RangerFox

RangerFox

2017 - Az én listám

IT'S HUGE!

Eljött az év vége, én meg túlságosan is fáradt vagyok ahhoz, hogy mélyenszántó gondolatokkal és jól átgondolt bevezetővel nyissam az évzáró blogomat. Elöljáróban annyit, hogy ezévben játszottam végig a legtöbb játékot, mindemellett az idei évem volt a legteljesebb (ha ez jó szó rá) minden értelemben. Ez az év jó volt a játékok szempontjából. Hasonlóan a tavalyihoz, vagy a 2013-as évhez, most is a szokottnál több nagyobb, jobb, előre mutatóbb cím jelent meg. Igazi dömping volt, nem panaszkodhatunk, idén minden Gamer talált magának való játékot a boltok polcain. Az idei évem Gaming szempontjából azért is különleges volt, mert idén léptem be a 8. generációba egy Ps4-gyel, ami egy leharcolt, veterán Ps3-at váltott. Így az év első felében még előző generációra megjelent játékokkal játszottam, míg a második felében már újabbakkal. (Ezt csak azért írom, hogy ne legyen meglepő a listában a váltás.) Nos, akkor kezdjünk is bele!

 

Batman Arkham Asylum

 

Szerintem mindenki elismeri, hogy Batman menő. Mindig is szerettem a denevérembert, kevés badass-ebb szuperhős van nála. A Rocksteady tényleg fantasztikus munkát végzett, és egy olyan franchise alapjait fektették le, amely sok-sok évvel a megjelenése után még mindig példaértékű. Gondoljunk csak a harcrendszerre, amit sok más játék próbált lemásolni, de egyikben sem volt olyan szórakoztató és folyékony, mint a Batman játékokban. A játékmenet, a sztori és úgy minden nagyon passzolt egymáshoz, rég nem élveztem ennyire egy játékot, mint ezt.

 

Hitman Absolution

 

Oké, oké, Batman menő, de azért 47-es ügynök sem panaszkodhat. Ettől eltekintve elég felemás a játék. Hullámzó sztori, rosszul kivitelezett megoldások mellett viszont egy kreatív, kihívásokban gazdag TPS lopakodós játékot kaptunk. Kicsit sok volt számomra a vége, meg eléggé frusztráló, de végső soron nem bántam meg, hogy időt szenteltem neki.

 

inFamous 2

 

Már a Hitman is a határon táncolt, de ezt abszolút csalódásnak könyvelem el. Nagyon rossz játék. Az alapötlet zseniális, nem is tudok más játékot, amiben szupererőkre teszünk szert, és azokat kedvünk szerint használhatjuk a város megmentésére vagy elpusztítására. Ennek ellenére a játék sablonos, unalmas, és egyáltalán nem tudták kihasználni a fejlesztők a nyílt világban rejlő lehetőségeket. Nem ajánlom ezt a játékot senkinek, felejthető kategória.

 

The Journey

 

Másodjára játszottam végig, és bármilyen meglepő, de tudott újat mutatni. A játék gyönyörű (már Ps3-on is az volt, de Ps4-en még szebb), de kb. ennyi. Egy utazás a léleknek meg a karakternek, akit irányítasz. Szép, jó, de kapásból tudok ennél jobb indie címet mondani, ami mélyebb nyomott hagyott bennem. Kicsit túl volt hypolva a játék, de ez nem von le semmit az érdemeiből.

 

Tales from the Borderlands

 

Imádom a TellTale Games játékait. És imádom a Borderlands francise-t. Kell ennél több? Nagyon hamar berántott a játék, nagyon jól van felépítve a sztori, tele fordulatokkal és meglepetésekkel, emlékezetes, vidám és szomorú pillanatokkal. Az egyik legjobb kalandjáték, mindenkinek ajánlom, akik nyitottak az ilyesmikre.

 

Fire Emblem Fates: Birthright

 

Tavaly csak azért vettem egy Nintendo 3DS-t, hogy mind a három Fire Emblem Fates játékkal játszhassak. A legnehezebbet és egyben a legjobban sikerült Conquest alcímet viselő részt már tavaly végig is játszottam, az egyik legjobb játék volt a tavalyi felhozatalból, 3DS fronton legalábbis biztosan. Ez a része pont az ellentétes család történetét mutatja be, ha jellemükben nem is, de harcstílusukban lényegesen eltérő karakterekkel, egy sokkal könnyebb formában (néhol szinte már túl könnyű is volt). Habár sok az újrahasznosított elem a játékban, valamint a kihívás teljes mértékű hiánya nem teszi a játékot olyan jóvá, mint a Conquest volt, de így is egy korrekt SRPG. amikből így is hiány van a piacon.

 

God of War: Chains of Olympus

 

Az egyik kedvenc franchise-om, az egyik oka, amiért mindig a Playstation felé húz a szívem, a God of War. Kratos az egyik legtökéletesebben megalkotott videojáték karakter, fantasztikusan felépített világával és a legtökéletesebbre csiszolt játékmenettel a God of War sorozat méltón elismert mindenki szemében. Szerencsére az eredetileg PsP-re megjelent részeket kiadták HD felbontásban Ps3-ra is, így volt alkalmam végig játszani ezt is. Habár rövid is volt, és nem ért fel a többi részhez, de így is egy nagyon jó élmény volt és tele volt felejthetetlen, brutális jelenetekkel.

