#25: Erről az egészről, ami itt folyik a GK-n, és úgy általában, plusz a te gondolataidat olvasva, eszembe jutott néhány idézet. Mindenki döntse el maga, hogy magára veszi-e, hogy esetleg magára ismer-e benne, vagy sem.
„Mindig másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád - társadalomba születtél, társadalomban élsz, és ott is halsz meg. Egész lényed át van itatva a társadalommal. A társadalom pedig nem más, mint megannyi kis szem, mely rád szegezi a tekintetét. És te sokat adsz e szemek véleményére. Ha mindenki azt mondja, hogy te egy jó ember vagy, akkor jól érzed magad. Ha mindenki úgy gondolja, hogy rossz ember vagy, akkor kezded magad rosszul érezni. Ha mindenki azt mondja, hogy te beteg vagy, akkor kezded magad tényleg betegnek érezni. Az identitásodat kívülről, másoktól gyűjtöd be - valódi identitás helyett hipnózisban élsz.”
"Vannak, kik többnek érzik magukat másoknál. Valójában nem azok, csak nem képesek életük folyamán legalább egyszer önmagukba nézni. Kevesebbek és mégis többnek tetszelegnek, ugyanis egyedüli társuk az egoizmus. A boldogsághoz vezető út számukra zsákutcába torkollik, legfeljebb az egyetlen mellékúton találnak csak vigaszt, azon, amelyen önmaguk magasztalásából nyernek némi erőt azért, hogy elkerüljék a számukra elkerülhetetlen végzetet."
#16: Ne foglalkozz vele. Nekem is vannak. Itt is, ott is. Irigykednek itt is ott is.
Csak, annyival bátrabbak, mint amennyivel egy csicska bátrabb lenne, ha le lennél láncolva.
Viszont én már láttam, láncot elszakadni ;)
#12: Nem szégyenlem, hogy közösségi oldalon találtam barátokat. Végül is egy közösség vagyunk.
Csak az a baj, hogy ha leírja valaki, hogy barátai vannak egy közösségi oldalon, rögtön azt szűrik le, hogy való életben nincs neki. Ezt nem teljesen értem, de annyira nem is érdekel. XD
Grat az after 1000-hez! Nekem nincs bajom az uccsó bekezdéssel, és nem azért, mert benne vagyok (XD), hanem mert bár nekem is lenne egy-két savanyú megjegyzésem, őszintén szólva inkább hallgatok, mert hogy jönnék ahhoz, hogy más szimpatizálási dolgait aláhúzzam? Nem tudom másképp leírni, remélem átjött. :D
Aztán kezdj el Te is blogolni, több lesz a jó olvasnivaló! Sok sikert!
Most meglepődtem kicsit :) Jó értelemben. Az elmúlt napokban, hetekben voltak olyan pillanataim, amikor már úgy éreztem, hogy tojok bele az egészbe. Sokan felkerestek privát levélben, támogattak és jobb kedvre derítettek. Köszönöm hogy megemlítettél és pont ezt beszéltük a srácokkal, hogy sajnos ezek az emberek tönkreteszik azokat akik szeretnek írni. Nem kell hagyni magad. Én sem hagyom (bár Torpex kicsit meglepő számomra, néha odaszúr de különösebb baj nincs vele szerintem, sőt elég jó gondolatai vannak).
És azt se szégyeld, ha barátokra lelsz akár egy közösségi oldalon. Nem kell avatar és nicknév mögé bujni, ahhoz hogy jól megmond a magadét viszont elég egy avatar és nick is ahhoz, hogy valaki kivívja az ember büszkeségét. Nekem van pár ember, akit megismertem és még a magánéletembe is beengedtem. Kevés, de van. És ez jó dolog. Mint ahogy vallási, politikai és nemi hovatartozás sem kell hogy befolyásolja egy ember barátait, úgy ne hagyd hogy lekorlátozódj arra, hogy interneten vagy sem.
Ha valakivel megérted magad, akár még más országbeli is lehet. Az meg hogy mit mondanak a többiek, legyen az negatív vagy pozitív kritika/dicséret számít hogy ki és hogyan mondja. Ha nem tisztel meg annyival, hogy civilizált ember módjára a tudtodra adja, talán a mondandója is annyit ér.
Az utolsó bekezdésről lenne mit vitatkozni, de tartok tőle, hogy néhányan nekem jönnének emiatt... úgyhogy inkább hanyagolnám a dolgot. Nem mintha félnék, igazából csak nem szeretném a drága időmet, felesleges vitákra pazarolni. Szerintem sok szempontból, ez a végső bekezdés olyan, mint amikor elektromos tüzet, vízzel akarsz eloltani. Lefordítva: bátorítasz olyanokat, akiket nagyon nem kéne.
#7: Jajaj, sorry. Nem annak szántam egyáltalán, ha akarod át is szerkeztem a végét. Nem szándékosan, de így átolvasva tényleg kicsit úgy nézz ki.
Nem itt szereztem barátokat, csak itt is. Ez azért egy elég nagy különbség.
Nem célom, csak szívesen megosztanám veletek a leértékeléseket, és ahoz, hogy ezt közöljem mindenképp el kell érni egy rangot. Megtörni magam, és benyalni ezért nem fogok, nem szándékom.
Egészen az utolsó bekezdésig örömmel olvastam, de az után jött a villám és arconcsaptam magam hogy az egész nem más, mint tövig Benyalás!
lehet hogy tudatosan nem is akartad de ugy jön le az utcsó bekezdésböl, még valami ha itt találtál "barátokra" és célod hogy itt legyél moderátor, sajnállak....
Köszönöm szépen, nagyon jól estek a szavaid, komolyan. Most nem vagyok túl jó passzban, de ez egy picit feldobott. :) Örülök, hogy vannak akik még emlékeznek a Nintendo-s írásaimra (persze ritkán még írok egy-két posztot).
Őszintén szólva (és ettől függetlenül) egy rendes srác vagy. :D
„Mindig másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád - társadalomba születtél, társadalomban élsz, és ott is halsz meg. Egész lényed át van itatva a társadalommal. A társadalom pedig nem más, mint megannyi kis szem, mely rád szegezi a tekintetét. És te sokat adsz e szemek véleményére. Ha mindenki azt mondja, hogy te egy jó ember vagy, akkor jól érzed magad. Ha mindenki úgy gondolja, hogy rossz ember vagy, akkor kezded magad rosszul érezni. Ha mindenki azt mondja, hogy te beteg vagy, akkor kezded magad tényleg betegnek érezni. Az identitásodat kívülről, másoktól gyűjtöd be - valódi identitás helyett hipnózisban élsz.”
"Vannak, kik többnek érzik magukat másoknál. Valójában nem azok, csak nem képesek életük folyamán legalább egyszer önmagukba nézni. Kevesebbek és mégis többnek tetszelegnek, ugyanis egyedüli társuk az egoizmus. A boldogsághoz vezető út számukra zsákutcába torkollik, legfeljebb az egyetlen mellékúton találnak csak vigaszt, azon, amelyen önmaguk magasztalásából nyernek némi erőt azért, hogy elkerüljék a számukra elkerülhetetlen végzetet."