Ami a bejegyzés címe az a 2-ben hangzik  el, de mivel arra is szeretnék kitérni, így helytálló. :-)

Bioshock...a kedvenc fps-em...(jéé létezik más fps is a cod-on kívül :O na jó, nem akarok senkinek a kis lelkébe gázolni, meg egyébként én is elvok a coddal, csak ezt nem tudtam kihagyni. Manapság ha mgnézek vmilyen toplistet mindig az van az élen. Jó meg minden, de sztem túl nagy figyelmet szentelnek neki.)
Először is a hangulat amit áraszt...borzasztó, nyomasztó, hátborzongató és ZSENIÁLIS. Annak ellenére éri el, hogy az ember féljen a következő jobbra fordulástól, hogy nem a sötétség eszközével él, hisz elég színes Rapture világa. Engem például az 50-es évek zenéi és a morbid, groteszk történések és szabdalók* kombinációja talált el leginkább. Isteni párosítás és egyedi! Az egyedi jelző az egész játékra ráhúzható, mert minden különleges benne. A már említett atmoszférától kezdve maga  történet, a szereplők és a képességek...és ez itt a következő kulcsszó. Ez az, amiért a leginkább megszerettem. Imádom, hogy a jól megszokott tunningolható fegyverek mellé képességeket is kapunk és használhatunk. Nálam ez azért is nagyon nagy pirospont, sőr már inkább csillag, mert imádom a szuperhősöket (kivéve Batman-t, mert ő csak egy gazdag pöcs, nem is igazi szuperhős). Amit talán a legtöbbször használtam a plasmidok közül (mert ugye a játékban így hivják ezeket az injekcioval beadható képességeket) az égetés és az elektromosság. Azokat szoktam leginkább felfejleszteni, de azért még kedvenceim közé tartozik a Big Daddy szelidítő, amivel magunk mellé állíthatjuk egy időre a közelben tartózkodó Big Daddy-t, ami ha sok ellenséggel találjuk szembe magunkat, akkor nagyon jól jöhet, és a Felbőszítő, amikor a szabdalók egymás kezdik el irtani. A fegyvereket illetően a legjobb barátom a jó öreg shotgun, ezt általában amilyen hamar csak lehet széttunningolom, illetve a rakétavető.

*szabdalók: többféle van, van amelyik erősebb, van amelyik gyengébb,  hajdanán emberek voltak, csak megkattantak a sok plasmidtol amiket magukba nyomtak és kikisérleteztek

RESCUE or HARVEST

Igen, ez jó kérdés, hogy a little sistereket végülis menteni vagy feláldozni érdemesebb-e. Az én verzióm szerint menteni, úgyanis megtérül később ajándék és Ádám* formájában, és ha az összeset megmented akivel találkozol, akkor a végén a "jó végződést" kapod meg. Ha általában mented őket de egyet-egyet feláldozol, akkor a közepeset, és ha sorra áldoztad őket a "rossz végződést". Őszintén szólva nem játszottam még végig mindhárom verziót, de én ált menteni szoktam őket.

*Ádám: olyan mint a sima a pénz, csak ezeken lehet plasmidokat venni. Éva: ez olyan mint, ha életet vennél fel, csak nem az életcsíkot tölti, hanem a plasmidcsíkot.

Iszonyatosan élvezetes, fantáziadús játék, és ami még nekem nagyon tetszett benne, hogy nem könnyű ugyan elbánni az ellenfelekkel, mégsem az a tipusu játék, aminek egy pályája elött ülsz 1 napig, és már 6x a földhöz vágtad a joystickot, mert vagy vmi bagatel ügyességi hülyeség nem akar sikerülni, vagy mert az egyik boss olyan nehéz, hogy némi időre elakaszt a játékban.

Bioshock 2

A második rész már igencsak vitatott játék lett. Sokan mondják, hogy hiányzik belőle az az atmoszféra, ami az elsőben jelen van. Nos mivel annyian mondták, hogy nem olyan jó, kicsit elvették a a kedvem, de az első résszel szembeni repsketből úgy döntöttem, hogy végigjátszom, és majd én eldöntöm, hogy sztem jó vagy rossz.
Ugye itt már 'Delta'-val, az első big daddyvel kell járkálni. Az első észrevételem, egy elég nagy (szerintem) igazságtalanság, mégpedig, hogy mikor nekem kell big daddyket nyírnom, azért nem olyan egyszerű, mint pl egy szabdalót, hisz masszívabbak, nagyobbak, és ha rádindulnak nehéz előlük kitérni. Ezzel szemben engem, mint big daddyt a leghitványabb szabdaló is sokkal egyszerűbben kinyír. Mondhatni rohadtul nem érződik, hogy éppen most én is egy ilyen nagy állat bőrében járkálok. Na de mindegy, később már leküzdöttem ezt, csak elsőre azért csalódtam emiatt kicsit.
Egyébként maga a játék tetszett, és sztem jelen van az a bizonyos hangulat, amit az elősnél megteremtettek. Itt is jelenvannak a little sisterek, akiket már adobtálni is lehet! No ez csak annyit tesz, hogy egy dbig a nyakadban viszed, és egy ezüst szál segítségével elvezet ahhoz a hullához, akiből épp kitudja/akarja szívni az Ádámot.(Ekkor hangzik el a címadó mondat is). Egy little sisterrwel 3 ilyen hullát lehet megcsapolni, aztán be kell tenni őket a kis járataikba a falon. Ami itt nem tetszett, az az, hogy akárhányszor neki áll leszívni egy hullát a kislány, beindulnak a szabdalók, vagy a 2ben újdonságnak számító big sisterek, ill van még 1-2 új teremtmény, és nekem és a little sisternek esnek, és pórbálnak megakadályozni. Nekem, mint big daddynek meg meg kell védenem a kiscsajt, meg magamat is. Na ez 1x,2x sőt még 3x is poén, de később már volt, hogy inkább előbb megmentettem és beraktam a járatba, mert nem volt kedvem újra halomranyírni a csapolás miatt megjelenő nyomorultakat.
Nagyon tetszett, hogy van egy rész, amikor little sisterként kell járkálnunk, örültem neki, hogy kicsit az ő szemszögükből is láthatjuk az ottani világot, ami azért is érdekes, mert csak néha látják az igazságot, egyébként úgy látják Rapture-t, mintha vmi szép, csilivili hely lenne normális emberekkel.
A játék végefelé kapunk magunk mellé egy "útitársat", aki Eleanor Lamb, Sofia Lamb lánya, és ő segít nekünk. Ezzel bejön egy uj plazmid, amivel ha megdobsz egy ellenséget, azonnal megjelenik a csaj (big sisternek öltözve) és szétdarálja, Megmondom őszintén néha kicsit visszaéltem a helyzettel, és könnyedén szaladgáltam, miközben szerencsétlen küzdött mindenkivel. :D
A végefilm itt is attól függ, hogy hogyan cselekedtél a játékban.
Nekem összességében tetszett a 2 is, igaz az 1 jobban, de nem gondolom, hogy szar lenne a 2, és mindenkinek merem ajánlani.