 

Spec Ops: The Line

 

Röviden: ha nem idén játszottam volna az Uncharted 4-gyel, akkor simán ez lenne az év játéka számomra. Szerettem volna valami Gears of War-hoz hasonló játékmenetű játékot Ps3-ra, ez meg pont akciós volt, mi baj történhet? Nem is tudom, hogy fejezzem ki magam… Amit kaptam, azt nagyon kevés játék tudta kiváltani belőlem. Olyan megrázó, kegyetlen és összetett sztori, annyira emberközeli, hogy az hihetetlen. Teljesen más szemszögből nézed a dolgokat, miután a végére értél és felállsz a TV elől. Sőt, nem is állsz fel, csak ott ülsz előtte, és gondolkozol, aztán a végén csak annyit mormogsz az orrod alatt: „Hú a k*rva életbe, ez jó volt!”. Ez a játék egy élményt ad, egy olyan élményt, amit mindenkinek legalább egyszer át kell élnie, és olyat, ami a játék összes hibáját (például a hosszát) is felejtteti. Sajnos a kasszáknál megbukott a játék, így kizárt, hogy készüljön egy újabb Spec Ops játék, amit nagyon sajnálok. ilyen játékokra szüksége van a játékiparnak, legalábbis nekem biztosan.

 

God of War: Ghost of Sparta

 

Szintén eredetileg PsP-re megjelent rész felújított változata. Bevallom, az eddigi legjobb God of War rész számomra (szigorúan úgy, hogy nem játszottam a 3-mal Shame on me). Minden szempontból tökéletes hack’n slash játék, a maximumot hozták ki a kicsi gépből anno. Ennek a sztoriját élveztem a legjobban, Kratos karakterét sokkal árnyaltabbra alakították, elég fontos szál ez a sorozatban. Segít megérteni, hogy Kratos miért is olyan, amilyen.

 

Batman: Arkham City

 

Csalódott vagyok, ugyanis számomra nem érte el az első rész színvonalát, ráadásul a kritikák és a játékosok véleményére hagyatkozva magasra tettem a mércét. Sokat fejlődött a játék az elődjéhez képest, grafikában, játékmenetben, nyílt világ lett (ami jól áll neki, csak nem ebben a részben) és kb. ennyi. A sztorija, valamint a játékmenet elvitte a hátán az egészet, csak az zavar, ami az inFamous-ben is zavart: Nem tudták jól kihasználni a nyílt világban rejlő lehetőségeket, semmi nem húzott vissza a világába, miután végeztem a sztorival.

 

Heavy Rain

 

A tavaly végig játszott Beyond: Two Souls után epekedve vártam, hogy végre kipróbálhassam ezt a játékot. A várt extázis elmaradt sajnos. A sztorija nagyon mély, sok esetben szó szerint fájdalmat jelent számunkra egy-egy döntéshozás, de mégis. Ez a játék nagyon csúnyán öregedett az évek során, ezzel együtt sokat vesztett az értékéből. A játékmenet se volt olyan folyékony, mint a Beyond-ban, valamint egy nagyon nagy lehetőséget hagytak ki a sztoriból. (Ha úgy írták volna meg a sztorit, hogy a végén bárki lehetne az origami Killer, akkor az évszázad legjobb thrillerét, valamint a legjobb forgatókönyvét hozták volna össze, de ez sajnos nem valósult meg végül.)

 

Batman Arkham Origins

 

Itt pontosan az ellenkezője történt, mint az Arkham City-nél: Minden kritika lehúzta, ezért én se tápláltam túl sok reményt felé, de kellemeset csalódtam. A sztorija nem ütött akkorát, mint az előzőké (azért az a bizonyos mind blow pillanat itt is megvolt), de így is élvezhető volt, a játékmenet tovább finomodott, jobban használták ki a nyílt világot. Külön tetszettek a nyomozós részek, igen ötletesek voltak és sokat dobtak a hangulaton. Egyértelműen jobban tetszett, mint a City, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a Knight.

 

Salt and Sanctuary

 

Sose játszottam még From Software játékkal, mindenki úgy állította be ezt a játékot, mint egy oldalnézetes Darks Souls-t (akkor még nem jelent meg a Cuphead), szóval belevágtam.  Tényleg nagyon sok türelmet igényel, sokszor meghalunk, míg kiismerjük az ellenséget, de elég mély a harcrendszere és kellően ötletes ellenségek vannak benne ahhoz, hogy ne hagyjuk félbe. Meglepetés volt számomra ez a játék, ráadásul Vitára is megjelent, ami ritkaság manapság.

 

Sly Cooper: Thieves in Time

 

Sokat nem tudok hozzáfűzni, szép és ötletes stealth-based 3D akció-kaland játék. A Ps2 érából ikonikussá vált Sly sorozat visszatért, a régi formulát hozta új köntösben. Örülnék, ha folytatnák a szériát, élveztem minden percét.

