Assassin's Creed: Brotherhood

 Az Assassin's Creed Brotherhood hajszál pontosan ott veszi fel a történet fonalát, ahol a második részben elhagytuk főhősünket. Célunkat elértük, mindenki boldog és persze móka kacagás. Igen ám, csakhogy a Templomosok nem haggyák annyiban vereségüket.  Céluk Montereggioni bevétele, tehát miután elmenekültünk Rómából máris egy kissebb háboróba csöppenhetünk. Persze a játék ezen része is végződhetett volna Happy End-del és az igazság győzelmével de lássuk be, ez nem adna okot egy új résznek. Ennek fényében a Templomosok, pontosabban a Borgia család romba döntik villánkat, végeznek nagybátyánkal Marioval és az éden almáját is megkaparintják. Innen nem nehéz kitalálni a következő eseményeket, Ezio bosszút esküszik és útnak indul a hatalmas Róma felé.

 Az előző részekkel ellentétben, itt már csak egyetlen várost járhatunk be: Rómát (mily meglepő). Egyeseknek szúrhatja a szemét ez a változás, ám erre nincs igazán okunk. Ugyanis Róma hatalmas és a bejárható terület is változatos. A tömegektől duzzadó belvárosi utcákon kívül találkozunk kissebb mezőkkel, de falvak hangulatát idéző apró lakóház együttesekbe is belefutunk. Ezeken kívül híres épületeket is megcsódálhatunk, ilyen például a romokban álló Colosseum.

 Ha már szóba jött a város látványa, akkor ideje említést tennem a játék grafikájáról is. Nem sokat változott, ám még is eleget. Róma látképe ugyanis gyönyörű. Ami viszont haladás és tényleg ráfért a játékra az a karakterek kidolgozottsága. Végre megfelelően néznek ki a szereplők arcai, nem olyanok mintha gyurmából készültek volna. A katonák pancélzatára is fordították ezúttal időt a fejlesztők, nem csak egy csíkos felső van ellenfeleinken, hanem végre látni rajtuk, hogy igazi nehéz páncélt viselnek.

 A harcrendszer terén nem történtek nagy újítások. Ami viszont emlétésre méltó, hogy egyes közelharci fegyverekhez távolharci fegyverek lettek rendelve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például a kard használata közben a harc gomb hosszantartó lenyomásával a távolharci eszközt fogja Ezio használni - jelen esetben a rejtett pengébe szerelt pisztolyt. A harcok kicsit gördülékenyebbek lettek az előző részhez képest. Kaptunk új látványos kivégzéseket is. Fegyverarzenálunk két új eszközzel bővült. Egyik a nyílpuska, ami amelett, hogy halálosan pontos, egyetlen íjvesszővel csöndben végezhetünk áldozatunkal. Ennek lopakodáskor vehetjük hasznát, jelentősen megkönnyíti dolgunkat, hogy nem kell feltétlenül a háztetőn őrjaratozó katonát megközelítenünk, hanem távolról is likvidálhatjuk. Szintén a csöndes gyilkosoknak kedvez a másik újdonság eszköztárunkban, a kilőhető méreg. Nem nehéz kitalálni, a már előző részben is megismert mérget most már lehetőségünk lesz távolra is bevetni.
Az Assassin's Creed részekben mindig fontos szerepet töltött be a történet és ez itt sincs másképp. Az előző részben közelebből bemutatták az ellenségeinket is, de ezúttal kevesebb ellenséget fogunk igazán megismerni. Pontosabban csak Cesare Borgiat és feleségét, az ő segédeik pedig csak úgy léteznek, még megölésükkor sem beszélgetünk el velük.

 A második rész negatívuma volt, hogy a játék kipörgetése után csak orgyilkos küldetésekkel üthettük el az időt, ami valljuk be, egy idő után unalomba fulladt. Ezen a Ubisoft változtatott, ugyanis a fő történetszál mellett (ami mellesleg ezúttal jelentősen rövidebb), jó pár tevékenységgel üthetjük el az időt. Ha már a játék neve Brotherhood, akkor végre toborozhatunk assassinokat. Semmi bonyolult dologra nem kell gondolni, csupán el kell látogatnunk a térképen jelölt pontra, ott segítenünk egy bajba jutott civilnek és a személy máris tagja lesz a testvériségnek. Persze most belemehetnénk, hogy még is ki az akit ha megment egy csukjás orgyilkos azonnal felajánlja, hogy csatlakozik hozzá de ez már egy másik téma. Amint az adott személy csatlakozik hozzánk, egy adott gombbal segítségül is hívhatjuk. Ilyenkor egy másodper alatt megjelenik és csöndesen végez a célponttal, de ha nyitott harcban kéne a segítség akkor természetesn ott is hasznát vehetjük.
Tanoncainkat fejleszthetjük is XP gyűjtésével. Erre több lehetőségünk van. Az egyik a már említett segítségül hívás, a második pedig, hogy küldetéseket adunk nekik. Egész Európában várnak tanoncainkra feladatok, különböző nehézségek szerint. Ezekre a feladatokra egyszerre több assassint is küldhetünk, növelve ezzel a siker esélyét. Ha egy beosztottunk szintet lép akkor elkölthetünk egy pontot fegyvere, illetve páncélzata erősítésére.

