Bár Batman kalandjai eredetileg a képregényekben őshonosak, szerencsére nem csak ezen a módon élhetjük bele magunkat a denevérember kalandjaiba. A mellett, hogy számos film és (rajzfilm)sorozat készült róla szerencsénkre a videojátékok világába is ellátogat olykor-olykor a Sötét lovag.

 Habár történeti időrendben a Batman: Arkham Origins az első, az utóbbi években több (kettő) Arkham játék is érkezett, amelyek sikerének hála, a játék készítői ki tudtak építeni egy széles rajongói tábort a harmadik rész megjelenése előtt.

A sorozat első része, a Batman: Arkham Asylum még 2009. augusztusában látott napvilágot. A fejlesztést egy addig kevésbé ismert csapat, a Rocksteady Studios végezte, míg a kiadás feladatait az Eidos Interactive és a Warner Bros végezte el. A játék az Arkham elmegyógyintézet szigetén játszódik, ahol börtönfelkelés tört ki Joker vezetésével és feladatunk, hogy újra visszaállítsuk a rendet a szigeten. Ehhez meg kell küzdenünk természetesen a szálakat irányító Jokerrel, jobb kezével Harley Quinnel, a rémálmainkból kibújt Scarecrowwal, de utunk során Bane-be, Méregcsókba és Killer Crocba is belefutunk. A már zseniálisnak mondható történet haladta közben arénáról aréna járva kell bezúznunk a szembejövő rosszfiúk koponyáját, tegyük azt egy egyszerű közelharcban, vagy amennyiben fegyveres ellenfelekkel állunk szemben a sötétben bujkálva, egyenként móresre tanítva őket.

A játék meglehetősen jó fogadtatásban részesült, amellett, hogy igen magas értékelésekkel büszkélkedett, több év játéka díjat is bezsebelt. Érdekesség, hogy a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legsikeresebb szuperhősös videojáték.

Az első rész sikerei után nem sokkal be is jelentették a játék folytatását, a Batman: Arkham City-t ami 2011. októberében került kiadásra. A történetért ezúttal is Paul Dini felelt, ami ezúttal Gotham egy elzárt részében, Arkham City-ben játszódik, ahova a hatóságok unalmukban beszórják a város összes bűnözőjét. A fő történetszálban rengeteg ismert főellenséggel futunk össze (Joker, Pingvin, Catwoman, Mr. Fagy stb.). A jól bevált játékmenetet pedig ügyesen megspékelték azzal, hogy sandbox elemekkel dúsították. A főszál mellett ugyanis ezúttal lehetőségünk van mellékküldetések teljesítésére is. A játék az első részhez hasonlóan nagy sikereket ért el, így el is jutunk a széria következő darabjéhoz, a Batman: Arkham Origins-hez.

Mivel a széria előző két része az utóbbi évek egyik legjobb videojátékai közé tartoztak, így ezt a részt nem kevés ember várta nagy reményekkel. Viszont a munkálatokért ezúttal már nem a Roctsteady Studios felelt, hanem a Warner Bros. games Montréal csapata. Ez egyeseknek aggódásra adhatott okot, hiszen lássuk be, a Rocksteady igazán magasra rakta a képzeletbeli lécet az új fejlesztőbrigád számára. Vajon tényleg csalódnunk kellett?

Tél van. Pontosabban karácsony éjszakája. Gotham utcáin hatalmas hóvihar dúl aminek hála a város utcái szinte teljesen kiürültek. Persze nem mintha sok embernek lenne kedve kimozdulni a meleg otthonából, ilyenkor mindenki a családjával tölti az év legnagyobb ünnepét. Mindenki, kivéve néhány bajkeverésre kész bűnözőt. Ha pedig bűnözők vannak Gotham City utcáin abból egyenesen következik, hogy Batman sem pihenhet. Ez az este azonban sokkal különlegesebb. Nem csupán néhány piti bűnözőről van szó, akik karácsonyfadíszeket lopnak. A város leghatalmasabb bűnszervezetének vezetője, Black Mask játékot hirdetett ki. Erre az eseményre pedig az alvilág 8 legelvetemültebb orgyilkosát is meghívta. A nyertes felemelt fővel és gazdagon ülhet le otthon a karácsonyfa elé. A győzelemhez pedig csak egyetlen dolgot kell tenni: megölni a Batmant.