 

The Last of Us + Left Behind

 

És elérkeztünk ide is. A játékkal tavaly találkoztam először, akkor játszottam végig elsőre. Akkor nem értettem a nagy felhajtást, ami a játékot övezte már a megjelenése óta. Egyáltalán nem tartottam olyan jónak, se a sztori se a játékmenet szempontjából.  Aztán tavaly decemberben bemutatták a Playstation Experiencen a Part 2 előzetesét, ami olyan hatással volt rám, mint addig még semmi más.  Feltörtek az emlékek, elkapott a hype és teljesen más szemmel néztem a játékra, mint addig. Ezért elhatároztam, hogy idén újra végig játszom, ezúttal nehezebb fokozaton, külön figyelve minden apró részletre. És milyen jól tettem! Ez a játék egy mestermű, úgy, ahogy van. Nagyon mély a sztorija, szerintem nincs is más játék, amiben ilyen karakterépítés figyelhető meg, nem beszélve arról, hogy az évtized legnagyobb cliffhangerével ér véget a játék, ami csak még több kérdést hagy maga után a sztorival kapcsolatban. Persze még mindig tartom, hogy a játék nem hibátlan, teli van ismétlődő dolgokkal, és azért látszik, rajta, hogy nem mai játék. De mindenképpen egy kiemelkedő alkotás, sokkal másabb élményt ad Survival vagy nehezebb fokozaton, mint Normalon, mintha egy teljesen más játékkal játszanál. Sokat veszítesz, ha nem játszod végig ilyen beállításokkal is.  Azt hiszem, méltón búcsúztam a Ps3 konzolomtól, ez volt az utolsó játék, amit végig játszottam rajta. Köszönök mindent neki, felejthetetlen élményekkel és játékokkal gazdagodtam vele.

 

Assassin’s Creed: Unity

 Habár nem ez volt az első játékom az új generációra, de ez volt az első, amit végig játszottam a Ps4-en. A kezdetektől fogva nagy rajongója vagyok a sorozatnak, minden részével játszottam, az egyik kedvenc franchise-om. Azt hittem, hogy a IV-nél nem fogok jobb AC játékkal játszani, erre pedig a játék megjelenésekor a játékot övező negatív kritikák csak ráerősítettek. Na mekkorát tévedtem! Nagyon lenyűgöző az egész játék. Párizs hatalmas, tele élettel és emberekkel. Ennyi NPC-t nem is láttam még más játékban, itt igazán megmutatta a konzol az erejét. Imádtam Párizs utcáin járkálni, a sztorija lekötött és a Far Cry 4 óta ez volt az első open world játék, amiben szinte az összes mellékküldetést megcsináltam. Nagyon jó volt, a kedvenc AC játékom egyelőre. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még a széria számomra.

 

Fire Emblem Fates: Revelation

 

Kicsit vontatottan fejeztem be a játékot, itt már nagyon érződött az, hogy ez ugyanaz a játék, mint a másik kettő, csupán a sztorija más egy kicsit. Ugyanazok az NPC-k, társak, pályák, kicsit sok volt mindez 35 órán keresztül. De a vége kárpótolt valamelyest, teljes képet kaptam a játék sztorijáról, megismertem mind a három befejezést. Továbbra is tartom, hogy az egyik legjobb játék a kis gépre, valamint az egyik kedvenc franchise-om is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az SPRG-ket.

 

Uncharted 4

 

Erről a játékról, illetve az egész sorozatról egy könyvet írhatnék. A kedvenc sorozatom, Nathan Drake a kedvenc videojátékos karakterem, az akció-kaland játékok a kedvenceim, a TPS a kedvenc stílusom… Ahh, mindez egyben, ebben a játékban megtalálható. Nem is mondok róla semmit, ezzel játszani kell, mert egy olyan élményt ad, amit nagyon kevés más játék. Méltón búcsúzhattunk Nathan Drake-től, miután végig játszottam, csak ültem és mosolyogtam. Köszönök mindent Naughty Dog, ti vagytok a legjobbak!

 

Until Dawn

 

Egyszer már végig néztem Youtube-on a játékot, de most, hogy saját magam is kipróbálhattam, teljesen más élményt nyújt. Nagyon szép játék, a döntéseinknek hatása van a végkimenetelre, a pillangóhatás nagyon jól működik a játékban. Az arcmimikák kifejezetten lenyűgözők, a színészi munka nagyon jó. Pechemre amint megvettem, bejelentették, hogy benne lesz a Ps+-ban, de nem bántam meg, hogy megvettem, minőségi exkluzív cím a konzolra.

 

Contrast

 

Egy kis Indie cím, amit régen Ps+-ban adtak, alapból sose vettem volna meg. És mennyit veszítettem volna vele! Az idei év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra, egy kis ügyességi játék, melyben egy kislány családjának történetét ismerhetjük meg, miközben egy képzeletbeli barátját irányíthatjuk, aki árnyékból van, ezzel a képességével pedig különféle feladatokat oldhatunk meg egy nagyon művészien megalkotott világban. Kb. 4 óra hosszú, de nagyon élveztem, tényleg csak ajánlani tudom. Ha szereted az egyedi játékokat, akkor vedd fel a wishlistedbe, nem fogod megbánni.

 

Plants vs. Zombies: Garden Warfare 2

 

Az eredeti PvZ játék nagy kedvencem volt, így mindig is ki akartam próbálni, milyen lehet FPS nézetben zombikat ölni egy kukoricával. Kifejezetten szórakoztató. Egy ideig aktívan játszottam vele, megcsináltam a sztori módját, majd multiztam vele, de valamiért abbahagytam. Talán túl sok játék van, amivel játszanék, így nem marad mindre időm. Kifejezetten élvezetes, offline is lehet co-op-ban játszani, nagyon addiktív és szórakoztató. Ajánlom.

