelyen nem mást, mint egy meglehetősen minimalista kidolgozású (még mindig 86-ot írunk, nem elfelejteni!), de egy kisgyerek számára is azonnal felismerhető, felülnézetből ábrázolt VERSENYAUTÓT - méghozzá egy erősen Forma 1-esre emlékeztetőt! - formáz meg a platform.
Ismét hangsúlyoznám: két "szomszédos" pályáról van szó!



Azoknak, akik szeretik, követik az autóversenyeket és különösen a Forma 1. rajongóinak innentől nem kell magyarázni - de a többiek kedvéért azért természetesen megteszem:

Az 1986-os Bubble Bobble készítői - akarták vagy sem - a jelenkor legnépszerűbb Forma 1-es versenyzőjére, Kimi Matias "Iceman" Räikkönenre utaltak, méghozzá nem kevesebb, mint 15 évvel azelőtt, hogy a finn pilóta felbukkant volna a Formula 1.-ben!



Tessék csak belegondolni: Räikkönen 1979-es születésű, vagyis egy kis alapszintű számtani kalkuláció rögtön rávilágít, hogy a játék készítésének idején a 7. életéve környékén járt, de versenyezni (gokartozni) csak 9 évesen kezdett el, 1988-ban!

A japán srácok persze magyarázhatják, ahogy akarják. Nekem aztán mondhatják, hogy a KIMI a játék zeneszerzőjére, Tadashi Kimijima-ra utal, míg a versenyautó a cég nem sokkal korábban megjelent arcade versenyjátékát, a Super Deadheat-et promotálja (ezért is a szint tetején díszelgő DEADHEAT felirat).
De ilyen véletlenek - "great scott!" - egyszerűen nem léteznek!



WTF, Taito???

6.
6.
Nothing
#5: Thankies! :D
Igazából a programozóké az érdem a sok WTF-ért. ;)
5.
5.
Yanez
Nekem eddig ez a kedvencem ebből a sorozatodból! :) A Rezi4, SH4 és a KIMI - zseniális válogatás! Mindössze egy dolgot fűzhetek hozzá: szuper!
4.
4.
Nothing
#2: Köszönöm! Örülök, hogy tetszik!
Nálam nem prob, végül is nem hsz-áradatért írogatok. Ha valaki olvassa, az nekem bőven elég. :)
3.
3.
Nothing
#1: Köszi!
Irány a YouTube! Ezt látnom kell! :D
2.
2.
godach
Szerintem is nagyszerű blogok. Személy szerint, nagyon sajnálom, hogy kevés hsz íródik a blogok alatt, viszont amikor én is megfogalmazom, mit szeretnék mondani, mindig delete a vége.
Egyszerűen, olyan jól sikerül, hogy kár teleszemetelni ;)
1.
1.
Caleon
Jó kis válogatás. :-)
Ennek kapcsán visszaolvastam a régebbi bejegyzéseidet is, gratula. A kutyás ending sokkoló volt. :-D

Nekem egy FIFA 16 bug jut eszembe, amit youtube-on láttam. Egy játékost felrúgnak a 16-oson belül, és egy fizikai bug miatt a felrúgott játékos kirepül a stadionból (szó szerint, vagy 50 métert repült aztán eltűnt).
A felrúgásért kiosztott a bíró egy sárgát, valaki be is kommentelte: spori, sárgát EZÉRT?!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...