A történetre már első hallásra is felkapja a fejét az ember, de az Arkham részekhez megszokottan most is egy igen csavaros és tartalmas történetben lesz részünk (nekem körülbelül 12 óráig tartott a főszál végigjátszása). A sztori fő érdekességét pedig maga az időszak, azaz amikor játszódik adja. Batman ugyanis még nem hivatalos rosszfiú-verő. A gothami rendőrség pedig nem nézi jó szemmel a tevékenységeit. Nem mintha jó példával járnának elöl a fakabátok, ők is épp ugyanúgy pályáznak az 50 millió zöldhasúra mint nyolc fejvadász. Batman jelleme még sokban különbözik az előző részekben látott Sötét lovagétól. Forrófejűbb, kegyetlenebb, de nem kevésbé vakmerő. Batman karaktere nagyon jól ki lett dolgozva, hangját pedig ezúttal Roger Craig Smith adja. Eleinte furcsának hathat, de kis idő elteltével mindenki meg tud majd barátkozni a régi Batmannal és szinkronjával.

Szintén megszokottak voltak az előzőekben, a zseniálisan megalkotott karakterek. Mind jellemük, mind szinkronjuk, mind tetteik most is igazi hangulatot képesek adni a játéknak. A fiatal Pingvin, vagy Bane meglepően jól ki lett dolgozva, de a mellékszereplők mint például Bane, Killer Croc, Electrocutioner, Deathstroke, Shiva és Copperhead is mind rendelkeznek a saját stílusukkal. Különösen kiemelnél Joker jeleneteit, amik egyszerűen zseniálisra sikerültek. Megismerjük Joker még inkább pszichopata énjét és Batmannel való „kapcsolatát”. Az ő karaktere lett a legeltaláltabb, szó szerint élvezet hallgatni minden szavát és figyelni minden mozdulatát. Mark Hamill ugyan már nem járult hozzá hangjával Joker szerepéhez, helyette Troy Baker fog viccelődni de ezúton sem érhet minket csalódás.

A játék kinézetéért most is az Unreal Engine felel. Nagy áttörés nem történt grafika tekintetében, inkább csak polírozgatás, de panasz erre sem lehet. A játék PC-re egyébként viszonylag jól van optimalizálva, akár egy 3 éves konfiguráció is képes élvezhető minőségben futtatni. Viszont számomra megmagyarázhatatlan módon az FPS szám olykor meglepően lezuhant. Egyes átvezetőknél ok nélkül 15 FPS-t produkált a játék, arról nem is beszélve, hogy mikor először akartam játék közben állítani a grafikán akkor 3-4 FPS körül beakadt a játék, ami lássuk be, nem elhanyagolható hiba, de reméljük orvosolják majd egy patchel.

Sajnos ugyanaz vonatkozik a játékmenetre is mint a grafikára. A játék egyes részeibe bele-bele nyúltak de igazi nagy változás nem történt. Érezni, hogy a Warner Bros nem engette túl lazára a készítők pórázát. A helyszín ezúttal maga Gotham City. A bejárható terep nagyobb mint az Arkham City-ben, így megjelentek a gyors utazási lehetőségek. Apróság ugyan, de lehetőségünk van ellátogatni a Batcave-be amikor csak kedvünk tartja. Itt különféle kihívásokat teljesíthetünk. A városban szét vannak szórva mellékküldetések amelyek Gotham 9 legkeresettebb bűnözői köré épülnek. Ezek mellett természetesen az utcai csavargók levesébe is beleköphetünk. Gyűjthetünk data pack-eket is, ez funkcióját tekintve ugyanúgy működik mint az Arkham City-ben a rébusz trófeák megtalálása. Habár a várost nem mondhatjuk csúnyának, ezúttal csak díszlet. Míg az Arkham City-ben éreztük a városrész hangulatát, addig itt ez teljesen elveszett. A karácsony hangulatát is legtöbbször csak a hó adja meg, valamint néhány fontosabb épületen helyeztek el karácsonyi díszeket.