 

Quantum Break

 

Azon kevés játékok egyike, amit irigylek az Xboxosoktól. Sikerült végig játszanom egy barátomnál, és nem csalódtam benne. Nagyon tetszettek az élőszereplős átvezetők, szimpatikus volt a főszereplő, a sztorija pedig lekötött. Érdekes volt a játékmenete, jól implementálták az időmanipulációs lehetőségeket a játékba. Ilyen játékokból sose elég. Nem is értem, hogy a kritikusoknak miért nem tetszett…

 

DriveClub

 

Az idei első Platinum trófeámat szereztem meg ezzel a játékkal. Ez volt az első játékom Ps4-re. Írtam is az oldalra egy kis élménybeszámolót, továbbra is tartom magam az abban leírtakhoz: az egyik legjobb autós játék a konzolra.

 

Ratchet & Clank

 

Erről is írtam egy kis tesztet, ezért se eresztem túl hosszúra a szót. Nagyon szép és nagyon jól lett átültetve modern köntösbe a sorozat, bizonyítva ezzel, hogy az ilyen játékoknak van létjogosultsága a piacon. mindezek ellenére én mégis csalódtam kicsit a játékban. Többre számítottam, mint hogy az első részt remakeljék, éppen ezért vegyes szájízzel ültem fel a képernyő elől, miután végig játszottam.

 

TellTale Games Series: The Game of Thrones

 

Ezzel is játszottam már tavaly, a Ps+ beadta, így újra végig mentem rajta. Szeretem a TellTale játékait, a sorozatot is nézem. Ha legalább az egyiknek a rajongója vagy, akkor nem fogsz csalódni a játékban. Remélem, folytatni fogják a történetét.

 

Assassin’s Creed: Freedom Cry

 

Ezzel is játszottam már tavaly, szintén a Ps+ adta be. A Unity után kifejezetten érezhető volt a visszalépés, sajnos ez gyakori az AC szériában: Ha játszottál egy újabb részével, akkor nagyon fapadosnak érződik az előző része. A sztorija elmegy, Adawalé (Edward fedélzetmesterét) irányíthatjuk a 4. részből. Rabszolgákat szabadíthatunk fel az ültetvényekről, miközben egy templomos vezetőt teszünk el láb alól. Kb 4 órányi kalandról van szó, nem élveztem annyira, mint anno a 4-et, de nem volt rossz.

 

For Honor

 

Egy nyílt hétvége keretein belül a Ubisoft elérhetővé tette a teljes játékot ingyen, így gyorsan végig szaladtam a kampányán. Valójában nem kell semmi eget rengető dologra gondolni, eléggé sablonos sztorija van, de a játékmenet, valamint az üdítően ható harcrendszer élvezhetővé tette a játékot. Pár extra törzset, pár órával hosszabb sztorit és több kasztot eltudtam volna viselni, de ingyen volt, így teljesen meg vagyok vele elégedve. Annyira sajnos nem vonzott be, hogy aktívan multizzak is vele, de nagyon minőségi darab, gyönyörű a grafikája, sok érdekes kivitelezést láthatunk benne.

 

Dishonored Definitive Edition

 

Már a Ps3 idején is felfigyeltem a játékra, de a képekből és videókból leszűrve nagyon csúnyácska grafikája volt, ami szerintem élvezhetetlenné tette volna a játékot, ezért is féltem megvenni. De szerencsére megjelent az új generációs konzolokra is ez a gyöngyszem felturbózott grafikával és betonstabil 60 Fps-sel. Elég nehéz szavakba önteni az érzéseimet a játékról, illetve az egész franchise-ról, ugyanis nagyon hamar felkerült a Top5-ös listámra. Ennél kreatívabb és okosabb stealth game-mel még nem találkoztam (na jó, talán az MGSV ilyen). Nagyon addiktív, nagyon szórakoztató a játékmenete, érdekes a sztorija és rettentően menő. Szerintem mindenki szeretne Corvo Attano bőrébe bújni, felvenni azt a bizonyos jól ismert maszkot, és megölni pár csendőrt a mesésen megálmodott és részletesen felépített steampunk világban. Azt rólam tudni kell, hogy nagyon nem szeretem a steampunk stílust, de ez a játék nem csak elfogadtatta, de meg is kedveltette velem. Briliáns játék.

 

Uncharted The Lost Legacy

 

Az idei év első előrendelése volt, de a Naughty Dog már rég elnyerte a bizalmamat, így nem is volt kérdéses, hogy beszerzem a kedvenc játéksorozatom legújabb darabját. Erről is írtam egy élménybeszámolót, ugyanazon a véleményen vagyok, mint amit ott leírtam. A játék nem ütött akkorát, mint egy évvel ezelőtt az Uncharted 4, de azt a szintet röhögve hozta, sőt, a látványosabb jelenetek és helyszínek miatt sok esetben meg is ugrotta azt. Ennyire részletesen kidolgozott játékkal nem minden nap találkozik az ember, ha a sztorija nem is lett olyan jó, mint az előzőké, így is bőven átlagon felül van. A behozott újítások is nagyon jól működnek, kíváncsi vagyok, hogy hova tart a széria. Egy biztos: Egy új Uncharted kalandra bármikor vevő vagyok.