 Mivel várunkat elvesztettük, így új módot kell találnunk bevétel szerzésére, ami nem más mint Róma renoválása. A Borgia uralom ugyanis egyáltalán nem tett jót Rómának, a híres épületek romokban hevernek, a város látképét pedig Borgia tornyok csúfítják. Ahhoz hogy a terület boltjait felvásárolhassuk, ezzel növelve húsz percenkénti bevételünket, előbb fel kell szapadítanunk az adott régiót. Első dolgunk végezni a torony kapitányával, lehetőleg csöndben. A kapitányok ugyanis nem érzik magukat akkora hősnek, hogy szembeszálljanak velünk, nem is egyszer inkább elmenekülnek hírünk hallatán. A Borgia kapitány kivégzése után, fel kell másznunk a torony tetejére és szinkronizálás közben felgyújtanunk azt. Ahány régiót szabadítottunk fel, annyi assassin tanoncunk lehet egyszerre.
Szintén nem kötelező régi barátunk Leonardo küldetéseit teljesítenünk. Leonardot kényszerítették, hogy átadja terveit a Templomosoknak így ők képesek repülő szerkezeteket, harci hajókat de még tankot is építeni. Feladatunk nem más, mint elpusztítani a terveket, majd magukat a szerkezeteket is. Ha pedig minden küldetést elvégeztünk, akkor kapunk ajándékba egy ejtőernyőt ami megkönnyíti számunkra a landolást.
A második rész mintájára, ezúttal Romulus páncélzatát szerezhetjük meg. Ennek teljesítéséhez földalatti alagutakban kell szembeszállnunk egy farkasbőrbe bújt szektával, aminek hátterében természetesen a Borgia család áll.

 Az előző részhez hasonlóan ismét lenyűgöző dallamok csendülnek fel a játékban és a már jól megszokott olasz akcentus is visszaköszön.
Az Assassin's Creed: Brotherhood méltó folytatása lett elődeinek. Bebizonyította, hogy a játék képes elegendő újítást felmutatni az évenkénti megjelenés ellenére. Mint az várható volt, 2011 őszén a folytatás már landolt is a boltok polcain. Az előző részek sikereire gondolva, a több év alatt felépített rajóngok százezrei várták a játékot, azon gondolkozva, hogy vajon milyen újításokat hoz magávól az új rész? Sajnos ki kell, hogy mondjuk: a következő rész nem hozott fontos változást a sorozat történetében.

 Assassin's Creed: Revelation

 Olaszország felszabadult a Templomosok uralma alól. Mit tehetne egy Assassin ilyen időkben? Ezio korában már ajánlottabb lenne délutáni bingo partikkal és mexikói szappanoperák nézésével elütni az időt, ám hősünket nem ilyen fából faragták. Folytatja amit apja elkezdett és Konstantinápoly felé veszi az irányt. Célja ezúttal a Masyaf-i sírkamra rejtett kulcsainak megtalálása, lehetőleg még a Templomosok előtt. Ez hordoz magában érdekességeket, ugyanis minden kulcs megszerzése után átélhetjük Altair egyik emlékét. Így jobban is megismerhetjük az első rész főszereplőjének életét. A történet pedig hozza a kötelezőt.

 A bejárható terület ezúttal Konstantinápoly. A város látványára nem lehet panasz, Konstantinápoly gyönyörű, az utcákon zajlik az élet.  Azonban korántsem olyan változatos mint Róma. Nem csak hogy jóval kissebb, de nem találkozunk pusztákkal, sőt lovaglásra még lehetőségünk sincs hely hiányában. Az előző részből majdnem egy az egyben át lett emelve a régiókra osztott város felszabadítása, akárcsak az Asszaszinok toborzása. A különbég csak annyi, hogy ezúttal deneknek hívják őket és nem elég őket elfoglalni, hanem meg is kell védeni egy tower-defenses mini-játék keretében. Igen, tower-defenses mini-játék. Igen, tower-defenses mini-játék egy Assassin's Creed-ben. Nem tudom kinek jutott ez az eszébe és azt sem, hogy ki volt a felelős azért, hogy ezt bele engedték tenni a játékba, de ennyi erővel egy 2D-s módot is tehettek volna bele ennyi kreativitással, az sem illene bele kevésbé.

 Fegyvereink nem sokat változtak. Elsőként, megkapjuk a hook-blade-et, ami valójában egy tovább fejlesztett rejtett penge. Ennek köszönhetően gyorsabban tudunk a falon mászni, kapunk egy új harci mozdulatot (amit senki sem fog használni) és segítségével igénybevehetjük a házak közé feszített köteleket gyorsabb utazás céljából. Szintén kissebb újdonság a bombák bevezetése a játékba. Lehetőségünk van rengeteg féle alapanyagból létrehozni saját bombáinkat, a bomba minden részének meghatározásával. Hozhatunk létre füstbombát, elterelő bombát, olyat ami sebzést okoz, de meg is rémíthetjük ellenségeinket - a lehetőségek szinte határtalannak tűnnek. Ezzel igazából az egyetlen gond az, hogy ezeknek a használatára a legkissebb mértékben sem vagyunk rászorulva, mivel a játék még mindig nagyon könnyű és nagyobb kihívás meghalni mint életben maradni. Bombák kikísérletezése pedig nem kevés időbe telik.

 Összeségében az Assassin's Creed: Revelation elődeihez hasonlóan szórakoztató játék lett. Azt azonban még a legnagyobb rajongók sem tagadhatják, hogy az előző részekhez semmi érdemlegeset nem tudott hozzáadni és a kevés újításnak is inkább izzadtság szaga van, mintha olyan dolgokról beszélnénk amik feldobták volna a játékmenetet.

Nektek mi a véleményetek? Megéri az évenkénti megjelenés? Az új részek képesek elegendő újítást hozni? Melyik a kedvenc részetek Ezio trilógiájából?