Harcrendszer terén nem történtek különösebb újítások, bár nem is volt rájuk feltétlenül szükség. Néhány új ellenfél viszont helyet kapott a játékban. Az egyikük a harcművészek, akik távolról csaknem olyan képzettnek tűnnek mint Batman (ismétlem: csak távolról). A másik, jóval érdekesebb ellenféltípus az enforcer. Ők a többieknél jóval nagyobb, helyenként páncélt viselő harcosok akiknek támadását nem tudjuk kivédeni, csak elkerülni azokat.

Ennél nagyobb újítás történt a bűnügyek megoldása terén. Most már nem csak egyszerűen be scannelünk néhány bizonyítékot, hanem lehetőségünk van rekonstruálni az eseményeket (gyakorlatilag újra megnézhetjük az eseményt). Az egyetlen gond a játék ezen részével, hogy a bizonyítékokat eltéveszthetetlenül nagy piros háromszögek jelzik, tehát körülbelül annyi dolgunk lesz ezeknél az eseteknél, hogy olykor lenyomjuk a megadott gombot és figyeljük ahogy Batman megoldja az ügyet. Persze ennek ellenére még így is igen érdekesek és szórakoztatóak ezek a részek.

Néhány új eszköz is bekerült. Közülük talán a leg említésre méltóbb a remote claw. Ennek legfőképpen a lopakodós részeknél vehetjük hasznát. Ezzel az eszközzel köteleket feszíthetünk a pálya egyes része közé, így több magaslati pontról láthatjuk be a terepet.

Bevethetjük a rosszfiúk ellen is. Az arcukhoz vághatunk vele robbanó hordókat, figyelemelterelő tűzoltó készülékeket, de akár azt is elérhetjük vele, hogy két unszimpatikus csatlós lefejelje egymást, de ha kedvünk tartja akár fel is lógathatjuk őket egy kilátópontra. Nem tűnik soknak ez a szerkentyű, de hatalmas élmény úgy szivatni szerencsétlen csatlósokat, hogy ott sem vagyunk.

Kisebb kiegészítő eszköz, hogy megszerezzük Electrocutioner kesztyűjét a történet folyamán. Ezt a bevitt sikeres ütésekkel tölthetjük fel, majd ha aktiváltuk, amellett, hogy erőnk megnő és át tudjuk törni a védekező ellenfelek védelmét, meglehetősen látványosan folytathatjuk a harcot.

Ahogy már eddig is megszokhattuk tevékenységeink során XP-t kapunk és ha szintet lépünk akkor kisebb kiegészítőkre költhetjük el a kapott fejlesztési pontokat (nagyobb páncél, új mozdulatok stb.).

Az előző részekhez híven, ezúttal is lenyűgöző dallamok kerültek be. A hangok is szinte mindig jól beleillenek a játékba – bár az enforcer püfölésekor jó párszor elmaradnak a hanghatások. És itt el is érkeztünk arra a pontra, ami az előző részekre nem volt jellemző: a játékot nagyban befolyásoló bugok. Sajnos ugyanis nem egyel találkoztam a játék során. Fordult elő olyan, hogy a kivallatásra váró csatlós vigyázban állt és így nem volt lehetőségem kiszorítani belőle az információt. De arra is volt példa, hogy egy interakció előtt Batman inkább beállt vigyázba és nem reagált a neki adott utasításokra. De kedvencem az volt mikor, húsz percig kerestem a kiutat az egyik szobából, mikor kiderült, hogy azért nem találtam meg, mert az egyik alap esetben nyitva lévő ajtó számomra valamiféle ismeretlen emberfeletti erő hatására zárva van. Ezek egyenként mind apróságok, ám a játék végigjátszása során körülbelül tízszer kellett visszaugranom az előző ellenőrzőponthoz, hogy folytathassam a játékot. Ez pedig lássuk be, elfogadhatatlan egy ilyen kaliberű címnél.

Összességében a Batman: Arkham Origins egy csöppet sem lett rosszabb epizód mint elődjei. Az egyetlen hibája csupán az újítások hiánya, de amit az Arkham City hozott, azt ez a rész is hozza csaknem hibátlanul. Aki imádta az előző két részt az ezt a részt is szeretni fogja, akire viszont eddig sem tett jó benyomást a sorozat az most se várjon tőle csodát. Lényegében a Batman: Arkham Origins egy nagyszerű játék lett és fényét csupán a két elődje csorbítja de ennek ellenére nagyszerű szórakozást nyújt.

Hit Counter