 

Knack

 

Újabb csalódás. Nem azért csalódás, mert olyan rossz játék lett, hanem mert annyira sok ziccert hagyott ki, hogy szinte fájó felsorolni is. Ha ezekre figyeltek volna, akkor nem egy középszerű, hanem egy kiemelkedő 3D akció-platformer játékot adtak volna ki a Ps4 indulásakor. De sajnos a játék nem tudott kinőni ebből a középszerűségből. Egy kicsivel átgondoltabb harcrendszer, mentési pontok elhelyezése, jobban megírt sztori, annak a lehetősége, hogy mi magunk dönthessük el, mikor használjuk a „nagy” Knack-et, és mikor alakuljon kicsivé, ne csak bizonyos pályák bizonyos szakaszain lehessen rombolni, ötletesebb pályák, kevésbé lineáris játékmenet… Addig rendben van, hogy kb. úgy néz ki, mint egy régebbi Pixar mese, de ennyi nem elég. Jó néhány bug található benne, valamint többször leesik a frame, ami sokat rombol az amúgy is csorba összképen.

 

Rise of the Tomb Raider

 

A 2013-as Tomb Raider reboot egy új mércét állított az akció-kaland játékoknak, amelyet csak az Uncharted 4 tudott megugrani, 3 év múltán. A folytatása is megugrotta ezt a mércét, szemmel láthatóan fejlődött a játék minden téren, sok szempontból (pl. a legtöbb akció jelenetben, a vadászatban, a gyűjtögetős részekben, a kifinomultabb stealth-rendszerben, a mellékküldetésekben, a játék hosszában) mind-mind felülmúlta a vetélytárs Uncharted 4-et. Mégse tudott megragadni a játék annyira, mint az UC tette. Talán az egyszerű karakterek az oka, nem tudom. Egy biztos: Ugyanúgy, mint az Uncharted-nél is mondtam, úgy itt is bármikor vevő vagyok egy új Tomb Raider kalandra. Remélem hamarosan hallunk Lara-ról.

 

Battlefield 1

 

Összességében élveztem mind a sztori mind a multiplayer részét a játéknak, de a sztorija nagyon rövid, a multija meg nem tudott berántani. A single részére kitérnék egy kicsit: Az első világháború nagyon kevés játékban kerül elő, így igazán hiánypótló alkotás lett, többek között ennek is köszönheti a sikerét. Habár rövid kampányt kapott, cserébe nagyon látványosat. Telis-tele emlékezetes, megható, szomorú és boldog pillanatokkal, egészen új megközelítésbe helyezve a háború borzalmait. Ajánlom.

 

Fifa 17: The Journey

 

Szeretem a focit, szeretem a Fifát, sokat is játszok vele. Rendkívül addiktív és szórakoztató, egy focimániásnak pedig nem is kell más. Egyik újítása ennek a résznek a sztorimód bekerülése, melyben Alex Hunter, egy pályakezdő, tehetséges futballista életét egyengethetjük. Habár nem nagy szám az egész sztori, de van benne néhány érdekes fordulat, összességében pedig remekül megalapozta a folytatásnak a történetet. Ha jól tudom, ez volt az első sportjáték, amiben helyet kapott sztorimód, így szerintem szemet hunyhatunk a hiányosságai felett, végtére is nem ez a kulcs aspektusa a játéknak.

 

Horizon: Zero Dawn

 

Szintén írtam róla egy tesztet. Szintén egy olyan játék, amivel egyszerűen játszani kell, saját magadnak kell felfedezni, érezni kell a világát, mindent. Simán Witcher 3 szint!

 

Cuphead

 

Igen, engem is elkapott a gépszíj, alapból nem érdekelt a játék, de olyan jó kritikákat kapott, hogy muszáj volt megvennem és kipróbálnom. Szerencsére nincs nagy gépigénye, ezért a mezei Notebookomon is könnyedén elfut. Rettentően élvezetes és kihívásokkal teli platformer játék tele emlékezetes boss harcokkal. Olyan egyedi dizájnja van, hogy az valami hihetetlen. Mindenképp tegyetek vele egy próbát, hiába halsz meg benne számtalanszor, egyszerűen nem tudsz erre a játékra haragudni.

 

Monument Valley 2

 

Az egyetlen mobilos játék, amivel foglalkoztam idén. Nem szoktam a mobilomon játszani, de ezzel a játékkal kivételt tettem. Az első része is egyedi és roppantul gyönyörű volt, ötletes, ám nem túl nehéz fejtörőkkel. Ez megugrotta azt a szintet, főleg történetmesélés szempontjából. Ha tetszett az első része, ne hagyd ki ezt se, ha meg nem próbáltad még az első részét se, akkor meg mire vársz még?

 

Destiny 2

 

