Bevallom őszintén, nekem anno kimaradt az eredeti. Gyerekként rajtam is átsöpört a Duke Nukem 3D láz, de az egy évvel később megjelent Shadow Warrior kimaradt az életemből a közelmúltig.
Még szeptemberben lett ingyenesen elérhető Steam-en a Shadow Warrior Classic (DosBox emulátorral egybe épített verzió), anno fel is raktam, de gyorsan meg is szabadultam tőle, mivel egy béna Duke Nukem-nek tűnt amiben kardozni kell.
El is felejtkeztem a dologról, néhány hete viszont az új verzió gog-os trailere... Nos nézzétek meg ti is:
Hát igen...
Tűkön ülve vártam a napot, hogy Steam-en leakciózzák, és ez múlt héten meg is történt, kemény 1400ft-ért szereztem be a játékot.
De előtte még megvettem Bundle-ben a készítők előző játékát a Hard Reset-et. Apró érdekesség, hogy ahhoz ingyen adtak egy sztori dlc-t ami 3 pályával (~másfél órával) egészíti ki a játékot. Ha végigvittem lehet arról is írok egy rövid szösszenetet, de most vissza az Árnyékharcoshoz.
Az utóbbi években szokatlan módon a játék egy az egyben visszaadta azt amit a trailer alapján elvártam tőle. Sőt.
Legtöbb helyen a sztoriját eléggé lehúzták, ami számomra elég érthetetlen volt. Köröket ver a legtöbb mai fps sztorivezetésére, pl. én folyamatosan azt vártam mikor derül már végre ki egy újabb részlet démon 'barátunk' múltjából.
A történet egyszerűen indul: el kell vinnünk egy kardot mesterünknek, Orochi Zilla-nak. Aztán kiderül, hogy az a kard nem egy, hanem három, ráadásúl az az egyetlen dolog ami el tud pusztítani egy démon nagyurat... Ebből kitalálható, hogy a játék a 3 katana megszerzéséről szól és azok egyetlen fegyverben való egyesítéséről. Amikor ez megtörténik... Az fenomenális élmény. Egyetlen játék sem adta még ennyire vissza azt az érzést, amikor kimaxolod végre a karaktered és rászabadulsz az ellenségre. Azok akikkel a játék elején élet-halál harcot vívtál egyetlen suhintástól szakadnak darabokra, ráadásúl tucatjával... Ezt egyetlen videó sem tudja visszaadni, élőben kell tapasztalni.
A játékban vannak elvarratlan szálak, így eléggé valószínűsíthető egy Sztori DLC kiadása (remélhetőleg az előző játékukhoz hasonlóan ingyenesen).
De most jöjjenek a fránya technikai részletek:
Grafikailag a játék kb. a CoD szintjén van. Nem hiper-szuper next-gen, de legalább viszonylag gyors. Ráadásúl egy 25 dolláros/eurós játéknál ez messze nem annyira gáz, mint egy 60 (+újabb 60 DLC-kre) pénzbe kerülőnél...
Hangok terén viszont zseniálísat alkottak, a kard suhogása, fegyverek kerepelése, démonok hörgése... Minden a helyén van. Special Edition-hoz jár a játék soundtrack-je, de ha valakit érdekel Youtube-on is megtalálja.
Játékmenet: Ez a játék egyértelműen azoknak készült akik eddig a Duke Nukem, Serious Sam vonalon mozogtak. Nekik felejthetetlen élmény lesz. Másoknak nem tudom mennyire fog bejönni, ugyanis én a második csapathoz tartozok. Ami számomra hatalmas meglepetés volt az a közelharc megvalósítása. Ugyanis én utálom a közelharcot. Utáltam a Serious Sam 3 kalapácsos részeit, de pl. a Jedi Knight-okban is csak végszükség esetén rántottam fénykardot. Itt viszont a kardjáték remekül van kivitelezve, második végigjátszásnál már csak akkor nyultam lőfegyverhez ha nagyobb dögöket kellett kerülgetni, vagy olyan helyről lőttek rám ahol nem tudtam lecsapni a fejüket egy jól irányzott vágással.
Első végigjátszás után megnyilik az Ex mód, ebben átvihetjük a játékvégi karakterünket egy új játékba, így pl. a hozzám hasonló b******k is végig tudják vinni Hard-on, mivel a Nobitsura Kage darabjain kivül minden megmarad.
Fejlődés: ez is egy érdekes pontja a játéknak, ugyanis 3 féle fejlődési út van:
Harcok közben és rejtett vértárolók kifosztásával Karma-t gyüjthetünk, ebból fejleszthetjük harci képességeinket. Ebből egyértelműen a körbe ütés - spec. támadás közben gyógyulás a leghasznosabb.
Kristályok gyüjtésével fejleszthetjük a "varázslatainkat", ebből az egyetlen hasznos a gyógyítás, mivel használatuk közben nem lehet a speciális kard képességeket használni, így hiába sérülünk kevesebbet, ha az általunk kiosztott sebzés is töredéke annak amit elérhetnénk...
Pénzeket felvéve lehetőség van a lőfegyverek fejlesztésére, ezek között sincs igazi egyensúly, pl. lángszóró fejlesztése szimpla pénzkidobás.
A gyenge pont: Sajnos ezt a címet a Boss fight-ok érdemlik ki. Egyértelműen a játék leggyengébb pontjai, mindig ugyanaz a "móka": lődd a világító páncélrészeket, majd lődd a felnyíló páncél alatti világító kristályt... Emiatt a lőfegyverek közül is csak azokat érdemes fejleszteni amik messzire, viszonylag pontosan, masszív sebzést tudnak kiosztani (géppisztoly, rakétavető), mivel a többi értelmetlen a közelharci kombók brutális sebzése miatt.
Pontozni nem fogok, mert szerintem nettó hülyeség, de zárásként egy rövid vélemény: Qva jó!
Lehet, hogy majd teszek vele egy próbát, mert az eredeti nekem is kimaradt. Akkor még az FPS nekem kimerült a Doom-ban, meg amúgy is akkoriban még javában a 2D játékokért voltam odáig.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.