Egy kis story-time, hisz még úgyis rövid ez az írás… Egyáltalán nem érdekelt ez a játék, az első részével ugyan játszottam Ps3-on (és mellesleg nagyon tetszett), de tudtam, hogy nem az én világom, hiszen nem vagyok az a nagy multi közösségi élményes gamer. Ennek ellenére hirtelen felindultságból a megjelenés napján teljes áron megvettem a játékot, úgyis mindenki ezzel játszik, nehogy már én maradjak ki a hepajból. Kettős érzelmeket hagyott bennem a játék. Egyfelől az elején nem tudott behúzni, így csak a megjelenés után 1 hónappal kezdtem neki igazán a kalandnak (addig lekötött a Horizon), így alapból lemaradásban voltam sokakhoz képest. A sztorija nem volt nagy szám, de meglepően hosszú ideig tartott, mire megcsináltam, ami meglepett. A játék nem szép, nem adja egy 2017-es játék szintjét, főleg egy Horizon után, de az effektek minősége páratlan, így az összkép is jól fest. Konzolon azért nem annyira, de PC-n tényleg szemet gyönyörködtető. De nem is a grafika, és még csak nem is a sztori a lényeg egy MMOFPS-ben, hanem az endgame tartalma. Ami nagyon rossz. Az egyetlen, ami tetszett, az a Cruicible, ami egy kis létszámú PvP-t takar. De az összes többi (strike, raid) nagyon nem jött be, nem lehetett választani a map-ek között, mindig ugyanazokat adta be, a fejlődés lassú és rosszul kigondolt volt, így alig 50 órányi játék után eladtam. Nem mondom, hogy teljességgel elégedett vagyok a játékkal, ugyanis ennyi játékidő egy MMO-ért abszolút pénzkidobás, főleg annak fényében, hogy a játék értéke kb. 50%-ot esett a megjelenése óta. De a másik oldalról megközelítve a dolgot, nem játszottam még ennél élvezetesebb FPS-sel. Az irányítás, a fegyverek és a pályák kialakítása mind nagyon jól el lett találva. Éppen ezért nem tudom hova tenni a játékot. Élveztem is, de keserű szájíz maradt bennem, miután kifulladt számomra a játék. A Bungie-nak komolyan fel kell kötnie a gatyáját, ha azt szeretnék, hogy újra befizessek az aktuális lövöldéjükre.

 

F1 2017

 

Hiába vagyok hatalmas Forma 1 rajongó, és hiába ez a legjobban sikerült F1-es játék a Codemasters-től, mégse tudtam teljes mértékben élvezni. Igen, valóban élvezetesre sikerült, nagyjából mindenki be tudja magának állítani a számára legjobban fekvő vezetési beállításokat, így akár a nagyon fiatal korosztály is örömét leli benne. A grafika is fejlődött az elődjéhez képest, a karrier mód még teljesebb élményt nyújt az új átvezetőkkel, valamint a motor-menedzsment részével. De sajnos mindezen újítások mellet sem tud olyan színvonalat képviselni, mint bármely más AAA autóversenyzős játék (GT, Forza).

 

Resident Evil VII

 

Alapból nem szeretem a horror játékokat, nem is erőltettem őket az utóbbi időkben. Viszont a legendás sorozatnak ezen része olyan jó kritikákat kapott mindenhol, hogy tudtam, muszáj lesz kipróbálnom. És nem csalódtam benne. Azt kapod, amiért fizettél: vérbeli túlélő-horrort. Egy barátomnál játszottam végig, VR sisakkal, életem első Ps VR-es élménye volt. Itt is köszönöm neki a lehetőséget, egy élmény volt!!

 

Life is Strange

 

Idén játszottam végig harmadjára ezt a tökéletesre csiszolt kalandjátékot. Számomra ez volt a 2015-ös év nagy meglepetése, de nem sok dolgot tudok róla elmondani, amit már ne tudna kb. mindenki. Annyi biztos: Ha csak egy kicsit is vonz a történet orientált kalandjátékok világa, akkor ne hagyd ki ezt a játékot, minden percet megér, amit vele töltesz.

 

Borderlands: The Pre-Sequel!

 

Szeretem a Borderlands világát, ez pedig hamisítatlan Borderlands hangulatot ad át a játékosnak. Habár nem kaptunk olyan emlékezetes történetet, karaktereket és fő-bossokat, mint a 2-ben, de így is megérte kipörgetni. Külön tetszett a 0 gravitációs részek, valamint az új fegyverek, meg hogy Claptrack-et lehetett játszható karakternek választani.

 

Dishonored 2

 

Nem volt kérdéses, hogy a számomra lenyűgöző első rész után játszani akarok a másodikkal is. A nagy elvárásaimat ennek a játéknak is sikerült felül múlnia. Alapból nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol az apa-lánya vonalat építik, és ez pont ilyen. Két választható karakter, eltérő képességekkel, sokkal folyamatosabb játékmenet, szebb látvány és remekül megalkotott pályák jellemzik a játékot. Komolyan, ilyen jól felépített pályákat még nem láttam egy játékban. Megadja a lehetőséget arra, hogy bármiféle gyilkosság vagy észrevétel nélkül vidd végig a játékot, de arra is, hogy mindenkit lekaszabolj, aki az utadba kerül. Zseniális!

 

NBA 2k18: The Preluge

 

Életem első kosárlabdás játéka volt, vélhetőleg az utolsó is. Nem jött át az irányítása, annyira nem is vonz a világa. Amúgy ez egy kis ingyenes kóstoló a játékhoz, bárki kipróbálhatja. Egy hétköznapi kosaras srácot irányíthatunk, aki egyik napról a másikra bejut a legjobbak közé és ott kell helyt állnia.

 

Dishonored: Death of the Outsider

 

Újabb előrendelés, de nem hagyhattam ki. Tudnom kellett, hogy mi lesz mindenki kedvenc black-eyed bastardjének a sorsa. Aki nem tudná, az Outsider (Kívülálló) egy isten, aki kedvére alakítja a világot, olyan képességek birtokába juttatja a kiválasztottakat, amik segítségével egyszerre lehet békét és káoszt is teremteni. Nos, a játék főszereplője, Billy Lurke úgy gondolja, hogy az Outsider áll a világot elborító káosz mögött, így elhatározza, hogy megöli őt. A játékmenet kicsit változott, eltűnt a mana, így képességeinket többször tudjuk használni, kaptunk új képességeket, illetve mozdulatokat. Sokat változott a játék a 2-höz képest, az egyetlen dolog, ami nem tetszett az az, hogy nem volt következménye annak, ha nem stealth módban végeztük el a küldetéseket, így nem volt motiváció arra, hogy csendesen osonjunk el az NPC-k mellett. Mindenképp érdemes végig játszani, a befejezése miatt mindenképp!

 

Little Nightmares

 

Egy újabb játék, amiben csalódtam kicsit, ezekről a játékokról akár egy külön blogot is írhattam volna, ugyanis volt jó néhány ebben az évben ilyen játékokból. Borzasztóan egyszerű, már-már primitív puzzle részekkel operál a játék, nem igazán ötletes megoldásokkal (néhány boss harc), illetve borzasztóan rövid, melyet a megjelent DLC-k valamelyest kompenzálnak, de azok elférhettek volna az alapjátékban is 8főleg úgy, hogy a DLC-k jobban tetszettek, mint az alapjáték). Minden jobb Indie címnél meg van az az bizonyos „wow” élmény, amiért azt mondod, hogy igen, megérte ezzel játszani. nos, ebben is meg van az a fajta „Úristen, mi történik” rész, de nem hagyott bennem mély nyomot a játék.

 

Wolfenstein: The New Order

 

Megint egy csalódás. Nem elég az, hogy borzasztóan néz ki (már megjelenéskor is csúnyácska volt), de tele van bugokkal, és egyáltalán nem élvezetes számomra. Egyszerűen nem hoz lázba a náci katonák aprítása, miközben robotszörnyek ellen menekülök. Valamelyest a sztori kárpótol, de az se fogott meg. Sajnos nekem ennyi volt a Wolfenstein széria, én adtam neki egy esélyt, de nálam leszerepelt.

 

Bound

 

Egy újabb Ps+-os cím, ami felett simán elsiklottam volna, pedig mekkorát veszítettem volna vele! Nagyon szép játék, melyben egy hercegnőt kell irányítanunk, konkrétan végig táncoljuk a játékot vele. Nem akarok lelőni semmit a sztorival kapcsolatban, de egy nagyon egyedi játék, amit ajánlok. kapott VR támogatást is, érdemes ránézni.

 

Bastion

 

Egy kis Indie cím, mely nagy sikereket ért el megjelenésekor, most pedig volt alkalmam arra, hogy játszhassak vele. Nagyon szép művészeti megvalósítást alkalmaztak a játékban, ahogy mész a pályán, a téged körülvevő világ úgy hullik le az égből darabkáról-darabkára, egy gyönyörű összképet alkotva. A játékmenetét tekintve egy egyszerű, de nagyon addiktív és szórakoztató beat’em up-ról beszélhetünk. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik két nagyobb cím között.

 

inFamous: Second Son

 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a Suckerpunch fejlesztőcsapata mennyit tudott fejlődni az előző rész óta. eltelt jó néhány év, generációt ugrottunk, pont itt volt az ideje, hogy felmutassanak alamit, amire a Ps4 tulajok büszkék lehetnek. Nos, ez valamilyen szinten sikerült is nekik. A játék nagyon szép és látványos, az effektek szemkápráztatóak, a játékmenete még mindig élvezetes, a sztorija pedig leköt. A főszereplő is sokkal befogadhatóbb szerintem, mint az előző részé volt. Plusz ugyebár Troy Baker hangját hallgatni mindig is jó dolog. Az igazi problémám a játékkal a kissé fapados parkour rész, valamint az, hogy a nyílt világgal már megint nem tudtak mit kezdeni. Egyszerű, önismétlő küldetések ezek, megtisztítani a várost az ellenségtől, drónokat lövöldözni meg ilyenek… Egyszerűen nem tudott lekötni a játék ezen része, így hamar beleuntam, miután végeztem a sztorival. Kíváncsi vagyok azért, hogy a First light hogy fog muzsikálni, érdekel a sztorija.

 

The Walking Dead: A New Frontier

 

Az eléggé megosztó második évad után kíváncsi voltam, hogy mivel rukkolnak elő a TellTale házától. nos, örömmel jelenthetem, hogy ez lett az egyik legjobb játékuk, sok szempontból egy szinten van az első évad színvonalával, sőt, néha meg is ugorja azt. Tele van szívszorító pillanatokkal, a játék nem lappang egy percig sem, mindig történik valami, leköt és nem ereszt, amíg végig nem játszod. Még azt is sikerült elérnie, hogy újra folytassam a Tv-s sorozatot.

 

Injustice: Gods Among Us

 

Mivel kedvelem Batman-t, valamint az egész DC univerzumot, ezért gondoltam, adok neki egy esélyt. Hát elég nagyot csalódtam, valahogy úgy érzem, kinőttem már ebből a szuperhősös témából, ráadásul a verekedős játékok is elhidegültek tőlem. Kicsit sajnálom azért…

 

Star Wars: Battlefront II

 

És elérkeztünk a listám utolsó tagjához, az idei év egyik legnagyobb vizet felkavaró játékához, bizony, a Battlefront 2-höz. Én nem vártam túl sokat tőle, talán ezért is lehet az, hogy kellemeset csalódtam benne. A sztorija nagyon látványos és élvezetes, a DLC külön plusz pont, ugyanis azt talán jobban is élveztem, mint az alapjátékot. És az a látvány, hú basszus azt látni kell, minden SW rajongónak lent fog maradni az álla. A multiplayer része is nagyon rendben van, átadja a SW hangulatot, nagyon látványosak mind a szárazföldi, mind az űrcsaták. A játékban nincs mikrotranzakciós rendszer, így a kezdeti negatív kritikákat el is felejthetjük a játékról. Nem beszélve arról, hogy ennyire hálátlan játékos közönséget, mint ami ennek volt még nem láttam. nem elég, hogy minden jövőben megjelenő tartalmat (sztori kiegészítőket, multis pályákat, fegyvereket, karaktereket) mind ingyen kapjuk, cserébe csak azt kellett volna lenyelni, hogy igazi pénzért is lehet benne vásárolni kártyákat, amiket amúgy sima játékkal is fel lehet oldani. Nem értem, nektek semmi se jó? És miután a mikrotranzakciót kivették belőle, utána se tudtok leszállni róla, és mindig negatív példának hozzátok fel ezt…

 

Nos, ennyi lett volna, persze vannak még olyan játékok, amikkel több időt töltöttem, de sztorimód hiánya miatt nem soroltam fel: Fifa 18, Paladins, League of Legends, The Sims 4. Szerintem elég szép listát sikerült összehoznom, ezt idén nem fogom tudni megismételni, de azért igyekszem. Ez az év is nagyon jó lesz játékok szempontjából, akárcsak a tavalyi, vagy épp a 2013-as is az volt. Pár újévi fogadalmam a játékokat illetően.

  • Nem veszek addig új játékot, míg a meglévőket nem fejezem be.
  • Még jobban átgondolom, hogy miket veszek meg, nem akarok annyit csalódni a játékokban, mint idén.
  • Pótlóm a Metal Gear Solid játékokat, tudom, hogy nagyszerű kaland elé nézek ezzel.

 

Szóval ennyi lenne, kívánok minden kedves olvasónak sikerekben és játékokban gazdag boldog új évet, köszi, hogy elolvastad!

5.
Yanez
#3: Ja igen, jó nagyot néztem, hogy az eddigi legepikusabb GoW, a 3-ik neked kimaradt! Ezért a pokol tűzére fogsz kerülni, mert ekkora bűnt még nem követett el ember. S ha már itt tartunk, a PS4-es HD változatot kaparintsd meg.

Én a Batman Origins-el úgy voltam, hogy jó pár órát beleöltem, majd annyira nem tetszett, hogy fél éves pihenőre küldtem. Utána leültem folytatni, és nem tudtam letenni! Nagyon jó game! Néha szerintem az ember hangulatától, az éppen körülötte zajló eseményektől is függ, hogy éppen mennyire jön be egy-egy játék. Mint pl nálad a TLoU esete!

Crash-t pedig nyugodtan vedd meg, mert nosztalgia faktor nélkül is pompás darab!
4.
RangerFox
#2: Ja és a Crash-en sokat gondolkodtam, de szerintem ahhoz kell a nosztalgiafaktor is, hogy élvezetes legyen, nekem meg sajnos teljesen kimaradt anno a Ps1-es korszak. De majd meglátom, amúgy sincs túl sok jó 3d platformer a piacon,
3.
RangerFox
godach: Én se hiszem, hogy be fogom tudni tartani, de azért megpróbálom :D

Yanez: A Batmanben továbbra is azt tartom, hogy az Originsben jobban meg volt oldva a nyílt világ, valahogy hangulatosabb volt a hóban karácsonyi zenékre bunyózni. Az inFamous tetszett, lenyűgöző, hogy mit hoztak ki már 2014-ben a konzolból, csak teljesen ötlettelenek voltak a melléküldik, plusz a nehézséget is rosszul lőtték be (szerintem). A Hitmanben egyet értünk, én is majdnem abbahagytam, de végül leerőszakoltam a torkomon a játékot. egyszer jó volt, soha többet.

A GoW-nak én se fogok tudni ellenállni, csak előtte még a harmadikra is sort kéne kerítenem. :)
2.
Yanez
Nagyon zsíros lett az idei listád, gratula!

Asszem én vagyok az egyetlen ember, akinek az Arkham City jobban bejött, mint az Asylum. Emlékszem nem tudtam letenni anno PS3-on. Ezzel a sandbox világgal hirtelen annyi tennivaló akadt a játékban, hogy 1 percet nem unatkoztam. :)

Az InFamous PS3-as változatai nekem sem jöttek be, de a PS4-es rohadtul igen! Akartam is ajánlani, de aztán tovább olvasva a listát láttam megvolt neked is, csak valamiért számodra nem nyújtott akkora élményt.

A Knack-et is jobban élveztem nálad, de leginkább azért, mert gyerekkorom játékainak hangulatát idézte, így bőven megértem azokat, akiknek nem tetszett, hisz a hibáit én is látom.

A Hitman Absolution-t nekem nem volt türelmem kitolni. Egy idő után annyira untam, mint egy házasságot.

Amúgy ajánlom még neked a Crash szériát, és jó mókát az MGS sorozathoz!!!

Nekem is rengeteg a pótolnivalóm, de pl ha kijön a God of War, nem fogom tudni megállni. :)
1.
godach
"Nem veszek addig új játékot, míg a meglévőket nem fejezem be"
Ezt minden hónapban megszegem, többször :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...